Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
Világnézetünk alapjai Meggyőződéssel Cfilf icmoriieHm 0 következő történetet mond- CHf lOlllClUöUm ta e|. Negyedikes nagyfia — nem éppen közlékeny gyerek — egész vasárnap siindör- gött körülötte, míg végre megszólalt: „Apai Mi az, hogy a lét az elsődleges? Meg hogy a tudatról vannak, akik azt mondják: előbb volt, mi meg azt, hogy nem? Tudod, van nálunk ez a világnézetünk alapjai tantárgy. Arabusul. A tanár is azt mondta: tegyük félre a könyvet, majd ő megpróbál valamit mondani nekünk. Mondott is, de semmit sem értünk belőle. Segítesz, apa?" Az érdeklődés biztató volt, segíteni azonban nem is olycn könnyű. Az apa elkérte a könyvet, böngészte a „leckét", azután megpróbálta lefordítani magyarra. S úgy este tíz óra körül a gyereknek fölcsillant a szeme: »Hát erről van szó?". FffIÍI tételeket, először a felnőttek számára is idegenül Li I Ilii hangzó filozófiai meghatározásokat akarunk-e beleverni a fiatalok fejébe, vagy föltárni előttük a világ összefüggéseit? Nem jó a tankönyv! Rideg a hangvétel, elvont tételekkel találkoznak a fiatalok, olyanokkal, melyeknek látszólag semmi közük sincs saját életükhöz. Egy tizenhét éves fiatal számára szinte elidegenítő a könyv stílusa. Nincs benne semmi, ami vonzaná az ifjúságot — jóllehet minden szava igaz —; nincs, ami kedvet ébresztene, ami rákényszerítené őket, hogy megállapításait vessék össze saját környezetükkel, hétköznapjaikkal, eddig szerzett tudásukkal, ismereteikkel és a napi politikai élettel. Elgondolkoztató az is, hogy megvannak-e a világ*' nézetünk alapjai továbbításának személyi feltételei? Kimondtuk már, hogy a világnézeti nevelés nem azonos a világnézetünk alapjai oktatásával. Eszerint az óvónőktől az általános iskolai tanítókig és tanárokig, a középiskolai nevelőkig kellene vizsgálnunk az adottság, a felkészültség és az elkötelezettség „mutatóit”. Erre itt aligha van lehetőségünk. A legjobb tanárnál is előfordul, hogy nincs „világnézeti érzékenysége", azaz mondjuk biológiát vagy fizikát tanít, s eszébe nem jut, hogy egy-egy tudományos ismeret közvetítésével a tudományos világnézet magvait hinthetné el. Ennél is rosszabb, amikor a gyermeki lélek érzékeny rezdülésével fölfedezik a fiatalok, hogy a tanár nem mindig azt mondja, amit gondol, ami a meggyőződése, hanem azt, amit „kell”. Gyakran előfordul. CnV hÍ7nmfflC * bevezettünk a középiskolákban UlfcUII JUJ* ■ egy tantárgyat — elsősorban nevelési szándékkal. Javarészt oktatás lett belőle. Ráadásul nincsenek szaktanárok. Hogyan? Hiszen minden tanár állomvizsgázik az egyetemen, főiskolán marxizmusból! Lehet, hogy ott is csupán „kötelező tantárgynak" tekintik? Az oktató-nevelők kiválasztása mindenesetre változó sikerrel járt. Volt, ahol megfelelő embert küldtek az előkészítő tanfolyamra, volt ahol azt, aki ráért Van, aki bevált, van, aki nem; s olyan is, akiről ez utóbbi még nem derült ki. Ne legyünk türelmetlenek. Kétségtelen azonban, hogy a világnézetünk alapjait meggyőződés nélkül, lélektelenöl oktatva nem lehet eljuttatni az ifjúi értelemhez és érzelemhez. FmlífPftPItr ric*eg’ sz*nte elidegenítő a tankönyv' LlllIIzCllCilla Hozzáteszem sokszor rideg az átadás, az elfogadtatás szándékától és készségétől, hangulatától is mentes az órák légköre. Van tanári és tanulói előadás és vannak vitaórák. Ez utóbbiak állnak legközelebb a diákokhoz. Az egyik vidéki iskolában — hadd mondjam el ezt a megragadó példát —az alapvető osztályokról, csoportokról, társadalmi rétegekről volt szó. A gyerekek kérdése már önmagában is kifejezte a légkört, a szenvedélyes tudniakarást. „A tanár úrnak mi volt az édesapja?" „Parasztember volt, később tsz-tag." „Akkor a tanár úr is deklasszálódott? Hiszen most már értelmiség!, nem tartozik egyik alapvető osztályhoz sem." A kérdést meg kellett érteni, s érdemes volt egy órát szánni rá. Harmincöt gyereknek ebben a témában már nem lesznek kétségei. Meggyőződtem róla: szemléltetés' bűvkörében élnek. Ha magnetofon és írásvetítő, táblázatok és a diavetítő „műsora" tölti ki az órák nagy részét, akkor mi marad a személyes varázsnak, az élettapasztalat átadásának, a szuggesztiv közlésnek, a véleménycserének? Ebben is meg kellene találni a helyes aranyakat. És gyakran miéit az utolsó órákra marad a világnézetünk alapjai? Végül három — világnézetet oktató-nevelő tanár véleményét szeretném átadni. Nálunk élvezetes, jó és meggyőző viták színtere az óra, tehát értik és tudják, hogy mi a szándékunk. Egyikük azt mondta: „Az anyag, a mozgás, a természet, a társadalom legfőbb összefüggéseit kell megértetni — népszerű nyelven, életből vett példákkal. Azonosulnom kell azzal, amit mondok, hiszen ezeken az órákon „léple- ződhet le" legkönnyebben a tanár. És hát szívvel, lendülettel és szenvedéllyel kell beszéljek a gyerekekkel.“ A másik így nyilatkozott: „Először fenntartással fogadták a tárgyat, azt mondták: .Miért kell elfogadnom a tanár világnézetét?' Nekik van igazuk, csakugyan nem kell elfogadniuk. Azt akarom, hogy érdekelje őket a téma, s én segítsek nekik faggatni a világot." S a hdrmadik véleménye: „Csak irányítani kell őket és nem oktatni. Egyenlő vitapartnernek kell tekintenem őket. Úgyis az én világnézetem fog .tükröződni a gyerekek világnézetének alapjaiban." Azt hiszem, eljutottunk a lényegig. A cselekvés — mérőműszer. De ez a politika vállalása is. Botladozunk még, keressük az utat. Nem szabad belefáradnunk. — JÁVORI BÉLA Könyvkiadók, könyvterjesztők Beszélgetés Drucker Tiborral, az egyesülés főtitkárával Budapesten, a Vörösmarty tér 1. szám alatt korszerű üvegpalota ad otthont több könyvkiadónak. A tizedik emeleten szerény tábla: Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése. A főtitkári szobában Drucker Tiborral beszélgetünk. — Idestova 100 éves múltja van egyesülésünknek, hiszen 1878 augusztusában alakult meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete, a későbbi Kiadó és Könyvkereskedelmi Egyesület, melyet elődünknek tekintünk. 1969-ben alakult újjá a könyvszakma szakmai-társadalmi szervezete, ekkor írták alá a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének létrehozásáról szóló szerződést. Jogilag gazdasági társulás ez, a kiadók ós a terjesztő vállalatok önkéntes társadalmi szervezete, amely az együttműködés lehetőségeit keresi a tagvállalatok számára. Nem irányító, nem is felügyelő, hanem érdekvédelmi szerv és a hatáskörébe tartozó 23 vállalat kívánságait, igényeit hivatott képviselni — mondja, s ezzel mintegy átnyújtja az egyesülés névjegyét A legfontosabb feladatok •* Mai, „terepen" dolgoznakl — Legfontosabb feladataink három fő csoportra oszlanak: 1. A könyvszakma belső problémáinak megoldása érdekében olyan légkör kialakitá- sára kell törekedni, amely elő- segíti és megkönnyíti a nagyon felelősségteljes és eredményes munkát végző kiadó- és terjesztővállalatok megbecsülését Sok segítséget nyújt számunkra az a megváltozott légkör, mely a művelődéspolitikai párthatározatok nyomán kialakult. Nagy öröm: ma már megyei és városi pártbizottságok, tanácsok egész sora vállalkozik arra, hogy a művelődéspolitikai kérdések vizsgálatánál külön figyelmet szenteljen a könyvterjesztés ügyének, a könyvterjesztési hálózat helyzetének is. 2. A párt közművelődési határozatának szellemében javítani kell a könyvek a tömegekhez való eljuttatását. Ezt szolgálja piackutató munkánk és propagandatevékenységünk. 3. Végül nagy feladatunk a közművelődési munkában való gyakorlati részvétel. Részt vállalunk az Olvasó népért mozgalomban, együttműködve a Hazafias Népfronttal, a KISZ- szal, a szakszervezetekkel, a TIT-tel, az MSZBT-vel. Ez a tevékenységünk már csak azért is elválaszthatatlan a könyvszakma érdekeitől, mert a jövendő olvasóiról gondoskodik: segít a potenciális olvasórétegek nevelésében. Meggyőződésünk: már a jelem könyvkiadója és -terjesztője sem várhatja ölbe tett kezekkel, hogy a vásárló betévedjen hozzá, a jövőben ez még kevésbé képzelhető eL . ■s A munkásositály műveltségének fejlesztése •— As MSZMP XI. kongresszusának és Központi Bizottságának művelődéssel foglalkozó határozatai félreérthetetlenül kimondják, hogy a közművelődés alapkérdése a munkásosztály műveltségének« kulturáltságának fejlesztése. Milyen feladatokat ad ez az egyesülésnek? — Ezzel kapcsolatban kidolgoztuk azokat a sajátos módszereket, amelyekkel hozzájárulhatunk a munkásosztály olvasási kultúrájának fejlesztéséhez. Ennek érdekében piackutató csoportunk szociológiai és közgazdasági jellegű vizsgálatokat végez. Elsősorban a Csepel Művekre támaszkodva és ennek kontrolljaként néhány budapesti és vidéki üzemben a munkásrétegek olvasási szokásait tanulmányozza. A munkásosztály kulturális szokásainak változását és a változások mozgási irányát, ütemét kívánjuk folyamatosan figyelemmel , kísérni, az üzemek párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőinek támogatásával. Tanulmányozzuk az üzemi könyvterjesztés helyzetét, fejlesztésének lehetőségét. Különös figyelmet fordítunk a fizikai munkások gyermekeinek olvasási szokásaira, a munkáscsaládok családi könyvtárának szervezésére. Tanulmányozzuk néhány város és munkáslakótelep könyvellátási helyzetét, az új lakótelepek könyv- és művelődési igényét. Ezeket a vizsgálatokat komplex módon, a könyvtárügy és a könyvterjesztés együttes hatásában elemezzük, uJ Mozgalmas időszak élőit Lélegzetvételnyi szünet után ismét mozgalmas időszak következik a könyvkiadással és -terjesztéssel foglalkozók számára. Rövidesen műszaki könyvnapok lesznek, majd a mezőgazdasági könyvek, a politikai könyvek hetei következnek, s mire ezek befejeződnek, már itt a karácsony, a nagy könywásárlási szezon. Mi az egyesülés szerepe ezekben? — Az ünnepi könyvhét, a téli könyvvásár, a különféle könyvnapok és könyvhetek szervezésében, propagandájának lebonyolításában részt veszünk. Mindig keressük azokat a korszerű formákat, melyekkel hatékonyabbá válhat ajánló tevékenységünk. Bizonyára sokak tetszését nyerte el a tv-reklámfilmek szignálja, a csillagszemű ifjú és a mellé társuló zenei aláfestés. Közkedveltekké váltak a tv könyvreklám-filmjei-. Rö- vidfilmünket már vetítik a mozikban, a Pannónia Filmstúdió alkotása: A magyar könyv köszöntése. Köszönetét mondok ismételten a tv-nek, a rádiónak, a filmszakmának és a sajtónak, közte a megyei és üzemi lapoknak is, mert helyt adtak kérésünknek: fontosságának megfelelő módon nem reklámnak, hanem mindenekelőtt művelődéspolitikának tekintik a könyvvel való foglalkozást. A tömegkommunikációs lehetőségeken túl is szeretnénk a könyvet, az olvasást minél szervesebben beágyazni a köz- művelődés egész intézmény- rendszerébe. Az együttműködés igen jó gyakorlata alakult ki az olvasáskultúra hivatott letéteményeseivel, a tanácsi és a szakszervezeti könyvtár- hálózattal. és mind szorosabbá válik a könyvkiadás és -terjesztés kapcsolata a művelődési otthonokkal. Nagyon jónak tartjuk a Tolna megyei könyvtárral kialakult kapcsolatunkat Emlékezetes számunkra a Szekszár- don megrendezett »Szép könyv” kiállítás sikere és a többi közös rendezvényünk. Az egyesülés kiadványai — Mii,» saját kiadmányaik *an■afcl ■— Az egyesülés lapjai a propaganda szerves részét alkotják. A havonta több mint 70 ezer példányban megjelenő Könyvvilág az egyetlen orgánum hazánkban, amely valamennyi könyvre — már megjelenése előtt — felhívja a figyelmet A válogatást segíti, a könyv barátainak nyújt támogatást a negyedévenként több mint 20 ezer példányban közreadott Kiadói Tervek c. kiadványunk is. Bibliográfiai osztályunk szakbibliográfiákat állít össze és rendszeresen kibocsátja az Általános Könyvjegyzéket, valamint könyvkiadásunk statisztikai mutatóit Az egyesülés negyedévenként megjelenő idegen nyelvű tájékoztatója angol, német és francia kiadásban, több mint 10 ezer példányban ad hírt a magyar könyvkiadás külföldet is érdeklő eseményeirőL A Hungarian Book Review, a Bücher aus Ungarn és a Le Livre Hongrois hasznos segítője a szerzői jogok külföldre való eladásának. Nemzetközi sikerek Rpmrr— A hazánk fővárosának, mondhatnánk kellős közepén lévő székházból a szálak — ezek szerint — messzire futnak. Főtitkár elvtársat arra kérem, hogy beszélgetésünk befejezéseként arról szólj’ n, milyen rangja van a magyar könyvnek a betű világpiacán. — Megtisztelő feladata az egyesülésnek, hogy mintegy a magyar könyv követeként, kiállításokon mutassa be könyvkiadásunk, könyvművészetünk fejlődését, mai arculatát. A Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatósága és a Kulturális Kapcsolatok Intézete megbízásából az elmúlt években többek között Berlinben, Párizsban, Bécsben, Zürichben, Genfben, Strassbourgban, 1975- ben Szófiában, Moszkvában, Tallinnban, Helsinkiben állítottuk ki könyveinket Különösen örülünk a moszkvai nemzetközi könyvkiállításon elért szép magyar sikernek. A kiállítás címe: „A könyv a béke és a haladás szolgálatában.” volt Nagy öföm számunkra, hogy a moszkvai Világirodalmi Könyvtárban a felszabadulás 30. évfordulóján mutattuk be a magyar könyvkiadás legszebb termékeit Lehetőségeink szerint^ tehát képviseltetjük magunkat a betű világpiacán. Ném rossz propagandája a szocialista magyar kultúrának az, hogy például Párizsban két hétig magyar könyvkiállítás neonfelirata invitálta a francia könyvkiadók nemzeti szövetségének székházába a Boulevard Saint Germain járókelőit. Ugyanakkor több külföldi kiállítást is fogadunk. — Az őszi-téli könyvszezon előtt — a beszélgetést megköszönve — eredményes, mindannyiunknak sok örömet nyúj-, tó, jó munkát kívánunk. ..*>***"* F. I.
