Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
I Moziban Szerelmem, Moszkva Minden olyan, mint a mesében. Szép, könnyed, színes képek, kellemes, szimpatikus szereplők, egyszerű, kedves, lírai történet A néző beül a moziba, kényelmesen elhelyezkedik, és élvezettel szemléli a Tokiót Moszkvát ábrázoló villanásnyi képsorokat. Közben kibontakozik előtte a cselekmény. Juriko, a japán balettnövendék jutalomként a Moszkvai Nagyszínházban folytathatja a tanulást Nincs könnyű dolga, hiszen itt más a stílus, kemény a munka, ritka a dicsérő szó. Néhány új barátra, ismerősre talál, köztük Vologyára, aki szobrász és időnként a Nagyszínházba jár, a művészeket rajzolja. A két fiatal között — hogy is történhetne másképp egy mesében — egyre szorosabbá válik a kapcsolat, jóformán észre sem veszik, egymásba szeretnek. Már csak a happy end van hátra, úgy látszik ez sem várat magára sokáig. A színházban a Giselle bemutatójára készülnek, és a főszerepet a két szólótáncosnő közül — Juriko kapja. Nagy a meglepetés és az öröm, a próba után boldogan, önfeledten táncol az utcán, de váratlanul rosszul lesz, összeesik. A kórházban tér magához. Tulajdonképpen még ez is beleillene egy jól végződő mesébe, ha a mese — vagy inkább már csak a történet — valóban jól végződne. Csakhogy közben kiderül: Juriko anyja átélte a hirosimai atomtámadást és bár Juriko később született, a következményeket neki is viselnie kell. Fehérvérűség — állapítják meg a moszkvai klinika orvosai. A két fiatal — Juriko és Vologya — valahol délen, a tengerparton találkoznak ismét. Hiába a szép vidék, a napsütés, kibontakozó szerelmükben már nem lehetnek boldogok. Jurikó visszatér a moszkvai klinikára, ahol az orvosok — bár hirosimai kollégáik tapasztalatait is igyekeznek felhasználni — nem tudnak rajta segíteni. A filmben többször Is felvillan a hirosimai atomtá- tnadás alkalmával elpusztult templom mementóként meghagyott, kiégett kupolája. A — talán túlságosan is egyszerű, könnyen megérthető — figyelmeztetés elkíséri, elgondolkoztatja a nézőt. Ugyanakkor vitatható, hogy a harminc évvel ezelőtti képsorok szervesen illeszkednek-e egy egészen más témájú, szerelmi történetet ábrázoló filmbe. Alekszandr Mittát, a Ragyogj, ragyogj csillagom rendezőjeként ismerhették meg a magyar mozinézők. Korábbi és mostani filmje között — hangvételben, lírai* Ságban — sok a hasonlóság, azonban úgy érezzük, a Ragyogj, ragyogj csillagom sokkal inkább jelezte tehet, ségét, mint a Szerelmem, Moszkva. -a -y STO HUUi partizándal (Egy népdal nyomán) Jer haza gyorsan, kedvesem, egyedül sótlan az ebéd •— Ha szeretsz, érts meg, feleség: harc folyik, ott van a helyem, •— Jer haza gyorsan, kedvesem, fiad kisírja a szemét — Ne sírj, fiam, korai mégi harc folyik, ott van a helyem, 4 — Jer haza gyorsan, kedvesem, jó anyád úgy vár haza rég — Anyám te sem vagy menedék: harc folyik, ott van a helyem. Jer haza gyorsan, kedvesem, felgyújtja házad a pribék — Ha ég, a gyűlölet is égi % harc folyik, ott van a helyem. — Jer haza gyorsan, kedvesem, ha meghalsz, ki lesz a tiéd — Életemről lemondanék, de szabadságomról sosem, (Gergely Agnes fordítása) “t ÚJ KÖNYVEK Benedek: Többsincs királyfi. Csokonai Vitéz M-j Költemények 1785—1790. Krúdy: Nyolc regény.' Gól György S.: Kőnkén.' Arrsztopbanesz két komédiája: A béke — Lysistrate. Besnyő: Történetek a középkorból. Ált isk. 6. oszt számára. Brosin: A tenger meghódítása. (Gondolat zsebkönyvek). Firdauszi: Királyok könyv®. Honti: A mese világa. Korátson: A festés mestersége (Műhelytitkok). Követelményrendszer. Fizika 6—8. osztály. Kunsztj A tudományos kötetes logikai modellezése és tematikai irányítás. Ligetiné—Verebély: Tanulmányok az esztétikai nevelés témaköréből. Rotmisztrov: Az idő és a harckocsik. Turcsányi: A vizek akrobatái. Uj filmlexikon I. kötet A vízimadarak népe. Tótfalusi: Byron világa. Rolland: Az elvarázsolt lélek I—II. Amado: Arany gyümölcsök földje. Anonymus: Gesta Hungaro- rum. Bóka: József Attila (Gyorsuló idő sorozat). Borból lettünk...! Bortörténelem versben és prózában Mn& Mariin földmívelő kezde lenni és HUC |J CUllJ szőlőt ültete. És ivék a borból, s megrészegedék... — s azóta sokan követték útját, tehetnénk hozzá. A kezdet mégsem itt keresendő, hiszen ezt a bibliai idézetet csak időszámításunk körül vetették pergamenre, a szőlő- és borkultúra pedig már évezredekkel régebbi. Napjainktól több mint 8000 évvel kell visszatekintenünk, hogy az első tudatos „nemesítésnek” (azaz a jobb termésű vadszőlőfajták kiválogatásának tanúi lehessünk. Az ókori népek közül az egyiptomiak, föníciaiak, zsidók és a perzsák azok, akiknek sokat köszönhetünk, ugyanis a mai bor- és csemegeszőlőfajták legtöbbje innen terjedt el, szinte az egész Földön. Persze nemcsak a termelés terjedt el, hanem természetesen a Noééhoz hasonló állapot, a bor okozta részegség és a kedves vidámság is. Erről szól az egyik egyiptomi papírusztöredék részlete; Jöjj, múlasd az időt a barátok környezetébenI ünnepet ül ma a rét. Alattam könnyű lugas, puha sátor. Kertészeim is vigadozva örülnék, mint legény a leánynak... A fivér job bján ül a lányka, megmámorosodva, amint a szavára figyelmet. A részegségtől tótágast áll az ivóház, fivérétől ő el nem tantoruk Ifi5)7 a szőlővel nemcsak vidámság, hanem kemény munka is jár. Kemény, de korántsem eredménytelen; ezi példázza Aeso- pus tanmeséje is: „Egy földműves közeledni érezte halálát. Mivel fiait járatosakká akarta tenni a földművelésben, magához hívta őket és így szólt hozzájuk: Fiaim, a vagyonom a szőlőmben van elrejtve. A fiúk apjuk halála után ásót és kapát fogtak, és az egész birtokot alaposan felásták. Kincset ugyan nem találtak, de a jól megművelt szőlő sokszoros termést és gazdagságot hozott nekik.” Kulturális téren is sokat köszönhetünk a szőlőnek: Dionüszosz (más néven Bakkhosz, v. Bacchus) a szőlő, a bor, a szüret és az ezekkel járó jókedv, mámor, felszabadultság istene volt a görög—római mitológiában, s az 6 tisz- teleiére rendezett ünnepségekből fejlődött ki idővel a drámajáték, drámaverseny. 11 monda szerint nevű ember vidám társasággal vonult be egykor Athénba: borseprővel vörösre festették magukat, táncoltak és énekeltek. A városállam vezetőinek egyike megkérdezte Theszpiszt, nem szégyell-e felnőtt ember létére ilyesmit tenni ? A válaszról hallgat a fáma, tény azonban, hogy azóta egyre több Theszpisz akad — s tőlük már senki sem kérdi... Dionüszoszt a rómaiaknál Liber-nek (felszabadultság, szabadság) és Lüsziosznak (feloldó) is hívták — méltán. Tőlük származik egy, a magyar nyelvben is meglévő közmondás: In vino veritas — borban az igazság. A kereszténység elterjedése használt a szőlő és a bor népszerűségének. A római birodalom idején már Pannónia területén is honos a szőlő, olyannyira, hogy amint azt a Szekszárd környékén talált szőlőfürtmintás szarkofág és a benne lévő méz- és bormaradvány is mutatja, még a halottkultuszban is szerepet kapott. Honfoglalás utáni is" utalnak az itteni szőlőművességre. A későbbi városok polgársága is szívesen foglalkozott „szakmája” mellett a borászkodással. Történelmi borvidékeink már ekkor kialakulófélben voltak — köztük természetesen a szekszárdi Is —, igaz a szerémségi bor iránt még nagyobb volt a kereslet A török uralom alatt a nagy népességpusztulás következtében a szőlők is elnéptelenedtek: Erdélybe, a Felvidékre, vagy török rabságba került a lakosság nagy része. Az ez idő tájt kibontakozó reformáció prédikátorai is hadakoztak a mértéktelen borivás ellen, így Magyari István is „Az országokban való sok romlásoknak okai” című könyvében Így ír „a tobzódásról a táborokban”j * ’„Józanság és mértékletesség kell az vitézséghez, Most is vajon mi teszi győzedelmesekké és rettenetesekké az törököket? Nem űznek táborokban friss lakásra (nem lakomáznak), nem tobzódnak, nem részegeskednek... Mi penig az táborbann is igaz úgy megkívánunk minden pompaságot, jól lakást és részegséget, mint házunknál, maga még honn is káros az. Sokszor úgy iszunk az jó borban, hogy más nap jól feljő még az nap is, s mi mégis hadna- gyostól az fészekben aluszunk és hortyogunk. Sok hadnagyság (hadosztály) vagyon, mely alatt nem találsz annyi kópiát, mennyi cégért csak az Dunaparton is látsz.” fjfffk ma sem panaszkodhatunk, hiszen aki ti ■ C inni akar, ma is megteheti, de ne feledjük: a szőlő és a kert nemcsak ilyesfajta felüdülést kínál. Sőt, éppen ellenkezőleg! Amit ma újnak hiszünk, a környezeti ártalmak elleni védekezés és munka együttese, vagyis az „aktív pihenés” nem mondható mai gondolatnak, mert P. Lippay János „Posoni kert” című könyvében már ezt olvashatjuk: £. 1. mi lehet ez világon hasznosabb az embernek, mint maga életének hosszabbítása: egészségének oltalmazása: fárat erejénekmeg- nyugosztása: sullyos gondgyainak enyhítése: és minden tagjainak vigasztalása, azt pedig so- hult inkább fel-nem talállya, mint az kerti mulatságban. Kiben csak egy kedves sétálás-is alkalmatos időben, csudálatos képen megvidá- mittya az embert." Bejárjuk a világ szőlőskertjeit, ízlelgetjük a százados borokat, míg végre itthoni dombokat lát szemünk. Babits egyik szép verse a múltat és a jelent egyaránt láttatja: :;. Kereplő kerepel a dombon, szélben hajlong a borfüzér, pihenni nem hagy a vezér, hova? tova! megszólal a hétcsövű nád gyötrelmes, kéjes szerenád: jaj! sújt a thyrsus, hajt az ostor, hova? tova! (Bakkhánslárma) S mit tegyünk azzal, akinek .savanyú a szőlő’? — vagyis nem szereti a bort és mégsem szeretne kimaradni semmiből? Nos, részére szőlőkúrát javaslunk. Hogy mi az? íme: ’„Szöllőkúra abból áll, hogy heteken keresztül naponta meglehetős mennyiségű szöllőt kell elfogyasztatni a beteggel, reggelire, tízóraira, ebéd után, uzsonnára, s vacsora után is; emellett a zsíros, lisztes, felfújó ételeket kerülni kell és kellő testmozgás végzendő. A szöllő hatóanyagát a borkősavas sók alkotják, amelyek kitűnő hashajtók és húgyhajtók, s élén- kebb bélmozgásokat, bő vizes ürüléseket okoznak. Emellett a szöllő cukortartalma is tekintetbe jön. Ilyen gyógymód főleg a renyhe gyomor- és bélmozgásban szenvedőknél és az ezen alapon fejlődő' hipokondriánál, aranyeres bán- talmak esetén alkalmazhatók jó sikerrel, s többnyire fürdőhelyen végezhetjük azt, hol a pihenés és mozgás, jó levegő is elősegítik a hatást” (Pallas lexikon) Hazaérkeztünk. 5S5SLünkHt gyönyörködtünk az újjászülető szőlőkben, az állami gazdaság kordonjaiban. Mégis, mégis, mintha valamit sajnálnánk. Mit? Talán a nemrég épült bortároló tornyot, vagy azt, hogy élezett, munkára kész szerszámokat — az országban csak itt kaphatunk a 24-es vasbolt jóvoltából? Nem, ezekre büszkék vagyunk. Csakhogy mégis más billenőbe szüretelni, mint kádba, hordóba, vagy a D/4-es táblán járni, mint a Görögszó dűlőben. De egyet sosem feledhetünk: a bornak, mértékkel. csodatévő hatása van. Mit ír erről Jókai? „Ah, a bor az felvidít, lelkesít, elméssé tesz, bátorságra hevít, szerelmet költ,- kiszínezi szi- vórványossá ezt a szürke világot, eltemeti a bút, feltámasztja a reményt, demokratává teszi a nagy urat, úrrá teszi a szegényt.” S ennél mi sem tudunk többet mondani... * IFJ. TÖTTÖS GÁBOR %
