Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-17 / 244. szám

Számítástechnika az egészségügy szolgálatában Tegnap délelőtt a Tolna me­gyei Balassa János Kórház- Rendelőintézet klubjában kö­zel íélszáz, döntően szervezési szakember részvételével kez­dődött el a tanácskozás, mely­nek napirendjén korunk fiatal tudománya, a számítástechni­ka alkalmazásának aktuális kérdései szerepeltek. A ta­pasztalatszerző eszmecsere há­zigazdája nem véletlenül lett a Tolna megyei kórház. Olva­sóinkat számos alkalommal in­formáltuk már az elmúlt évek folyamán legnagyobb egész­ségügyi intézményünknek a számítástechnika egészségügyi alkalmazásában betöltött — mondhatni úttörő — szerepé­ről. Az esemény rendezője egyébként az MTESZ Szerve­zési és Vezetési Tudományos Társaság szervezési szakosztá­lya volt, mely ezúttal már nem is első alkalommal kérte fel a megyei kórházat a házigazda tisztének betöltésére. A tanácskozás első napján dr. Szentgáli Gyula főigazgató főorvos és Körösztös Vince, a kórház számítástechnikai köz­pontjának szaktanácsadója tar­tott előadást, illetve válaszolt a tanácskozás résztvevőinek kérdéseire. A következő előadásra hét­főn, október 20-án kerül sor, ugyancsak a kórház klubjá­ban, ahol akkor a számítógé­pes információrendszer ellen­őrzéséről, biztonságáról és gazdaságosságáról Matók György, a Nemzetközi Számí­tástechnikai Központ vezető munkatársa tart majd elő­adást. Bemutatjuk; a tamási járási pártbizott­ság tanácsterméből — a hangosítóberendezésen keresztül — dr. Kalicza Rezső szavai hallatszanak ki: a járás propagandistái előtt hazánk tár­sadalmi életének alakulásáról beszél. Néhány perc múlva nyílik a terem ajtaja, szünet követke­zik, az előcsarnokot ellepik a hallgatók. Ismerős arcok, régi pártmunkások között sok az új, akik eddig gyakorlati meg­valósítói voltak, most a párt politikájának hirdetőivé vál­nak. Egyik közülük Nagy János, a tamási Béke Termelőszövetke­zet asztalosa. — 1967 óta vagvok párttag, de a pártmunka sűrűjébe iga­zában ebben az évben jutot­tam. Megválasztottak a szövet­kezet pártvezetőségi tagjának, majd a nagyközségi pártbi­zottság és a megyei pártbizott­ság tagjának is. — A propagandista megbíza­tásnak elsősorban a szövetke­zetben kell eleget tennem, az ott induló gazdaságpolitikai tanfolyam egyik előadójaként. Ennek a tanfolyamnak mintegy hetven részvevője lesz; nagy­részt párttagok, és olyan pár- tonkívüliek, akiknek beosztá­sukban politikai kérdésekben is járatosnak kell lenniük. Ung­vári Miklós termelési főmér­nökkel és Pozsonyi Attila ága­zatvezetővel osztjuk el a té­mákat. Olyan kérdések szere­pelnek, mint a szocialista ter­melés viszonyai; a szocialista gazdaság tervszerű, kiegyensú­lyozott fejlesztése; az ötéves terv fő célkitűzései; a mezőgaz­daság fejlesztésének fő felada­tai; a szocialista elosztás elve; a gazdálkodás hatékonysága; a Nagy János. szocialista munkaverseny; a dolgozók és szervezeteik szere­pe a tsz életében. Mindegyik­nek megvan a közérdekű mon. danivalója. — Nem, nem hiszem, hogy zavarna a nagyobb nyilvános­ság elé lépés. Segítenek majd a rutinosabb előadók. A felkészü­lésben nagyon hasznos volt a Szekszárdon végzett öthőnapos pártiskola, és hasznos „útra. valót” kapunk a mostani, há­romnapos tanfolyamon is. — Amint az előbb elsorol­tam, a fő mondanivaló a párt- kongresszus határozata, prog. ramnyilatkozata lesz, olyan for­mában, hogy nekünk mi a ten­nivalónk, ott, a szövetkezetben á következő öt évben a jövőbeni tizenöt-húsz évben. • -*» — Igaz, ezekről tanfolyamo­kon kívül is beszélünk egymás között éppen eleget — vagy tán soha nem eleget. Közvetlen munkaterületemen, a műhely­ben vagyunk harmincán: szak­emberek, szerelők, akik, hogy úgy mondjam, kulcsemberek a gazdaságban. Tehát az ő politi­kai kiállásuk is hat az egész tagság mentalitására. Munka közben mi más lehet a téma, mint hogy mit lehetne jobban csinálni, hogy abból nagyobb haszna legyen a szövetkezet­nek, a népgazdaságnak. Az ok­tatáson az általános politiká­ról beszél az ember. Azonkí­vül meg, hogy azt hogyan kell „aprópénzre váltani”. Szóval, a kongresszus határozatát úgy kell továbbadni, hogy minden, ki megértse: nem lesz semmit­tevés, hanem mindig többet érő munka. — Úgy érzem, a politikai rá­hatás meglátszik a szövetkezet munkájában is. Igaz, hogy csúnyán megviselt bennünket az időjárás, de már túl va­gyunk a cukorrépaszedésen, és jól megy a munka a kukoricá­ban, az őszi vetésben. — Tán még annyit, hogy a propagandista nemcsak a közösség érdekében, hanem ,a saját érdekében is hirdetője a párt politikájának. Ami a köz­nek jó, az a családnak is hasz­nos. Van egy öt és fél éves kis­fiam, egy két és fél éves kislá­nyom, hát az ő jobb életüknek is egyengetjük az utat. No, és természetesen a feleségem, akit a határőrszolgálatban ismer­tem meg, és elhoztam ide. Ta­másiba. a propagandista megbíza­tás mellett van még egy másik pártfeladat is, a munkásőri szolgálat. A tsz- műhelyesek közt rajta kívül vannak még vagy tizenketten. ök is propagandisták a maguk módján. B. I.—C. K. KPVDSZ kulturális napok A látványos külsőségekéi mellőzve, a hétköznapi alkotó munka jegyében kezdődtek el megyénkben szeptember 27-én a KPVDSZ kulturális napok eseményei. A KPVDSZ ez al­kalommal rendezi meg tizen« ötödször a kulturális napokat. Az 1975. évi eseménysornak az kölcsönöz ünnepi jellegetj hogy ez évben üli fennállási­ak 75. évfordulóját a KPVDSZJ s ez évben tartja XXXIU kongresszusát is. A kulturális napok során a korábbi évek rendezvényének programjához hasonlóan az idén is számos érdekes ese­ménynek lehettünk és lehetünk még ezután a résztvevői. A szakma nagy seregszemléjének szánt eseménysor félidejében a krónikás hírül adhatja, hogy az alapszervezetek igyekeztek tartalmassá és színessé tenni aB 1975. évi KPVDSZ kulturális napokat. Számos helyen ez al­kalommal került sor a politi­kai oktatás ünnepélyes tanév- nyitásra, másutt nyugdíjas-ta-i lálkozókat rendeztek, vagy szakmai vetélkedőket, mint például a Tolna megyei Nép­bolt Vállalatnál is. E héten szerdán, Dombóvárott az ÁFÉSZ szocialista brigádveze­tőinek tanácskozása zajlott le nagy sikerrel. Pakson csütörtö­kön rendeztek szellemi vetélke­dőt, amelyen az a kérdés dőlt el, hogy ki tud többet a 7S éves KPVDSZ-ről. Pénteken a nők nemzetközi évének jegyé­ben kerül sor a Babits Mihály művelődési központban a nagy aktívaértekezletre. A gazdag eseménysort Kölesden zárja október 30-án az az ünnepi est. ami a nők gazdasági, politikai, társadalmi fejlődésének 30 évéről ad számot. Kulcskérdés a termékszerkeze! (3). Van egy varázsíge Felsőruházati holmijaink forgalmából a kötöttáruk 1970- ben 28,7, 1974-ben 33,6 száza­lékkal részesedtek. A vevők által keresett, a gyárakban gazdaságosan előállítható áruk eladása nem gond. Ám mi tör­tént volna akkor, ha néhány esztendeje nem ismerik fel a vállalatok bizonyos termékeik — pl. kártolt anyagok — nép­szerűségének rohamos csök­kenését, a kötött, hurkolt cik­kek keresettségének gyarapo­dását? E szónokinak tűnő kér­déssel azt kívánjuk érzékeltet­ni, hiba, ha a vállalat pusztán a már gyártott termékek gaz­daságosságát vizsgálja, s azt nem, hogy a készített áru he­lyett mire lenne szükség, mind a piaci igények alapján, mind a vállalati hatékonyság javí­tása érdekében. Ezt a hibát még ma is sokan, sokszor el­követik. LÉTEZIK AZ ÖRÖKMOZGÓ Az örökmozgó — technikai képtelenség. A termékszerke­zetnél — valóság. Nincs ugyanis olyan termékösszeté­tel — s gazdasági szerkezet sem —, melyet egyszer kiala­kítottak, s attól kezdve végle­gesen stabil. A technika hala­dása, új szükségletek kialaku­lása, stb. magával hozza, hogy a termékszerkezetnek változ­nia kell, mert az csak akkor nevezhető jónak, ha hatékony munkát tesz lehetővé. A mun­ka pedig akkor hatékony, ha a legkisebb fajlagos ráfordí­tással a legnagyobb egységnyi eredményt éri el. Kedvező irányban változhat úgy is a termékszerkezet, ha a meglévő termékeket folya­matosan tökéletesítik, fajlagos költségeit csökkentik, a gazda­ságos termékek arányát növe­lik a teljes árukibocsátáson belül. Ugvanilyen fontos azon­ban, hogy a fejlesztésnek ál­landó tényezője legyen a sze­lektálás, a régóta gyártott, korszerűtlenné vált, mind ki­sebb hatékonysággal előállít­ható cikkek felváltása a friss kutatási, technológiai vagy divat- stb. változást megteste­sítőkkel. Ez olykor sokba ke­rül. A polipropilén például rendkívül változatos célokra felhasználható műanyag. Az 1973-ra elkészülő, évi 40 ezer tonna polipropilént előállító gyár azonban — Leninváros­ban — 4,2 milliárd forintos be­ruházást követel. Ilyen dön­tést aligha hozhat egy válla­lat, ha minden tekintetben nem érzi a népgazdaság cselekvő egyetértését. KIMONDTÁK A NEMET Van ma egy. varázsige a vállalatoknál, s így hangzik; „majd ha odafönt döntöttek”. Arra utalnak ezzel, hogy a termékszerkezet változtatása felsőbb döntések függvénye. Csakhogy: a motorkerékpárok, a tengeri hajók, a tv-képcsö- vek, az orsós magnetofonok, a zsebrádiók előállításának meg­szüntetését — gazdaságtalah- ságuk miatt —, a normál te­hergépkocsik kibocsátásának mérséklését, azonos okból, el- dönthet'k-e kizárólag „oda­fent”? Hiszen valamennyiről — bár olykor megkésve — a vállalatok mondták ki az íté­letet, mert közvetlenül érzé­kelhették a piac elutasító ma­gatartását. Ahogy a piaci ér­tékelés, s a nemzetközi együtt­működés teszi gazdaságossá olyan termékek előállítását, mint a színes televízió, a festő- berendezések, a daruk, stb. Nyugodtan leírhatjuk az is­mert, de sajnos, nem eléggé értett törvényszerűséget: az ipar ágazati szerkezetét, s ve­le a termékszerkezet bizonyos körét a központi fejlesztési programok, valamint az egye­di nagyberuházások lényegesen befolyásolják. A gyártmány­szerkezet folyamatos alakítá­sa azonban csakis vállalati kör­ben mehet végbe,, a központi akarat — az előbb jelzett mó­dokon — csupán az irányt mu­tathatja, a lehetőségeket bő­vítheti, de nem tehet meg semmit a vállalatok helyett. KINEK FONTOS? Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, az országgyűlés legutóbbi ülésszakán, a kor­mány munkaprogramját elő­terjesztve, megállapította: „A minden piacon gazdaságosan értékesíthető termékek kifej­lesztése és termelésének növe­lése (...) a legcélravezetőbb és úgyszólván egyedül járható út­ja annak, hogy ellensúlyozni tudjuk a megváltozott árará­nyok hátrányos következmé­nyeit és a szükségleteknek megfelelően bővíthessük be­hozatalunkat.” Magyarázatot nem igénylő válasz ez arra a sűrűn elhang­zott kérdésre, hogy miért, s kinek ennyire fontos, sőt, el sőrangú a termékszerkez' * korszerűsítése. Az ötödik öt­éves terv előzetes vállalati elő­irányzatai azt mutatják, hogy most már világosabb a föl­ismerés — mindannyiunknak fontos —, mint volt korábban. A SÜLYPONTOT ÁTHELYEZIK Ezt bizonyítja, hogy előtér­be kerültek az ún. progresszív termékcsoportok — a hosszú távon is fejlesztésre érdeme­sek —, egyebek között az energetikai gépgyártás több terméktípusa, az automata megmunkáló berendezések, a szerelési munkák gépei, a pro­fesszionális híradástechnikai eszközök, a számítástechnikai cikkek, stb. Eddig a haladás forrása jó­részt a központi, kormányza­ti döntések köre volt. A vál­lalatok elsősorban külső té­nyezőkben — pl. árproblémák­ban, stb. — keresték a gazda­ságtalan termelés okait, s erő­feszítéseik külső intézkedések kikényszerítésére irányultak. Az előbbiekben jelzett elő­irányzatok azzal biztatnak, hogv végre a súlypontot el­tolják a vállalatok: mások sür­getése helyett maguk látnak a cselekvéshez. MÉSZÁROS OTTÓ (Következik: Szellemi és 1975. október 11. Hagy János propagandistát

Next

/
Oldalképek
Tartalom