Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-24 / 250. szám
Kísérlet Tamásiban Ezer férőhelyes tehenészeti telep Egy terv születése rr" ",yA megbízó továbbra is fenntartja azt az igényét, hogy az USÁ-ban tapasztaltak alapján a létesítmények kialakításában a jelenlegi gyakorlattól eltérően maxi- £ málisan egyszerű, de nem | primitív, viszonylag olcsóbb f megoldásokra kell töreked'I nünk. Tekintettel arra, hogy j a telepet újszerű megoldásI sál tervezzük — a kísérleti I jellegénél fogva — a jelen* légi normatíváktól, és az ál. talános előírásoktól el kell térnünk.“ A fenti idézet abból az „'Emlékeztető”-bői való. amelyet a Tamási Állami Gazdaságban kaptak kézhez mindazok, akik a gazdaságban építendő ezer férőhelyes tejelő típusú tehenészeti telep tervének készítésében részt vesznek. Az Agro- ber Tolna megyei Kirendeltségén Hargitai Oszkár főmérnökkel, Horváth György tervezési osztályvezetővel és Schwébl Károly agronómussal beszélgettünk a készülő tervről. — Honnan származik az ötlet, hogy nem a Magyarországon megszokott formák szerint építsenek tehenészeti telepet Tamásiban? — 1973-ban a tengeren túl járt egy mezőgazdasági küldöttség, melynek egyik résztvevője Szaleczky Lajos, az Állami Gazdaságok Országos Központjának szaktanácsadója volt. Ezt követően Szigethy Árpád, az Agrober központ szakfőmémöke egyéves külföldi tanulmányúton vett részt: mindketten a szarvas- marhatartás körülményeit tanulmányozták. A kettejük instrukciója, tanulmányterve, a magukkal hozott fényképek, diafilmek, szakfolyóiratok egy olyan korszerű tejtermelő szarvasmarha-tenyésztési telep képét mutatták, ami mindenféle szempontból találkozott. a Tamási Állami Gazdaság elképzeléseivel Az állami gazdaság régóta tervezi, hogy az elavult, szétszórt uradalm; istállókban levő állományát egy központi telepen helyezi el. A külföldről hozott ismeretek alapján sikerült egy olyan tejelő típusú tehenészeti telep körvonalait megrajzolni, ami tartástechnológiában és épületszerkezetben eltér a nálunk szokásostól. — Tehát a telep kísérleti jellegű lesz? — Igen. A terv egyedi elképzelés: a más országokban szerzett tapasztalatokat próbáljuk Tamásiban megvalósítani. A kísérlet nem csupán maga a szarvasmarhatartás technológiája, hanem az is: hogyan lehet a lehető legolcsóbban egy ezer férőhelyes telepet megépíteni és üzemeltetni. Jelenleg egy szarvasmarha-férőhely 40—100 ezer forintba kerül. Tamásiban ez körülbelül harmincezer forint lesz. Jelenleg a beruházási programtervet készítjük, amely magába foglalja az agronómiái és közgazdasági mutatókat, a telep építéséhez szükséges gazdasági és műszaki megoldásokat Mindent összevetve, előzetes Számításaink szerint a telep körülbelül 34 millió forintba kerüL ;— Milyen újdonságokat lát. hatunk majd Tamásiban? — A tartásmód kötetlen lesz, az állatokat fekvőboxos elrendezésű. összesen 12, egyenként száz férőhelyes istállóban he. lyezik el. Az épületek három oldalról zárt, faszerkezetű hullámpalával borított, szélvédett istállók, illetve „színek” lesznek, melyeket a nyitott déli oldalról karámos kifutó határol. Az etetés fedetlen jászolból történik, magas tápértékű tömegtakarmánnyal és nagy adagú abrakkal. Elsőként itt lesz az országban úgynevezett magas siló. A temperált hőmér- sékjetű fejőházba felha.itóúton, meghatározott időben és sorrendben érkeznek az állatok. Szeretnénk bebizonyítani, hogy a „hideg” tartásban nevelt tehénállomány tejhozama . biztos és kiegyenlített, ha megfelelőek a fej és körülményei. — Milyen szarvasmarha-fajtát tenyésztenek majd? — Bebizonyosodott, hogy a magyar tarka tejhozama tovább nem fokozható. Éppen ezért már régóta keresték azt a fajtát, amely magas tejhozamú és bírja a mi éghajlati viszonyainkat Ezeknek a követelményeknek leginkább a Holstein-fríz felel meg; mostoha körülmények között is igen jó a tejhozama. A tapasztalatok bebizonyították: ez a fajta jól bírja az itteni klímát — egyedül a hideg esőre és a hűvös szélre érzékeny. A kísérlet szeretné bebizonyítani, hogy nem kell feltétlenül palotákat építeni az állatoknak: vannak olyan fajták is, melyeknek a szín és a karám is megfelel. — A korszerű telep azonban önmagában kevés. Vajon elbírja-e tartani az állami gazdaság? — Erre pontos számadataink vannak. A telep nagyságrendjével arányos a földterület és a takarmányt sem kell másutt beszerezni Naponta várhatóan 20 ezer liter tejet fejnek, amit a Tejipari Vállalat dolgoz fel. — Mennyiben érdekelt a tér. vező abban, hogy a körülményeknek megfelelő tervet tegyen az asztalra? Vagy a továbbiakban minden követkéz. ményért a megbízó vállalja a felelősséget? — Minden tervező vállalat kötelessége, hogy megbízója számára a lehető legkorszerűbb. leggazdaságosabb, legolcsóbb. és az üzemelési igényeknek megfelelő létesítményt tervezzen. Szívesen foglalkozunk a Tamásiban épülő tehenészeti telep tervével, mert, ez nem kaptafa, nem sablon, hanem egy teljesen új elgondolás, ami megmozgatja a tervezők fantáziáját. Azt viszont már'csak az üzem beindulása után tudjuk meg, hogy hogyan valósul meg az elmé. leti elképzelés a gyakorlatban. D. V. M. Két szocialista brigád találkozója Az Agroker Vállalat „Ziper- novszky” szocialista brigádja és a Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár „Marx Károly” szocialista brigádja között már több éve szocialista együttműködési szerződés van életben. A szocialista szerződés lényege, hogy a gyár a termékeiről folyamatos tájékoztatást ad, minőség és kereslet szempontjából, valamint a „Marx Károly” szocialista brigád fejlesztési munkáiról Másrészt a „Zipemovszky” brigád beszámol az üzemi tapasztalatokról, igényekről, valamint folyamatosan tájékoztatja a vevőket az új típusú gépekről. Évente egy-egy alkalommal a brigád tagjai személyesen is találkoznak. Ilyen találkozóra került sor a közelmúltban Szekszárdon. A vendégek között üdvözölhettük a gyár pártszervezetének titkárát és szervezőtitkárát, Kovács Lajost, Zalán Barnabást, valamint a Lajta-Han- sági Állami Gazdaság főmérnökét, Dr. Kocsis Sándort. Az Agroker Vállalat részéről, jelen volt a két brigád találkozóján Gacsályi László igazgatóhelyettes és Klein József .párttitkár is. A szívélyes fogadtatás után. Bierbaum Lajos, a Marx Károly brigád vezetője tájékoztatta a jelenlévőket az idén még leszállításra kerülő gépekről, majd az 1976. ééi gyártási előkészületekről és átszervezésekről. Ezt követően kulturális program következett, majd a két brigád az Agroker Vállalat dombori üdülőjébe ment, ahol közös halvacsorán vett részt. A Zipemovszky szocialista brigád nevében: Kutny Gábor i ■ 1 ibrigádvezető Brigádalbum Heten a biztatás és „Fontos feladót a népünk, elsősorban munkásosztályunk gondolkodásában és magatartásában kibontakozó szocialista vonások általánosítása é s terjesztése. Arra kell törekedni, hogy társadalmi méretekben teret nyerjen a szocialista brigádok hármas követelménye: szocialista módon dolgozni, élni, 'művelődni.” {Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából) a gáncs légkörében i Ne további Öt keresem, szeretném megismerni, kérlek hozz össze vele. Semmi akadálya, mondja a Mezőgép várdombi gyáregységének vezetője, s felöltőjét magára terítve előretessékel. Az imént „értékelte” a szocialista brigádokat, elmondta, erényeiket, gyengéiket. Figyeltem rá erősen, s amikor a Rózsa Ferenc brigád jellemzését befejezte, őszinte elragadtatással emeltem fel a kezem: állj, ne tovább! Előre elképzeltem az üzemcsarnokok felé haladva, a fiatal szakemberek közösségét, s szóvivőjüket, Lacza József brigádvezetőt, a szókimondó alkotót, akinek valahol már találkoztam a nevével, talán édesapja révén, aki haláláig elismert közéleti ember volt Alsónyéken. Elképzeltem, a brigádtagok miként dugták össze a fejüket, hogy eszüket összeadva megkonstruálják azt a célgépet, amellyel megsokszorozhatják a teljesítményt— A gyáregység vezetője régi ember. A váltás, az átállás hónapjában került Várdombra, még nagyban folyt az erőgépek eladása és a gépállomás gépjavító állomásként kereste helyét a mezőgazdaságban. Vége a gépjavítóállomás-korszaknak is, az itteni kollektíva immár évek óta az öntözőberendezések és a cukorrépa-betakarító gépsorok alkatrészeit gyártja. Méghozzá egyre tökéletesítve a munkaműveleteket, s a tökéletesítésben éppen a Rózsa Ferenc szocialista brigád vállalja a legnagyobb szerepet. De ez mit is jelent? Akik egykor traktorosként kezdték, azoknak kétszer, háromszor kellett átváltaniok egyik szakmából a másikba, ha volt hozzá erejük, tehetségük és szorgalmuk. Roppant izgalmas egy olyan üzem belvilága, ahol három nagy korszak részesei, résztvevői dolgoznak együtt. A változások során bizonyos régi érdemek megkoptak: aki rangos, i tekintélyes szántó- traktoros volt a gépállomási időkben, az előfordulhat, hogy éppen csak megtűrt, elfogadható esztergályos a jelen időben. A Rózsa Ferenc szocialista brigád a mai kívánalmak, követelmények szintjén végzi munkáját. Előrevivő és előremutató erő a kollektívában. Az érdeklődés, a közfigyelem középpontjában áll, meghatározza és pozitív irányba befolyásolja a termelés minőségét, mennyiségét A vezetés nyilvánvaló, hogy elsősorban ezt a brigádot emlegeti; ezzel á brigáddal büszkélkedik, kitüntetésre, anyagi, erkölcsi elismerésre javasolva. Hogyan viselik el mindezt a régi „menők?” Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amíg rátaláltunk Lacza József brigádvezetőre. Ö maga az első fél órában csalódást okozott. Szókimondó? Csendes zugot kerestünk, ahová nem hallatszik a gépek zaja, mégis erősen hegyeztem a fülem, hogy megértsem: halkan, alig hallhatóan beszélt, nekigyűrkőzéseimmel meg sorra, rendre kudarcot vallottam. Hosszas győzködés után, már- már ott tartottam, feladom a harcot. Ha egyszer lehetetlen belőle kihozni a lényeget, kénytelen leszek megelégedni annyival, hogy írok a brigádról egy semmitmondó tudósítást, bár jól tudom, az ilyesmi már könyökén jön, ki az olvasónak. Azt szerettem volna mindenáron megtudni tőle; a Rózsa Ferenc brigádra büszkék-e a munkatársak? A munkahelyi közvélemény ugyanúgy értékeli-e a szocialista brigádok tevékenységét, ahogy a XI. kongresszus határozata? Nehezen jutottunk ötről a hatra, így hát kedvetlenül hallgattam, hogy a brigád negyedik esztendeje viseli a szocialista címet, tagjai valamennyien Várdombon tanulták a mesterséget, kivétel nélkül szakmunkások, jó a közösségi szellem, segítik egymást, élenjárnak munkában, tanulásban. Mindezeket elsorolva a brigádvezető mintegy mellékesen még megemlítette: — Olyan két tucatnyi újítás van a hátunk mögött. Valamennyi kollektív munka. Szakszerűen elmagyarázta legjelentősebb újításaik fénye. gét. Megkérdeztem tőle; — Milyen a visszhangja a?, újító munkának? — Hol? — Itt helyben,' A szaktársai között. — Nézze. X célgép, amit á brigád csinált, háromszáz százalékkal gyorsabban termel, mint a csúcsesztergapad és hét-nyolc alapműveletre képes. A brigádtagok fiatal emberek, harmincnyolc évemmel én vagyok közöttük a legidősebb. És szoros volt a tervünk. Okvetlen ki kellett eszelnünk a célgépet, hogy a termelést növeljük. Drinóczi István, Várszegi Teréz, szóval mindenki benne volt. Ráhúztunk egy kis társadalmi munkát, ez az, és elkészült, a! Csőszön tó bilincsekkel szintén— — De milyen a visszhangja az újító munkájuknak ? Vonakodva felelj — Időnként arra gondolok; hogy hagyom az egészet. A visszhangja? A vezetők részéről kifogástalan, de a szaktársak egy része gúnyolódik, sértő megjegyzéseket tesz, akadékoskodik és lekicsinyli munkánkat A brigádvezető hangjából kiérződött: egyfelől a biztatás, másfelől a kicsinyes, rossz- indulat, az ostoba gonoszkodás és a tudatlanságot takaró irigység légkörében dolgoznak, S ez az, amire a kívülálló ritkán gondol. Gyanítom, nem a várdombi az egyetlen szocialista brigád, amely közeli szaktársaitól kapja a legkevesebb elismerést. Abban mindenesetre Lacza József brigádvezető- vel egyetértünk: nem azt kell nézni, hogy „mit” mondanak, mindig azt kell nézni „ki”, mondja. i SZEKULITY PETEK Fotó: Gottvald Károly J