Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
DSdaklor—C Korszerű oktatógép a űonatöldvári gimnáziumban Képes-e egy gép arra, hogy ügy, vagy jobban oktasson, mint egy pedagógus? A kérdésre egyértelmű választ kap, aki megnézi azt a berendezést, amely a dunaföldvári Magyar László Gimnáziumban működik. A Didaktor—C — az egyéni adaptációt is biztosító kollektív audiovizuális oktatóberendezés — elkészítésének ötlete három-négy évvel ezelőtt született meg a gimnázium igazgatójának, dr. End- rédi Lajosnak fejében, ö és a székesfehérvári Videoton számítástechnikai üzemmérnöke, Minárovits János készítette aztán el az okos masinát, amely lényegesen többet tud, mint a hasonló hazai oktatógépek. A Didaktor—C prototípusa eredményesen működik a gimnázium egyik megfelelően kialakított termében. A berendezés — amely egyébként a központból, a tanulók készülékeiből, a segédberendezésekből és a kiegészítő berendezésekből áll — sok mindenre képes. így auditív .vagy vizuális, illetve audiovizuális módon közvetíti a programozott tananyagot; a program kérdéseire válaszadási lehetőséget biztosít a tanuló számára; elbírálja és jelzi a válasz minőségét; ez utóbbitól függően közvetíti a program következő lépését; a tanár számára kérdésenként azonnal jelzi az egyénileg adott válaszok minőségét és a kollektíva összteljesítményét; a helyes válaszok számát egyénileg ösz- szegezi és tárolja, illetve szám szerint összesítve jelzi; végül — ha regisztráló készüléket is alkalmaznak — a tanulók valamennyi válaszát rögzíti és összesíti. Az integrált áramkörök felhasználásával megépített korszerű berendezés prototípusával egyidejűleg harminckét tanuló dolgozhat. Bár mindez valószínűleg csak az oktatógépeket ismerő, alkalmazó szakemberek előtt egyértelmű, kétségtelen, hogy a berendezés a maga korszerűségével, „tudásával” egyenrangú, de inkább jobb, mint azok, amelyeket jelenleg Magyarországon ismernek, használnak. A gyakorlatban bevált és szabadalmi oltalom alatt álló Didaktor—C gyártására mégis kevés a remény. A „miért”-re azonban dr. EndDr. Endrédi Lajos, a Didak- toi^—C egyik alkotója a „vezérlőpultnál”. i rédi Lajos nem tudott egyértelmű választ adni, mivel ez már nem rajta, hanem elsősorban a Tanérten múlik. — gy — Foto: K. Z. A m/A. osztály tanulói a fejhallgatók segítségével sajátítják el a programozott oktatás anyagát. A mozisok házinyomdája „A pályakezdőkért, a jövendő munkásokért" Ä Tolna megyei Moziüzemi Vállalatnak március óta van önálló nyomdája. Azelptt a Szekszárdi Nyomdában és más központi nyomdákban készítették el propagandaanyagaikat, műsorplakátjaikat. Megéri fenntartani egy bármilyen kis nyomdát is ezekért a munkákért? A drága, több százezer forintos gépek ára, a dolgozók fizetése, az üzemeltetési és anyagköltségek után vajon mennyi haszon marad? Miért vált szükségessé önálló nyomdát alakítani? A kérdésekre Csontos Károlytól, amo- ziüzemi vállalat propagandacsoportjának vezetőjétől kap. iám választ .ar'*"“4* K r — Elsősorban a hosszú nyomdai átfutási idő kénysze- rített bennünket a saját nyomda létrehozására. A rétegpropagandánkhoz szükséges anyagokat a központi kiadványokból nem tudtuk volna a helyi viszonyoknak megfelelően összeállítani. Mióta a nyomdánk működik, mérhető a jobb színvonalú propaganda hatása. Ez év augusztus 1-ig több nézőnk volt, mint az előző év augusztus elsejéig. Ez a nézőszámtúllépés az egész országban egyedül Tolna megyében következett ba — Egyelőre forinthasznunk nincs, mert ilyen kis példányban — egy műsorplakátból kb. 50 db készül — nem gazdaságos nyomtatni. A népgazdaság egészét tekintve azonban van haszna, mert tehermentesítjük 1075. október L a nagy nyomdákat a nekik is gazdaságtalan termeléstől. * A nyomdában főállásban hárman dolgoznak. Kult Antal a tipográfiai munkák szak. embere, aki egyben mettőr, korrektor, ha kell grafikus is és a gazdasági, anyagbeszerzési munkákat is ő végzi. Veszter- gombi János fotós és grafikus, velük dolgozik még Gulyás Márta gépírónő. Kult Antal segítségével megpróbáltam végigkövetni egy munka útját, -amíg a kéziratból kész kiadvány lesz. Általában a propaganda- csoporttól kapják a megrendeléseket. Megérkezik a rendelés és, ha nem tartalmazza — csak nagy vonalakban —, hogy milyen legyen a kiadvány, a két szakember megtervezi a kiadványt Ezután elkezdődik az egyéni munka. Mindegyikük nekiáll megvalósítani a maga részterületének munkáját. Elkészülnek a szükséges grafikák, a feliratok, majd Kult Antal összemontírozza az oldal végleges képét Helyükre kerülnek a szövegek, a képek, az esetleges díszítő grafikák. Az egész felkerül egy fehér papírlapra. Utolsó tanácskozás, apróbb javítások és az összeállított oldal a legkorszerűbb NDK gyártmányú fotógép lencséje elé kerül. S mindez még csak a munka kezdete. Még számos mozzanat következik ezután, míg elkészül egy-egy ofszeteljárással nyomott kiadvány. Március óta működő házinyomdáról írunk. Fiatalsága ellenére az itt dolgozók már sok és szép kiadványt készítettek el. Ott tartanak, hogy a vállalat nyomtatványigényét csaknem teljes egészében ki tudják elégíteni. A nyomdának egyelőre múltja nincs — jövője van. , — Tamási János — Egy-egy tanév végeztével 165 ezer felsőfokú, középfokú vagy általános iskolai tanulmányait befejező fiatal áll munkába. A pályakezdés komoly erőpróbát jelent nekik: bizonyítaniuk kell szakmai tudásukat, rátermettségüket és ugyanakkor meg kell ismerkedniük a szőkébb munkahelyi közösség, az üzem élétével, szokásaival, hagyományaival. Ä pályakezdő fiatalok első lépéseit kívánja egyengetni, munkahelyi beilleszkedésüket segíteni a KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa által meghirdetett, alig egyéves múltra visz- szatekintő patronálómozgalom. Megismerése, széles körben való országos terjesztése most feladatként kapott helyet a KISZ KB 1975/76-os akció- programjában is. A patronálómozgalom résztvevői dolgozó emberek — sok esetben szocialista brigádtagok —, akik magas szakmai tudásuk, közösségi és politikai magatartásuk alapján alkalmasak a személyes példamutatásra. A pat- ronálást nem anyagi elismerésért, hanem önként, társadalmi munkában végzik. Az első munkavállalás — mint tudjuk — jelentős fordulópont minden fiatal életében. Az, hogy a kezdeti nehézségeket hogyan és mennyire tudják leküzdeni, befolyásolja, néha meghatározza munkáséletük további alakulását is. Emlékezetemben nem kell nagyon messzire mennem, hogy felidézzem első munkanapomat. Még nincs tíz éve, amikor frissen szerzett konzervipari szakmunkás-bizonyítvánnyal a kezemben dolgozni kezdtem konzervgyári meósként A művezető bemutatott a Csoportvezetőnek, az a gyártásközi ellenőröknek és a gépbeállítóknak. Elmagyarázták, mit és hogyan kell csinálnom. Dolgozhattam. Egy darabig ment minden, mint a karikacsapás. Történt azonban egy szép napon, hogy munka közben árra figyeltem föl: a gyártástechnológiai előírásoknak nem megfelelő alapanyag feldolgozásába kezdtek. Éppen sűrített paradicsomot készítettünk. Az előírás szerint minőségileg kifogásolható paradicsomot nem szabad feldolgozni. Először azoknak szóltam, akik a ládából a paradicsomot a mosóba öntötték. Később leállíttattam az előfőző gépeit. A sűrítőbői visszaérve azt tapasztaltam, hogy figyelmeztetésem ellenére a gépek tovább működtek. Úgy éreztem, nem sokat érek. Ekkor találtam szemben magamat először azzal, hogy az elmélet és a gyakorlat esetenként nem egy és ugyanaz. Keserves volt erre a hétköznapi igazságra rádöbbennem, mert egyedül voltam. Nem akadt senki, aki jó szóval segített, figyelmeztetett volna, hogy a gyártástechnológiai előírásokon lehet, sőt van amikor kötelező is változtatni. Nem akadt senki, aki türelemmel, tapintattal segített volna abban, hogy az elméleti ismereteimet össze tudjam hangolni a gyakorlattal. Saját kezdésem nehézségei is eszembe jutottak, mikor a KISZ országos akciójáról olvastam. Ezért örülök most, és remélem az akcióprogram nem marad csak program, hanem valóságos emberi segítséget ad a rászorulóknak, a pályakezdőknek, mindazoknak, akiknek szükségük van erre. , —_ veress —' > II kozségpolitika dicsérete Kölesden jártam nemrég az általános, iskolában, aminek utcafrontján akkor készült a betonjárda, ptt hallottam, hogy ebben az évben összesen 1200 folyóméteren raknak járdát, s úgy, hogy a lábbelit nyüvő, embert keserítő sár és por tartós kiszorításához a helyi tanács adja az anyagot, fizeti a munkát irányító-végző kőművest, míg azoknak a házaknak tulajdonosai, akiknek a háza előtt elmegy a járda, családonként 3 napi társadalmi munkát végeznek el segédmünkásokkéni. Az idén 1400—1500 négyzetmétert tesz ki majd az év végére (négyzetméterenkénti 80—85 forintos áron) a jár- dásítás. Tavaly megépült 703, azt megelőzően pedig 800 négyzetméter járda a lakosság közreműködésével. Ez utóbbi, mármint a lakossági közreműködés sokkal nagyobb jelentőségű, mint amilyen jelentőségűnek hinni szeretnénk. Kölesden is, másutt is az az aktív községpolitizálás egyik legnagyobb eredménye tudniillik, hogy megtakarítások jönnek általa létre. A megtakarításból pedig több járda épülhet és hamarabb száműzhetik életükből a kö- lesdiek — mások is — azokat a különbségeket, amelyeket a falu és város relációjában ma még sokszor kell emlegetnünk. Kölesden a tanács — ami még két további településnek, Borjádnak és Kistormásnak is gazdája — évi 220 000 községfejlesztési alapból gazdálkodhat. Ez a pénz kevés, úgy kell hát „megtoldani" az alapot, ahogy az a legkézenfekvőbb. „ Ma már természetes Kölesden csakúgy, mint megyénk számos más településén, hogy a lakosság nem várja ölbe tett kézzel a közösen élvezhető jót, hanem elébe megy, társadalmi munkával hamarabb és olcsóbban megteremti a jót. Miért beszél akkor mégis újrci és újra erről az újságíró? Mert igaz, hogy az aktiv lokálpatriotizmus hívei megszaporodtak az elmúlt öt évben; igaz, hogy társadalmi megajánlásként hatalmas anyagi, szellemi és fizikai erő mobilizálódott a helyi, községpolitikai célok megvalósítására, de ugyanakkor igaz az is, hogy vannak készre várók, a készet adj uram teremtőm módra sürgetők. Ki nem ismer ilyen embereket? Mondókájukat rendszerint így kezdik: „Én befizetem a községfejlesztést, a többi a tanács dolga.” Nos, tagadhatatlan, hogy ez is lehet álláspont, ha nem is a legokosabbak közül való. Az okosabbak tudniillik már számolnak. Meggondolják, hogy tényleg, mire elegendő pl. három településnek 220 ezer forint egy évben?! Akik ezt megteszik, tudják, hogy mit jelent egy községnek évi 60— 65 ezer forint megtakarítás a lakosság társadalmi munka- vállalásával. A megtakarítás többet jelent a célok megvalósításában; több fényt, több járható utat, jobb kommunális ellátást. Ha úgy tetszik: lakhatóbb, maibb lakhelyet a mai embernek, aki egyebek között megtanult kőzségpoli- fizálni rs. így hát hadd dicsérje az újságíró a lakóhely fejlesztéséért tettekkel helytálló lakosságot, a közös munka végzésére mindenkor készeket, mert megérdemlik! ■ T «- őa — •fc.
