Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
Bemutatjuk: Vaszarí József propagandistát A fa a világa, a kenyéradó. ja Vaszari József erdésztechnikusnak. Nemcsak Sopronban oltották belé az erdő. a fa sze- retetét, hanem munkahelye is, a hőgyészi erdészet, s kiváltképpen a csibráki fűrészüzem Itt dolgozik. A párt tagjának 1968-ban vették fel, most harmincegy éves. A munkásmozgalommal a munkahelyen, régi elvtársak társaságában, se. gítségével ismerkedett meg. Idén harmadik éve minden héten odaáll majd a kis csoport elé, és hirdeti a párt politikáját. Magyarázza a miérteket, eligazítja munkatársait a politikai kérdésekben. — Milyen volt a tavalyi oktatási év? — kérdeztük Vasza- ri elvtárstól. — Akkor egyéves propagandista múlt állt már mögöttem és az esti egyetem második évfolyamát végeztem. Tanultam és tanítottam. Igen jó előkészítő előadásokat kaptunk — mint most ezekben a napokban is — és az oktatási év során sok segítséget a pártbizottsági elvtársaktól. Jó évet zártunk. Ezt nemcsak azért mondom, mert huszonötén kezdtük és ennyien is fejeztük be az oktatást, hanem tudom, hogy sokat okosodtunk. Ez a legjobb kifejezés arra, hogy érzékeltetni tudj um: az emberek nemcsak ott voltak, hanem részt is vettek a foglalkozásban. Volt véleményük, érdekelte őket a téma, mindig kü. lön is készültek. — Csoportomnak körülbelül fele fizikai munkás, azaz gép • \ \ . _______ m ellett dolgozó ember, a többiek csoportvezetők, műszakiak. Érdekes volt tapasztalni, hogy a közvetlen gépen dolgozó, tehát szorosan vett fizikai munkások, jobban érdeklődtek a politikai kérdések iránt. Különösen a pártkongresszusi dokumentumok feldolgozása volt sikeres, és élmény az elvtársak számára. Azért is, mert a dokumentumok igen érthetők és hozzá lehet -kapcsolni munkahelyi és lakóhelyi kérdésekhez. Csoportomban rendszeres hallgató volt Farkas József elvtárs, a fűrészüzem dolgozója, de a többiekről is azt mondhatom, hogy nagy érdek, lődéssel tanulmányozták az oktatási év során a tananyagot. Hozzá kell tennem, hogy az oktatáshoz jó könyveket, irodalmat is tudtunk adni. — A csibráki üzemben tartották tehát a politikai oktatást, hogyan tudták a feltételeket ehhez megteremteni? — Az üzemi étkezdében tartották a foglalkozást, munka, idő után. néhány alkalommal időjárási okok miatt kicsit ■ előbb kezdtük a foglalkozást, máskor meg később fejeztük be, éppen a nagyfokú érdek, lődés miatt. A gazdasági vezetés termet adott, gondoskodott az elvtársak hazaszállításáról, ha később végeztünk, ha a szükség megkívánta a munkarenden is változtattunk, hogy a foglalkozást megtarthassuk. Harmadik éve rendszeresen járnak az elvtársak hozzám, de természetes, hogy előttem más elvtárs volt a propagandista. Az erdészetnél és a csibráki üzemben is szeretik az emberek a politikai oktatást. Rendszeres hallgatósága van a KISZ és a szakszervezet politikai előadásainak is. Idén is körülbelül huszonöt elvtárs lesz majd a csoportomban, s több pártonkívüli, mint tavaly. Már szervezzük a csoportot, mondhatom azonban. hogy nem kell az embereket „agitálni”, hogy jöjjenek pártokta. tásra. Csibrákon a fűrészüzemben jó hangulatban kezdődik a pártoktatási év. Jó munkát, sikereket kívánunk az oktatónak, a párt propagandistájának és a hallgatóknak.-PjKulcskérdés a termékszerkezet (5). A diagnózis után Meglehetősen jó ideje, majd három esztendeje — a párt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülése óta — kész a diagnózis, a gyógyulás megkezdődött, néha megállt, majd ismét folytatódott, de lassan, a szükségesnél és lehetségesnél lassabban. A Miniszter- tanács 1975. január 30-i ülése, a műszaki fejlesztésről tárgyalva például azt volt kénytelen megállapítani, hogy viszonylag nagy összegek maradnak a fejlesztési alapban felhasználatlanul, s a gyártmányfejlesztésnél is lassúbb, vontatottabb a gyártás korszerűsítése. ELVESZETT KAMAT Nem ritka eset ugyanis, hogy a gyártmány valójában gazdaságos lehetne, de veszteségessé teszik a gyártási folyamatok közbeni hibák, a munkafegyelmi lazaságok — ami nemcsak a munkásokra értendő! —, azaz a gyártást nem igazították ténylegesen a termékhez. Holott a termékszerkezet változtatásának exten- zív forrásai — amik eddig előtérben álltak, új üzemek, gyárak stb. — elapadnak, s az intenzív mód. a műszaki fejlesztés kerül előtérbe. Amit jól jeleznek az ötödik ötéves terv előzetes számításai is. így a többi között a beruházásra fordítható összegekről. Megint néldáért nyúlva: ha az árrendszer lassan követi a költségek változását, ezzel elő. segíti az ésszerűtlen vállalati magatartás kialakulását. Azaz, e magatartást nem szabad kizárólag szubjektív okokkal magyarázni, hanem a tökéletlen szabályozókra, az érdé. kéltség egyazon irányának hiányára is fel keM figyelni. Ugyanakkor a szubjektív okok sem mellékesei:, mert hiszen sokan gondolkoznak úgy, hogy nem érdemes a változtatások terhét, kockázatát viselni, mivel rengeteg a gáncsoskodás, az értetlenkedés, s míg a nehézkes szervezeten átjut valami, addigra már fölösleges megcsinálni, és elismerés helyett elmarasztalás jöhet. A Gazdaságkutató Intézetnek az ipari nagyvállalatokról készített vizsgálata egyebek között megállapította, hogy alkalmazkodóképességük — rugalmasságuk — kisebb, mint más cégeké, s ennek fŐ oka elsősorban nem a gazdasági környezetben van — de abban is! —, hanem a vállalati szervezetben. E szervezet nehézkességét a szervezetlenség, a kapcsolatok, döntési rendszerek tisztázatlansága, az ún. felelősségek meghatározatlansága okozza. Mindezekre a vállalatok jelenleg még minimális figyelmet sem fordítanak. A NÖVEKEDÉS NEM MINDEN 1980-ra 1,5 , millió négyzet- méter alapterületű épület létrehozásához szükséges kapacitást kell megteremteni a köny- nyűszerkezetek gyártásában. (Tavaly 500 ezer négyzetméternyi épült, de ezek egyedi létesítmények, nem sorozatgyártás termékei.) A házgyári lakás gyorsan tető alá kerül, de lassan a hagyományos technológiára hagyatkozó iskola, üzlet, szolgáltatóház stb. A köny- nyűszerkezetek mennyiségének növelése ezen a gondon segít, ám e módszer a helyszíni építkezési munka termelékenységét három-ötszörösére növeli, az építési időt pedig a felére csökkenti! 5^.. Előbbiek alapján már bátran leírhatjuk: a termékszerkezet dinamikus fejlődése nerh qk- vetlea a jobb áru mennyiségének gyarapítása, az ezt szolgáló kapacitások bővítése. El. sősorban a hatékonyság, a társadalmi jövedelmezőség fokozásának mértéke ad igaz képet a változás értékéről, arról, hogy látszatra, avagy valójában haladtunk-e. MINDENKI PÉNZTÁRA Ennek belátását mutatja, hogy á gyógyszeripar, jól értékesíthető termékeinek előállítását fokozva, két év alatt 45 új gyógyszert is forgalomba hozott, azaz a termékszerkezet alakításának minden fő irányában haladt. E terület nép- gazdasági súlya azonban érthetően szerényebb, mint a gépiparé, hiszen utóbbi az ipari termelés egyharmadát adja, s itt tevékenykedik a legtöbb szakmunkás. Részesedése a népgazdaságban a foglalkoztatottság alapján nagyobb, mint a termelés szerinti. Azaz — nemzetközi összehasonlításban — értékalkotó képességük kisebb a nemzetközi átlagnál. Ezért döntő, hogy a változás elsősorban a gépiparban váljon gyorsabbá. A súlypont itt van, de teendők seregestől lelhetők mindenütt. Az irányításban, a szabályozásban éppúgy, mint a vállalati szervezet tökéletesítésében, a szemlélet, a légkör változtatásában. Ne röstelljük leírni a közhelyet: mindenki pénztárából, a nemzeti jövedelemből csak akkör vehet ki mindenki többet, ha többet tett bele. S a mostani időszakban e több legfőbb forrása a kulcskérdésre adott kedvező, tények igazolta, válasz: a tar.«ékszer- kezet gvorsabbá váv- és folyam Vw korszerű',!; .e. MÉSZ.4 Rt. .> Orr-’' (Vége.) A röpültről gj&fS' politikai olvasmányaimban gyakran találkozom a „mester úr” és' tanítvány ; kapcsolatát» bemutató írásokkal. A2 inasok, . öreg inasok, segédek kivétel nélkül miindenihol kiss.olgálta- tottak voltak, nyomorogtak, fáztak, magas tandíjat fizettek, valcoltak és hányódtak egyik mestertől a másikig. így igaz. De igaz az is, hogy a mérce mindenütt igen magas volt — elsősorban az iparos érdekében, de a tanuló hasznára is — gyorsan és precízen kellett dolgozni. Aki tanult mesterségéből akart megélni, magas szinten kellett művelni szakmáját. A szaktársak, a munkásotthonok sohasem hagyták magukra a kezdőket; a közös sors, az érdekazonosság arra kényszerített, hogy ne csak szakmára tanítsanak, hanem emberségre, öntudatra is - neveljenek. A szakmunkásképző intézetekben a gyerekek ma ingyenesen tanulhatnak, a szakma fogásait lépésről lépésre módszeresen sajátítják el. A szakoktató nem végez ;ermeiő- munkát, kizárólag a gyerekeket tanítja, többek közö;t arra, •hogy adott idő alatt kötelessé- , gük a lehető legjobban elsajátítani a szakma minden csin- ját-binját. Ha valakiben van egyfajta ösztönös szakmái érzék, szívós akarat, figyelmes és lelkiismeretesen dolgozik, jó szakmunkássá, — s ha az oktató is úgy akarja — öntudatos munkássá válik. A vizsgák után, mint szakmunkások, rendszerint visszakerülnek azokba a brigádokba, ahol a gyakorlati órákon munkájukkal már bizonyítottak. A gyárakban, az. üzemekben, a szövetkezetekben a munkavégzés folyamatos; idős és ifjú szakemberek elfoglalták, normára, és határidőre dolgoznál. Nemigen jut idő a kezdők tanítga- tására, pallérozására. A kezdő mérnökök, orvosok, irodisták, technikusok betanításánál hasonló a helyzet. Nem egy pályakezdőtől hallottam: kíváncsiskodó kérdéseikre fé.szavakkal felelnek, hátramozdítónak, okvetetlenkedőknek tekintik őket és nem értik, hogy miért nem tud valaki valamit, ha egyszer tanulta. Sőt. A ; is előfordul, hogy féltve takargatott titokként őrzik a szakrr ai fogásokat. A pályakezdők közül sokan teljesen magukra vannak hagyatva. Előfordul, hogy napok, hetek telnek el, és nem tudják a mellettük dolgozó szaktárs nevét, nem ismerik családi körülményeit. „Majd meglátjuk, mit tud” — mondják a régiek, a kezdő szakember pedig elkezdi élete első munkanapját úgy, hogy nem érzi: ezentúl közéjük tartozom én is. KßVPCfln vállalnak többlet- flGVGoUll munkát, kevesen vállalkoznak arra, hogy egy kezdő fiatalember murikahelyi gondját nyakukba vegyék. Pedig ha valaki megtanult egy mesterséget, többnyire messze van szakmája csúcsá tól. A csúcsot mindenki igyekszik elérni, de nem mindenki bírja szusszal. Nem mindenkiben van kitartás és erős akarat, vannak közöttük gyengébbek is, olyanok, akik képtelenek a szakadatlan harcra, akiknek biztató szóra és jóleső hátba- veregetésre van szükségük. Ahhoz, hogy valaki képességeinek maximumát elérje, állandó szellemi támogatásra é; támogatóra van szüksége. 11a környezete ezt biztosítja, inspirálja, ha bízik benne;,erején,felül képes dolgozni. Nem fúl gyakran, falhatjuk azt is, hogy egymásra talál a természetadta tehetséggel és szorgalommal bíró kezdő és a Szakmáját magas szinten művelő mester, méghozzá olyan mester, aki nemcsak szakmájában kiváló, hanem tanítványával közvetlen, emberi, baráti kontaktus kialakítására is képes. De ez csak akkor fordulhat elő, ha a mester maga választhatja ki a tanítványok heterogén tömegéből azt az embert, akiről úgy érzi, hogy érdemes a kötelező feladatokon fúl is foglalkozni vele. A kettejük közötti szakmai és emberi kapcsolat — mely gyakran egész életre szóló kötődés — nemcsak a tanítványt, hanem mestere munkáját is előbbre lendíti. Mert a kapcsolat kétoldalú; nemcsak adnak egymásnak, hanem kapnak is egymástól. A fiatalabbak az idősebbektől szaktudást,, emberi tartást, az idősebbek a fiataloktól újabb alkotásokra serkentő lendületet és lelkesedést. A szerencsés mester—tanítvány viszony éppen az előbbiek miatt nem ismeri a szakmai irigységet, nem lát riválist abban; aki jól, vagy sokkal jobban érti a dolgát a másiknál, S' még azt is elviseli, ha a tanítvány túlnövi mesterét. • Persze, jól tudjuk, hogy tanítómesternek sem mindenki alkalmas. Mert nemcsak a fiatalok között vannak rosszke- zúek, hanem az idősebbek között is akadnak suták. Régen rossz annak a jókezú, vagy jó- eszú kezdőnek, akit balkezes mester vesz a szárnyai alá. És mennyi baj van az ügyetlen tanítvánnyal, aki ráadásul a beszédmodorra is kényes és panaszt tesz, ha fenekére csap a mester, mert’ rosszul fogta a szerszámot. A körülményektől függetlenül valakinek vagy valakiknek, ma is kötelessége vállalni a pályakezdők teljes emberré formálását. Még akkor is, ha ezért senki sem vonható felelősségre, A tail9C7f!lIt és szakmáját IO|Jda£Um mesterfokon művelő szakember szakmai és emberi felelőssége igen nagy. Hivatott szakmájának tartozik annyival, hogy ne csak a saját munkájával, hanem a fiatalok nevelésével is növelje a szakma .becsületét. És tartozik osztályának, népének annyival, hogy bátor, szókimondó, önálló munkára és véleményalkotásra képes generációt hagyjon ■maga után. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szocialista brigádokat sem. Ezek a szoros, szakmai és emberi közösségek gyakran egy- emberként vállalják a fiatalok . indítását. Szerencsés helyzetben van a kezdő, aki egy jó brigádba cseppen, hisz a közösség mindenképpen többirányú hatást képes gyakorolni, mint az egyes ember. A tanult szakma első gyakorlati lépései nem mindegy, hogy hogyan sikerülnek. Mestereknek és tanítványoknak az a dolguk, hogy ne csak lépegetni, hanem továbblépni is tanítsanak és tanuljanak. Szakmában is és emberi tartásban is. Az eredmény mennyiségben, mértékegységben nehezen mérhető. Csupán két szóval jelöljük: munkahelyi közérzet. D. VARGA MÁRTA 1975. október 19. Mesterek és tanítványok
