Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-02 / 231. szám

fiatalok fiatalok Lépésről lépésre — Azt mondták, itt pisz. kos munka van, amitől ola­jos és poros lesz a ruhám. Magam sem hittem, hogy minden olyan tiszta lesz kö­rülöttem, mintha most került volna ki a tisztítóból, és nem gondoltam arra sem, hogy megszeretem majd a munkám — meséli magáról Gordon Ilona. Hat hónapja dolgozik a BHG szekszárdi gyáregységé­ben. Előtte a Jóreménység Tsz. varrodájában nylon­zsákokat készített. 1957-ben született, állami gondozott. Kilencévesen nevelőszülőhöz került. Szeretettel beszél 71 éves nevelőanyjáról. — Amikor értem jött, na­gyon örültem, hogy az inté­zetből el akarnak vinni va­lahová. Anyu egyedül élt a nála jóval idősebb anyósá­val. Régen termelőszövetke­zeti tag volt, napkeltétől nap­nyugtáig dolgozott. Onnan is ment nyugdíjba. Nyaranta abban a varrodában dolgoz­tam, ahová később kerültem. Munkatársaim tudták rólam, hogy állami gondozott va­gyok. Ritkán szóltak hozzám. Sokat hallgattam én is. — És itt? — Magamról csak akkor be­szélek, ha kérdeznek. Eleinte Szeptember 27-én ünnepelte a pálfai úttörőcsapat a fegy­veres erők napját Délelőtt harci túrán vettek részt a pajtások, a munkásőrség köz­reműködésével. Este bensősé­ges ünnepségen emlékeztek meg hazánk védelmezőiről, a fegyveres erőkről. A pajtások a többiek csodálkoztak, hogy ennyire tiszta, rendes vagyok. Életemről igazán csak annak fogok mesélni, akit barátnőm­nek tekintek, de beszélővi­szonyban vagyok mindenkivel. Munkatársaim zömmel fiata­lok. — Milyen változást hozott életébe a gyár? — Saját öltözőm van és munka után megfürödhetek, pedig tiszta munkát végzek. Jól érzem itt magam. Nem­csak én vagyok vidám, a többiek is azok. — Tud tájékozódni az üzemben ? — A csarnokban, ahol dol­gozom, könnyen eligazodom. Itt még nem. Hosszú időbe telik, míg mindent megisme­rek. Szerencsére gyorsan meg­jegyzem azt a helyet, ahol már jártam, a környezetet sem felejtem el, az arcok is megmaradnak bennem. — Kit ismer? — Az üzemvezetőt, a mű­vezetőt és a csoportvezetőket. Társaimat név szerint. Tu­dom, ki a KISZ-titkár. Olyan dolog még nem történt ve­lem, amiért a párttitkárt vagy az szb-titkárt kellett volna keresnem. A kisegítő iskolát 4,6 átlag­gal végezte. Májusban közé­virágcsokorral köszöntötték az úttörőcsapat patronálóit — a pálfai munkásőrszakasz tagjait, akik viszonzásul tűzi­játékkal kedveskedtek nekik, s ez emelte az ünnepség han­gulatát. A megemlékezés este jól sikerült tábortűzzel zárult. pesre vizsgázott a hetedik osztály anyagából, majd be­iratkozik a nyolcadikba. — Az elmúlt hat hónap alatt ötféle munkafolyamatot tanultam meg. Most újat ta­nulok, és örülök, ha szépnek tartják a munkámat. Ha va­lamit csinálok, azt be akarom fejezni. Nem szeretem a fél­munkát. — Visszamenne-e a tsz-be? — Nem — rázza meg ha­tározottan a fejét —, ha az ember megismeri a munka­helyét, megszokja amit csinál, megszereti a munkatársait, akkor egy idő után otthon ér­zi magát gyárában. A napok­ban hallottam arról, hogy ná­lunk is lesz szakmásító tan­folyam. Arra gondoltam, a nyolcadik után beiratkozom és szakmát szerzek. Tanulni kel­lene, mert a betanított és a szakmunkás között nagy a különbség, nemcsak fizetés­ben. Az ember mindig arra törekszik, hogy többet tudjon arról, amit csinál. Úgy érzem, itt szükség van rám és a munkámra. Azért sem men­nék el, mert nagyszerű érzés gyári kollektívához, másokhoz tartozni. —veress— Ünnepség Pálfón Visszhang Klubélet a szekszárdi klubpresszóban Ezt a Babits Mihály me­gyei művelődési ház része­ként országos hírűvé vált in­tézményt most már joggal megilleti a klubpresszó elne­vezés. Végre nyugodtan állít­hatjuk; itt is folyik már a szervezett klubélet. A szék. szárdi fiatalok kedvenc helyi­sége, míg egykor csak egy- egy kávé vagy kóla elfo­gyasztására adott lehetőséget, szeptember óta az addig szór­ványosan előforduló rendez­vények helyett rendszeres és változatos programot nyújt klubtagjainak. (Számuk mér a hetvenet is meghaladja). A foglalkozás szerint erősen dif­ferenciált tagság igényei — érthetően — igencsak vál­tozók. Nehéz feladat hárul a klubvezetőségre, hogy ezeket az igényeket kielégítse. Ez csak úgy oldható meg, ha minden klubtagot lekötő mű­soros esteket szervez, neves WB. október 2. és jó élőadóművészek meg­hívásával. Az eddig megtartott szer­dai klubnapok egyik vendége volt Tolcsvay Béla, aki a megszokottal ellentétben gi­tár helyett népdalfelvételeket hozott magával. Sikerrel elő­adott útibeszámolóját Erdély­ről ezek a felvételek tarkí­tották. A következő klubesten fellépett Kádár Miklós folk- pol-beat énekesnek még na­gyobb sikere volt. A „Lassú, szomorú blues”, „Dal az is­meretlen katonáról” és az ér­dekes megoldású Petőfi-fel- dolgozás viharos tapsot vál­tott ki, s külön tetszést ara­tott a díszletnek alkalmazott égő gyertyák sokasága, mely jól érzékeltette dalainak hangulatvitelét. Műsora az őt követő „Tutiló” diszkó prog­ramjával egész estét betöltő szórakozást nyújtott. Az elmúlt héten jól sike­rült szellemi vetélkedő volt a szerdai nap programja. A mintegy negyven versenyző (tíz csapat) közül az első he­lyen Dömösi Csilla, Zombai Márta, Felkert Katalin és Kővári Ágnes végzett. ' — szfc rz .1 A Népújság 1975. szeptember 11-i „Klubmozgalom a kórház körül" című írásából, a kórház klubjáról alkotott „pillanatfelvé­telből”. hiányoltuk a következő­ket: A klub előterében kifüggesz­tett tájékoztatón már akkor is olvasható volt: „A klub rendezvényei csak klubtagsági igazolvánnyal láto­gathatók, melyet elsősorban a kórházi dolgozók kaphatnak.” A „pillanatfelvétel" első ren­dezvényünkről készült, mely alka­lommal e határozatunk alól ki­vételt tettünk, de nem a haszon- szerzés érdekében, hanem hogy működő klubunkról, színes prog­ramjainkról kívülállók is tudo­mást szerezhessenek. Ezen a fog­lalkozásunkon ismertettük éves programtervünket, szeptember havi klubprogramunkat, melyben szerepel: TIT-előadás csillagá­szatról — Leposa Gyula előadó­estje. Klubtagjaink nagy érdek­lődéssel fogadták dr. Héra György pszichológus előadását, valamint a Tolna megyei amatőr­filmesek filmvetítéssel egybekö­tött bemutatkozását. Mivel a diákok és a dolgozók érdeklődé­si köre más, nem vonható pár­huzam a 18 éven aluli diákok­ból álló egészségügyi szakiskola és a dolgozókból álló kórházi klubtagság között. További rendezvényeinken szí­vesen látjuk a cikk íróját, hogy klubunk életéről teljesebb képet alkothasson. Adóm Zsuzsanna, a kórházi KISZ-szervezet titkára. Diákok a földeken A dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium háromszázhatvan ta­nulója a hét első három napján a Bikali Állami Gazdaság­ban segítette az őszi betakar! tási munkákat. Pótkocsira kerül a diákok által szedett sárgarépa, amelyet a Szigetvári Konzervgyárban dől goznak fel. Gottvald Károly felvételei. Beszelik... :.. hogy feloszlik a szek­szárdi Szinkron együttes. Mi igaz ebből? — Semmi — válaszolta kér­désünkre Ábrahám Zsolt ze­nekarvezető. — Nem szere­peltünk Bonyhádon a beat­zenekari versenyen, gondo­lom ezért indult meg a ta­lálgatás. Jelenleg megfeszített tempóban, hetente négyszer próbálunk. Két tagunk kivált az együttesből, ez tette szük­ségessé az időleges leállást. A hírekről én is hallottam, sőt eddig 56 levelet kaptam, amelyekben azt kérdezik, mi van velünk. — Mikortól kezdtek újra játszani? Ki lesz a két új tag? — Október harmadik va­sárnapján lesz az első fellé­pésünk. Gondolom, tudod, a művelődési központ vasárna­ponként! ifjúsági, klubjának megszűnt a klubjellege, öt­órai teákat tartanak csak, ahova mindenki bejöhet és mi adjuk a zenét. Az új tag­jaink: Asztalos György basszusgitáron játszik — Imre József pedig fenderzongorán fog játszani. — Ez az átalakulás, gon­dolom, bizonyos mérvű stí­lusváltozással is jár. — Igen. Az, hogy lesz fen- derzongoránk, új lehetősége­ket biztosít. Szeretnénk a je­lenlegi slágerlisták vezető dalait játszani. — Terveitek? — Megpróbálunk a vasár­napi . műsoraink ideje alatt lehetőséget biztosítani más együttesek bemutatkozására, mi pedig indulunk több beát. versenyen, fesztiválon, köztük a Ki mit tud-on is. Tamási

Next

/
Oldalképek
Tartalom