Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
Ugyancsak nagyot néztek pár nappal ezelőtt a kecskeméti Csáki utca lakói, miután egyik napról a másikra aszfaltborítást kapott az eladdig nagy kockaköves, zötyögős utcájuk. Azóta is folyik a találgatás, mivel szolgáltak rá a kellemes meglepetésre. Magyarázata pedig a következő: a jövendő vásárcsarnok- építés előkészületeinek első jele a Csáki utca aszfaltszőnyege. A jövő év februárjában ugyanis megkezdődik a csarnok építése, ezt megelőzően tehát ki kell telepíteni a piacot, lebontani az elárusító bódékat, asztalokat. Az építkezés miatt a piacot — a Debrecenben kipróbált példára — a környező utcákba telepítik át. Dunäntült Homo Varrógép mellé ültek a pécsváradi asszonyok. A mohácsi Vegyesipari Vállalat pécsváradi telepén elkészült az a majdan száz asszonynak és lánynak munkát adó varroda, ahol a jövő esztendőben már 200 000 pizsamát varrnak a helybéli, az erdősmecskei, valamint a lovászhetényi asszonyok. A betanulási idő a tervek szerint három hónapig tart, erre az időszakra a mohácsi Vegyesipari Vállalat a teljesítménytől függetlenül garantált bért biztosít a dolgozóknak. Az anyagot Mohácson 6zabják, s tizenöt munkafázis elvégzése után készülnek el a leányka- és férfipizsamák. Úgy tervezik, hogy ebben az esztendőben a részleg 80 ezer „hálóruhát” állít majd elő. A teljes kapacitást a jövő év elején érik el: 1976-ban 200 000 pizsamát szállítanak a nagykereskedelmi vállalatoknak. FEJÉR MEGYEI Az őszi budapesti nemzetközi vásár hét nagydíjasa között Fejér megyei termék is szerepel: a Videoton hordozható „Mini-Vidi” elnevezésű televíziója. A „Mini-Vidi", amelynek prototípusával már a tavalyi őszi vásáron megismerkedhettek a látogatók, magas, világ- színvonalon lévő műszaki paramétereivel érte. el a kitüntetést. A három és fél kilogramm súlyú, 16 centiméteres képátlójú, telepről és hálózatról egyaránt üzemeltethető televízió iránt külföldön is nagy az érdeklődés. A hazai rendeléseken kívül az NSZK-ból és Svájcból jelentkeztek vásárlók, s így az 1976 első negyedévében kezdődő sorozat- gyártás piaccal, vevőkkel, szerződésekkel fedezett. • A székesfehérvári Építők művelődési házában megkezdődött a fizikai dolgozók számára rendezett, általános iskolai vizsgákra előkészítő tanfolyam. A hetedik és nyolcadik osztály anyagából történő felkészítésben több mint hatvan felnőtt dolgozó vesz részt. Közülük negyvenen építőipari munkások, a többiek tíz vállalat dolgozói. A tanfolyam hallgatói 120 óra során ismerkednek meg a tananyaggal és ezután tesznek vizsgát, előreláthatólag február elejéit • Ötödik évébe lépett a pávaköri — újabb elnevezéssel: népdalköri — mozgalom. A feledésbe merülő helyi népdalok felkutatására, ápolására sokan jelentkeztek. Számos község énekkara és citerazene- kara magas színvonalú bemutatókon szólaltatja meg népdalkincsünket. A tninél eredményesebb tevékenységük elősegítésére Fejér megyében a megyei művelődési központ október 22-én előadássorozatot kezd a népdalkörök és citera- együttesek vezetői részére. ■QOSiaffllHnaBaHHnBaaa A nagybajami-kaposfői szövetkezet az idén is megszervezi a kistermelők téli oktatását. A tervek szerint több továbbképzést tartanak a méhészek részére, s erre helyi és országos hírű szakembereket kérnek föl. A nyúltenyésztők körében népszerűsítik a blkali fajta elterjesztését, amelynek kedvező az értékesítési lehetősége. A baromfitenyésztőknek is tartanak majd továbbképzést. Az ÁFÉSZ körzetében egyre többen foglalkoznak uborkatermeléssel. A téli oktatáson az uborka támrendszeres termelésének technológiáját kívánják megismertetni a kisgazdákkal. Téma lesz a fóliás primőr zöldség termelése is. A Herbária javaslatára szeretnék a háztájiban elterjeszteni a majoránna termelését. • A somogyi termelőszövetkezetekben az őszi vetések alá történő talajelőkészítés 64 százalékánál tartanak — a siófoki járás közös gazdaságainak teljesítése a legjobb, 70 százalék, a barcsi járásé a legalacsonyabb, 57 százalék, a kívánatos megyei átlag most a siófokiak által elért szint lenne —; az őszi vetésnek 45 százalékával végeztek, s ezen belül a búzavetés 36 százalékra áll (az 1973. évi vetésterülethez viszonyítva). Az ős2i árpa vetése befejeződött. A burgonyát a terület 98 százalékáról kiszedték; mindössze 200 hektár van hátra. A cukorrépaszedés 44 százaléka kész — az átvétel meggyorsítására külön depókat állít föl a gyár —, a napraforgónak 98, a kukoricának 38 százalékát (ez utóbbiból 33 százalék a nagyüzemi teljesítés mértéke) takarították be a tsz-ek. A silózás befejezés előtt áll. Ez alkalommal néhány hírt ismertetünk Karl-Marx-Stadt megyei testvérlapunkból: Teljes üzemben folyik a cukorgyárak termelése. Az NDK 47 cukorgyárában több mint 16 ezer dolgozó nap mint nap teljesíti a tervét, hogy a feldolgozási időszakban végezzenek a munkákkal. • Remseben, (glauchaui járás) naponta 45 ezer üveg gyümölcsszörpöt palackoznak a töltőgépek. Ehhez 40—50 tonna almát dolgoznak fel. • Auerbachból érkezett hírek: Az NDK megalakulásának 26. évfordulója, (október 7.) tiszteletére Kotten gr önben új, korszerű élelmiszerüzletet adtak át. * 276 tanuló és 16 nevelő számára nagy örömet jelentő esemény volt a Hans-Schiller iskola bővítése, amelynek eredménye: 10 korszerű szaktan- terem, egy tornaterem és egy műhely. Az év elejétől 72 idős ember lakását újították fel térítés- mentesen a járás területén. Az év végéig ez a szám eléri a 100-at. TflMEOBCKflfl nPBBftfi Szovjetunióbeli testvérrne- gyénk pártbizottságának és megyei tanácsának lapja egyik legutóbbi számában többek között arról tudósít, hogy a szuhotinszki állami gazdaság állattenyésztői az ötéves tervre -előirányzott tejátadási tervüket 102,6 százalékra teljesítették. Ljubov Jegorovna Bolotova az ötéves terv négy éve és nyolc hónapja alatt 13 000 kilogrammot, Agrippina Origor- jevna Hvorova pedig 12 700 kilogrammot fejt egy-egy tehéntől — átlagosan. A két munkaszerető asszony jelentősen túlteljesítette az ötéves tervvel kapcsolatos személyes vállalását, amelyet a XXV. pártkongresszus tiszteletére tett. A két szuhotinszki állat- tenyésztő túlteljesítette a hústermelési tervet is. Az állami gazdaság vezetői szerint ebben — a két állattenyésztőn kívül “ jelentős szerepe van Szera- fima Konsztantyinovna Alikperova brigádvezetőnek is, aki személyes példájával segített a szép eredmény elérésében. la Renaissance iví du Val d'Oise Ür h' A l’Humanité-ünnepséggel kapcsolatban írja a bezonsi lap: Egy ilyen ünnepség fontos politikai esemény, ezt a megállapítást az egész sajtó elfogadja. De ki tudja, hogy mennyi előkészület szükséges, mennyi időt töltenek az önkéntes segítők a pavilonok felépítésével, dekorálásával, a rend biztosításával, stb... A bezonsi pártszervezetnek ebben a vonatkozásban nagy tapasztalata van és az idén elég jelentős építménnyel mutatkozott be, melyben kielégítő menüt szolgáltattak és kávézó, söröző is hozzásegített a felüdüléshez. Szórakoztatásul pedig a bezonsi üzemek dolgozói lottót létesítettek. Több, mint száz elvtárs vett részt az építkezésben és a rend fenntartásában, köztük szép számmal a Fiatal Kommunisták Szervezetének tagjai is. Semmivel sem kisebb gond az ünnepségen részt venni óhajtók helyszínre szállítása. Ez egy olyan szervezet esetében, mint a bezonsi, több száz fordulót jelent. Az ünnepség szervezése már májusban elkezdődött, belépőjegyek árusításával, melyek közül Bezons- ban több mint háromezret adtak eh Ordas Iván: Damjanich tábornok Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971. — Az oskolamester meg a tanítványai. A tábornok úr parancsba adta, hogy a faluban folytatni kell a tanítást, és nem szabad törődni azzal, hogy Cibakháza most tulajdonképpen hadműveleti terület. Látva csodálkozásomat, még hozzátette: —• A tábornok úr nagyon kemény ember, de nem barbár, mint azt nagyon sokan képzelik. Ezek után nem tehettem mást, mint hogy előadtam debreceni információimat. Kétségeimet sem hallgattam el. — Vajon mit szól majd a tábornok úr ahhoz, hogy az ilyen magamfajta pennarágóval, hadi dolgokban praktice egyáltalán nem használható személlyel szaporították serege létszámát? ■— Legyen ön csak teljesen nyugodt! Sajnálni fogja, hogy nem előbb érkezett. Damjanich János cseppet sem érzéketlen a saját dicsőségével kapcsolatban, és miért is lenne? Magam sem vélem másként, minthogy ami ma ebben az országban történik, az történelem, a történelmet pedig már csak az utókor kedvéért is fel kell jegyezni ! Igaza lett. Jó órával később megismerkedtem Damjanichcsal. Együtt kocsiztunk át az alezredessel a hadi hídon, és nem is túlságosan messze a hidfőtől, a túlsó parton nyomban, szemembe ötlött egy atlétatermetű, szakállas férfi. Az árokparton ült fél tucat honvéd mellett, és valamennyien sza- lonnáztak. — A tábornok úr! — mondta Leiningen. Bemutatkoztam, és átnyújtottam irataimat. Ki. törő örömmel fogadott. — 94 — . — A legjobbkor jött, kedves öcsémuram! A legjobbkor! Ha minden úgy megy, amint azt elterveztem, holnapután máris szerzünk magának egy kevés félj egy eznivalót! Ezek után kordialiter meginvitált maga mellé a gyepre, hasított egy darabot a szalonnájából, meg adott egy karéj kenyeret is. — Egyen, falatozzon, ne vesse meg! Aztán majd gondoskodunk arról, hogy létszámba Vétessék, és tiszti menázsit kapjon. Franzlim, ne feledkezz meg erről! — fordult egy magas, szemüveges századoshoz. A „Franzli” Assermann Ferenc volt, a segédtisztje. Természetesen elfogadtam a meghívást, és egy fertályórán keresztül, amíg az utolsó csapatok is át nem. vonultak a hídon, együtt sza- lonnáztam a fűben ezzel a furcsa emberrel. Mert furcsa ember volt, nem tudok rá más jelzőt használni. Annak idején Pesten, de Debrecenben is nem egy hivatásos tisztet láttam és ismertem. A legjobb akarattal sem tudtam irányukban rokonszenvet érezni. Mintha egyenruhájuk magas nyaka már eleve arra kényszerítette volna őket, hogy fenn hordják az orrukat. Egymással szemben ugyan valamilyen szertartásos módon udvariasak voltak, de egész viselkedésük elárulta, hogy a nem egyenruhába öltözötteket csak rendszertani szempontból veszik emberszámba. Damjanichról véletlenül tudtam, hogy évtizedeket szolgált a „túloldalon”, egyszerűen nem értettem a magatartását. Mindemellett alaposan beszalonnáztunk, sőt velünk együtt a tartózkodóan udvarias Leiningen is, olyasfajta könnyed eleganciával, mintha huszonnégy személyre terített asztal damasztabrosza mellett ülne, és gravírozott, ezüst evőeszközöket forgatna. Az utolsó átvonuló zászlóalj végéről egy barázdált arcú őrmester lépett hozzánk, és jelentett: — Tábornok úr kegyelmes excellenciája! Jelentem alázatosan, hogy az átvonulás rendben befejeződött! *— Kegyelmes excellenciája magának az öreg- apja térde, Török! — válaszolt Damjanich. — Ezt már mondottam egynéhányszor, vén bagaria csizma létére megtanulhatta volna! Különben köszönöm! Letáborozunk a megjelölt helyen, gondoskodik az embereiről, és dupla őrséget állít. Elmehet! Százados úr! — mondta Assermann— 95 — nak, aki a „Franzli”-ból egyik pillanatról a másikra egyszeriben segédtisztté vedlett. — A majorban tisztigyűlés. Húsz perc múlva várom az urakatl Bekattintotta a bicskáját, felállt, nyújtózkodott, és rám szólt: — Nótárius úr természetesen szintén ott lesz! Általában igyekezzen mindig a közelemben tartózkodni ! Azon kaptam magamat, hogy összecsattantom a csizmám sarkát, és így felelek; — Igenis! A „nótárius úr” ettől a perctől kezdve a háború végéig titulusom volt Damjanich hadseregénél. Hadseregről beszélek, mert ő maga szerette így nevezni csapatait, noha azok alig tettek ki egy hadosztálynyi létszámot. A tiszti gyűlésen megismerkedtem a különböző zászlóaljak parancsnokaival. A mogorva Bobics őrnaggyal, Freudenreichhel, aki a húszágyúnyi tüzérségnek parancsolt, Gosztonyi kapitánnyal, egy daliás huszártiszttel és a huszárok parancsnokával, Nagysándor József alezredessel, aki a többiek szerint csatában még Damjanichnál is vadabb volt. A táborkari főnök — Kleinheinz őrnagy — ismertette a haditervet. Ekkor tudtam meg, hogy nem kevesebbről, mint Szolnok elfoglalásáról van szó. Mindehhez rendelkezésünkre állt összesen hatezer-hatszáz ember. A tiszti gyűlés rövid volt, de szájbarágóan alapos. Mindenki a legnagyobb részletességgel megkapta valamennyi feladatát. A gyűlés Után megkérdeztem a tábornokot: — Ez rendbe is volna, tábornok uram! De xhit szól mindehhez az ellenség? Vállat vont. — Majd odamegyünk, és megkérdezzük tőlük! — Többen vannak vagy kevesebben, mint mi? — Ha a felderítésünk-jó volt, akkor annyian, mint az én gyerekeim. Ilyesformán Vécsey tábornok úr keletről támadó hadoszlopával együtt alapos fölényben leszünk. Ha azonban Ottinger Ahányból, Hartlieb Ceglédről neszét veszi a puffogtatásnak, és időben ideér, akkor jóval több dolgunk lesz. (Folytatjuk) — 96 —
