Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
Azok az inkorrekt dolgok T ételezzük fel, hogy rossz napja volt a szekszárdi Városi Tanács garázsügyekben is illetékes vezetőjének, amikor a Tolna megyei Népújság által felkínált lehetőséget azzal utasította el, hogy inkorrekt cikkel nem hajlandó foglalkozni. Emberek vagyunk, olykor fáradtak, a kelleténél is ingerültebbek, meg- viseltebbek. S amikor az ember ki se látszik a munkából, a váratlanul beugró ügyeket hajlamos - magáról lerázni, avagy rosszindulatú okvetet- lenkedésnek tekinteni, dühbe gurulni és magas lóról beszélni. Amikor ilyesmiről van sző, a „rossz nap” múltával rendszerint sor kerül a helyesbítésre, feltéve persze, ha kellő politikai műveltséggel rendelkezve belátjuk hibánkat, s a kilengést önmagunk előtt mindaddig restelljük, míg á dolgokat helyére nem tesszük. Nemrég az egyik termelőszövetkezet elnöke őszintén bevallotta : hirtelen haragú ember. Vele is megesik, hogy gorombán szól. néha egyszerűen letorkollja, rendre utasítja a jószándékú bírálót. De az soha nem fordult elő, hogy ne tartott volna önvizsgálatot. Rendszerint ő maga tér vissza a „helyszínre”, elnézést kér, elismeri és jóváteszi elhamarkodott kijelentéseit. Elmondotta, számára ez a megnyugtató. Mélységesen bántaná, ha a tagok körében olyan vélemény alakulna ki róla, hogy a szavak embere, vizet prédikál és bort iszik, kommunista vezetőhöz méltat. lanul szaval ugyan a szövetkezeti demokrációrál, ám amikor tettre kerül sor, éppen ő sérti meg a szövetkezeti demokrácia kiteljesedését. „Nem engedhetem meg magamnak a kétarcúságot” — mondja és ehhez tartja magát. A szóban forgó garázsügyben ilyen helyesbítésre ez- idáig nem került sor.- A jelek arra mutatnak, a városi tanács dolgozója a továbbiakban sem óhajt az általa inkorrektnek ítélt cikkel foglalkozni. (Zárójelben jegyezzük meg, mi arra kértük, annak mondanivalójával foglalkozzék.) A z alapállása „viszonyulása” ismerős. Azoknak a tisztségviselőknek az alapállása ez, akik hajlamosak megfeledkezni arról: „Mielőtt valaki kommunista lesz, illetve • köztisztséget, pártfunkciót vállal, jól meg kell gondolnia elhatározását. De ha már meggondolta magát, teljesítenie kell, amit vállalt. Kommunistának, párt. funkcionáriusnak, köztisztség, viselőnek lenni nem kényelmes beosztást jelent, hanem mindenekelőtt kötelességet, munkát, küzdelmet, a kommunizmus eszméjének, a munkásosztálynak, a népnek önzetlen szolgálatát jelenti”. (Idézet az , MSZMP KB kongresszusi beszámolójából.) Emeljük ki: köztisztviselőnek lenni a nép önzetlen szolgálatát jelenti. Ez pedig nem valami elvont szólam. A hétköznapok gyakorlatában azt is jelenti, hogy akár érzünk, hajlandóságot, akár nem, közügyekben színt vallani kötelesség. Nem szívesség; kötelesség. S általában nem nagy dolgokon mérhető, hogy kinek a cselekedeteit, munkáját hajtja át a XI. kongresszus szelleme, ellenkezőleg, ez rendszerint egyszerűnek látszó ügyekből derül ki. Nézzük talán, miről is van szó. A közelmúltban megjelent a Tolna megyei Népújság, ban egy néhány soros cikk. Ebben szóvá tettük és helytele. nítettük, hogy Szekszárdon a szűk Fürdőház utcában, a Babits Mihály Általános Iskola közelében, garázsok épülnek. Nő a balesetveszély. Rá néhány napra Újhelyi Fe- rencné szekszárdi választó- polgár a szülők aggodalmát kifejezve az építési engedély kiadóinak lelkiismeretére, felelősségére apellálva az épít. kezés leállításában reménykedve, levelet írt a Népújságnak: „Reméljük, hogy ez az újságcikk felkeltette az illetékesek figyelmét, és feUjlvizs- gáliák az építési engedély kiadását, addig, míg a garázsok meq nem épülnek. Ezen soraimban is kérem, hogy az illetékesek intézkedjenek, és előtérbe helyezzék a közösség érdekeit, az egyéni érdekekkel szemben”, Ebben a levélben minden bántó él nélkül, a Népújságot fórumnak használva, a közéleti demokráciát „konkretizálva”, effv állampolgár kéréssel fordul az illetékeshez, tehát a tanácshoz. A választott testület, a tanács szak- igazgatási szervének doleozóia erre egyszerűen nem hajlandó figyelni. Mi, Ujhelyiné levelét közöltük, és megjegyeztük: a garázssor építését megkezdték. I lyen előzmények után az lett volna természetes, ha a városi tanács „magától” reagál a garázsügyre. Miután erre nem került sor, felajánlottuk a Népújság hasábjait. A többit tudjuk. Kérdés azonban, miért inkorrekt bármilyen észrevétel, ha nevén nevezi a gyereket, ha cáfolat- lan tényeket állít, amiről bárki meggyőződhet. Nincs itt valami hiba a szemlélettel? Az illetékes szerint, azért inkorrekt a probléma felvetése, mert velük előzetesen nem beszéltük meg a témát. Esetenként valóban indokolt és kötelező, a melléfogások elkerülése érdekében hasznos konzultálni az illetékesekkel. Esetenként, ha az ügy olyan természetű, hogy megkívánja. Itt azonban minden .világos és egyértelmű. Különös tehát, hogy mégis az elvszerű játék- szabályok elmulasztására hivatkozva mond le az illetékes a nyilvánosságról. Különös? Sai-'-'s nem. G yakori módszer, korrektséggel dobálózva mellébeszélni, a bírálókat ilyen alapon semmibe venni, lekezelni, megvádolni. Nevezhetjük önhittségnek,' szakmai gőgnek, hatalmaskodásnak, végső soron nem más, mint a szocializmustól idegen jelenség. Az olvasó bizonyára sejti, nem véletlen, hogy ekkora feneket kerítettünk egy látszólag jelentéktelen ügynek. SZEKULITY PÉTER Selyemgyar—Tolna Járási pártvexeíők látogatása — Örömök, gondok az üzemben A ffliVnCnriíl hívták vissza a szobájába Tatár La. Ilii f U3UI III jóst, a szekszárdi járás pártbizottságának első titkárát. Még egy panaszost meg kellett hallgatnia. Ez is tanúsítja, amit néhány nappal korábban mondott: — Nagyon erősen el kell határozni magát az embernek, és semmiféle csábításnak nem szabad engedni. Ha egyszer eldöntöttük, hogy hetenként egy napot a járás valamelyik pártszervezeténél, vagy gazdasági egységénél töltünk, akkor azt legalább olyan következetesen csinálni kell, mint a benti munkát. Később kiderült: sok kísértést kellett legyőzni, mert sorrendben az ötödik alkalommal, az ötödik helyre indultak Szakái László pb-titkárral, amikor kísérőnek szegődtem. Cél: Tolna, selyemgyár. Bolvári Józsefné, a gyár igazgatója már várt ránk. Perceken belül érkeztek a többiek is: Stúmpf Józsefné. a megyei párt végrehajtó bizottág tagja, az üzem dolgozója Schmelcz Lajos párttitkár, Novák Nándorné szakszervezeti titkár és Faggyas István főmérnök. A káderutánpótlás helyzetéről érdeklődtek á vendégek. H||Í gcmpyj sz üzemet, tudja, hogy nagyon régen „ön. Hlll üdüld I ellátók” ebben a vonatkozásban. A 75 éves üzem nehéz fizikai munkát végző asszonyai közül szinte mindig kikerültek azok, akik kisebb-nagyobb beosztásban vezetők lettek. Legjobb példa erre éppen az igazgatónő, aki az üzem gondjain túl- az ország gondjainak egy részét is megkapta, hiszen már több éve országgyűlési képviselő is. Még tizennégy éves sem volt, amikor a gyárba jött, és miután szinte minden munkakörben dolgozott, a2 igazgátói székben érte az az idő, amikor már karnyújtásnyira került a nyugdíj is. A selyemhernyó gubóját forró vízben áztató, mindig bőrbetegségben szenvedő asszonyokat ma már véletlenül sem lehet a Duna-parti gyárban találni. A messzehangzó, bús munkadalokra is csak kevesen emlékeznek már. A vizes, bűzös csarnokok cementpadlójára fényes parketta a valamikor mindig könnyező ablakokra szemnyugtató zöld függöny került. A tudományos számításokkal tervezett vi. lágítótestek fényében percenként hetvenezret fordulnak a 8 éves masinák tengelyei, de ezek már öregek. Az élesen süvöltő újak hatszázezerszer is képesek megpördülni egyetlen perc alatt. Az új körülmények között az új feladatok megoldásához kell felkészülni azoknak, akik itt hosszabb-rövidebb idő múlva vezetők lesznek. — Van utánpótlás — mondja a többiek helyeslése közben az igazgatónő. — Van gazdasági vezető posztra is, meg a mozgalmi tisztségekre is.Nyomban sorolják a példákat. Két osztályvezető közvet. lenül nyugdíj előtt áll; a fiatal, jól képzett utódokkal már régebben együtt dolgoznak, adják át azokat a tapasztalatokat, amiket hosszú évek során sok fárdtsággal. gyűjtöttek. __ Sbkan tanulnak magasabb iskolákon a gyárból most i£' Mintegy negyvenen készülnek azokra a vizsgákra, amelyek sikeres letétele után okleveles szakemberek lesznek. _ ^ ^ II mozgalmi munka sereg”. Rövidesen több, kisebb létszámú pártszervezetre bontják a jelenlegi egyetlen alap. szervezetet. Nem lesz káderprobléma, számos, politikai iskolát végzett, vezetésre alkalmas elvtárs közül választhatnak a kommunisták vezetőségi tagokat. Hasonlóan van megfelelő káder a szakszervezeti mozgalomban is. — Hát akkor nincs is gondjuk — mondja mosolyogva az első titkár. A beszélgetés résztvevői értik a tréfát. A derűs pillanat után ismét komolyra fordul a szó, és sorakoznak a gondok is. A zömében nőket foglalkoztató üzemben természetes, hogy sokan vannak szülési szabadságon. — Jelenleg 130-an — válaszolja a kérdésre Novákné. Nem is ez okozza a legtöbb problémát, hanem az, hogy ezek az asszonyok szinte mind a szövődében dolgoztak, mielőtt a gyermekük megszületett, és a tapasztalat szerint tíz százalékuk, ha visszamegy az eredeti helyére. A megnövekedett család mellett, már a 100 százalékos pótlékért sem akarják vállalni a folyamatos üzem éjjeles műszakját. — Az is gyakori — fűzi tovább a gondolatot az igaz. gatónő —, hogy a gyermekgondozási időt, nagyon okosan, tanulásra fordítják. A baj csak ott van, hogy nekünk nem kell annyi gépírónő, ahányan közben ezt megtanulták. így aztán amíg egyik szemünk nevet, mert a munkatársunk ta. nult, a másik szemünk sír, mert elveszítjük a géptől a jó dolgozókat. Másfajta gond, hogy az elmúlt öt évben egymás után három részleg is megszűnt. Nincs már fonoda-, cérnázó-, konfekciórészleg. ■ 7 f||( viláfMC a megszüntetés jogos volt, hisz a HA, UR VBI21«jU3y gyár ma már csak a nevében viseli azt, hogy selyem, hiszen amivel dolgoznak, az lehelet- finomságú üveg és műszál. A korszerűsítés, a haladás érdeke volt a profiltisztítás. Ám ez embereket érintett, akik ha az értelmükkel fel is fogták, hogy ez az ő személyes érdeküket is Szolgálja, hisz tisztább, jobban jövedelmező munkát kaptak, az érzelmeken nehezen tudtak úrrá lenni. Sírva, zokogva kértek újra és újra magyarázatot az átszervezésre. Mert Tolnán — a szó legszorosabb értelmében — szedetik a gyárat az asszonyok. Nyugdíjas nénik állítják meg az utcán az igazgatónőt: — Katika, igaz, hogy megint egy nagy beruházás lesz? — Igaz. Már készülnek a tervek. Három lépcsőben szedetnénk bővíteni a gyárat. Az első körülbelül kétszázmillió forintba kerülne... FCTrP Cl* Hl vofliilr olyan Kyorsan telt az idő. és L9&.I C «JGIil vGIIUttj a gondolatok úgy szövődtek egymásba, mint az üzem gépein az ipari alapanyagnak készülő üvegszövet szálai. Jóval hosszabbra nyúlt a találkozás, mint ahogy a járás vezetői tervezték A tapasztalatok összegezésének első mondata így szólt: Ez hasznos volt. Igaz. FEJES ISTVÁN Viták helyett Medárd esőtt hozott és júliusban is, augusztusban is nagy mennyiségű csapadék hullott. Sok helyütt kárt okozott a belvíz és a jég is pusztított. Egyszóval idén nem kedvezett az időjárás a növénytermesztésnek, de a kertészeti kultúrák egy része — a szőlő- és a gyümölcstermelés — sem azt hozta, amit vártak tőle. A mostoha időjárás nemcsak a mezőgazdaságot sújtotta; alaposan kikezdte a mezőgazdasági üzemekben dolgozó munkások és vezetők idegeit is. Az őszi betakarítási munkák szervezése, irányítása közepette sok helyütt idegesen kapkodnak, dolgozók és vezetők egyaránt attól félnek, hogy a mezőgazda- sági munkák őszi csúcsidő- szakában, valamint ballépéssel tovább fokozzák a meglévő bajokat. Pedig a kapkodás semmiképpen sem vezet jóra; éppen ellenkezőleg, a tervszerű, átgondolt, és rendszeres munka, az - üzem- és munkaszervezés elengedhetetlen feltétele annak, hogy időben és jól elvégezzék a még hátralévő munkákat. Fölösleges az amúgy sem könnyű helyzetben lévő mezőgazdasági üzemekben a bajokat, gondokat halmozni. Idegölő és értelmetlen belső vitákról, acsarkod ásókról gyakran ' hallani mostanában. Minap az egyik termelőszövetkezeti jag panaszolja: a szövetkezetben feszült a légkör, az elnök, a főkönyvelőt, a főkönyvelő az elnököt okolja a rosszul sikerült 1975-ös esztendőért. Ebben a szövetkezetben a tagok és vezetők mindent megtettek,' amit lehetséges és szükséges: a talajt jól előkészítették, a vetőmag időben a földbe került, eredményes volt a műtrágyázás és a gyomirtás, s ahogy az időjárás engedte, a munka is jól haladt. Sem a főkönyvelő, sem az elnök nem tehet arról, hogy a kukorica egy részét elöntötte a belvíz, a gyümölcsöt jégverés érte, s emiatt elhatalmasodott rajta a gombabetegség. A rajtunk kívülálló okok miatt senki sem vonható felelősségre, különösen az nem, aki év közben becsületesen dolgozott és igyekezett helytállni a nehéz körülmények között Éppen ezért érthetetlen, hogy azok, akiknek közös feladata az adott viszonyok között a lehető legjobb eredményeket elérni, vitatkoznak, ahelyett, hogy nem külön-külön, hanem együtt, józanul, okosan és főképp tárgyilagosan értékelnék jelenlegi helyzetüket 1975. október 13.
