Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-03 / 206. szám
Az első nap az iskolában Mit vár az új tanévtől? Tegnap is, mint 1966 óta minden szeptember 2-án, Sterz Gáspárné hivatalsegéd nyitotta ki elsőként a kakasdi általános iskola ajtaját. Ez fél hétkor történt, nem sokkal később megérkeztek az első tanulók, majd a tanárok. Uj tanév, új tervek; elképzelések, remények. Kelemen Gergelyné. — Ön például mit vár a most elkezdődött oktatási évtől? — tettük fel a kérdést Kelemen Gergelynének, az iskola igazgatójának, aki a közel kétezer lakosú község 221 tanulójának oktatásáért, neveléséért felelős. , j ; ...^ :.......j — Ha a munkatervi feladatokat nézzük, akkor azt mondhatom, hogy a pedagógiai tevékenység magasabb szintre emelését, jobb koordinálását, különösen a világnézeti és a közéletre történő nevelés területén. Azt szeretném, ha idén a tavalyi sok akció helyett kevesebb, de jól megszervezett, tartalmilag átgondoltabb akcióra kerülne sor. Azt hiszem, erre kiváló lehetőség lesz az úttörőit, Ferk Éva, mozgalom 30. évfordulójához kapcsolódó megmozdulás során, Egyébként a tanév majdnem egy kis zökkenővel indult, mivel későn fejeződött be a2 iskola festése. Szerencsére a szülői munkaközösség segített a takarításban, így a késést nem sínyli meg az oktatónevelő munkák. Egyszóval jól kezdjük az évet. Az igazgatónőnek feltett kérdést ismételtük meg, amikor a tanév első tízpercében egy rövid beszélgetésre leültünk a nyolcadikos Ferk Évával. Némi gondolkodás után a következő választ kaptuk; — Többet szeretnék tanulni, mint tavaly. Ugyanis egy kicsit elszabadultunk, mert az osztályfőnökünk egy hónapot Zánkán töltött. Romlott az osztály tanulmányi eredménye, a hetedik végén én is csak 4,2 lettem. Most már jobban kell vigyáznom, mert a félévi tanulmányi eredményt megnézik ott is, ahova májd a tavasszal jelentkezek: vagy az óvónői, vagy a közgazdasági szakközépiskolában. — Egy évvel ezelőtt kezdtem tanítani — válaszolta kérdésünkre Koch Erika. — A tavalyi érettségi után a Pécsi Tanárképző Főiskola német— orosz szakára jelentkeztem, de kevés volt a tizenhét pont, amit elértem. Idén viszont — épp a tizenhét pontnak köszönhetően — felvételi nélkül kezdhetem el a levelező tagozaton a tanulást. Szerződést kötöttem a munkahelyemmel, így megkapom a tanuláshoz a szokásos ked vezményeket, az lü Koch Erika. iskola elvégzése után viszont legalább még négy évig itt maradok. Tehát legkevesebb nyolc évet töltök el Kakasdon. A munkahelyemmel, a körülményekkel elégedett vagyok — két kollégámmal együtt most költöztünk új szolgálati lakásba, az első év után száz forinttal emelték a fizetésemet is. Az új tanévben tovább szeretném fokozni a gyerekek érdeklődését a nyelvek iránt. Ezen a területen azt hiszem^ tavaly már szép eredményePéter Viktorné. k»t sikerült elérnem. Ami a magánéletemet illeti, a tanítás, a klubvezetés mellett helyt akarok állni a tanulásban is, és ezt nem lesz könnyű megvalósítani. — Ot év után ismét első osztályt taníthatok, és ennek nagyon örülök — mondta Péter Viktorné, miközben egy pillanatra sem vette le szemét az iskola legkisebbjeiről. — Tudom, hogy az első néhány hónap nem lesz könnyű, sok mindent ötvenszer vagy százszor is el kell majd mondanom. Két éve járok továbbképzésre és ez majd sokat segít. Mert rengeteg dolog van, amit másképp csinálunk, mint öt évvel ezelőtt. Egyébként nagyon bízom ezekben az apróságokban, akik még jóformán semmit nem tudnak, de nem győzik eleget kérdezni, hogy mikor olvasunk, írunk már. Egyszóval égnek a tudásvágytól, és én azt szeretném, ha az egész évben így lenne, ilyen kellemesen töltenénk el az időt, mint a mai első két Órát. gy — Fotó: K. Z. Régi újságcikkek nyomában: Legyen-e Szekszárdon vidámpark ? 1968. szeptember 15-i számunkban, más megyeszékhelyek példájára hivatkozva, azt tudakoltuk lapunkban, hogy legyen-e Szekszárdon (a népszórakoztató helyekben máig sem gazdag megyeszékhelyen) vidámpark? A cikk írója nem volt maximalista, mert így vélekedett: „Hatalmas összegeket fordítanak kommunális jellegű beruházásokra, útépítésre, csatornázásra, városrendezésre stb. Nem valószínű tehát, hogy ilyen helyzetben a város költségvetése elbírja a vidámpark megépítését is. Nyilvánvaló, hogy társadalmi összefogásra, esetleg a lakosság pénzbeni hozzájárulására lesz szükség. De vajon hajlandó-e áldozni Szekszárd város közönsége és kész-e áldozatokat vállalni?” megegyeztek, hogy a Csörgető környéke (azóta is hányszor írtunk fokozatos pusztulásáról!) lenne a legalkalmasabb a célra. Aztán a kezdeti fellángolás tüze hamvába holt és nem történt semmi. „Csak nehogy ismét megrekedjen ez a jó kezdeményezés a sajtónyilvánosságnál és a belőle fakadó kezdeti lelkesedésnél!), vélekedett cikkében Boda Ferenc, aki ebben az esetben, újságírónál szokatlan prófétai képességről tett tanúbizonyságot. Igaz, a régi ötletnek azóta sincs ellenlábasa. . . Kétségtelen' viszont,’ hogy Szekszárdon még 1975-ben sem ez a legfontosabb feladat. Mégsem árt kissé körülnézni városunkban. A Mtelt kérdésre, A já‘“á‘CTet ™ A tanító néni segít elcsomagol ni a könyveket az első osztályosoknak, az első tanítási na pon, mellyel lapunk egyben a közvélemény-kutató szerepére is vállalkozott, tömegével érkeztek a válaszok. A városgazdálkodási vállalat dolgozói 500 társadalmi munkaórát ajánlottak fel. A megyei nőtanács az elgondolást „jó és nagyszerű" jelzővel illette. Varjas János a megyei úttörőelnökség akkori elnöke az október 9-i számban megjelent levelében így vélekedett: „Nekünk elsősorban feladatunk, hogy gyermekeinknek vidám, kellemes, élményben gazdag gyermekkort biztosítsunk. A park létrehozása is egy tényezője lenne ennek, ezért a legmesszebbmenőkig támogatjuk. Jónak tartanánk, ha a vidámparkkal egyidejűleg létrehoznánk egy olyan állatkertet, amely Tolna megye állatvilágát mutatná be. Megyénk gazdag állatvilággal rendelkezik, amelyet gyermekeinknek más formában nincs lehetőségük megismerni. Ennek létrehozása a tanulmányi munkát is elősegítené. KISZ- fiataljaink, úttörőink társadalmi munkával segítenék a park létrehozását. Reális lehetőségét látjuk annak, hogy városunk lakossága anyagi támogatást nyújtana ehhez. Úttörőcsapataink vállalnák a téglajegyek árusítását. Szükségesnek tartjuk az előkészítő bizottság létrehozását, valamint a városokban szerzett tapasztalatok összegyűjtését.’' Október 15-i számunkban egy tucat olyasói levelet közöltünk. Ä véleményekből: „Nálunk, az Állami Biztosítónál ... mindenki helyesli a vidámpark létesítését— „ ... feltétlenül indokolt lenne ...“ — „... a vidámparkot elsősorban a város dolgozóinak közreműködésével kellene megvalósítani.” — '„Az elképzelés szimpatikus és nagyon rokonszenves.” — „Munkahelyemen a földhivatalban ... helyeslik az elgondolást.” —• „Nem kell súlyosabb érv, mint az, hogy ötezernél több gyerek él városunkban.” — „A mi iskolánk minden jó kezdeményezést támogat, ezt is támogatja.” — „Maximálisan helyeslem ...” — „Ha lenne egy vidámpark, kevesebbet kellene költeni (a közterületeken) parkírozásra.” — „Ha megvalósulhatna, akkor az nem lenne rossz.” — „Nekem is vannak unokáim és én is szívesen vállalnék társadalmi munkát.” November 7-én Boda Ferenc kollégánk már bizalmatlanabb volt és emlékeztetett arra, hogy az ötlet már a hatvanas évek elején felmerült, egy székesfehérvári látogatás nyomán. Akkor már akcióbizottság is született és nagyjából hála a városgazdálkodási vállalat munkájának — szépen szaporodik. Minden jel arra vall, hogy a Sötétvölgyben páratlanul szép parkerdő jön létre, méghozzá belátható időn belüL Nem akarunk ünnep- rontók, vagy éppen előre károgó vészmadarak lenni, de azért ezzel kapcsolatban érdemesnek tűnik emlékeztetni valamire. Nemrégiben gyalog, szerrel is végigjártuk az odavezető kék jelzéssel ellátott utat. Nem nyüzsögtek rajt a turisták, bizonyságául annak a ténynek, hogy össznépi elkényelmesedésünk rajtunk, szekszárdiakon is erőt vett Nemrégiben több városi vezetővel beszéltünk arról, hogy menynyire nem ismerjük még csakí közvetlen lakóhelyünket, a város folyton változó — és csak az tudja, aki látta, hogy menynyire szépülő — belterületét sem. Mindenkinek örülni kell, aki turistáskodásra vállalkozik, vagy majd vállalkozik. De sokan lesznek és maradnak, akiknek a város belterületén, vagy közvetlen közelében lévő szórakozási, ifjőtöltési lehe-' tőségek gyarapítása örömet okozna. Teljesen egyet kell érteni azzal az 1968-ban megfő-' galmazott véleménnyel (Sze- kulity Péter kollégánk volt az írója), hogy maguk is tegyenek érte valamit. Péti Imre, a KISZ megyei bizottságának titkára biztos abban, hogy a fiatalok ettől nem vonakodnának. ...—'aJ-j/w, __■■ C sorge-tó és kornyéke iránt a régi szekszárdiakban változatlan a nosztalgia. Valószínű, hogy a Sió-árvízkapu okozta vízszíntemelkedés itt is érezteti, vagy némi beavatkozással éreztetheti hatását. Áz újságíró kötelességének érzi, hogy időnként visszatérjen korábban felvetett jó gondolatokra. Voltak köztük olyanok is, melyek csak eleinte tűntek jóknak. E sorok írója évekkel ezelőtt szóvá tette már a Kálvária-oldalába szánt Ifjúsági park „öregedő ötletét”.1 A parkból — ott szerencsére! — nem lett semmi. Személyes „örökzöld” témái közé tartozik a régi megyeházát övező park mindmáig reménytelen állapota. Az 1968-ban már nem először felvetett gondolat megvalósítását nem sürgetni akarja,' hanem csak emlékeztetni rá. Hiszen sokszor feledékenyek vagyunk. :.t ORDAS IVÁN 1975. szeptember &
