Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-17 / 244. szám

VILÁG PROLETÁRJA!. EGYESÜLJETEK! TOLNA MEGYEI EPUJSAG Zr.M-V - T O L'M A *M E G Y EJ'- B T Z<5 T T’S A S^A'NÄ-Kl ' Lfo PíLA PÉNTEK 1973. okt. 17. XXV. éW. 244. szám. } ARA: 0,80 Ft Kádár János látogatása Horvátzsidányban és Vépen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön — Vas me­gyei vezetők társaságában — Horvátzsidányba és Vépre lá­togatott. A több nemzetiségű Horvátzsidányban megérkezé­sekor a szombathelyi járás, a község és a termelőszövetkezet vezetői fogadták, s úttörők vi­rággal, dallal köszöntötték. A termelőszövetkezet közpon­ti épületében Berzlánovich An­tal Horvátzsidápy, Kiszsidány, Ólmod és Peresznye i 'gok Közös Tanácsának ein vújé­koztatta a Központi Bizottság első titkárát a lakosság életkö­rülményeiről, munkájáról. Hor­vátzsidányban és a hozzá tar­tozó három községben a lakos­ság 74 százaléka horvát, 17 szá­zaléka magyar, 9 százaléka né­met nemzetiségű, A lakosság nagyra »értékeli és becsüli a nemzetiségekkel való törődést, az MSZMP nemzetiségi politi­káját, arrielynék alapján bizto­sított politikai, társadalmi és gazdasági egyenlőségük. Külö­nösen a pártnak a magyaror­szági nemzetiségek helyzetével kapcsolatos határozata után ta­pasztalható nagy fejlődés a nemzetiségi politika gyakorlati megvalósításában. A szocialis­ta társadalom eredményeit a magyar nyelvű lakossággal egyenlő mértékben élvezik, a megtermelt javakból vele együtt, munkájuk szerint ré­szesednek. A lakosság helyzeterői szólva elmondotta: a felszabadulás előtt a grófi kastélyon, néhány rossz állapotban lévő iskolán kívül semmiféle más intézmény nem volt e községekben, ame­lyeknek a felszabadulás után teljesen megváltozott az arcu­lata. Az elmúlt 30 évben, de különösen 1957-től dinamiku­san fejlődtek. Csaknem két év­tized alatt a községek fejlesz­tésére mintegy 20 millió forin­tot fordítottak. A lakosság évente jelentős összegű társa­dalmi piunkával segíti a fej­lődést. Varga László, a termelőszö­vetkezet elnöke a közös gazda­ság munkáját, eredményeit, gondjait ismertette. A kezdeti nehézségek leküzdése után — bár területük nem tartozik a kedvező természeti adottságú ak közé — olyan eredményeket ér­tek el, amelyekre korábban nem is számítottak. Munkájuk­ban a XI. pártkongresszus út­Kifejezte meggyőződését, hogy jól értik s a gyakorlatban eredményesen érvényesítik is a párt általános politikáját, me­zőgazdasági és nemzetiségi po­litikáját. Helyes, hogy megva­lósításába bevonják a dolgozók legszélesebb rétegeit. Kádár János szólt arról, hogy pártunk politikájának na­gyon fontos része, a nemzetisé­gi politika. A lenini nemzetisé­gi politikát valljuk — hangoz­tatta. Azt, hogy a nemzeti kul­túrának virágoznia kell. Be­széljen minden nemzet és nem­zetiség a maga nyelvén. Ma is úgy értelmezzük a lenini nem­zetiségi politikát, 'hogy a világ a* népek kórusából áll, ebben a mutatásait, a Központi Bizott­ság határozatait tekintik irány­adónak és következetesen dol­goznak azok megvalósításáért. A tsz elnöke hangsúlyozta, hogy nap mint nap a gyakorlat­ban tapasztalják a szocialista építőmunka eredményeit, — bár három nyelven beszélünk — mondotta, egyet akarunk, azt, hogy fejlődjék termelőszö­vetkezeti gazdaságunk, s ezzel is hozzájáruljunk a népgazda­ság fejlődéséhez, a fejlett szo­cialista társadalom felépítésé­hez. Kádár János megköszönte a szívélyes fogadtatást és a Köz­ponti Bizottság nevében üdvö­zölte a társközségek lakóit, va­lamint az ezen a területen te­vékenykedő határőröket. kórusban mindenki a maga nyelvén szóljon és énekeljen, s lehetőleg a szocializmus, a Ezt követően Kádár János és a társaságában lévő vezető sze­mélyiségek megtekintették a termelőszövetkezet tehenészetét és hűtőtárolóját, majd szívé­lyes búcsú után folytatták út­jukat Vépre. Itt a mezőgazda- sági szakmunkás- és munkásto­vábbképző intézetet keresték fel. Apró Attila igazgató adott rövid tájékoztatást az intéz­nemzeti függetlenség, a béke dallamát szólaltassa meg. Utalva arra, hogy a meglá­togatott községben a legna­gyobb arányt a horvát ajkú délszláv lakosság képviseli, hangoztatta, hogy a két szocia­lista ország, a Magyar Népköz- társaság és a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársa­ság viszonya baráti, jó. Azt valljuk, hogy a má­sik országban élő nemzetiség nem választó, hanem összekötő kapocs országaink között: él­jenek egyenlő állampolgárok­ként az ottani magyarok és az itteni délszlávok, ahogy en­nek szocialista országokban lennie kelL Befejezésül gratulált a közös gazdaság eredményeihez és to­vábbi sikereket kívánt tevé­kenységéhez. mény működéséről, ahol eddig mintegy 40 ezren részesültek képzésben, illetve továbbkép­zésben. Az intézet az ENSZ megbízásából közreműködik a fejlődő országok szakemberei­nek képzésében is. Barancsi Zoltán, az intézet pártszerveze­tének titkára a pártéletről tá­jékoztatta a Központi Bizottság első titkárát. (Folytatás a 2. oldalon). Mai számunkból: ■ * ' V BEMUTATJUK NAGY JÁNOS PROPAGANDISTÁT (3. old.) KULCSKÉRDÉS A TERMÉKSZERKEZET (3. old.) KPVDSZ KULTURÁLIS NAPOK (3. old.) OKLEVELES NÉPMŰVELÉSI SZERVEZŐK LESZNEK (4. old.) DAMJANICH TÁBORNOK (4. old.) ŐSZI BNV — ’75 (5. old.) Lázár György fogadta a mongol miniszlerelnök-fselyeííest Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke csütörtökön dél­után hivatalában fogadta Du­magin Szodnomot, a Mongol Népköztársaság miniszterelnök, helyettesét, az Állami Tervbi­zottság elnökét, aki az 1976— 1980. évi népgazdasági tervek egyeztetésével kapcsolatos tár­gyalások alkalmából tartózko­dik hazánkban. A szívélyes, ba­ráti légkörű eszmecserén részt vett Huszár István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. Jelen volt Bandarijn Dügerszü- ren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Pártunk politikájának fontos része a nemzetiségi politika A vépi munkástovábbképző intézetben Láncháiak Újdombóváron Giscard d’Estaing Kijevben Ujdombóvárott negyvenöt év­vel ezelőtt kezdtek á vasutasok házakat építeni. Akkor megle­hetősen nagy házhelyeket ad­tak az építkezőknek, s a köz­ség ligetessé, nagy kiterjedésűvé fejlődött. Dombóvár városia­sodása azonban magával hozta az urbanizáció egyik gondját is: kevés a beépítésre alkalmas terület. Ezért határoztak a vá­ros vezetői aképpen, hogy a ré­gi nagykertes családi házak telkéből megvásárolnak egy­egy darabot és a meglevő két utca között újabb utcát tudnak így létesíteni. Jó példa erre a Gábor Béla utca, amelyet a második és harmadik utca között létesítettek. Az utca nyugati és keleti részén sorház- szerű beépítést engedélyeztek. A nyugati oldalon lapos tetejű láncházakat építettek, huszon­öt készült el, ennyi fért el a telek-közép utcában, valameny- nyiben már laknak, s a járda is kész, a vizet is bevezették az utcába. A képünkön látha­tó láncházak a keleti oldalon hagyományos téglával és blokktéglával készülnek. Egy- egy családnak kétszintes a la­kása, és a két ház között kap helyet a garázs. Ezek a házak megítélésünk szerint már szeb­bek, jobban illeszkednek a városképbe, miután nyeregte­tős, cserépborítású kivitelben készülnek. A huszonöt itt épülő ház lehetővé teszi a munka nagyfokú szervezését, ezt az ipari szövetkezet ki is használja, a házak a tervezett időben ke­rülnek eev-egy szakmának — majd a lakóknak — átadásra.-Pj- Fotó: Ck Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a meghí­vására hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, csütörtökön feleségével Kijev- be, Ukrajna fővárosába "éke­zett. A magas rangú vendéggel együtt érkezett Kijevbe Jean Sauvagnargues francia kül­ügyminiszter, Jacques Vimont, Franciaország moszkvai nagy­követe és több más hivatalos személyiség. A francia lapok moszkvai tudósításaikban arról számol­nak be, hogy a francia—szov­jet tárgyalásokon, miközben a gazdasági megbeszélések ked­vező mederben haladnak elő­re, problémák merültek fel politikai téren, mégpedig ab­ban a kérdésben, hogy milyen gyakorlati lépéseket tegyenek a helsinki konferencia után az enyhülés megszilárdítására és további területekre történő ki­terjesztésére. A L’Humanité tudósítója rá­mutat, hogy szovjet vélemény szerint Helsinki után elsősor­ban a katonai területre kelle­ne kiterjeszteni az enyhülési folyamatot, hogy véget vesse­nek a fegyverkezési verseny­nek, a francia kormány azon­ban elzárkózik minden olyan konkrét lépéstől, amely -lehe­tővé tenné a fegyverkezés kor­látozását és kedvező feltéte­leket teremtene az igazi, álta­lános leszerelés megkezdésé­hez. A Le Figaro vezércikkében, hangsúlyozza, hogy a francia kormány továbbra sem akar részt venni sem a bécsi had­erőcsökkentési tárgyalásokon, sem a genfi leszerelési konfe­rencián. A lap tudni véli, hogy nézeteltérések merültek fel az „ideológiai küzdelem” kérdésében is, amelyet Párizs „mérsékelni” szeretne, hogy az ne okozzon „feszültséget”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom