Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-29 / 254. szám

Igazodás a lakosság igényeihez Interjú a tanácstagok felelősségéről Dr. Kiss Frigyessel, a paksi járási hivatal vezetőjével be­szélgettünk a tanácstagok munkájáról, ezen belül lóként a felelősségről. — Kiss elvtárs, milyen szerep jut a járás életében a tanácstagok járási cso­portjának? — Mindenképpen nagy, még akkor is, ha a helyi tanácsok önállóságának megnövekedését ismerjük el a legfontosabb ténynek, ami bekövetkezett a munkában az elmúlt, viszony­lag rövid időszak alatt. A ta­nácstagok járási csoportja munkaterv szerint rendszere­sen tárgyalja a járás gazda­sági, kommunális helyzetét, értékeli az eredményeket, mégpedig úgy, hogy közvetlen tapasztalatokat szerez a helyi életben, tehát községenként. Mivei állandó kapcsolata van a megyével, konkrét javasla­tokat tud tenni a csoport a járás életére vonatkozó dön­téseknél. Természetesen a me­gyei határozatok figyelembe­vételével dolgozik a tanácsta- g. csoport. — Bővítsük a kört: vajon a helyi tanácsok tagjai ér- zik-e a rájuk nehezedő fel­adatok súlyát, tudnak-e élni a jogaikkal a testületi ülé­seire-:'’ Megvalósul-e szemé­lyükön k"—sztiil az igazi népképviselet? — A legtöbben nyíltan vé- lecrrinvt mondanak a napi­rendekkel kapcsolatban. Ja­vaslatokat tesznek. Ennek a légkörnek a kialakulásához az is hozzájárult, hogy amióta előre megkapják a tanácsta­gok az ülés anyagát írásban, fel tudnak készülni a tanács­ülésre. Felelősségérzetüket az­zal bizonyítják egvebek kö­zött, hogy ha nem tudnak részt venni a tanácskozáson, előre bejelentik távolmaradá­sukat. De elég k’x rész marad el az utóbbi időben. Megnőtt Nagy Káraié városi tanácsos Dombóváron kevesen nem ismerik Nagy Károlynét, a városi tanács anyakönyvveze- tőjét. Kedves, mosolygós arca. egész lénye szeretetet, megértést, s ha kell részvétet su­gároz. Életútja nem bővelkedett szenzációk­ban, nincs penne rendkívüli. 1950-ben — na­gyon fiatalon — kezdett dolgozni. így lett szervezője és részese a tanácsok megalakítá­sának. Kezdő fizetése 390 forint volt havon­ta, mégis úgy érezte, érdemes tanulni, dol­gozni. Jó iskola volt számára az a fél év, amit Dalmand községben tölt itt; megismer­hette a tanácsi munka sokrétűségét. Visszatérve Dombóvárra, 1953-ban jegyezte el magát végleg mai hivatásával, az anya­könyvvezetéssel. Azóta nagyon szívesen fog­lalkozik ezzel a munkával. Irodája, a városi tanács földszintjén a 10-es szoba. Naponta rengetegen keresik fel. Sok feladata közül legkedvesebbnek tekinti a névadó ünnepeken való közreműködést és a házasságok megkötését A nemzetiszínű vállszalag viselése arra kötelezi, hogy az ün­nepélyes pillanatokban megőrizze komoly, ságát, de mégis kedves mosollyal, útra való tanácsokkal legyen első felköszöntője a fiatal házasoknak. Sokan tisztelik. Hogy mi a titka sok­oldalúságának, és 25 éves fáradhatatlan ügy­szeretetének? — Szeretem a munkámat, az embereket, az életeti Nagy Károlyné a napokban Budapesten a Parlamentben vette át a tanácsok megalaku­lásának 25. évfordulóján a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa által adományozott kitüntető jelvényt, 25 éves tanácsi munkája elismeréséül. A Tolna megyei Tanács elnöke pedig, ugyancsak 25 éves fáradhatatlan tevé­kenységéért városi tanácsosi címmel tüntette ki. MAGYARSZÉKI ENDRE Gazdasági érdek és környezetvédelem AZ ISTÁLLÓTRÁGYA nem okozott gondot sem a kis­paraszti gazdaságokban, sem a nagybirtokokon. Évente összejött qnnyi, amennyivel a vetésforgónak megfelelően megtrágyáztak kisebb-nagyobb darab földet. Nem okozott még akkor sem, amikor létrejöttek a szocialista nagyüze­mek, és a közös állománynak olyan istállókat építettek, mint hatvan-nyolcvan évvel ezelőtt a nagybirtokok. Uj helyzetet teremtettek viszont az elmúlt néhány év­ben rohamosan épülő szakosított szarvasmarha- és sertés­telepek, amelyekben szakítottak a régi trágyakihordási, kezelési módszerekkel. Teljesen eltűnt ezekből az épületek­ből az'alomszalma, viszont óriási tömeget hozott a gépi vagy a vízmosásos eltávolítási módszer, a hígtrágya-képző­dés. Ehhez nem volt, nem létezhetett kellő tapasztalat, még a fejlett állattenyésztő nyugati országokban sem, egyáltalán, nem lehet összehasonlítani az ötven-száz tehenes, két-háromszáz hízót nevelő farmokat az ötszázas­ezres tehenészetekkel, a tíz-harmincezer hízót kibocsátó sertéstelepekkel. ALIG NÉHÁNY ÉV UTÁN kénytelenek vagyunk észre­venni, hogyan folyik el a telepek környékén az értékes trágya, és milyen veszedelmes mértékben szennyezi a környezetet, a természetet, az élővizekbe, a talajba jutva. Elfolyik, kárba vész és veszélyeztet, mert a sok milliós költ­séggel megépített, koncentrált telepekről hiányzik a meg­felelő trágyakezelő, eltávolító rendszer. A Sárköz-Völgységi Vízitársulás például 21 üzemben végzett vizsgálatot. A hígtrágya-kezelés megoldatlansága miatt nyolc üzemben állapított meg súlyos élő- és rétegvíz- fertőzést. A vízügyi igazgatóság megállapításai szerint jó néhány állattenyésztési telep olyan mennyiségű híg trágyát termel hasznosítatlanul, amely sokszorosa a szennyvíz- bírság határértékének.- Úgy is vehetjük, hogy súlyos milliók mennek veszen­dőbe, országos számokkal mérve annyi, amennyi egyen­értékű közéig háromnegyed millió hektárra kiszórt, tízmó- zsányi műtrágyáéval. Áz említett .huszonegy Tolna megyei üzemben elfolyó híg trágya révén húszmillió forint értékű hatóanyag haszon helyett károsít, fertőzi a környezetet. ELJUTOTTUNK ODA, hogy a trágyakezelés már túlnőtt az üzemek területén, hiszen a huszonegy üzem elfolyt húsz­milliója népgazdasági kár, és közérdek a körn- jzetszennye- ződés további meggátlása. Ehhez igazodik már a MÉM- állásfoglalás is: szakosított telepet a jövőben már csak a trágyakezelési_ rendszerrel együtt lehet építeni. Tisztázat­lan kérdés még, hogy miből, hiszen a hőgyészi-szakályi sertéstelepek költségei már a tervezés stádiumában meg­közelítik a húszmilliót. Terjedőben van a hígtrágya-hasznosítás öntözéses módszere, ehhez alkalmas szórófejet gyárt már a Szekszárdi MEZŐGÉP. Ebben a hasznosítási formában már több éves tapasztalattal rendelkezik a szarvasi kísérleti gazdaság. A SZAKOSÍTOTT TELEPEK hígtrágya-kezeléséről rende­zett tanácskozást a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a MAE növénytermesztési szak­osztálya, a Sárköz-Völgységi Vízitársulat és a vízügyi igaz­gatóság szekszárdi szakaszmérnöksége. Mindenki számára hasznos, megszívlelendő tapasztalatokról beszélt Faíussy Ferenc osztályvezető főmérnök, a Paksi Állami Gazdaság tapasztalatairól Pelsőczy Szilárd és Fest Attila szarvasi üzemmérnök. Csupán a meghívott érdekeltek hiányoztak, az érde­kelt mezőgazdasági üzemek képviselői. B. I. Kishegyen a fél ország 2. ló hangulat a TiÉV-nél őrsi Péter rakodómunkás azt mondja, körülbelül ott áll­nak a keresetben, ahol a szak­munkások. Örst 3700 forintot megkeres nyáron, ritkán emel 50 kilónál nehezebbet és a vállalati igazgató köszön neki. Kilenc éve dolgozik a TÁÉV- nél a dunaszentgyörgyi rako­dómunkás. Egyszer munka közben találkozott az igazgató­val Szekszárdon, kezet fogtak, váltottak néhány szót, azóta köszönnek egymásnak. „Sze­retnek bennünket a vezetők”, mondja, és sorolja a nevüket: Bancsik Csaba építésvezető, Kozma József művezető és a nagyfőnök, Büki László. Büki László főépítésvezető a kishegyi munkásszállás- és la­kásépítések irányítója. De ez­zel a kétféle épülettel még nagyon keveset mondtunk, hi­szen épülnek közben a műsza­ki szállók, elkészült az orvosi rendelő, a szolgáltatóház, ko­rábban az étterem-bisztró- presszó kombinát és már meg­kezdték az úgynevezett kultúr- centrum alapozását. Átadták a hatalmas vízszolgáltató rend­szert, a kútteiepet, a több mint 7 kilométer hosszúságú cső­hálózatot és a paksi határ ma­gas pontján épített két óriási víztárolót. Ezekből jön, nyo­módik az éltető víz az „atom­városba”, részben pedig a köz­éé; hálózatába is. Kimagaslóan jó munkáról tud beszámolni Büki László. Határidő előtt három hónap­pal adták át a vízműrendszert a hozzá kapcsolódó létesítmé­nyekkel és ugyancsak határ­idő előtt készült el öt nagy munkásszálló épülete. A ter­vezett létesítmények az idén mind elkészülnek. Elenyésző a létszámhiány és mivel a bri­gádok jól ráhajtottak, megy minden, hiba nélkül. Valóban hibátlanul, mondja a főépítés­vezető: az eddig átadott épü­letekkel nem volt minőségi probléma. Ilyen körülmények között érthető, hogy jó a hangulat. Ezen a napon, amikor itt jár­tam, kispályás labdarúgó­mérkőzést játszott délután a két építésvezetőség csapata, élükön az építésvezetőkkel, Bancsik Csabával és Sraub Ferenccel. A tét egy fából fa­ragott szép kupa volt. Az egyik játékossal beszélgettem a mérkőzés előtt, nála boldo­gabb fiatal műszaki talán az egész országban sincs. Genye István csak két hónapja dol­gozik, építőipari szakközépis­kolában végzett Pécsett, a2 aktivitás. Inkább csak Ger­jenben és Pakson érződik: még vannak, akik könnyen veszik a megbízatásukat, ösz- szességében határozott fejlő­dés, frissülés tapasztalható já­rásunkban. Egyre jobban meg­valósul a népképviselet. — Hallhatnánk erre konk­rét példát? — A tanácsi döntések a la» kosság igényeihez igazodnak, és a megvalósításban együtt van a tanácstag azokkal, aki­ket képvisel. Az ügyekről nem csupán az évenkénti beszá­molókon szólnak egymáshoz. Rendkívül jó eredmény a tár­sadalmi munkában elért nö­vekedés: 1972-höz viszonyítva megkétszereződött az egy la­kosra jutó társadalmi munka értéke, az idén már eléri a 200 forintot, és az emberek azt valósítják meg, amit kértek a tanácstól, tehát'amire a ta­nácstagok határozatot hoztak. G. egyébként gerjeni, A TÁÉV ösztöndíjasa volt, jól teltek a diákévek is, most pedig nem tud eléggé örülni annak, hogy az épülő kultúrcentrum mun­káit az első pillanattól kezdve végigkísérheti, tanulmányoz­hatja. Kezdőfizetése 1600 fo­rint. Két fiatal ács hulladék deszkákból készít kerítést. Az anyagnak becsülete van ná­luk, ez már törvény. A saját törvényük. Rodenbücher Fe­renc 23 éves németkéri ács autóvásárlásra készül, a pénze meg is van hozzá. Az eddigi összes keresetét félretehette, a szüleinél lakik és kosztol. A legelső havi fizetése elúszott annak idején, ruhát vett, szó­rakozott, aztán a második pénzt odaadta az anyjának és nem is kérdezte, mennyit vár­nak tőle az „eltartásért”. Múl­tak a hónapok, egyszer kíván­csiságból kutatott egy kicsit a fiatalember a szekrényben, rá­talált a nevére kiállított betét­könyvre, amelyben benne volt minden egyes forintja. Tolnai kollégája, a 25 éves Vass Károly albérletben lakik 600 forintért. Egy éve házas, gyerekük ts van, sok mindent kell venni, az ifjúsági takarék­betétbe havi 400 forint jut csupán. Másfél év óta dolgozik a vállalatnál, de megígérték neki, hogy lakáshoz segítik. Elfogadták a KISZ-lakásra be­nyújtott igényét. Rück István, az ERBE mű­szaki ellenőre, a kishegyi épít­kezés gazdája ma a szokásos munkákat végzi. Tervegyezte­tés vagy pénzügyi egyeztetés, vagy a munkaszervezéssel kapcsolatos megbeszélések: mi a sürgősebb. Máskor meg a szűk eb b értelemben vett mű­szaki ellenőrzés. Mindig van munka bőven. A legizgalma­sabbak a műszaki átadások, ünnepélyes vizsgák az építő­nek és az építtetőnek egyaránt. A Kishegyen jól vizsgáznak. Nagyon jól kezdte a konyha is, ez a bizonyos márvány­étteremhez tartozó hatalmas, háromezer adagos. Feltűnően jó volt az étel heteken át és mindig 3—4-féle. Mostanában panaszokat is lehetett hallani. Ez nem általánosadé azért utá­nanéztem, mi az igazság. Ká- sádi Márk üzemvezető (fel­ügyelete alá tartozik a bisztró és a presszó is), azt mondja, nem minőségi romlásról van szó, csupán arról, hogy nem tudnak adni rendszeresen sü­teményt vagy gyümölcsöt. A pénz egy ebédért 11 forint ötven fillér, aminek a felét nem fizeti a munkás, olyan nagy a vállalati hozzájárulás. (Folytatjuk) GEMENCI JÓZSEF Irótalálhozó Szekszárdon A több éves hagyományok­hoz híven az idén is sor ke. rül az ifjúsági irodalom mű­velőinek tanácskozására Szek­szárdon. A rendező szervek: a Magyar írók Szövetsége gyermek- és ifjúsági irodalmi szakosztálya; a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Bizottsága: a Babits Mihály megyei műve­lődési központ és a Tolna megyei Könyvtár. A tanács­kozáson való részvételét nem­csak huszonnégy író jelentette be, hanem a Móra Könyvki­adó, a Rádió és a Televízió munkatársai közül is számo­sán. Népes forgatóstábbal kép­viselteti magát a Televízió is. A tegnap megérkezett vendé­gek délután filmvetítésen vettek részt, majd a város ifjúságának kulturális életé­vel ismerkedtek. A tanácsko­zás érdemi részére: „A gyer­mek- és ifjúsági irodalom a tömegkommunikációs eszkö­zök korszakában” címmel ma és holnap kerül sor a megyei művelődési központban, mely­re még visszatérünk. 1975. október 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom