Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-12 / 214. szám
Munkavédelem feketén és fehéren m Az elmúlt évben az állami, gazdasági és szakszervezeti szervek munkavédelmi tevékenysége, együttműködése tovább fejlődött A munkavédelemmel a vezetés hatékonyabban foglalkozott Fejlődött a társadalmi munkavédelmi tevékenység, a szakszervezeti aktivisták eredményesebben vettek részt a feladatok megoldásában. Az ügyészségek a szakszervezetekkel együttműködve rendszeresebben ellenőrizték a vállalatok munkavédelmi tevékenységét, a törvényesség betartását. A munkavédelmi tevékenység fejlesztésére a munkásokkal szemben érzett felelősség növekedésére kedvező hatással voltak az MSZMP KB határozatai. Mindezek eredményeként javult az üzemi baleseti helyzet 1974-ben — olvasom a SZOT-nak a Minisztertanács részére készített tájékoztatójában. A fentieket hallottam egyébként a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának vezetőitől is, a munkavédelem helyzetének alakulásáról beszélgetve. Az SZMT elnöksége az elmúlt években a korábbiaknál sokkal nagyobb intenzitással foglalkozott és foglalkozik a munkavédelemmel, munkavédelmi bizottsága valahány bizottság között a legaktívabb. Ennek tulajdonítható, hogy ami országosan javulást jelent, az' javulás és kedvező javulás a házunk táján is, de azért vétkes dolog lenne elmerülni az önelégültségben, hiszen a munkavédelemmel kapcsolatos feladatok végzése megközelítően, sem hibátlan. A közvéleményt — üzemeken belül és kívül — gyakorta foglalkoztatja a munkavédelem kapcsán néhány úgynevezett „rázós” kérdés. Ilyen például az, hogy egyes halálos végződésű és csonkulásos balesetek útja miért vezet el oly gyakran a bírói pulpitusig? Mivel indokolható, hogy ádáz jogviták támadnak egy-egy üzemi baleset megítélése körül? Kinek jó, hogy a peresített ügyek lezárását követően az elmúlt év során 3,7. millió forintot voltak kénytelenek fizetni az üzemek, vállalatok Tolna megyében a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak 2 — Miért van, miért kell — ahogy ezt egy munkásember, majd őt követően több is mondta — umbulda? Azaz, úgy megkeverni a kártyát, hogy az üzemi baleset elbírálásából az kerüljön ki vesztes félként, aki elszenvedte a balesetet? Nekem az a véleményem, hogy ahol kibúvókat keresnek üzemi baleset kapcsán a vezetők, ott nem történik meg a veszélyforrások feltárása sem és nem születik konkrét intézkedés. Következésképpen nem is történhet semmi azért, hogy ne ismétlődjék meg az újabb baleset vagy balesetek. Sokan vallják — és saját tapasztalatok alapján — hogy „azért nem kerül sor legtöbb esetben egy-egy súlyosabb baleset kiváltó okainak a feltárására, mert azzal a munkáltató bizonyítékot szolgáltatna maga ellen az esetleges perben.” Számosán hangoztatnak olyasmit is, hogy „ha azt az évente behajtott 3, meg 3.7 milliót a munkavédelem tökéletesítésére kellene fordítani és mindjárt kevesebb lenne a baj.” Mások úgy látják, hogy a Munka Törvénykönyvének 63. szakaszát. — miszerint: Vétkességre való tekintet nélkül kell fizetnie a vállalatnak az okozott kárért — szándékoltan nem értik egyesek. Jelentős azoknak a tábora is, akik a vállalati jogászok szerepének helyes értelmezését kérdőjelezik meg.” Téves az a szemlélet, hogy a jogász csak az igazgató álláspontját képviselheti” — mondta erre az SZMT munkavédelmi felügyelője, s nem hinném, hogy megalapozatlanul nyilatkozott. Egy másik, sokat megélt szakszervezeti vezető azt fejtegette, hogy „az érdekek rossz értelmezése viszi a prímet, amikor a munkáltatók pilátuskodni kezdenek — legtöbb esetben a próba-szerencse, vagy az időhúzás jegyében.” ;— Nem kaphat az üzem élüzem címet, ugrik a főnökök prémiuma is, ha sok az üzemi baleset... Hosszan idézhetném a munkavédelem tárgyában igen megoszló véleményeket, de nem akarom még halovány látszatát sem kelteni annak, hogy égbekiáltóan rossz megyénkben a munkavédelem helyzete. Arról viszont csakugyan beszélni kell, ami jelentősen befolyásolja a javulás adott lehetőségeinek ember- központúbb hasznosítását! 3| Az SZMT munkavédelmi bizottsága általában 1—2 évenként készít minősítést egy- egy üzemről, szövetkezetről, vállalatról, intézményekről és negyedévenként esedékes ülésein beszámol|at egy-egy igazgatót az általa vezetett gazdasági szervezet munkavédelmi gyakorlatáról. A bizottságban komoly szakemberek foglalnak helyet, akik alapos elemzés igényével végzik például a minősítéseket megelőző vizsgálatokat. A minősítettek általában és döntő többségükben megköszönik a bizottság segítségét. Akadnak azonban úgynevezett határesetek is mint amilyen a tolnai PATEX-é. Itt, ez év elején egy halálos végű üzemi baleset miatt került sor a munkavédelem hely. zetének vizsgálatára. A vizsgálat eredménye: a munkavédelem rossz minősítést kapott. (Máig is tart az SZMT határozott állásfoglalása ellenére a vita az említett halálos baleset minősítése miatt!) (?!) Hogyan reagáltak az üzem vezetői — mi több vezérigazgatója is — a vitás ügy megítélésére és a soron kívüli munkavédemi minősítésre? A halálos végű üzemi baleset ügyében — aki időt nyer, egyebet is nyerhet alapon — még mindig keresik a fellebbezés útját. Ami pedig a minősítést illeti, 27 oldalas beadványban vádolták meg az SZMT munkavédelmi bizottságát elfogultsággal. — Hogyan lehetséges ez? — Nincs rá megfelelő magyarázat. A PATEX-ben kardinális szemléletváltozásra van szükség', > 4 Az SZMT 1974 novemberében a munkavédelemről tárgyalva olyan döntést hozott, hogy minden szükséges esetben eljár a dolgozók képviseletében a munkaügyi döntő- bíróságoknál. Nem egészen egy év alatt, figvelemremél- tóan megnőtt az általa indítványozott eljárások száma. Egyébként azóta a szakszervezeti bizottságok aktivitása is megnövekedett, . — Nagyon jó ez a segítség, mert az embert meg tudja ám félemlíteni a jogilag látszólag megalapozott fellépés. Van, aki ki sem meri nyitni a száját, márpedig keli. Kell bizony. Egy példát erre: Cs. É. a megyeszékhely egyik legnagyobb vállalatának, a 11-es Volánnak dolgozója elcsúszott irodájában és combnyaktörést szenvedett. Felszólították, hogy adjon be kártérítési kérelmet. Megtette, de azt nyomban elutasították és azzal, hogy „üzemi balesetének oka egy korábbi, háborús sérülés volt”. A szakszervezeti bizottság nem hagyta annyiban a dolgot. Az orvosszakértői vélemény az szb-t igazolta végül: a háborús sérülésnek semmi köze az üzemi balesethez! Jár a kártérítés. Megnőtt azóta az szb tekintélye? De még mennyire! Azt a jogászt sem veti meg senki, akit igazgatója ezzel eresztett szélnek: — Nekem bolond jogász nem kell! A címke „magyarázata”, hogy a jogásznak más volt a véleménye egy-egy üzemi baleset megítélésében, minősítésében, s nem volt hajlandó megkeresni azokat a paragrafusokat, melyek kibúvókat kínálnak, a felelősség elhárítását segítik. 0 Jó és rossz példák egész sora áll rendelkezésemre. Hadd említsek néhányat a jók közül. Emlékezhetnek még, nemrég történt. Szekszárdon a Városgazdálkodási Vállalatnak egy dolgozóját érte halálos baleset a közelmúltban. Senkinek sem jutott eszébe, hogy csűrjön, csavarjon „érdekei” szerint a baleset okainak feltárása során. A vállalat nyomban intézkedett, hogy „ne maradjon a családja ellátatlan”. A Paksi Állami Gazdaság ugyancsak így járt el egy, szintén ez évi halálos baleset ügyében. Lám, így is lehet Mi több; csak így kellene! Ebben az évben eddig a megyében 8 halálos végződésű üzemi baleset történt. Viták már csak kettőnél támadtak. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a felelősség elhárítása érdekében olyan kirívó vita, mint amilyet a PATEX folytat makacsul, sem ebben az évben, sem a korábbi években nem volt — A fejekben kellene nagyobb rendet teremteni — mondták a munkavédelemmel foglalkozók, mintha összebeszéltek volna. Igazuk van! Az SZMT nagy Intenzitással ezért kezdett a sokak által áhított rendcsináláshoz. Míg 1973-ban egy akkor már 10 éves rendelkezés végrehajtása 25 százalékos volt például a kártérítési ügyekben, ma 85 százalékos. Míg korábban sokan szerették volna csak adminisztratív feladatként kezelni a munkavédelmi oktatást, a munkavédelmi teendőket, ma ennek a gyakorlatnak nincs tábora. Nem is lehet A valóban jó vezetők megtesznek mindent azért, hogy javuljon a munkavédelem hatékonysága, s ehhez igénylik azt az elvtársi segítséget, melyet — egyebek között — a szak- szervezetek tudnak nyújtani. lászló •— Biztosítás — biztonság ? Interjú az AB megyei igazgatójával Törik az autót, berúgják az ablaküveget, elcsúszik a lépcsőn az öreg szüle, elveri a termést a jég, az üzemben felhasítja a dolgozó tenyerét a drót, az utasnak ellopják a bőröndjét. Szaladunk a Biztosítóhoz. A válaszokkal, az ügyintézéssel, általában az Állami Biztosítóval, elégedettek vagyunk-e? Tudjuk jól, aki kap, mindig keveselli, amit kap, bajban azonban támasz a biztosítás. Megbíz, ható támasz. Hogyan vélekedik rólunk, ügyfelekről, és az igazgatóság munkájáról — az igazgató, Lux Sándor? Kérdéseinket, s a válaszokat az olvasó itt olvashatja: — Sokan vagy kevesen vagyunk károkozók, tehát ügyfelek? — Mindenekelőtt a kérdés második felére adnék választ. Megyénkben 126 ezer lakossági biztosítást kezelnek fiókjaink. Egy átlagos évben ennek mintegy 20—26 százaléka jelentkezik kárigénnyel intézetünknél. — Mennyi a díjbevétel, és mennyi a kiadás egy-egy időszakban, azaz, hol fizet rá, s hol fizetünk mi, ügyfelek, a Biztosítónak? — Biztosított ügyfeleink száma évről évre emelkedik és ezzel párhuzamosan a díjbevételünk is növekszik. Az előbbiekből következik az is, hogy a káresetek száma és a kárkifizetések összege is arányosan emelkedik. Helytelen lenne — különösen megyei szinten — összehasonlítást tenni a díjbevétel és kár- kifizetés között, mert összességében ez nagyon ferde képet mutatna. Általában elmondható, hogy bizonyos időszak után a módozatok nagy részénél jelentkezik díjelégtelenség. Ez azt jelenti, hogy a módozatokban beszedett díj nem fedezi az ott jelentkező kárkifizetéseket. Az 1974. év, kártérítést tekintve, „csendes év” volt, ami elsősorban a kiegyensúlyozott időjárásnak az eredménye. Ennek ellenére a kifizetett kártérítések összege meghaladta az 55 millió forintot. Részletesebben elemezve a díjbevétel és kár- kifizetés arányát, különösen a CÁSCO és kötelező gépjármű-felelősségi biztosítások terén emelkedik a kárhányad. 1974. évben a CASCO-kárhá- nyad megyei szinten 50,4 százalékos, a kötelező gépjárműfelelősségi kárhányad pedig 58,9 százalékos volt, amely figyelmeztet mindannyiunkat a közlekedési morál jelenlegi helyzetére. Az 1975. I. féléves statisztikák azt mutatják, hogy ez az arány tovább romlik. — Milyen biztosítási formák vannak, s melyek az előnyösek, kapcsolódón az előbbi kérdéshez, tehát konkrétan, ha ön ügyfél, milyen biztosítási formákat kötne, autóra, házra, életre, stb? — Az Állami Biztosító által művelt biztosítási módozatok igen széles skálán mozognak. Jellemzésként annyit, hogy csak a lakosság megközelítőleg százfajta biztosításból választhatja ki a legmegfelelőbbet. Mindezen kívül a vállalatok, intézmények, tsz-ek, állami gazdaságok biztosítási igényeinek kielégítését, mintegy ötven biztosítási módozat, illetve fajta szolgálja. E jelentős számú biztosítási módozat között látszólag nehéz eligazodni a tájékozatlan érdeklődőnek, azonban intézetünk szakemberei készséggel adnak felvilágosítást, útbaigazítást. Mint autó. tulajdonos, gépkocsimra CAS- CO-biztosítást kötnék, elsősorban a növekvő gépjárműforgalom miatt. A lakások és háztartások technikai felszereltsége (tv, mosógép, PB-gáz, stb.) magával hozza a veszélyek nagyobb számú előfordulását, pl. tűz, robbanás, baleset, ezért lakásomra feltétlenül megkötném az ún. háztartási biztosítást. Esetleges baleset az elért életszínvonalban nagymértékű visszaesést okozhat, de ennek enyhítésére a legjobb megoldást a CSÉB- biztosításban látom. — Beszéljünk konkrétan 1975-ről, mennyi kárt fizettek, tételesen szeretnénk ha felsorolná, tűz, víz, betörés, stb. — Az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága 1975. I. félévében 24 millió forint kárt fizetett ki a ká[;o~. sultak részére. Az előbbiekben közölt összegből a mező- gazdasági nagyüzemek, egyéb szövetkezeti és állami vállalatok és gazdaságok részére 14 millió forintot fizettünk ki, 1767 káresemény után. Magán- biztosítások alapján 9 millió forint került kiutalásra a 6910 bejelentett káresemény alapján. Fentiekből is látszik, hogy a káresemények előfordulási valószínűsége a lakosság körében jóval nagyobb, mint a szocialista szektor te-, rületén. Veszélynemenként engedjen meg egy-két jellemző számadatot felsorolni: — í épület- és háztartási biztosítások alapján pedig tűzkárra 350 ezer forintot, viharkárra • 300 ezer forintot, csőrepedés- kárra 150 ezer forintot fizettünk. — A CSÉB- és egyéb balesetbiztosítások alapján 4155 ezer forint került kifizetésre. Figyelemre méltó a CASCO és az állatbiztosítások alapján kifizetett károk nagysága is. CASCO-ra 1500 000, míg állatbiztosításra 1400 000 forint került kifizetésre. Gépjármű-felelősségi biztosítás alapján 838 esetben 3275 000 forintot fizettünk ki az első félév folyamán. Az állami és szövetkezeti szektor vonatkozásában pedig zömében a tűz-, vihar-, betörés-^ valamint állatkockázatok alapján fizettünk. A második félévben — a növénykárok véglegesítése miatt — főleg a növénybiztosítási kockázatok alapján kerül jelentős összeg kifizetésre. — A simontornyal Gs a tolnanémedi pénzlopás érdekli olvasóinkat, fizettek-e kártérítést, ha igen, milyen alapon? •— Kérdésében szereplő Sí- montomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozónak és a tolnanémedi termelőszövetkezetnek betörésből eredő kárait a Biztosító kifizette. A Bőr- és Szőrmefeldolgozó kára a vállalatok részére rendszeresített betöréseslopás-biztosítás, míg a termelőszövetkezet kára az összevont vagyonbiztosítása alapján térült meg. — Az eddigiekből kederttlj hogy a Biztosítóval naponta találkozunk, nemcsak az utcai reklámon, hanem ügyfélként is. A kárrendezés korrektségével, gyorsaságával elégedett-e igazgató elvtárs? — Mint az igazgatóság vezetője, azt mondhatom, hogy soha nem vagyok elégedett.' Elvem az, mindig lehet gyorsabban és jobban dolgozni a kárrendezés és az ügyfélforgalom területén. A jobb és a gyorsabb munka elérése érdekében ^apparátusunk részére visszatérően oktatásokat, továbbképzéseket tartunk. Azt kívánjuk elérni, hogy tájékoztatásunk, felvilágosításunk megfelelő legyen, továbbá a kárrendezésünk ellen se merüljön fel kifogás, így az eddig is kis számú panaszt, még kevesebbre csökkentsük. . — Köszönjük az interjút. TU T Pálkovács Jenő ' I
