Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-07 / 210. szám
Plusz egy? Rendezem a könyvespolcokat. Legfőbb ideje. Egymás mellé illő kötetek kerülnek a kezembe, az egyik innét, a másik onnét. Ahol épp helyet találtam, oda tettem annak idején. Most rendbe szedem őket. Előfordul, hogy ugyanaz a könyv kétszer is megvan. Pontosabban: majdnem ugyanaz a könyv. Bosszankodtam már akkor is, amikor a másodikat megvettem, most,újra feltűnik, s nem is egy. Itt van például X. Y. novellái. Három kötet. Csaknem azonos tartalmú mindhárom, más-más a címük. Az egyikből ez hiányzik, a másikból az, s helyette itt is, ott is plusz egy novella. Nem akartam, hogy hiányozzék, megvettem tehát újra a könyvet, noha a nagy része azonos. ^ Hagyjon ho H a szerző. Itt ez a drámaíró például, gyűjteményes kötete kétszer '« megvan. Négy színmű mind a két kötetben, az újabbikban plusz egy. De ez az életmű legalább még nem befejezett, a kiadó mentsége lehet, hogy az első kiadáshoz hozzávette a később írott új színdarabot is. Útikönyvem fs akad kétpéldányos. Persze, a világ nem áll, hanem fejlődik, új tájak, új épületek, hírt kell adni róluk, különben elavul az útikönyv. Meg kel! venni az újat De mit csináljon az ember a régivel? Kidobja? Szó sem lehet róla! Könyvet kidobni barbárság (ha az valóban könyv, tartalma szerint is, s nemcsak külalakra.) Most odakerül tehát egymás mellé a kettő. Ha összeadná m7 szép kis summát tenne ki a duplikótok ára. S vajon hány könyvespolcon hasonló a helyzet? Mennyi papír veszett így kárba? Nem, kárba nem veszett, csak éppen okosabban is fölhasználható lett volna. Talán előrelátó tervezéssel. Talán oly módon is, hogy az újabb, bővített kiadások mellett vagy helyett (ha kapható még az előző is), egy — akár keskenyebb — új kötet, második kötet, pótkötet jelent volna meg. Az útikalauzhoz kiegészítő füzet A novellagyűjteményhez második kötet Az antológiához újabb kötet Ma már legalább fel-feltűnte- tik az előzetes hírekben, hogy a gyűjtemény, antológia többé- kevésbé azonos a korábbi kiadással, de néhány éve még az ember talán ?sok olvasás közben vette észre, hogy árukapcsolás áldozata lett Más címmel jelent meg ugyanaz a könyv, plusz egy elbeszélés, plusz egy szerző az antológiában, plusz egy-két épület az útikönyvben. Rendezem a könyvespolcomat összekeresgélem az egymás mellé illő köteteket, ha kettő van valamiből, azt is szépen egymás mellé helyezem. Hiszen rendezem a könyveket De a kiadók is rendezhetnék terveiket, nehogy ugyanazt, vagy majdnem ugyanazt vétessék meg az olvasókkal, más címmel, más kötésben. Hiszen nem kötést vesz az ember, hanem könyvet S ha kétszer ugyanazt veszi meg, megvásárolódon marad valami más. A plusz egy így lesz végül is mínusz egy. zay 1975, szeptember 7. irodalomtudományunk harminc éve A felszabadulás előtt a magyar irodalomtudományt kimagasló egyéniségek művelték, akik a maguk ízlése, érdeklődése, rokon- és ellenszenve alapján igyekeztek kijelölni az irodalmi folyamat általuk legfontosabbnak vélt csomópontjait. Régebbi irodalomtörténet-írásunkat és irodalom- - tudományunkat egyfajta arisztokratizmus jellemezte (a század egyik legnagyobb hatású tudósa, Horváth János például heves bírálattal illette a Nyugatot és Adyt), másfelől azonban nagy adag jó értelemben vett költőiség is, aminek részben az a magyarázata, hogy művelői között jó néhány gyakorló irodalmár is volt (hogy csak a legnagyobb és legjellemzőbb példát említsük: Arany János néhány fontos tanulmányt írt.) A felszabadulás után alapvetően megváltozott az irodalomtudomány kutatási arculata. Sőtér István írja A haladó hagyománytól a marxista szintézisig című cikkében: „A marxizmus behatolása a magyar irodalomtudományba, megifjitotta ezt a stúdiumot, és vele együtt egész irodalmi múltunk szemléletmódját.’' A marxista irodalomszemlélet eszményeit e kezdeti korszakban elsősorban Lukács György és Révai József alkotásai közvetítették. Az ő kutatásaik irányították a figyelmet a hagyományok helyes értékelésének fontos voltára. Az irodalomban — és vele párhuzamosan az irodalomtörténetírásban — akkortól beszélünk haladó hagyományokról, és a történeti materializmus alapján alkotó irodalomtudomány elsősorban épp e hagyományok megfelelő feltárását és értékelését érezte és érzi az. óta is legjelentősebb feladatának. E feladat maradéktalan megoldását rendkívül megnehezítette az a tény, hogy a korábbi irodalomtörtént-írás meglehetősen kevés gondot fordított a régi művek, szövegek, levelek és dokumentumok megismerésére és megismertetésére. Míg a fejlett kultúrájú országok ezt a múlt Század végére többé-kevésbé végérvényesen megoldották, nálunk a felszabadulás után kellett megteremteni az úgynevezett filológia alapjait, amelyekre támaszkodva a későbbiek során megszülethetnek majd a nagy összefoglaló és értékelő irodalmi munkák. Megkezdődtek a tudományos szövegkiadások, s ma már rendszeresen jelennek meg Mikes Kelemen, Batsányi János, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád és József Attila összes műveinek kritikai kiadásai. S mellettük változatlan izgalmat, nemegyszer új felfedezéseket kínálnak a Régi Magyar Költők Tára újabb kötetei is, s az úgynevezett Fontes-sorozat kiadványai, amelyekben a múlt század alkotóinak levelezését és kisebb írásait veheti kézbe ez érdeklődő olvasó. n felszabadulás trtári hosszú évekig az egyetemek voltak az irodalomtudományi kutatás központjai. Ezekben a tudományos Műhelyekben olyan alapvető összefoglalások születtek, mint Waldapfel József A magyar irodalom a felvilágosodás korában című összefoglalása.' Klaniczay Tibor Zrínyi Miklósról írt monográfiája, Sőtér István Eötvös-könvve, Pándi Pál Petőfije és Király István Mikszáthról írott pályaképe, napjainkban pedig — hogy csak a két legkarakterisztiku. sabb, legnagyobb hatást keltett kötetről emlékezzünk meg — Király István Adyról írott monográfiájának két vaskos kötete és Pándi Pál „Kísértet- járás” Magyarországon című műve. Az egyetemek mellett azonban később kialakult a másik nagy tudományos központ, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti (majd Irodalomtudományi) Intézete, az irodalomtörténeti kutatásoknak napjainkban legnagyobb, s talán legjelentősebb műhelye. Ennek keretében egyforma lendülettel kezdődött meg az úgynevezett régi magyar irodalom és századunk irodalmának kutatása. E kutatások szinte teljes mértékben újraírták azt a képet, melyet eddig — részben az iskolai oktatás eredményeképp — magunkban hordoztunk irodalmunk fejlődéséről és értékeiről. Régebben például az élt a köztudatban — de a tankönyvekben is ez állt —, hogy irodalmunk eleinte latin nyelvű volt, s csak jóval később tört be az anyanyelv használata erre a területre. Ma már nyilvánvaló, hogy a hivatalos latin nyelvű irodalom mellett tekintélyes súlyú, komoly értékeket hozó szóbeli és i írásbeli magyar nyelvű irodalom is létezett. A régi magyar irodalom kutatása során vált nyilvánvalóvá, hogy a magyar reneszánsz hosszú történeti folyamat volt, melynek két csúcspontját lehet kijelölni — a másodikat a XVI. század vége felé. A reformáció irodalmát ma már úgy tekintjük, mint az egyik legértékesebb haladó hagyományt. Sikerült megrajzolni a XVII. század első harmadának ösz. szehasonlító és árnyalt képét is. De ugyanígy szinte teljesen új képet alakított ki az irodalomtudomány például olyan befejezettnek hitt életművekről is, mint Arany Jánosé, arról nem is szólva,’ hogy az Irodalomtudományi Intézet keretében folyik a Petőfi-életmű nyitott kérdéseit végre megnyugtatóan lezáró kritikai kiadás és életrajz megírásának munkálata is. B ármilyen sok felfede-’ zést kínál is a régi magyar irodalom, ta. gadhatatlan, hogy az utóbbi években hihetetlenül megnőtt a XX. századi magyar irodalom népszerűsége. Része van ebben a jelenségben a könyvkiadásnak is, de bizonyára az irodalomtörténeti kutatásnak is, mely több jelentős eredményével segítette az ízlés ilyen alakulását. Király István már említett Ady-monog- ráfiája mellett ugyanis több olyan alapvető irodalomtudományi mű született az utolsó harminc évben, mely életközeibe hozza századunk legnagyobb alkotóit, s érthetővé teszi legjelentékenyebb irányzatait. A teljesség igénye nélkül, csak jelzésszerűen hadd idézzük Sőtér István Tisztuló tükrök és Az ember és műve című köteteit, melyek az irodalmi folyamatrajz kitűnő példái, a jelen cikk szerzőjén nek tanulmányköteteit és Jó-j zsef Attila pályaképének Fiatal életek indulója címmel írt első kötetét Nagy Péter Móricz Zsigmondról írt könyvét és Czine Mihálynak, valamint Vargha Kálmánnak ugyané tárgykörben mozgó műveit, Kardos László Tóth Árpádról írott könyvét, vagy az Irodalom—Szocializmus sorozat köteteit, melyekből a magyar szocialista irodalom életrajza bomlik ki.. Se szeri, se száma azoknak! az összefoglaló nagy műveknek, portréknak, és kismonográfiáknak, melyek végül is lehetővé tették a marxista szellemű magyar irodalomtudomány eddigi legnagyobb eredményének, A magyar irodalom története hat súlyod kötetének megírását. Az irodalomtudományban természet tesen semmi sem befejezett —J hisz, hogy csak egyetlen pélJ dát mondjunk: éppen napjainkban lehetünk tanúi az elméleti jellegű kutatás szinte elképesztő térhódításának) amely a módszerek finomodását, a kutatás szempontjai-! nak kiszélesedését és megújulását eredményezi, és nyilván jelentős új felismeréseket hoz majd. Azt azonban elmondhatjuk, hogy e hat kötet mégis egy korszak irodalomtörténet-írásának jelképévé vált szilárd eredményeivel,' alapos elemzéseivel és következetes szemléletmódjával. S nem kevesebb izgalommal vár-’ ja a szaktudomány, s az ol-' vasők legszélesebb tábora é vállalkozás folytatásának, Ä felszabadulás utáni magyar irodalom történetének megje. lenését sem. E kötet ugyancsak az Irodalomtudományi Intézet műhelyében készüL \ Szabolcsi Miklőá D akadémikus 1 Őrizni a meset Hihajlo Sztelmah: Rád gondolok Hála a népes műfordítógárdának, kik orosz nyelvből tolmácsolnak, talán egyetlen nyelvterületnek sem ismerjük olyan gyorsan meg legújabb műveit, mint éppen az oroszét. E lépésről lépésre megismerhető irodalom pedig meggyőz arról, hogy a mai szovjet irodalom folytatója a hírős orosz prózának, erényeit újakkal teljesíti tovább. Mihajlo Sztelmah könyve, a Rád gondolok, azzal a hírrel érkezett hozzánk, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere a Szovjetunióban. Az ukrán író a regény megjelenése után Lenin-díjat is kapott. Mindkettő fontos adalék, de talán mégis az az érdekesebb, amiért kitüntette a nagy-' közönség elismerésével ezt a regényt, amelynek témája szá- zadszor vagy ezredszer a második világháború és az előtte lévő nehéz időszak. A feleletet már az első lapokon megadja — maga az alkotás. A könyv azért siker, sokadszor megénekelt témája azért új és újra lebilincselő, mert a Rád gondolok — remekmű. Régi sablon; Rogy mível nincs új a Nap alatt, mindent megírtak már a világon. Mégis újra és újra születnek új alkotások és valamennyi felfedez és felfedeztet. A Sztelmah ábrázolta kor a harmincas évek a negyvenes évek elejéig. Nehéz időszak, amelyet súlyossá a második világháború kitörése tett. Ez a korszak a főhős — aki nem más, mint a szerző — ifjúsága. Bohdán —• Sztelmah alteregója — egy kicsi ukrán falu szülötte, az első, aki a szülőfaluból tanulni mehetett. Tanító lett és költő — élete szakadatlan próbák sora. Szelíd tétovasága elsodorja szerelmétől, hitetlenkedve, aztán búsan találkozik az emberi gonoszsággal és képmutatással, a tisztának hitt eszmék fonákjával. Mindez eszmei próba, a háború máp testi is. Mindez természetesen nem derül ki ser. első lapokon: azokon „csak” Sztelmah gazdag és sajátos nyelvével, tiszta gondolkodásával találkozunk. A könyv is tudatja, honnan e nyelvi kincs: a szülőktől, az ukrán falvakból, a népdalokból. A fiatal tanító szenvedélyes gyűjtője a folklórnak, siker és megpróbáltatás is jár érte akkoriban. így ír erről: „X népköltészet bölcsessége, képeinek tisztasága, dallamainak titokzatos bája, amely a képzeletet a történelem partjaira viszi, a csöndes vizekhez, fényes távlatokhoz, s vagy szomorúságba merít/ vagy a vidámság szikráit szórja a szívbe — ez lett Bohdannak gondja és öröme”. A tiszta gondolatok, zsúfolt barokkos természetleírások fénye különössé, vonzóvá és ugyanakkor hitelessé teszik az ukrán történetet. Főhősének árnyalt ábrázolása mellett nagy erővel jeleníti meg a mellékalakokat: nem riadva meg az elragadtatott szélsőségektől sem. Mindez okolja, hogy kritikusai azt állapítják meg Mihajlo Sztelmahról hogy amíg előző műveiben erőteljes a líraiság, a Rád gon- dolokra már teljesen a romantikus-lírai hangszerelés jellem-, zö. ■> hajki«;* ’ /jV- j Lehet; az olvasók már ráéheztek az effajta hangszerelésre, de nem csupán ez magyarázza a könyv nagy sikerét Jólesik azonosulni az őszinte, becsületes hősökkel és üdítő egy tiszta lélek mélységeibe ereszkedni. No és a gazdag nyelv; a mese realitása, a környezet, a táj feltámadása. A Rád gondolok bizonyítéka Sztelmah hitvallásának. Idézzük ezt a szép gondolatot: „Életünk nagy eszméit a művész köteles védelmezni a teljes érzelmi odaadással, szíve egész gazdagságával, nyelve tökéletességével a hősök szépségével. Igen, én nem szégyellem kimondani ezeket a szavakat: „szép”, „szép hősök”. Én nem szégyellem a nagy szavakat sem, nem szégyenek teli torokból szólni... Nem szégyellem a költészetet sem a prózában, mert a modem — ismétlem a modern — mű poézis nélkül olyan, mint a bolygó' levegő nélkül”. VIRÁG F. É. Új könyvek Állatorvosi terápiás útmutatói Angol társalgási kifejezések. Benedek: Lamarck és kora. ' Bisky: Ifjúság és tömegkom-’ munikáció. Jókai M.: Kertészetgazdászad jegyzetek (miniatűr). Petőfi: Anyám tyúkja.' Termelési rendszerek az állat* tartásban. Termelés! rendszerek a szántó* földi növénytermesztésben. ( Ti kérdeztétek. Végh Antal: Erdőháton; Nyí- ren (Mo. felfedezése sorozat). Graves: Claudius az Isten) Kalevala ford.: Nagy K. Merten: Adatbankszervezés.' (Számítástechnikai sor.) Tietelboim: A pampa éneke.1 Termelési rendszerek a kertéi szeti ágazatokban. Ehrenburg: Julio Jurenita.' I Az atlétika oktatása. A Bakony turistatérképe.' Galambos: Emberek a világi űrben (miniatűr). Koncert Versek a zenéről. Kovács: Peti, Panni második osztályba jár. Memento. Magyarország 1944.' Nemeskürthy: Grigorij Kozin- cev. RossI: Filozófusok és a gépek.' A sport és testnevelés időszerű kérdései. Vietnam. Egy évszázad a há-j borúban. Barbu: A fejedelem. Vészi E.: A teljesség Igézetében. Pirandello: Mattia Pascal két élete. (Világirodalom remekei).