Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-26 / 226. szám
/ Megszólal a gyár, A ma gondja — a j’öyő reménye (4.) „Viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat..." (József Attila: Szocialisták) — Én sem voltam jobb a Deákné vásznánál, — mosolyo- dik el az igazgatói székben ülő férfi az emlékek hatására. Lambert Józseffel, a Bonyhádi Zománcgyár igazgatójával idézzük a múltat, az eltűnt évtizedeket, egy munkásélet megállóit. Itt dolgozott 6 is a gyárban, gép mellett, majd párt- megbizatás és közel húsz év pártmunka után került az igazgatói székbe. 1970 óta vezeti a gyárat. A jelen mindennapi gondjairól, a jövő terveiről, reményeiről beszélgetünk. — Nem volt szokatlan a pártnrunka után becsöppenni ide a „termelés sűrűjébe”. Hisz ez a kettő nem idegen egymástól... Nap, mint nap új feladatot kellett sikeresen megoldani. Egy gyárban soha nem lehet mindent „készre tenni”, mindig újabb és újabb problémák adódnak. Van olyan is, aminek a végleges megoldása csaknem lehetetlennek látszik. Ilyen például a munkaerőhiány. Közel száz fővel dolgozunk kevesebben, mint ami az optimális lenne. Olyan probléma ez, ami hasonlít egy szinte megoldhatatlan matematikai feladathoz. Mert megoldás elvben van, kellő gépesítés, korszerűbb technológia pótolná a hiányzó munkáskezeket. Akkor, ha mindez nem ütközne egyelőre még anyagi nehézségekbe. Mit tehetünk? Ennek a feladványnak pillanatnyilag csak megközelítő megoldását próbáljuk: a belső munkaerőtartalék feltárásával. Folyamatossá tettük a gyártást a sajtolóban és a zomán- cozóban. így, mintegy 50 embert tudtunk más területre átcsoportosítani. Egyszerűsítettük a csomagolást. Az áru egyenesen a konvej orról kerül a ládákba. Itt is nyertünk valamit. .. Gépesítjük, erőnkből telhetőén, a szállítást és az anyag- mozgatást és ez is jelent egy kis felszabaduló munkaerőt. — Sokszor hallja az ember: dirigálni könnyű. Igaz ez? — Valószínűleg igaz. Dirigálni tényleg könnyű, de vezetni, irányítani egy gyárat, úgy érzem, már kevésbé. A feladatok, a gondok közösek. És megoldani is csak együtt tudjuk őket. — Mik ma a legégetőbb gondok? — Soroljam? Igazán minden, napi és állandóan aktuális feladatok. A munkások és vezetők együttesen intézkedéseket hoztunk a fokozott takarékosságra, a termelékenység további javítására, a műszaki színvonal emelésére. Lényegében változatlan technológiai felkészültséggel 5,3 százalékkal többet termeltünk, mint a múlt év hasonló időszakában. És a fejlődés nem is állhat meg... A termelési feladatok mellett komoly problémát jelent számunkra a lemezleszabó gyár ide telepítése. A 92 millió forintos beruházásnak jövő év januárjában üzemelnie kell. De ez már a jövő. Nem panaszképpen mondtam el a jelen gondjait, hisz ezek egyúttal eredményeket jelentenek — fejezte be Lambert József. Az igazgatói iroda nyitott ablakán behallatszik a zaj. A lezuhanó prés megremegteti az asztalon álló váza virágjait. Kint az udvaron csikorogva fordul kerekein a villástargonca. Felhallatszik egy kiáltás: „Azt hittem soha nem érsz ide!” 21aj, füst, emberek: él a gyár. GYŐRI VARGA GYÖRGY Dolgozva tanulnak A Sárköz-Völgységi Vízitársulat vezetősége jól összehangolja az egyéni és a munkahelyi érdeket. A párt művelődési politikáját szem előtt tartva, nemcsak ösztönzi, de segíti is a dolgozókat abban, hogy pótolhassák elmaradt iskolai végzettségüket, mivel a fejlődő technika, a munka menete műveltebb munkaerőt igényel. Az elmúlt évben 15 fizikai dot- gozó tett eredményes általános iskolai vizsgát. A jó példa ösztönző hatására az idei oktatási évre megnövekedett a tanulni akarók száma. Szeptemberben tizenhét dolgozó kezdte meg, illetve folytatja általános iskolai tanulását. Dten járnak a nyolcadik osztályba, 9 fő a hetedik, a többi az ötödik, illetve a hatodik osztályt végzi. Az idén többen bekapcsolódtak a középszintű oktatásba. Hat dolgozó a Palánki Mezőgazdasági Szakközépiskola gépészeti szakán, hárman a kertészeti szakon tanulnak. A nők is élnek a vállalat nyújtotta tanulás lehetőségeivel, kilenc nődolgozó a különböző szakágakon — előkalku- látori, munkaügyi tanfolyamon — bővíti tudását, (i-éj í <; Támadás Ebben a faluban lJS6' nebb dolgok is megtörténnek. Az idén már kétszer indított erős támadást a téeszvezetőség ellen egy szűk körű csoport, s az első esetben vadidegen ember volt a szószóló, utóbbi hadjáratában pedig egy tekintélyes öregember, negyvenötös párttag, aki egészen tragikus tévedésbe esett a felbújtók jóvoltából. Nézzük röviden az első támadást. Képtelen dolog, de megtörtént. Az év eleji közgyűlésen felállt egy ember, aki nem madocsai, rázendített a vezetőség pocskondiázására. Csupán annyi köze volt az illetőnek a madocsai Igazság Tsz-hez, hogy rokona az egyik tagnak, akit már többször is felelősségre vontak a szövetkezetben fegyelmi vétségekért és lopásért. Ezt az arcátlan felszólalót persze hamar elhallgattatták. A második támadást nyilvánvalóan jól elő kellett készíteni. Közbevetőleg említsük meg: mindig volt Madocsán egy kis csoport, nagyjából ugyanazok az emberek, akik szembeszálltak a vezetőkkel, bárki töltötte is be a posztokat. A támadásra kész, tizen- egynéhány tagú gyülekezet részben örökös ellenzékiekből, részben pedig olyanokból tevődik össze, akiket büntetni kellett ezért vagy azért, tehát „sértett emberek”. A céljuk valószínűleg az lehetett a káosz előidézésével, mondja Simon János tanácselnök, hogy halásszanak a zavarosban, például följebb sró- foltassák a béreket, a „meggyengített” vezetőktől kicsikarva. Sőt, elnökváltozásra is gondolhatott egyik-másik, küMai számunkból a Damjanich tábornok című regény folytatása anyagtorlódás miatt kimaradt. A legközelebbi folytatás holnapi számunkban jelenik meg. Kedves olvasóink szíves elnézését kérjük. Ionosén az egyik, akinek a nem helyben lakó bátyja már korábban is szeretett volna itt elnök lenni, ha másért nem, hát azért, mert hajdanán fene jó módban élték világukat, uralkodva a madocsai határ tekintélyes részén. A második támadás krónikája a következő: Aláírásokat gyűjtött a faluban a 73 éves téesznyugdíjas, párttag, a szövetkezet volt ellenőrző bizottsági elnöke. Az ilyen esemény hamar kiderül, szóltak neki, keresse fel a szövetkezet, illetve a téesz- pártszervezet vezetőit és mondja el, mik a kritikai észrevételei. T. A., aki nem sokkal azelőtt már meghökkentő kijelentést tett egy összejövetelen, hogy tudniillik lassan elhagyhatják a téesz nevéből az „I”-t, mert ez a téesz gazság tsz lesz, bár semmivel nem indokolta erős megjegyzését, most hajlandónak mutatkozott az eszmecserére, leült a téesz- vezetőkkel és a párttitkárral. Közölte, azért gyűjt aláírásokat, mert komplex vizsgálatot akar, úgy érzi, sárba van tiporva a szövetkezeti demokrácia. Zavaros a pénzügyi helyzet, csökkennek az eredmények, elrothadt a lucerna, döglenek a malacok. Felelősségre kell ^vonni az illetékeseket. A szövetkezeti párttitkár megkérdezte: ha bajokat lát T. elvtárs, miért gyűjt aláírásokat, miért nem fordul a pártvezetőséghez a panaszokkal vagy kifogásokkal. Hagyja abba a gyűjtést, úgyis lesz hamarosan revizori vizsgálat a téesz-szövetségtől, az majd kideríti a hiányosságokat. A vizsgálatot egyébként a szövetkezet vezetői kérték, és nincs titkolnivalójuk. Erre a nyílt beszédre az volt T. A. válasza, hogy az ilyen vizsgálat semmit sem ér, majd az lesz az igazi, amit ők kérnek. Scheidl Lajos téesz-elnök higgadtan érvelt: 13 millió forint van az egyszámlánkon, sohasem volt még ennyi, az előző év eredményei minden tekintetben az eddigi legjobbak, aranyos bácsi, nézze meg a zárszámadási anyagot, négy és fél millió forint a biztonsági alapunk és másfél milliót tettünk fejlesztésre. A hibák nem olyanok, hogy alapvetően megrendítenék a szövetkezet helyzetét. Probléma pedig mindig adódhat ilyen nagy gazdaságban, nem tudunk fogadalmat tenni arra, hogy ezentúl minden tökéletes lesz. T. A. erre bevágta az ajtót és gyűjtötte tovább az aláírásokat. Vas János, a hivatal osztályvezetője kereste fel Scheidl Lajos téesz-elnököt, hogy 17 aláírással érkezett a panaszos levél, amely vizsgálatot kér különböző ügyekben. Állok elébe, mondta az elnök és megállapodtak, az lesz majd a legjobb, ha a téesz-szövetség revizori vizsgálatának és a járási hivatal által tapasztaltaknak az eredményét együtt értékelik, összehasonlítják. De még be sem fejeződtek a vizsgálatok, újabb kampány kezdődött a faluban: ugyanazok az emberek készítettek egy ötsoros fogalmazványt arról, hogy az elnökválasztás nem volt törvényes, ezért kérik a közgyűlés összehívását. Akkor lehet kérni rendkívüli közgyűlés megtartását, ha a tagságnak legalább 10 százaléka kéri ezt, ok és cél megjelölésével. A T.-ék által előterjesztett papírokon nem volt konkrét ok és cél, és a tíz százalék eléréséhez 91 aláírás kellett volna, de mindössze 10—15 nevet tudtak szerezni a szervezők. A hangulat dett paprikásodra, egyrészt a nyugtalanság keltésével, másrészt azoknak a körében, akik követelték a piszkálódók felelősségre vonását. Kirobbant egy csúnya hő- börgés is a lucernaföldön. A vezetők kérték a tagokat, kézzel kaszálják le a lucernát, mert megdőlt és a gép nem vágná le rendesen. El is kezdték a kaszálást, de egy csoport fölbíztatta az egyik traktorost, vágja csak le a lucernát géppel. Az eredmény az lett, hogy a minőségileg kifogásolható gépi munkát maguknak akarták elkönyvelni az illetők, vagyis ez után is kérték a szénarészt, mintha ők kaszálták volna le. A jogtalan követelést a főagronómus elutasította. Mocskolták, az elnökkel együtt. A főagronómus azzal kereste fel Scheidl Lajost, hogy elmegy a szövetkezetből, nem bírja. Nem várhattak tovább, hiszen a vezetőket lehet bírálni, de más dolog a rendbontás, összehívták a vezetőséget. Háromtagú bizottságot alakított a téesz-vezetőség és csatlakozott ehhez az ellenőrző bizottság elnöke. Meghallgatták azokat, akik terjesztették a közgyűlés összehívását kérő íveket, továbbá a hőbörgők egy részét és több más tagot is. Kiderült: az egyik ember el sem indult aláírásgyűjtésre, a másikét senki nem írta alá, a harmadikét ketten aláírták, de aztán szóltak neki, húzza ki a nevüket, mert „ebből nem lesz semmi”. Világossá vált, hogy a tagság nagy többsége nem csatlakozik az akcióhoz. A bizottság javasolta a vezetőségnek, vonja felelősségre azokat, akik ebben az időszakban nem tartották be a szövetkezet törvényes rendjét A felelősségre vonás megtör- tént, Reimann Lajost és Boldog Istvánt kizárták a tagok közül, egy embert alacsonyabb munkakörbe helyeztek, tizenegyet pedig írásbeli megrovásban részesítettek. Reimann kulcsokat tulajdonított el a gépműhelyben a munkatársától, továbbá a kultiv átorkapák rossz fölszerelése miatt kérdőre vonta a műhelyvezető, erre a szerelő mindennek elmondta, ahelyett, hogy bel,itta volna hanyagságát. Boldog István, akit már többször is fegyelmeztek, földet használt jogtalanul és ezt a bérelt területet a téesz egyik fogatával munkálta, saját bevallása szerint i,szívességből". Az Igazság téesz nem tesz neki szívességet, de valószínűleg a bíróság sem, ahova igazságkeresésért fordult. A rend helyreállt, a munkában nem maradt le a közös gazdaság. Időközben befejeződtek a vizsgálatok, kisebb fogyatékosságokat tártak fel. A tíz hold zöldbab például nem is hanyagság miatt ment tönkre, hanem a rengeteg eső miatt. A vizsgálat mindenre kiterjedő eredményéről a járási hivatal tájékoztatta T. A.-t. Most is, amikor felkerestem,' így beszélt: megmondta ő Vas elvtársnak, hogy „ha itt komoly vizsgálat lett volna...’* ftarhá! nem 'atva tisztán Uűbilil! a szövetkezet helyzetét (párttaggyűlésre sokszor el sem ment), odáig jutott, iiogv felbújtóival és azok nélkül futkosott fűhöz-fához. Jártak a megyei pártbizottságon és az idős ember végül még a pártközpontot is felkereste vizsgálatkérő levelével. Az újabb, konzultatív vizsgálat eredménye: elutasítás és figyelmeztetés. A téesz pártszervezete pedig kizárta soraiból T. A.-t. A kizárást a járási pártbizottság szigorú megrovásra változtatta, tekintettel az idős párttag korábbi, kétségtelenül jelentős érdemeire. A párt járási végrehajtó bizottsága úgy tért vissza a madocsai ügyre, hogy beszámoltatta az elnököt és a párttitkárt a téesz jelenlegi helyzetéről és meghatározta elvileg a tennivalókat. Eszerint főként a vezetői munkastílust kell javítani, hogy a kapcsolat emberi, közvetlen legyen és többet kell tartózkodni a tagok között. Nemcsak munkaszervezéskor, hanem keresve az alkalmat a beszélgetésekre, mert a tagok igénylik a tájékoztatást; s a vélemények meghallgatását. Mint ahogyan igénylik a rendet, az igazságot. Palasik Sándor gépészmérnök, pártvezetőségi tag így fogalmaz: „a furkós támadást elítélte a falu”. A furkót emelők kezét kellene már végre lefogni GEMENCI JÓZSEF 1975. szeptember 2#, Madocsán \
