Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
Egy munkásközség gondja K edvem lenne próbát tenni. Szívesen megkérdeznék egy tucatnyi borsodi embert: mi jut eszebe Szekszárdról és BonyhádróL Nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól: Szekszárd esetében a fele a vörös bort említené első helyen, Bonyhád neve pedig a cipőt és a zo-' máncgyárat idézné fel bennük. Á megyeszékhelyet, a várost egy mezőgazdasági termékről, a völgységi községet iparáról ismerik. Az általánosítás hibás is, meg nem is. Hibás, mert Szekszárd szépen izmosodó ipara ma már éppen úgy jellemző, mint Bonyhád belterjes állattenyésztése, ugyanakkor nem mondható hibásnak, mert ahogy messze föjdön keresett a szekszárdi vörös bor, éppen úgy szívesen vásárolt cikk a bonyhádi cipő. Nyugodtan mondhatjuk hát — a különös hangzása ellenére is: Bonyhád munkásközség. A tízezer lakosra jutó munkás- létszámot tekintve csak Dorog előzi meg a hasonló lélekszámú dunántúli települések kö- » zül. Megyénkben nincs versenytársa. Legalább ezerkétszázzal több ipari munkása van tízezer lakosból, mint Szek- szárdnak és közel háromszor annyi, mint Dombóvárnak. T öbb mint ötezer fizikai munkás dolgozik a tizenegy ipari üzemében. Meglepően magas közöttük a bejárók száma — csaknem a fele. Különös ellentmondás. Négy és fél ezer Bonyhádon lakó munkásból másfél ezer eljár, ugyanakkor-közel két, és fél ezer máshonnét oda jár dolgozni. A járási párt végrehajtó bi- zottság legutóbbi ülésén, ahol egyebek között az ipari üzemekben dolgozó . munkások szakmai műveltségi szintjének helyzetét is vizsgálták, fény derült- arra, hogy akik eljárnak, többségükben szakmunkások, a bejárók betanított vagy segédmunkások. Oka: a járásban lévő ipari üzemekben kevés a szakmunkát igénylő hely. Hazánkban száz munkásból negyvenhárom, a. megyében harmincöt, a bonyhádi járásban csupán harmincnégy a szakmunkás. A zománcgyáf- ban a szakmunkásgrány.:' százból tizenkettő. Á fő terméket előállító munkafolyamatot végzőknek nem kell szakmunkásképesítéssel rendelkezni, tehát sem az. üzemnek, sem az egyénnek nem érdeke’ á’ szak- ma tanulás, M ás a helyzet ott,, ajhol a végtermék .előállításához szakmai képesítéshez kötött munkakörök . vannak. A munkahelynek js, a dolgozónak is jó-a minél magasabb szintű szakismeret. Jó az üzemnek példáuLazért, mert a szakmunkás több munkafolyamat elvégzéséré is képes, így a belső átszervezések szinte zökkenő nélkül megvalósíthatók. A dolgozó pedig úgy találja meg a számítását, hogy egyrészt .még szalagszerű, termelés esetén ,is- magasabb- lehet az órabére,1 ugyanakkor’ a szakma alapos ismerete fokozza a biztonságérzetét, bátrabban kezdeményez,, gyorsabban sajátítja el a korszerű ismereteket, munkafogásokat, ez növeli a szakmái tekintélyét, erkölcsi megbecsülését. "A gazdaságban véget ért a fejlődés exteltzív Szakasza. Lezárult az az időszak, amikor a munkáért jelentkezőknek gyorsan. munkahelyeket kellett teremteni. Az éjét parancsa. akkor az ’volt,’ hogy .szakképzet- len embereket olyan munkához juttassanak, amit, gyorsan meg tudnak ■tanulni'. A mező- gazdaságból érkezettek jelentős, része abban a korban voit, amikor már nem vállalkozhattak apra, hogy. alacsony bérért dolgozzanak és, egy későbbi, jobb, fizetés reményébe^ tanuljanak. Egy részüknek türelrpe sem voj.t. A pillanatnyi magasabb jövedelemért nem vállalták az átmeneti kevesebbet, és hozzá még a tariulás .lerhét, is. A háztartásból üzembe ke- t-üít " nők — akik az otthoni terheket1 sem könnyítve kezdtek dolgozni — megint nem igényelték' a 'tanulást: Céljuk a jövedelemhez jutás, és nem a szakmai kvalifikáltság elérése volt. Nem vállalták, vagy még inkább, nem is tudták vállalni. a munka és • a tanuláskettős terhét. Az üzemeknek sem volt célja a tanulással járó kötelezettségek vállalása. A termelés bővítésének folyamatosan jelentkező igényét újabb és újabb munkások felvételével meg lehetett oldani. Volt jelentkező, Bizonyítja ezt, hogy több régi üzem rövid időn belül megkétszerezte a létszámát és még új üzemek is alakulhattak. : n nnak a korosztálynak, amelyik akkor hullámszerűen jelentkezett, amelynek igényét kielégítette a “betanított munkahely, már nincs folytatása. Az őket követő generáció a különböző szakmákhoz . orientálódott. Tanult, végzett — és nem tud elhelyezkedni a járásban'. Ma még talán nem élesen, de holnap már elodáz- hataüanul jelentkezik az ellentmondás, és kikényszeríti a megoldást. A betanított munkára nem lesz elegendő jelentkező, a jelenlegiek nyugdíjba mennek, az üzemek termékeire viszont szükség lesz. Korszerűsíteni, gépesíteni, automatizálni kell. A modern berendezésekhez jól képzett munkások kellenek. Erre hívta fel a figyelmet a végrehajtó bizottság: „törekedni kell arra; hogy a járás iparának fejlesztésénél helyes arány alakuljon ki a szakmásított és, a betanított munkák között.” Más szóval: otthon, Bonyhádon kapjon, perspektívát .a fiatal szakember. Mert bár igaz: a népgazdaság szempontjából teljesen mindegy, hogy bonyhádi vagy szekszárdi szakember dolgozik a megye- székhely valamelyik gyárának egy korszerű gépén, de’ ríem közömbös, még a mai felgyorsult közlekedés mellett, sem, az utazásra . fordított idő - — ami végül is elvész a pihenés számára is, a tanulás számára is. Nem mindegy, mert a lakóhely és a munkahely különbözősége miatt mindkét helyen csupán vendégnek érzi magát, tömegközlekedési eszközök menetrendje szabja meg az élet ritmusát. Munkahelyén nem tud részt venni a munkaidőn túli programokon. Félig lesz a kollektíva tagja és sorolhatók tovább a hátrányok. Mindezen problémák gqndo-' latéhoz visz el az az ellentmondásokat jól érzékeltető előterjesztés, amelynek alapján a munkásműveltség néhány kérdését tárgyalták Bonyhádon. A kibontakozás irányára is rámutattak. Most a megoldások körültekintő kidolgozásának időszaka következik. Ma még nem késő. F. L Amikor az ember húszéves AZZAL A KÉRÉSSEL fordultam a dombóvári kesztyűgyár tíz fiatal munkásnőjéhez, hogy töltsék ki a hozzájuk eljuttatott kéziratpapírt, válaszoljanak két kérdésre. Az égyik így hangzott: Mit vár az élettől? A másik: Mit szeretne tíz éven belül megszerezni, megtanulni, megteremteni, elérni, megvalósítani? A részletek firtatását mel. lőztem, s abból a meggondolásból hagytam el a rákérdezést is, hogy retusálatlan gyors- fényképet kapjak, a válaszadók önmagukat adják, ne le. gyen alkalmuk szépíteni, megmagyarázni, kiigazítani semmit. A hirtelen jött kérdésekre hárman nem válaszoltak. Nyilvánvaló azonban, hogy a maga módján az üresen visz- szakapott kéziratpapír is mond valamit: nincs vélemény, ha van, nem kötik az orrunkra, illetőleg nem • látják értelmét ilyesmiken „problémázni”. He. ten nagy körültekintéssel és minden bizonnyal őszintén „nyilatkoztak”. * ELŐREBOCSÁTOM, túl sok meglepetés nem ért. A munkáslányok a valóság talajáról, a lehetőségek oldaláról foglalkoztak a kérdésekkel, s a biztosnak — ám túlzásnak nem — látszó célok jutottak az eszükbe. — „Tizennégy éves koromtól vagyok a gyár dolgozója. Hogy mit szeretnék megtanulni, cl. érni? Szeretném a szakmunkásvizsgát sikeresen végezni, gyors- és gépíróiskolán tovább tanulni. Közben az eszperantó nyelvet elsajátítani, s majd olyan munkakörben dolgozni, ahol mindezt hasznosítani tudom. Idővel férjhez menni, s olyan családi kört teremteni, ahol nyugodt, kiegyensúlyozott életet biztosíthatok leendő gyermekeimnek. S egy külföldi kirándulást. Legnagyobb vágyam meglő;ni, milyen Frnn ciaország.” „Szeretnék jól férjhez menni, lakást, két gyereket és a munkámat', jól ; el.végezíii. Az elkövetkezendő években eljutni külfcjld^e és sok nevezetességet megnézni.” “ ’ ..... 1 „ Hogy • mit- szeretnék megnézni? .. Eljutni:11 Bulgáriába»,; Lengyelországba, stíVem vu-1 gya Olaszországot és Párizst látni. De először megtanulni mindazt, ami a munkámhoz kell és ezenkívül az általános ismereteimet gyarapítani.” „Egy jó férjet, aki a háztartásban segít, hogy nekem könnyebb legyen' Hogy munkahelyemen megbecsüljenek, rriivel az első ahol dolgozom. Megteremteni egy sajá't otthont, munkahelyemen sikere, két elérni és gyerekeket szülni.” A GYAKORLATIAS szemlélet javára írom; „mit vár az élettől?” kérdésre senki sem felejt olyat, hogy oryös férjet,' lottó főnyereményt, semmit. Helyette T. Erzsébet például: szeretné a magánéletét bol. doggá tenni, münkatársái'megbecsülését kivívhi, egész életre szóló, jól sikerült házasságot kötni. Társai'hagyjából hasonlóan vélekednek. : A muhkáslét megváltozott, természetes tehát, hegy a ma húszéves munkásember élet. szükségletként jelöli meg a külföldi utat, a továbbtanulást, ■ a nyelvtanulást. Örömmel könyvelhetjük el, a megkérdezettek tíz éven belül minden szempontból megalapozóit emberi teljességre törekszenek, de talán abban derűlátóak, hogy ehhez tíz esztendő elegendő. MI AZ, AMI megítélésem sze- . rint hiányzik a válaszokból,'az álmokból, a vágyakból, pz’ akarásokból, ... a ;törek vésőkből? Ügy érzem kevés ezekben a s:-nyalás, nem - elég fiatalos a -lőerő, s jel ^g érő telje, sen j -l-.-i11.. */íik- a középszerűség, mint életeszmény. Túlságosan mellőzik a közösségi kiteljesedést, nejn gondolnak a kollektív élményekre és lehetőségekre, ott. ahol ez feltét, lenül számításba jöhetpe.a második kérdés- . keretéi 'között. Ali’ghánéní efösén a ,,hatásfok? szorításában élnek. 'A környezet, tehát a szülői ház, az iskola, a munkahely esetleges visszafogó hatására gondolok. Ez mutatkozik meg akkor is, amikor a válaszokból kiolvashatjuk a színtelenítő szólamo. kát, a. vopalasnak érződő típusszövegeket. • Élek a gyanúperrel, hogy mindezt tőlünk, idősebbektől tanulták. Bizony jó lenne, ha tágabb, szélesebb horizontú lenne a világuk. Egy mai húszéves lány, még ha vidéki kisvárosban munkáslány, akkor is merjen többét, akarjon, többet tíz éven beiül' elérni, megtanulni, meg- térepiténj, megvalósítani, Túl. zás ezt elvárni? Nem. Ügy tűnik. hogy a -hatások szorításában élve kitekintésük a világra .„hörizonttalan”. Nem juthatna eszébe bármelyiküknek is megnézni, milyen a Csen. des-óceári egy űrhajóról, megtanulni' a gyorsolvasást, megteremteni a házikönyvtárat, vagy megvalósítani a dédeígc- tett gyermekkori álmot,, azt, hogy 1985-ig meglegyen á szakmérnöki oklevél környe- zetvédelemből. AZ ÜZEMBEN a munkásól? többsége harminc éven aluli nő. S énnek most úgy Van jelentősége, hogy a yálasáók nagyjából . minden bizönpjéfi megegyeznek . az azonos . foglalkozású, nemű, életkotű feyá- ri közösség álmaival, akarásai-, val, vágyaival. A feltételezés helytállóságához nehezén fe? kétség. Az elképzelhető, .hogy a munkatársak a részletekét tekintve nem vélekednek egyformán, ennek következtében az egyik lány Olaszországban, a .másik Franciaországban', szo.- retne körülnézni, de az már nehezen képzelhető el, hogy p'z egyén „életterve” teljesen független legyen a kollektíva -által kikovácsolt, jónak, hasznos, nak ítélt modelltől.-Ilyenformán odajuthatunk, hogy nagy lehet a hasonlóság abban, amit itt a munkásélet l küszöbén nők az élettől várnak és abban, amit tíz éven belül szeretnének elérni, megtanulni, yiegteremteni, megnézni, megvalósítani. SZERETNÉM ALÁHÜZNÍ, nem azzal van bajom, amitakarnak, azzal, amit nem, illetőleg ami nem jut eszükbe, amire nem gondolnak, s ami szerteágazó problémaként azt mutatja: rengeteg itt még a tennivaló. Solt biztatásra, bátar.ításr^.-.roi. nőségében erőteljesebb. külső hatásokra van szükség,' adnak érdekében, hogy fiataljaink amikor húszévesek, bátrabbap legyenek húszévesek, s a munkások, főleg a nők,, nagyobb, lehetőségek hordozóinak érezzék magukat éppen a hataloríri birtokosaiként. SZEKULITY PÉTER 1975. szeptember ZU
