Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-27 / 200. szám

Emberek és műemlékek

Moszkva—Vlagyimir—Szuz- dal: kilencnapos program. Ezt a társasutazás résztvevői kiválaszthatták az Express propagandafüzetéből. Hogy kivel, kikkel töltik el a majd másfél hetet, az már a véletlen dolga. „Milyen érdekes! Ahány ember, annyiféle.” A fölfedezés még a repülőgépen hangzott el az egyik szekszárdi vállalat csinos könyvelőnőjének szájából, útban Moszkva felé. Valóban érdekes volt: az utazás is, az emberek is: szovjetek és magyarok egyaránt.

*

Körülbelül két órája repülünk. A szerencsésebbek — és az élelmesebbek — az ablakon keresztül nézik az alattuk úszó fehér bárányfelhőket és a fö- lénk boruló, valószínűtlenül sötétkék eget. A stewardess-ek már összeszedték a műanyag tálcákat, poharakat, evőeszközöket, az ebéd maradékát, kezdik osztani a cukorkát, csokoládét. Valahol mögöttem rövid párbeszéd:

t Szabad kettőt is venni? f •— Hát. V. Ki van számolva.

Hátranézek. Az utas is, a stewardess is elpirul. Utóbbi yalószínűleg zavarában.

i — - í

*

No, lássuk, mi újság a világban ! Ezzel a gondolattal álltam be abba a sorba, amely a moszkvai Lenin Múzeum falánál kígyózott az újságárus felé. Miután leszurkoltam a két kopekot a Vecsernaja Moszkváért (az ottani Esti Hírlapért), jó magyar szokás szerint elkezdtem olvasni az utolsó oldalt. Egy kis híren akadt meg tk szemem: arról volt benne szó,

hogy kollégiumot építenek a szakmunkástanulóknak — Szekszárdon.

*

Az út vége felé már többünkön kezdtek mutatkozni a heveny ikon- és templommérgezés tünetei. Még a legigényesebb műélvezők sem panaszkodhattak, hogy keveset láttak — a pénzükért. Azért Szuzdalban — a néhány múzeum-kolostor és a skanzen után besettenkedtem egy igazi, működő templomba is. A műemlékek és ez utóbbi között egyébként csak annyi a különbség, hogy előbbiekben turistákból, ebben pedig öregasz- szonyokból áll a „közönség”.

Tisztelettudóan támasztom a falat a bejáratnál, nézem, amint egymásután gyulladnak meg a sekrestyés öregasszony által húsz kopejkáért árusított vékony kis viaszgyertyák az ikonok előtt. Hirtelen hosszú, fekete palástban bejön a pópa. Mellettem fölszisszen a templom két fiatal látogatója: mindkettő csinos, szőke idegenvezető, vagy félórája még franciául beszéltek a pravoszláv szentekről, ikonfestőkről.

— Nahát, milyen fiatalt — sziszegi az egyik.

— És milyen csinos — kontráz rá a másik.

*

Vlagyimirtól nyolc kilómé-' térré van Bogoljubovó, az 1175-ben meggyilkolt Andrej Bogoljubszkij fejedelmi palotájának romjaival és a jóval később épült kolostorral. Innen már csak egy ugrás — néhány száz méter — a Nerl és a Kjazma egykori találkozásánál

emelt Mária Oltalma templom Szép nagy réten át sétálunk a Vlagyimir—szuzdali építő- és díszítőművészet régi emlékéhez. Néhány nyolc-tíz év körüli srác csatlakozik hozzánk. Két- három barátságos mondatot váltunk a szünidőről, iskoláról, játékról és Aljosa, a szőke hajú, kék szemű mokány kis legény máris úgy jön mellettem, mintha Budapestig akarna kísérni. Jó mélyen belenyúl a nadrágja zsebébe, egy bádogból készült, pettyes katicabogarat vesz elő.

— Neked adom, jó? — kérdezi bátortalanul.

Egyébként a templom nevét már elfelejtettem — az útikönyvből kellett előkeresnem. Aljosára viszont, aki néhány barátságos mondatért cserébe oda akarta adni a kedvenc játékát, bizonyára még nagyon sokáig emlékezni fogok. Már csak azért is, mert magatartása nagyon jellemző azokra az egyszerű, nyílt szívű szovjet emberekre, akikkel találkoztunk.

Végezetül ismét rólunk, magyarokról. Vasárnap délelőtt a Kreml egyik bejáratánál, a Borovicki-toronynál. Lassan halad előre a több száz méteres sor. A kapunál néhány rendőr vigyáz arra, hogy nagyobb csomagot senki se vihessen be. Többek között egy magyart is kiemelnek a sorból. Ö csak áll tanácstalanul, jókora aktatáskájával, nem tudja, hol a csomagmegőrző. Vissza akarok menni, hogy megmagyarázzam, nincs abban a táskában semmi különös és ha akarják, visszafelé is megmutatjuk. A tömeg azonban sodor, no meg én sem szeretnék lemaradni a csoporttól. A táskamutatás és a magyarázat ezúttal elmarad. Szerencsére. Ugyanis — mint később kiderült — a táska félig volt eladásra szánt rágógumival.

>a-y

Asztal, huszonhét terítékkel

A

kkoriban Erzsi néni sokat sírt. „Maradt itthon négy gyereke — vigasztalták a szomszédok. — örüljön és nevelje azokat". Igaz maradt itthon négy gyereke, de 6 azon rágódott, hogy mi lehet a két lánnyal? Egy édesanyának nincs kedves és még- kedvesebb gyereke. Valameny- nyit szereti, de azért amelyik messze idegenben van, amelyiket félteni kell, hogy talán sohasem tér vissza, arra többet kell gcmdolniá^ypirw

S két lány 3u0 és Irén — ma már részletezni felesleges okokból —- 1946ban hagyta el az országot. Nekivágtak a bizonytalannak, itt hagyva családot otthont, a szülői házat, a lábadozó országot. • «5

1 Erzsi néni visszavárta a Iá-’ nyait. „Addig nem halok meg, amíg egyszer újból

együtt nem lesz a Család” — szokta mondogatni vigasz- és biztatásképpen. Sokáig, majd harminc évig kellett várnia, j

f Most együtt vannak. Ä Gemenc Szálló reprezentatív éttermében készülnek vacsorához ülni. Erzsi néni rövid köszöntőt mond, illetve mondana, ha fel-feltörő könnyei nem gátolnák ebben. >v,

íme, a család. Legközelebbről, Szekszárdról az egyik fiú Laci és Erzsi lánya jött. Leg- messzebbről az amerikai Mi1975. augusztus 27.

chigan államból. Mr. Johrt Passick felesége, született Lotz Júlia érkezett. Huszonkilenc év után először jár Magyarországon. A férje Németországban volt katona, amikor megismerkedtek. Pár évvel később települtek az USA-ba. Ezzel kezdődtek a vándorlás évei. Nem tudták hosszú ideig eldönteni, tyol szeretnének és hol tudnának legkönnyebben megélni. Kalifornia, Florida, Washington, majd Michigan állam volt az útjuk. Az utóbbi államban férje szüleinél éltek pár évig, majd újabb három év német- országi tartózkodás után Georgia állam és újból Michigan. Véglegesen letelepedtek. A fiatalasszony vágyódott haza Magyarországra, de sok idő telt el, amíg a vágyaiból valóság lehetett. Egy közbejött betegség hosszú időre elhalasztotta az utazást. Családjának anyagi helyzete leromlott. Szóba se jöhetett a drága európai, konkréten magyarországi utazás.

E

rzsi néni mesélte, hogy akkortájt semmit sem tudott a lányáról. A levelek „A címzett ismeretlen helyre távozott” szignóval jöttek vissza. A Vöröskereszttel kerestették. így jutottak a nyomukra Georgiában- Aztán a gyűjtögetés, a tervezés időszaka következett. Valami azonban mindig közbejött, ami miatt az utazás elhalasztódott. Házat építettek, autót vettek. Kislányuk tízéves lett mire meglátta édesanyja szülőhazáját, édesanyja pedig szüleit, testvéreit. fjtfs

A másik távolba szakadt lány Frau Irene Hartung, született Lotz Irén; Jelenleg a Göppingen melletti Jeben- hausenben él. Ö, annak idején hathónapos kislányával vágott neki a hosszú útnak. Férje később ment utánuk. Az itthon- maradottak izgultak, mi lesz a kislánnyal, hogyan viseli el a bizonytalan utazást? A kislány súlyos beteg lett. Gyógyszer, orvos hiányában kilenc- hónapos korában. meghalt. Édesanyja, Irén asszony 1971- ben látta először viszont a szülői házat. Azóta minden évben jön,. Addig ő is anyagi nehézségek miatt maradt távol- Házat építettek, hét gyermekük nevelése sem kevés pénzbe került, szóval nem jutott mindenre. A legkisebb fia tizenhét éves. Ö az első, aki a gyerekek közül Magyarországra jött.. „Most hosszabb ideig maradtunk, mint általában, mert most jöttem először úgy,-hogy nem kellett kölcsönkérni pénzt az útra. Hó végére haza kell érnünk, harmincadikén lesz a két nagyobbik lányom esküvője.” — mondja Frau Hartung.

n szomszéd megyeszékhelyről, Pécsről, a dohánygyár művezetője, _.otz István érkezett »családjával. Itt van a másik két Szek- szárdon élő gyerek, Anna és Laci is. Az asztalon huszonhét embernek terítettek. A lányok között már két nagymama van és a főhelyen Erzsi néni öz.v. Lotz Jánosné, az édesanya, a* nagymama, a dédnagymama ül. Ö, aki mégis összefogta a családot '

' Csoda, ha szemében a meghatott boldogság könnyei ülnek?

TAMÁSI JÁNOS

Komputer

a gyógyítás szolgálatában

A számítógép, - melyet némi túl-! zással gondolkodó gépnek is titulálnak, egyre inkább: tért hódít az élet; minden területén.;- Memóriája elmé-j. letileg a végtele-j nig bővíthető, saz! emlékezetébe táp-'; Iáit adatok közül ! a kiválasztottakat 1 a másodperc pará-j nyi töredéke alatt: az ember rendel-! kezésére tudja bo-j csátani. ^

Hamarosan egy} ilyen bonyolult,’! de igen hasznos i berendezés műkő- i dik Szekszárdon j is, a Balassa János megyei kórház- J hun- ..Jii

A terv; mely-V nek egyik része j most valósul meg : a megyeszékhe- j lyen, magában ’ foglalja a magyar ; egészségügy szá- : mítógépekkel tör- - ténő felszerelését.

A következő évtized közepéig három irányban végeznek kutatásokat, melyek megalapozzák az okos gépek széles körű bevezetését

gálát különböző témáiból adódó feladatok számítógépes megoldását dolgozza ki.

Budapesten az Egészségügyi Szervezési Tervezési és Információs Központban kutatók dolgozzák fel az egész ország megbetegedési statisztikáját, s ezekből levonva a következtetéseket, előkészítik a bevezetésre kerülő rendszer több variációját. Szegeden az orvos- tudományi egyetem kibernetikai tanszékén a kutatások szolgálatába 1 állítandó számítógépes rendszer alapjait dolgozzák ki.

Szekszárdon pedig a gyógyítást közvetlenül elősegítő számítógép alkalmazásának lehetőségeit vizsgálják. Ez a kutatóközpont az orvosbiológiai adattárolás lehetőségét, valamint a gyógvító-meeelőző szol1 . * *»•>- ■' •' ■ •'**'

1 A megyeszékhelyen az előkészítő munkák a befejezéshez közelednek. Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 36 millió forintot bocsátott rendelkezésre, melyből egy VIDEOTON gyártmányú R—10- es számítógépet vásároltak, és állítanak ezekben a napokban üzembe. Hamarosan orvosok^ mérnökök, matematikusok, közgazdászok és programozói» látnak hozzá, hogy nyolc, majd tizenhat ágy betegeinek adatait programmozzák be a gépbe, hogy szükség esetén pillanatok alatt az orvosok rendelkezésére bocsáthassák a végzett vizsgálatok eredmé-? nyeit

A VIDEOTON szakembere szereli a komputer központi egy;

ségét.

Fotó-, Szepesi,

Utolsó ellenőrző méréseket végzik a számítógép adattárolóján»