Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
S zekszárd—Bezons: Magyar fiatalokkal Franciaországban Számtalan esős óra után a vénasszonyok nyarának ez a napja kecsegtetően kezdődik. A Ferihegyi repülőtér épületének ablakain milliónyi szikrát hány a napsugár. Az utas legszívesebben strandolni menne, de egy repülőtérről többnyire repülni szokás. így mindenki jeges zuhanyként fogadja a hírt, hogy a MALÉV 550-es számú járata nem indul — Párizs felett vihar tombol. Szerencsére nem sokáig. Alig órányi késés után Pintér Tibor parancsnok TU— 134/A mintájú gépe óránként 900 kilométeres sebességgel belefúrja magát a levegőbe, hogy a Budapest—Frankfurt— Párizs útvonalon sokáig ne adja alább 10 ezer méternél. FELHŐK FÖLÖTT, KÖZÖTT, ALATT A gép kényelmes, a MALÉV utasellátása a Szekszárd— budapesti gyorson se lenne rossz, repülni jó. így mi tizenegyen, akik az anyaföldet elhagyva készülünk a megye- székhely francia testvérvárosába, Bezonsba; igyekszünk el- feledni-letagadni, hogy se a sebesség, se a magasság nem megszokott. A Duna egy ezüstmadzag, az Alpesek hólepte hangyadombok — ezt már sokan. sokszor elmondták. Párizs felett deres füzesre emlékeztet a felhőtakaró, melyen áttörünk, és egy tál fahamura a következő, amelytől egyikmásikunk a torka felé érzi emelkedni a gyomrát. Alattunk véget nem érő ház- tengér egészen a láthatár széléig. Feltűnik az Eiffel-torony, az innen játékszernek tűnő Diadalív és a Nötre Dame. Idáig csak olvastuk, most már érzékeljük is, hogy Naey- Eárizs lakossága nagyjából annyi, mint Magyarországé. Miért jöttünk ide? FRANCIA EMBEREK A franciákról jóval kevesebbet tudunk a kelleténél, pedig ez a nagy nép évszázadok során jócskán szerepet játszott kontinensük történelmének alakításában. Milyen a francia? Természetesen kispolgár, de természetesen legalább ennyire forradalmár is, hiszen az 1792-es és 1871-es évszámokat ők vésték az emberiség emlékezetébe. Szidja az arisztokratákat, de alig leplezetten büszke régi királyaira. De Gaulle-t nyugdíjba kívánó feliratot később a szálláshelyünk mellett is olvastunk egy falon. A másik tábornokot, Napóleont azonban nem illik szidni és marsalljai tucatjainak nevét őrzik a párizsi utcatáblák. A francia — az előbbiekhez hasonlóan felületes köztudatunk szerint — bohém és kedveli a szerelmi háromszögeket. Ez a vélt bo- hémság azonban nem gátolta, hogy tízezrek életét áldozza az ellenállás során a szabadságért és a megszállók hallottai- val is segítsen benépesíteni a francia temetőket. A lélegzetállító forgalom gépkocsivezetői udvariasabbak, mint nálunk egy tánciskola növendékei, de ugyanezen udvarias franciák ellen a rohamrendőrök ~ ezreit kellett bevetni, amikor a spanyolországi kivégzések ellen tiltakozva vonultak végig a városon. Ezt láttuk, és erre majd még visz- szatérünk. Milyen tehát végeredményben a francia ember? Azért jöttünk, hogy az az alig tucatnyi fiatal munkás, aki erre az útra a KISZ segítségével vállalkozott, személyes tapasztalatai segítségével maga válaszolhasson a kérdésre, és közelebb kerüljön ember az emberhez, munkás a munkáshoz. Utazásunk alapját Be- zors és Szekszárd testvérvárosi kapcsolata teremtette meg. ZSÜMELÁZS Az itt fonetikusan leírt szónak nincs pontos magyar megfelelője. Gazdag, de gyér atyafiságú nyelvünk szótárából ez kimaradt. Rosszul fordítva „testvériesillést”, pontosabban „testvéri kapcsolata, kát” jelent. Idézzünk a két város vezetői által évekkel ezelőtt aláírt jegyzőkönyvből: „Meggyőződésünk. hogy bár városaink különböző társadalmi rendszerű or. szagokban vannak, több közös cél és törekvés teszi lehetővé, hogy a városaink közötti kapcsolatot kiépítve együtt munkálkodjunk a népek közti barátság, a békés egymás mellett élés és a tartás béke magasztos eszméjéért. Ennek érdeké, ben közös akarattal elhatároztuk. hogy városainkat kölcsönösen testvérvárosoknak nyilvánítjuk." A jegyzőkönyv aláírása óta eltelt évek során hivatalos és nem hivatalos delegációk sora látogatta meg kölcsönösen a két várost. A. Bettencourt elvtárs, Bezons polgármestere, annak örül legjobban, hogy a látogatók többsége a nem hivatalos csoportok közé tartozott és a velünk egy időben ott járt szekszárdi munkáscsoporttal együtt már mintegy 170 hazánkfia ismerkedett meg Bezons-szaL Van mit megismerni. BEZONS Bezons munkásváros, nagyjából akkora lélekszámú, mint Szekszárd. De Bezons kommunista város is, immár egy fél évszázada, és ennek Franciaországban különösen nagy súlya van. A Párizst övező „vörös gyűrűnek” Bezons egyik nagyon fontos része. A német megszállás alatt 39 kommunista áldozta életét a városbeliek közül. A párt tekintélyét a véráldozatok éppúgy megteremtették, mint az a szívós és folyamatos munka, amelyet a város építése, gazdagítása érdekében végeztek. Iskolák épültek, rendelőintézet, klinika, a legkényesebb igényeket is kielégítő sporttelep. fedett uszoda, színház, kiállítási csarnok és a város külön házat vásárolt, melynek homlokzatán „A testvérvárosi bizottság háza” felírás utal arra, hogy az ideérkezők elszállásolására szolgál. Mindezt természetesen más leírni és más látni. A FIATALOK SZEMÉVEL A vezetés kommunista, a város életében nagyon fontos szerepet játszik a leghaladóbb szakszervezet, a CGT, de a társadalmi rend kapitalista és ezt megismerni a magyar fiatalok számára felért egy hosszú szemináriummal. Elsősorban megérteni a „chomage”, a munka- nélküliség fogalmát. Azt, hogy az ország 2 millió munkanélkülije közül 800 ezer fiatal és azok 40 százaléka, akik befejezik tanulmányaikat, bizton számíthatnak arra, hogy nem kapnak munkát. Megérteni, hogy az üzemek vezetősége és a szakszervezet nem egymás mellett, hanem egymás ellen harcol, méghozzá olykor nagyon kemény módszerekkel. A magyar csoport tagjainak mindegyikét — lakatosok, műszerész, asztalos, női szabó, bolti eladó, kozmetikus, könyvkötő — a szakmunkásiskola elvégzése előtt már biztos munkahely várta. Ezt viszont francia vendéglátóinknak kellett hosszasan magyarázni és ezzel már el is jutottunk a tapasztalatcserének egyik nagyon fontos részéhez. Ezt egyik kísérőnk és szeretett barátunk, Remy Raymond (67 éves, tanító, az ellenállási mozgalom so- ~án Párizs ellenálló parancsnokának, Rolle Tanguynek segédtisztje) e szavakkal magyarázta: — Franciaország számos lapja közül egy van, ami megmondja az igazat a szocialista országokról. Ez a l’Humanité, a párt lapja. Példánvszáma 200 ezer. A többi azt hirdeti, hogy a szocialista országokban tombol az elnyomás, nincs személyes szabadság. Elvtársainknak. barátainknak mindennél többet ér, ha személyes beszélgetések során győződhetnek meg az ellenkezőjéről. KAPITALISTÁK KÖZELRŐL A magyar fiatalok több nagy gyárban jártak. A „patron”, a tulajdonos mindenhol kedves volt és egyiküktől se lehetett elvitatni a szellemi felkészültséget. A kábeleket, tömítőgyűrűket készítő SIMAP cégnél éppúgy, mint Aman úr esetében, aki egy nagy elektromos berendezéseket gyártó üzem tulajdonosa. Aman úr nem tudta tagadni, hogy az az 50 monstruózus szerkezet, melyet szovjet megrendelésre készít, legalább két és fél évre biztos kenyeret ad — a francia munkásoknak. Ugyanígy Bron- chard úr, egy másik nagyüzem tulajdonosa, aki végigkísérte a magyarokat az üzemén. A látogatásokra furcsa kettősség volt jellemző. A tulajdonos játszotta a vezető kísérő szerepét, de mindig szorosan mellette haladt a szakszervezet titkára és hallgatott. Utána a tulajdonos távozott és a szak- szervezeti irodában meghallhattuk mindazt, amiről nem beszélt. A bércsökkentési törekvéseket, a szociális berendezések hiányát, a színes vendégmunkások kizsákmányolását és azt, hogy az üzemekben iparitanuló-képzés szinte egyáltalán nincs. Ha utánpótlásra van szükség, az utcán várakozók tömegéből bőven lehet válogatni. Legnyomasztóbb emlékként a Renault-gyár Flyn-i mammut- üzeme maradt meg, csodálatos technikai felszereltségével és azzal, hogy a futószalag mellett egy percre sincs megállás. Minden 15 ember mellett ott a „beugró”, akinek nincs más dolga, mint az 1—2 percre eltávozok helyén azonnal folytatni a munkát a gépen — mint a gép. 1820 KILOMÉTER FRANCIAORSZÁGBAN Fredou elvtárs, autóbuszunk biztos kezű vezetője, búcsúzásnál elmondotta, hogy 1820 kilométernyi úton vitt végig bennünket az ország egy részén. Itt csak címszavakat lehet említeni, hiszen minden egyes nevezetességről oldalakat lehetne írni. A Louvre múzeuma, az Eifíel-torony, a Notre Dame temploma, a Pantheon, a Latin-negyed és a Szajna-parti könyvárusok, a híres Place Pi- gallé a maga undort keltő sexpiacával, Arromanches — a nagy partraszállás legfontosabb színhelye, a Sévres-i porcelángyár, Vouzeron és Cham- bord páratlan szépségű kastélyai. És végül, de nem utolsó sorban a Champs Elysée, ahol autóbuszunk bennrekedt a spanyol követség ellen vonuló tüntetők sorában és alig győztük zárni az ablakokat a könnygázgránátok köhögtető füstje elől. A sisakos, álarcos, pajzzsal, botokkal felszerelt francia rendőrök feketeruhás hadával Szemben a fegyvertelen tízezrek, akik öklöt emelve, karban kiáltották: „Franco gyilkos! Giscard a bűntársa!" Francia vendéglátóinkat őszintén meghatotta a magyar fiatalok kívánsága, akik tisztelegni akartak a Pére-Lac- haise-i temetőben a kommü- nardok falánál és meglátogatták a kommunista párt nagyjainak sírjait, ÖSSZEGEZÉS Bezonsban komolyan, nagyon komolyan értelmezik a testvér- városi kapcsolatokat. Kis csoportunkban csak egy volt, akit már nem lehet fiatalnak nevezni. A. Bettencourt polgár- mester és helyettese, Jaques Cornu elvtárs minden szokásos francia udvariasságon túl őt kérték meg, hogy tolmácsolja a szekszárdiaknak baráti üdvözletüket és elismerésüket, hogy olyan ifjúmunkásokkal képviseltették városukat, mint akik 14 napon keresztül Bezonsban Szekszárd és Magyarország nem hivatalos „nagykövetei” voltak. ORDAS IVÄN A városi uszoda. Az új postaépület. Bezons, Lenin tér, a Szajna-hídhoz vezető, szeptember elején megnyitott új autóf eljáróval.
