Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-04 / 207. szám
A finnugor-kongresszus előtt Gazdag terítéssel köszönti a magyar könyvkiadás a szeptemberben nyíló finnugorkongresszust. Évek óta nem jelent meg ennyi terjedelmes. tartalmában és kivitelében színvonalas kötet a finnugor és — szélesebb körben — az uráli népek anyagi és szellemi kultúrájáról. Az ezzel összefüggő kérdésekkel foglalkozik a Budapesten szept. 9—15. között megrendezésre kerülő finnugor-kongresszus. A témában összehívott negyedik nemzetközi seregszemle felvonultatja a magyar nyelv és nép rokonságát alkotó finnugor népek közös nyelvi, néprajzi, népzenei, történeti és irodalmi kérdéseivel foglalkozó tudományok rangos művelőit. A kongresszus nemzetközi szervező bizottsága ezúttal a korábbiaknál szélesebb körű munkáj; fe5t ki. mert a finn. szovjet és magyar résztvevőkkel együtt huszonöt országból számítanak résztvevőkre. A kongresszus négy szekcióban — nyelvészet, néprajz,' régészet. irodalom — végzi munkáját A szekcióülése, ken és az ezeket megelőző plenáris üléseken a nemzetközi tudományos élet előre felkért neves képviselői tartanak előadást eeyebek között olyan kérdésekről is. mint például a gépi módszerek alkalmazása a finnugor nyelvek tanulmányozásánál. A finnugor nyelvekkel és hénekkel korábban a tudósok szűk köre foglalkozott egykét országban. Ma már a világ minden részén jelennek meg tanulmányok a finnugor népekről és nyelvekről. abból a felismerésből kiindulva, hogy a finnugor népek anyagi és szellemi világa is része az emberiség közös kulturális értékeinek. A magyar irodalom gyöngyszemei mellett a finnek Kalevalája és az észt népköltészet gyűjteménye része a világ- irodalomnak. de a kisebb, nemrég írásbeliségre jutott finnugor népek számos kiemelkedő alkotójának művét is több nyelvre lefordították. A finnugor-kongresszus alkalmából vaskos kötet jelent meg „A vízimadarak népe” címmel. A könyv tanulmányokat közöl a finnugor népek élete és műveltsége köréből a legkülönbözőbb nemzetiségi szerzőkkel. (A szerzők nagy része ma is él többen közülük hazánk vendégei lesznek a kongresszuson.) A finnugor nép költészetéből közöl ..Medveének” címmel az Európa Könyvkiadónál megjelent kiadvány olvasmányos szemelvényeket. Finn és magyar szakembe-' rek együttműködésének ered. ményeként jelenteti meg a Corvina Könyvkiadó az ,.Uráli néoek” című sok képpel és rajzzal illusztrált kötetet. Ez a mű nyelvrokonaink kultúráját haeyomá- nvait ismerteti. A könyv egv időben jelenik meg finnül és magvarul de angol kiadásban is napvilágot lát maid. hogy e rokon népek kultúrájáról kénét nyújtson a finnugor nvelveket nem beszélő. de irántuk érdeklődő külföldi olvasóknak. <o. u Új jogszabályokról — röviden Külföldi írók murei a Szovjetunióban A Szovjetunió a Világon az első a külföldi szerzők műveinek kiadásában. Az UNESCO adatai szerint jelenleg a Szovjetunióban kilencszer annyi külföldi irodai, mi alkotás jelenik meg, mint Angliában, s négyszer annyi, mint az Egyesült Államokban. A modem külföldi irodalom bemutatása érdekében a szovjet kiadók rendszeresen jelentetnek meg antológiákat. A közelmúltban jelent meg például az amerikai és az olasz költészet antológiája, ukrán nyelven pedig egy kétkötetes francia költészeti antológia amely több mint 250 francia költő legkiválóbb alkotásait mutatja be. Kiadták a mai amerikai dán, finn és más írók novelláinak gyűjteményét is. Igen népszerűek a „XX. századi külföldi regények” sorozat kötetei. A Szovjetunióban 1946 óta 6300 amerikai, 5738 francia. 3718 angol. 738 olasz mű jelent meg. A modem .külföldi írók legújabb műveit az irodalmi folyóiratok ismertetik. így például a 615 ezer példányban megjelenő „Külföldi irodalom” című folyóirat az utóbbi években Dürrenmatt. Sagan. Vercors, Camus és más ismert írók több művét mutatta be. Tanárképző a fővárosban Szeptember 13-án. ünnepélyes tanévnyitóval új felsőoktatási intézmény kezdi meg működését Csepelen: az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola budapesti tagozata. Két évtizede szünetelt az általános iskolai tanárképzés a fővárosban 1955 óta. Mivel a fő. városban is évről évre növekszik a pedagógushiány, megszületett a tagozat életét létrehívó döntés. Az első tanévben 155-en kezdik el Csepelen tanulmányaikat. Az építőipari munkahelyek vezetőiről szól az építésügyi és városfejlesztési miniszter 12/1975. (Vili. 22.) ÉVM számü rendelete, mely kimondja, hogy az építőipari főtevékenységet folytató vállalatok, szövetkezetek építés- vezetőt kötelesek megbízni az építési munkahely felelős vezetésével, az építésvezető tartós akadályoztatása esetén gondoskodni kell helyettesítéséről. A vállalat igazgatója határozza meg, hogy szükséges-e főépítésvezető alkalmazása. Alkalmazhat a vállalat munkavezetőt, főmunkavezetőt is, és a jogszabály pontosan körülírja, hogy ki alkalmazható építésvezetőnek, főépítésvezetőnek, munkavezetőnek és főmunkavezetőnek. Az alkalmazás feltétele a jogszabályban előírt képesítés szakmai gyakorlat. Kimondja a jogszabály, hogy: „A főépítésvezető, az építésvezető, a főmunkavezető és a munkavezető, valamint az építési munkahely vezetésével megbízott személy jogait és kötelezettségeit ügyrendben, illetőleg szervezeti és működési szabályzatban kell előírni.” A rendelet a Magyar Közlöny f. évi 58. számában jelent meg és kihirdetése napján (Vili. 22- én) hatályba lépett. A termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti társulások alkalmazottainak munkabéréről, egyéb bér jellegű juttatásairól és munkaidejéről szóló korábbi jogszabályt módosítja a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 15/1975. (Vili. 22.) MÉM. számú rendelete, amely ugyancsak a Magyar Közlöny f. évi 58. számában jelent meg, s amelyből csupán az alábbiakat idézzük: ....a vezetők munkabérét a rendelet hatályba lépésétől számított 30 napon belül a vezetőség állapítja meg. A vezetőségnek a magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazottak munkadíjának megállapítására vonatkozó intézkedését jóváhagyás céljából a legközelebbi közgyűlés elé kell terjeszteni." A tervgazdasági és beruházási dolgozók képesítéséről adott ki rendeletet 1/1975. (Vili. 22.) OT. szám alatt az Országos Tervhivatal elnöke, s e jogszabály kimondja, hogy azok a tervgazdasági és beruházási munkakörben foglalkoztatottak, akik nem rendelkeznek a munkakörükre előírt képesítéssel, az ilyen munkakörben történt alkalmaztatás napjától, de legkésőbb a rendelet hatályba lépésétől (1975. Vili. 22.) számított egy éven belül kötelesek a képesítést nyújtó tanulmányokat megkezdeni és az előírt képzési időben a képesítést megszerezni, ellenkező esetben ilyen munkakört a továbbiakban nem tölthetnek be. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 33. számában megjelent, az újítómozgalom irányításához, az újítási szabályzatok elkészítéséhez adott közös irányelvre,' továbbá az egészségügyi miniszter és a munkaügyi miniszter 22/1975. Eü. M—Mű. M. számú, az üzemorvosi pótlékról szóló együttes utasítására (megjelent az Egészségügyi Közlöny f. évi 13. számában), mely utasítás pontosan megjelöli, hogy kik jogosultak üzemorvosi pótlékra és mely esetekben nem állapítható meg ilyen pótlék. A Könnyűipari Értesítő f. évi 18. száma tartalmazza a könnyűipari miniszter 1/1975. Kip. M.' számú, az ifjúsági törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítását, mely utasítás foglalkozik az ifjúság termelést segítő mozgalmaival, a fiatalok nevelésével,' képzésével és továbbképzésével/ a pályakezdő fiatalokkal kapcsolatos feladatokkal, az ifjúság helyzetének vizsgálatával, az úttörőmozgalom támogatásával, az ifjúsági parlamentekkel, stb. Kimondja az utasítás, hogy: „A fiatalokat érintő valamennyi ügy eldöntése előtt meg kell hallgatni a KISZ-szervezet véleményét.” Dr. Deák Konrád, osztályvezető ügyész Póafai 11. Jánosi Hontalanok zsákutcája (2.) „Átbesrél'ik a harangok a terig-ej*. Meg r-ervd íük a tavaikat Karka-dába-n. Meg rend ül'rvelc a távoli hazaiak a cethaicsontokkal rrveg tó rrvo^rtotit ol- * konyi tűzfalaknál. Távoli hova* táborokban karolják a horaogok a tántorgókat..." (Nagy László: Joarvek a harangok értem). A lágerélmények közül a legélesebb: minél előbb elkerülni innen — emlékezik az időközben visszatért Pajor Mihály. — Az első naptól ez volt a vágyunk, végül hat hétbe tellett, mire végre továbbmehettünk. Vagy százunkat indítottak útnak a trieszti vasútállomásról. Azt hittük, szabadon utazhatunk 'majd tovább, aztán kiderült, hogy az ország közepébe, Latinára visznek bennünket, egy másik lágerbe. Ez Rómától hatvan kilométerre fekszik. Harmincöt-negyvenezer lakosú városka. A láger valamikor katonai laktanyának épült. Iszonyú volt a hat hét után tudomásul venni, hogy még az addiginál is kilátástalanabb körülmények közé juttatnak. Nyugat-európai bolyongásom kilencven napig tartott, de amit soha nem fogok elfeledni, azt ebben a két lágerben éltem meg. Bár akkor még hittem valamiben, még bíztam abban, hogy minden jóra fordul. Hárman az ár ellen Latina és Padriciano között nemcsak a távolság nagy, a különbség is. Háromszor any- nyian laknak itt a hajdanvolt laktanyában. A lágerőrség és a láger vezetői gondosan elkülönítik a nációkat. Vigyáznak, hogy egy szobába egy nemzetiségűek kerüljenek. A veszekedéseket így sem tudják megakadályozni. Éjszakánként gyakran Oeri fel sikoltozás a tábor csendjét. A szobákból vad dulakodás hallatszik, a lágerőrök futásától hangos az udvar. — Padricianóban még talán normálisabb az élet — emlékezik Pajor Mihály. — Ott még a kosztra is gondosabban ügyelnek. Latinán azonban már teljés a kiszolgáltatottság. Csakhamar rájöttünk, hogy az olaszok jól keresnek ezeken a lágereken. Az amerikaiak pénzelik, de a csóró menekültek nem sokat látnak ebből. Ezért is vannak a balhék. Latinán felére csökken minden, pocsékabb a koszt, egyetlen, ami megmaradt, hogy Amerikából származó, használt cuccokból válogathatunk. November végén már hideg volt, melegebben kellett öltözködnünk. — Említette a veszekedéseket. Miért veszekedtek? — Legalább tizenhatféle náció élt együtt a lágerben. A jugók, a lengyelek, az albánok, a görögök és a románok mindig veszekedtek, ha volt rá okuk, ha nem. Olyan nap nem volt, hogy a lágerőrök ne használták volna a gumibotot. — Mivel teltek napjaik? — Eleinte egymást érték a kihallgatások. Akik még nem voltak katonák, azokkal, mondjuk kevesebbet törődtek. A katonaviselteket mindennap vitték valahová. Egy haver mesélte — Ignéczi Imrének hívják Nyíregyháza mellől, egy kis faluból disszidált —, hogy térképeket raktak eléje. Katona# objektumok voltak rajta. Faggatták, ismeri-e őket. Meg hogy ki volt a parancsnoka a seregben. Meg ilyesmiket. Amikor engem kihallgattak, azt kérdezték tőlem, ki volt itthon a főnököm. Hirtelen nem jutott eszembe. Míg gondolkoztam, azt kérdezi az egyik férfi: nem ... bácsi? És megmondta itthoni főnököm nevét. Elhűltem. Honnan tudhatja? — Csakhamar rájöttünk arra is, hogy beépített spiclik élnek közöttünk. Többnyire az isztriaiak voltak a besúgóik, akiket az ismert határincidensek után szinte a tenyerükön hordtak az olaszok. Egyikmásik magyarul is beszél. — Hogyan lehet tovább jutni Latináról? — Egy-egy kivándorlási akcióra sokat, kell várni. Hónapokat, néha félévet. Közben jönnek toborozni innen-onnan. A 18—23 éveseket a Dél-afrikai Köztársaságba viszik, A szakképzetteknek és a katona- viselteknek többet ígérnek. Hajcsárok vagy zsoldos katonák lehetnek a négereknéL — Magának hogyan sikerült? — Én a Caritas útján szerettem volna Svédországba kijutni. Szalai János Nyugat- Németországba igyekezett, mert valahol ott élnek a rokonai. A kérésemet elutasították. Akkor határoztam el, hogy mindenképpen megszököm. A lágerben megismerkedtünk Marton Imre 34 éves fiatalemberrel, aki Kondorfáról disszidált már régebben. Az ő vezetésével szöktünk meg Latináról, december 2-án. Pajor Mihálynak ekkor még tartott a pénze. Szálait is, Martont is ő pénzelte. Szállásról, útiköltségről, ételről, italról ő gondoskodott. Az első útjuk Rómába vezetett, látni akarták a Szent Péter teret. Aztán sok viszontagsággal átszöktek Ausztriába, így jutottak el Salzburgig, majd tovább. A Salzach folyó vasúti hídján gyalog mentek át az NSZK-ba, hogy vonattal folytathassák útjukat Münchenig. Itt ölelkeztek össze utoljára SzalaivaL Mártonnál Pajor Hamburgba utazott, ahol az éjszakát egy váróteremben töltötték. Amikor elunták magukat, csavarogtak a városban. Az igazoltató őrszem bekísérte őket, de miután nem találták őket a nyilvántartott bűnözők listáján, továbbmehettek. Padburg- nál átszöktek a dán határon, s este már Koppenhágában, al Hotel Vikingben hajtották álomra a fejüket. December 6-án hajó vitte őket Malmőbe, Svédországba. Itt azonban csak annyi idejük volt, hogy pénzt váltsanak, a rendőrség elfogta őket, s rabszállító kocsival érkeztek vissza Koppenhágába. A letartóztatás okát senki nem közölte velük, Pajor Mihály itt, a börtönben döbbent rá végleg, hogy helyzete kilátástalan. Marton Imrével nem találkozott többé, hiába kérte, hadd beszéljen vele, nem engedték. A kihallgatásaihoz is külön tolmácsot szereztek. A börtönőr tanácsolta: maradjon Dániában/ Margit királynőtől kérjen letelepedési jogot. Rokkantságára tekintettel, talán méltányolják. Pajor azonban Svájcba akart visszajutná Öt nappxal karácsony előtt közölték vele: ha akar, visszatérhet hazájába. Nem emlékezik, sírt-e akkor. Ezer svéd koronáért repülőjegyet váltott, s< Kopp>enhágától Budapestig már nagyon rövidnek tűnt az út. Kifosztva, kiábrándulva tért vissza. Idehaza szülei, testvérei várták. Amikor beért a faluba, épp>en harangoztak... (Folytatjuk) 1975. szeptember 4,
