Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

Szeszmentesen: biztonságban Negyed évvel ezelőtt — jú­nius 21-én — Miért kellett Aét munkásnak meghalnia? című cikkünkben polemizál­tunk a Tolna megyei Állami építőipari Vállalat igazgató­jával arról, megakadályoz- hatja-e építőipari vezető, hogy a dolgozók munkahe­lyükön alkoholt fogyasszanak. „Kérem B. Z.-t — írta töb­bek között az igazgató —, hogy jöjjön ki a helyszínre, és adjon ott olyan tanácsot, amit végre is lehet hajtani." A szíves Invitálásnak e so­rok írója a napokban az SZMT munkavédelmi főfel­ügyelőjének társaságában tett eleget. E látogatás után őszinte örömmel emlékezik meg arról, hogy immár nincs szükség az ő tanácsaira. Nincs, mivel a helyi vezetők megtették a magukét a szeszv mentes, tehát biztonságos munka érdekében. Ha az olvasó arra gondol, hogy szigorú példaként fe- gyelmileg elbocsátottak né­hány iszákost — nem téved. A dologban az az érdekes, hogy az erélyes intézkedés inkább eszköz volt, mint cél. Eszköz arra, hogy a munka- fegyelmet tiszteletben tartó többség nyugodtan dolgoz­hasson; az elrettenjés, mint cél úgyszólván szóba sem ke­rült. A nem megrögzött italo­zókat az elbocsátásnál eny­hébb, valóban nevelő jellegű módon is jobb belátásra le­hetett bírni. Például egy kis számvetéssel. A panelosok tudják a legjobban, hogy megkeresik a maguk havi négy-ötezer forintját. Ugyan­ezek a panelszerelők azt is tudják, hogy az építőipar más ágazataiban csak a ke­reset kevesebb, a munka nem.... Magyarul: a borisszák­nak értésére adták, hogy vagy színjózanon dolgoznak a sze­relésen sok pénzért — vagy egy kis „lazítással" jóval ki­sebb kereset mellett... mesz- sze a szerelőktől. A munkásokkal, vezetőkkel folytatott beszélgetés során a zugitalmérések témájáról is tiszta víz került a pohárba. A zugméréseknek megvan a maguk társadalmi veszélyes­sége; ez nem vitás. Az azon­ban vajmi csekély befolyást gyakorol a munkahelyi fegye­lemre, hogy van-e a közelben zugkimérés, vagy nincs, hi­szen árulnak épp’ elég féle szeszes italt a kocsmában is, a boltban is. Tökéletesen mindegy, hogy ki milyen ere­detű alkoholtól rúg be, és szenved balesetet... A Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat paksi építke­zésén türelemmel, jó szóval, többféle módszerrel sikerült elérni a kívánt célt, amely egy­ben eszköz is: a munkások, főként pedig a veszélyes he­lyen foglalkoztatott munká­sok nem isznak szeszes italt dologidőben. A cél — amint sejthető — a balesetmentes, eredményes munka. B. Z. A bátaszéki gimnázium ki-< vétel. Kivétel azoh között a középfokú oktatási intézmé­nyek között, amelyeket a hat­vanas évek elején hoztak létre — tulajdonképpen egy téves koncepció eredményeként. Va, lamivel több mint egy évtizede ugyanis úgy szerették volna a középiskolát általánossá, min­denki számára elérhetővé ten­ni, hogy csaknem valamennyi nagyobb helységben létesítet­tek gimnáziumot. A középisko­lát tehát úgyszólván azonosí­tották a gimnázium nappali tagozatával. Mi lett az ered­mény? Az akkori Tolna me­gyei gimnáziumok közül a hő- gyészi két év után megszűnt — a tanulók többsége Szek- szárdon fejezte be a középis­Mi lesz a kis gimnáziumokkal ? Ha ehhez hozzászámítjuk, hog? néhány nevelőnknek igen jó híre van szakmai berkekben, azt hiszem, meg. lehetünk,elé­gedve, ... és az eredmények — Eddig ■ főként a ■ lehetősé­gekről, a feltételekből esett ■ szó. Nézzük talán az eredmé­nyeket,­— A nyáron érettségizett ta­nulóink. több állásajánlatot ‘ kaptak, mint ahányan össze- < sen végeztek a negyedik ősz, tályban. Azt szeretnénk, ha a gyerekek az általános művelt-^ ség megszerzése mellett gya- . korlati képzésben is részesül­nének. Ezt szolgálja a fakul-, tatív alapon oktatott gép- és gyorsírás,' illetve az elektro- , technikai alapismertek - taní­tása, •>. ­Az utóbbival kapcsolatban c®k azt szeretném megemlíte­ni, hogy például másodikban m'ár Önállóan építenek rádió- készüléket, az iskola részére . pedig közel háromnegyed mil­liós társadalmi munkát végez­tek a nyelvi labor, illetve a hangosítóberendezés elkészíté­sével, felszerelésével. Szép eredménynek tartom, hogy az 1973—74-es tanév végén a to­vábbtanulásra jelentkezettek hatvanhét százalékát, idén pe­dig ötven százalékát vették fel , a felsőoktatási intézmé­nyekbe. Jelenleg három volt . tanulónk ösztöndíjas a Szov­jetunióban, ,egy pedig koráb­ban ugyanott, atomfizikusként végzett. Wr Ezeket az - eredményeket nem könnyen értük el. Előfor­dul, hogy 2,6-es átlaggal is fel­veszünk valakit. A jelenlegi negyedik osztály annak idején 3,68-as átlagot hozott az álta­lános iskolából. Ha egy-egy osztályban négy-öt jó képessé­gű, tehetséges gyerek van, ak­kor már örülhetünk. Éppen ezért nem is engedjük ki őket a markunkból, mindenkiből — tehetségesből és kevésbé tehet­ségesből — igyekezünk kihozni a maximumot Úgyszólván minden pedagógus ismer min­den tanulót. Lehetőségek és eredmények Bátaszéken Elektrotechnikai gyakorlaton a negyedikes fiúk, £ 1975, szeptember. 28. Kunos- Ferenc kólát. Nagydorogon néhány érettségiző évfolyamot ■ kibo­csátott a nagy költséggel,-lét­rehozott iskola, • a iont éz is befejezte rövid pályafutását. Simontornyán az idén.' főár néni indult'új'‘ellő őSzfai^, A bátaszéki gimnázium t vi­szont megerősödött, jelenleg a négy évfolyamon nyolc tanuló­csoportban tanul a 192 gimna­zista. II lehetőségek... — Mégsem mondhatnám azt, hogy könnyű a helyzetünk',— kezdi a beszélgetést az igáz- gatói irodában Kunos Ferenc, az iskola igazgatója. — Bátaszék a megye déli csücskében van, olyan terülel; középpontjában, amelyet régi,' patinás iskolákkal rendelkező városok öveznek, mint például Baja, Szekszárd, Mohács,. de ezen a 20—30 kilométeres kő­zeten belül található Bonyhád, is. Csakhogy Szekszárd és Moi hács az ott lakó gyerekeket sem tudja elhelyezni gimnár ziumában. Ez számunkra — pontosabban a beiskolázási le­hetőségek szempontjából —- kedvező. Így minden évben különösebb nehézség nélkül indíthatjuk a két első osztálytA a nagyjából Bár—Öcsény, il-' letve Mórágy—Pörböly közötti helységek végzős nyolcadiko­saiból. Egyébként egy-egy év­folyamon a gyerekek fele ál7 tálában bátaszéki, a másik fele pedig „vidéki”, ' — Van-e a gimnáziumnak tekintélye? — A szülők szemében kü­lönösen- azóta, hogy 197,2-ben. különváltunk az általános is-1 kólától. (Persze azért : még ma is sokan „sikknek”, tartják, ha gyereküket valamelyik -régi, ' jó- hírű-középiskolába .írathat­lak.) Ami a személyi feltétele­ket illeti: legjobban táján az­zal lehetne jellemezni, hogy az elmúlt tanév végért nálunk nem volt üres pedagógusállás. Csaknem valamennyi tárgy­ból szakkör működik, a gyen­gébb tanulókkal a tanulószo­bai korrepetálásokon foglal­kozunk. Gimnazistáink hetven százaléka fizikai dolgozók gye­reke. Közülük a tehetségesek számára egyetemi előkészítőt szervezünk. Nekünk mindig, minden évben bizonyítanunk kell ahhoz, hogy megőrizzük a hitelünket. Ebből a szem­pontból a régi iskolák előnyö­sebb helyzetben vannak. ló kapcsolatok — A beiskolázás érdekében igyekszünk- jó kapcsolatokat ki­alakítani a környékbeli általá­nos iskolákkal. Minden évben elmegyünk a körzetünkhöz tar­tozó alsófokú oktatási intézmé­nyekbe, elbeszélgetünk a szü­lőkkel. Ezenkívül az elsősök félévi eredményeiről az álta­lános iskolák igazgatói is tu­domást szerezhetnek, mivel aláírják volt tanulóik ellenőr­ző könyvét A gyerekek jó ré­sze ifivezetőként tevékenyke­dik volt iskolájában. — Milyen hatással van a gimnázium a környék kulturá­lis életére? ■— Tanulóinknak mintegy a fele bejáró: nincs kollégiu­munk és valószínűleg nem is lesz. űk a lakóhelyükön vesz­nek részt az irodalmi színpa­dok, a különböző kulturális egyesületek, szakkörök munká­jában. Mintegy ötvenen az is­kolán kívüli egyesületekben sportolnak. Azt hiszem, ezek a tények önmagukért beszélnek. A gépírást tanulják a harmadikos lányok. Sok a gimnázium, kevés az oda jelentkező gyerek. A már említett iskolákon kívül van még a megyében öt kisebb gimnázium: a gyönki, a tamá­si, a dunaföldvári, a paksi és a tolpai. Természetesen korai lenne fölöttük meghúzni a lé­lekharangot, de tény, hogy az egyelőre még csökkenő számú nyolcadikosra nagy szükség van a szakképzést nyújtó isko­lákban: a szakközépiskolákban, és a szakmunkásképzőkben. Ugyanakkor köztudott, hogy egy gimnázium akkor felel meg igazán a korszerű — a fa­kultatív oktatást is lehetővé tevő — követelményeknek, ha évfolyamonként legalább há­rom tanulócsoporttal működik. Mi lesz a kis gimnáziumok sorsa? Egyelőre ez a kérdés foglalkoztatja leginkább az ok­tatásügy megyei irányítóit. Mert igaz ugyan, hogy most ezekben az iskolákban kevés a gyerek, de néhány év múlva ismét emelkedőben lesz a de­mográfiai hullám. És ebben a kérdésben elhamarkodott dön­tést hozni éppen olyan hiba lenne, mint annak idején a sok kis gimnázium létrehozása volt. * — És Bátaszéken? Bízik az iskola jövőjében? —. kérdez­tük elmenőben Kunos Feren­cet. — A lányom most fejezi be az általános iskolát. Nem íra­tom se tagozatos gimnáziumba, se valamelyik jó hírű szakkö­zépiskolába. Ha tehetséges, ná­lunk is boldogul, innen is to­vább tanulhat. GYURICZA MIHÁLY Fotó: KOMÁROMI ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom