Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-23 / 249. szám
Baráti együttműködés Ilmenau és Esztergom között Üj jogszabályokról — röviden X Német Demokratikus Köztársaság délnyugati részén fekvő Umenau-ban működő La. bortechnika Állami Vállalat nevét, bár kis üzem, mégis jól ismerik az országban. Több mint tíz éve készülnek itt különböző laboratóriumi felszerelések. „A tudomány és a technika gyors fejlődésével megnőttek a gyártmányok iránti követelmények is. A kutatásra és fejlesztésre fordított költségek azonban olyan magasak, hogy a miénkhez hasonló kis üzem nem is tudná egyedül összehozni” — mondja az üzem kutatási és fejlesztési osztályának igazgatójá. Ernst Pietschmann mérnök. „Keltetőgép- és inkubátorválasztékunk nem érte el a világszínvonalat, egyrészt nem felelt meg a legújabb követelményeknek, másrészt pedig bizonyos típusok, amelyeket be kellett volna vezetni, teljesen Tulai, uráli, pétervári, moszkvai, vologdai szamovárok ... Az orosz szamovárok legszebb példányait megtaláljuk számos szovjet múzeumban. Mindegyiknek megvan a saját kifejezési formája, a díszítő elemek — fémcizellálás és vésés, email-, fajansz- és porcelán-intarzia — megismételhetetlen ornamentikája. Egyesek görög vázára emlékeztetnek, mások — kosszarv új fogantyúikkal, csapjukkal —* delfinre, vagy virágbimbóra hasonlítanak, megint mások — az úti szamovárok — kis hordóra emlékeztetnek... A villanyszamovár mellett ott áll a f iszéntüzelésű, amellyel mézzel édesített, fűszerezett ital- készíthető. Tulát tartják az orosz sza- tnovárok szülővárosának. Itt hiányoztak — folytatja az igazgató. — Az esztergomi Labor Műszeripari Műveknél hasonló volt a helyzet. A sok nemzetközi találkozó révén ismertük a magyar kollegákat, tudtuk, hogy ők is hasonló gondokkal küszködnek, mint mi. Kézenfekvő volt tehát, hogy megpróbáljuk közösen megöl- dani a problémáinkat.” 1971-ben tették meg az első lépéseket a fejlesztési kooperá. ció érdekében, egy évvel később pedig már meg is kötötték a szerződést Olyan típussor gyártására gondoltak, amely sok szabványosított részével a keltető- és a melegítőgépek széles választékát adná, s amelyben a különböző szekrények szükség szerint kiese, rélhetők. -%d A 14 szekrényből hetet az idei lipcsei tavaszi vásáron már ki is állítottak. Sikerüket a sok Külföldi érdeklődés is alapították mS-ban az első szamovárgyárat. De a kézműipar ősidők óta készítette őket az ország sok más városában. A közelmúltban a bronzból és sárgarézből készült hagyományos orosz szamovárnak megjelent a „kistestvére”, Porcelánból készült. A porcelán- gyártás történetében ez az első működő villanyszamovár. Negyvenöt perc alatt felforral 4,5 liter vizet. Alkotója: Alek- szandr Boriszov, a leningrádi porcelángyár szobrászmodellező műhelyének mestere. i X A porcelán szamovár festését a kiváló szakember, Tama- %a Baszpalova-Mihajlova végezte. A szamovár elfoglalja helyét a gyár kiállítótermében. (BUDAPRESS—APN) bizonyítja. A két kutatócsoportnak sikerült közösen világ- színvonalon álló mintapéldányt kifejleszteni. ' Ilmenau és Esztergom közös fejlesztési programjának több mint háromnegyed részét megvalósították. Most azon dolgoznak, hogy az alkatrészgyártásban is tető alá hozzák az együttműködést. Ilmenau alkatrészeket fog gyártani az esztergomiaknak, az utóbbiak pedig részegységeket szállítanak cserébe. Az előny kézenfekvő, mindkét üzem megkezdheti a nagyobb szériák gyártását, hiszen a részegységek az összes típussornál fel- használhatók. Már most elképzelhető, hogy később e két üzem látja majd el a KGST- országokat ilyen berendezésekkel, amelyekből a nem szocialista országokba is exportáL hatnak majd. (BUDAPRESS—PANORAMA) Szkíta uralkodó sírja Befejeződtek az ásatások az Arzsan kurgánnál, a dél-szibériai Tuva Autonóm Köztársaságban. Szakértők véleménye szerint az egykori szkíta uralkodó itt talált sírdombjának elkészítése legalább 5 ezer ember munkáját igényelte — mintegy háromezer évvel ezelőtt. A sírdombra szórt kövek alatt az uralkodó és felesége, valamint közeli hozzátartozóik sírjaira és feláldozott állatok — főleg lovak — maradványaira bukkantak az archeológusok. A leletek között régi időkből fennmaradt tűzszerszámok, ezüst és féldrágakő ékszerek, finoman kiképzett nyelű öntött bronz tőrök és gyapjúszövet- maradványok kerültek elő. A feltárt anyag taríulmányo- zásával az úgynevezett szibériai szkítákról remélnek értékes új adatokat a kutatók. A közlekedés- és postaügyi miniszter 11/1975. (X. 6.) KPM számú rendelete a Távírósza- bályzat módosításáról szól. Benne többek között ez olvasható: „A mondatok elválasztására vagy befejezésére, valamint a szavak (ragok, képzők) elválasztására vagy összekötésére szolgáló írásjelet a Posta csak a feladó kívánságára továbbítja. A feladónak kis vonással kell aláhúznia azt az írásjelet, amelynek továbbítását kívánja.” A Postánál történő esetleges reklamálás előtt tehát indokolt átnézni a vonatkozó szabályzatot. A jogszabály a Magyar Közlöny 67. számában jelent meg, és november hó 1. napján lép hatályba. A táncpedagógusok szakosító képzéséről szól a kulturális miniszter 4/1975. (IX 14.) KM számú rendelete, amely szerint táncpedagógus képesítés az Állami Balett Intézetben szerezhető szakosító képzés útján. A képzés 3 éves időtartammal nappali és esti tagozaton szervezhető. Rögzíti a jogszabály a szakosító képzésre történő jelentkezés feltételeit, így jelentkezhet ilyen képzésre többek között az, aki középiskolai érettségi vizsgát tett és hivatásos vagy műkedvelő művészeti együttesben legalább 5 éves táncművészi gyakorlatot szerzett. A jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniük. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a pénzügyminiszter és az igazságügy-miniszter 7/1975. PM—IM számú együttes utasítására, amely a kis összegű állami követelések bírósági végrehajtásának mellőzéséről szól és kimondja: „Az állam, az állami gazdálkodó j szerv és az állami költségvetési szerv 50 forintot meg nem haladó összegű követelését bírósági végrehajtás útján nem lehet behajtani.” Az ilyen követelés beszedéséért az az állami szerv felelős, amelyet a követelés {megillet Az együttes utasítás a Művelődésügyi Köz4 löny 19. számában jelent meg. Az üzemi demokrácia fejlesztésével kapcsolatos feladatok végrehajtásához jelent meg ajánlás a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 38. számában, melyből itt csupán az alábbiakat idézzük: „Alapvető követelmény, hogy egyetlen olyan lényeges döntést se hozzanak a vállalatoknál, amelyet előzetesen nem beszéltek volna meg az érintett dolgozókkal.” „Tartsák szem előtt, hogy a dolgozó kollektívákban és az egyénekben felhalmozódott képességek. tenniakarás. tapasztalat együttesen hatalmas erőforrás a termelés, a gazdálkodás és az értékesítés belső tartalékainak feltárásához, ami napjainkban elsőrendű társadalmi és népgazdasági érdek.” Ugyanebben a tárgykörben az Építésügyi Értesítő 32. számában irányelvek je. leniek meg, melyekre a figyelmet ugyancsak felhívjuk. A SZÖVOSZ Tájékoztató 41; számában sokak érdeklődésére számot tartó közlemény jelent meg a vállalatok, hivatalok, intézmények területén működő büfék fogyasztói érdekvédelmi ellenőrzéséről. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség vizsgálatának tapasztalatai szerint „az árellenőrzéseknél a vizsgált egységek 24 százalékában (szövetkezeti egységek 59 százalékában) találtak a felügyelőségek kalkulációs szabálytalanságot”, „a munkahelyi büfékben vizsgált presszókávék 26 százaléka esett kifogás alá”, „a mérőeszközök 31 százalékával kapcsolatban merült fel kifogás”, a vizsgált vállalatok, szövetkezetek többségének belső ellenőrző munkája nem elég rendszeres és hatékony.” lenőrzéseket követően 146 személyt vontak felelősségre különféle szabálytalanságok miatt. dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész Porcelán szamovár Ordas Iván: Damfanich tábornok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Damjanich Nagysándorhoz fordult. — Ezredes úr! Parancsomra egy szakasz huszár a „gróf urat” most nyomban elkíséri egészen Debrecenig! Tessék, gróf! Üljön be a hintójába, és takarodjon beszámolni a kormánynak! Nagysándor láthatólag zavarban volt, és idegesen tépdeste hatalmas hollószárnybajuszát. — Tábornok úr, jelentem... — Nem jelent semmit! Teljesíti a parancsot! A helyzet egyre képtelenebb volt, hiszen a honvédség egyik parancsnokoló tábornoka a szemünk láttára és fülünk hallatára rendelte el, hogy egy másik tábornokát előállítsanak a saját csapatai és tisztikara éléről. Kétség sem fért hozzá, és ezt Damjanich éppolyan jól tudhatta, mint mi, hogy ehhez nem volt semmiféle joga. Az emberei azonban nem jogi elmélkedéshez, hanem feltétlen parancsteljesítéshez szoktak. Vécsey kocsiját nyomban körülfogták, aki nem tehetett mást, minthogy bfeült, és sápadtan elhajtatott. Ezek voltak az utolsó szavai Damjanichhoz: — Ezért még számolunk egymással, maga rác paraszt! Bevallom, reszkettem az idegességtől. Damjanich azonban egyik pillanatról a másikra lehiggadt. Rendes társalgási hangon fordult Vécsey félig-meddig magukhoz tért tisztjeihez: — Ki Vécsey .tábornok helyettese az urak közül? Egy köpcös, széles vállú ezredes jelentkezett — Parancsára, én! — Rendben van! Uraim, mivel azt hiszem, most már vitán felül én vagyok itt a rangidős, — 103 — átveszem a parancsnokságot. A történtekért felelek. Ezredes úr bevonul a városba, és kettő órakor szemlére sorakoztatja a csapatait a templom előtti téren. Uraim! Végeztem! Nyeregbe szállt, és visszatértünk a városba. Akkor természetesen még nem tudtuk, hogy így lesz, de mivel a kormány Damjanich döntését később jóváhagyta — és Vécseyt elvezényelték Aradvár ostromára —, tulajdonképpen ezekben a viharos percekben alakult meg a későbbi legendás III. hadtest. A délutáni csapatszemle az elrendelt időben lezajlott. Damjanich a sapkájuk mellett fehér tollat viselő 3. számú zászlóalj arcvonala előtt így szólt: . — Fiuk! A mai nap véghezvitt tettetek után megérdemelnétek, hogy egytől egyig tisztekké nevezzelek ki benneteket, de hol lenne akkor az én harmadik zászlóaljam? A csapatszemle után Kleinheinz őrnagy kapta meg a parancsot. — Őrnagy úr, gondoskodjon a holtak eltemetéséről, a zsákmány számbavételéről, nekem egy becsületes szállásról, ahol ma este vacsorán láthatom vendégül az összes tiszt urakat. Természetesen azokat a tiszt urakat is, akik Vécsey gróf parancsnoksága, alól ma kerültek át hozzám. Járőrszolgálatra a lengyel dzsidások mennek, őrséget a tizenkilences győriek és a hatvanas eperjesiek egy-egy százada ad. A legénységnek dupla zsold és boradag. Este megismertem Damjanichot, a vendéglátót. Maga volt a testet öltött közvetlenség és kedvesség, úgyhogy a Vécsey-tisztek kezdeti feszélye- zettsége csakhamar feloldódott. Talán éppen őmiattuk történt, de a harcról aránylag kevés szó esett. Ehelyett Damjanich nagy előadást tartott arról, hogy a gyömbéresen elkészített marhahúsnak milyen előnyei vannak a fokhagymával készítettel szemben. Vacsora végeztével váratlanul magához intett: — Készített már feljegyzéseket a mai harcról, öcsémuram ? Mondottam, hogy igen. Ekkor egy papírlapot nyújtott át. — Ez a kormányelnök úrnak írt jelentésem egy része. Felhasználhatja! Elolvastam. „Én a haza érdekében, melyért vérezni kész — 104 — vagyok, gróf Vécsey tábornok irányában másképpen nem cselekedhettem, hozzá másként nem szólhattam. Talán, sőt valószínűleg, szavam keményen hangzik, de. szívből fakad, mert szeretem az igazságot, s az nekem jóban-rosszban válhatatlan társam. így történt, hogy fölingerelve Vécseynek a harctéren való késő megjelenése és azon szokása által, hogy ő minden merészebb mozdulatnak kerékkötője szeret lenni, nem latolgattam kifejezéseimet) azok egyébként nem érték őt igazságtalanul”. A tisztek már nótáztak. Damjanich karon fogott. — Hagyja ezt most, nótárius úr! Dolgozni ráér holnap is. Ne az urakat hallgassuk! Az ablakhoz lépett. Odákinn, tábortűz mellett tucatnyi honvéd énekelt. A tábornok megállt az ablakban, és halkan velük dúdolta a nótát: Verd meg isten a mogyorófabokrokat! Miért teremnek oly egyenes botokat? Ha ráverik az én gyenge hátamra, az én ingen kettéhasad alatta... NÉHÁNY KÉMJELENTÉS Gróf Siegbert von Krüzloch altábornagy úr őexcellenciájának Bécs Hivatkozva Excellenciád 7. számú bizalmas parancsára, alázatos tisztelettel mellékelem Anton Reich hozzám jutott jelentéseit, egészen az utolsóig. Anton Reich parancs szerint a múlt év őszén Győrött önként jelentkezett a visszavonuló Görgey egyik alakulatánál, azzal eljutott egészen Tiszafüredig, majd miután hosszabb időn keresztül nem kaptunk életjelt tőle, a lázadók másik főkolomposának hadcsoportjából jelentkezett a szokásos úton. Szeretném Excellenciád figyelmét felhívni arra, hogy Anton Reich, aki kifogástalanul bírja a magyar nyelvet, egyik legjobban használható ágenseink közé tartozik, illetve — legfrissebb értesüléseim szerint — tartozott, mert Damjanich „tábornok” e hó 27-én kivégeztette. (Folytatjuk) — 105 —
