Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-06 / 183. szám

A nagy vásárok emlékére száradt az éjszaka. Az első pavilonok már pénteken este piegérkeztek a vásár helyére, a legforgalmasabb helyeket el­foglalták a „hivatásosok”. A kis árusoknak — akik maguk által készített portékát, dísz­tárgyat, cserepet — hoztak, már csak a bejárattól távoleső helyek maradtak, az alkalmi árusok pedig letelepedtek oda, ahol még volt talpalatnyi hely. Egy újságpapír a fűre. Kész a stand, —* * 1 Micsoda vándorlás! Csak be kell állni a leg­hosszabb autósor végére és megvan a jó irány. Az autók és motorok kilométeres sor­ban várakoznak az út szélén, bokrok aljában. Lépésben ha­ladunk, a meleg egyre na­gyobb. Emberek kiabálnak mellettünk, izzadtságszag csa­pódik be a kocsi leeresztett ablakán. A gyalogost ellenáll­hatatlanul sodorja a tömeg. Az „áramlat” először az autóvá­sárba vezet, aztán a kirakodó- vásár pavilonjain át az állat­vásárhoz, onnan pedig a zsib­vásárba. Az árut alig látni a tömegtől, fényképezni nem le­het, minduntalan nekiütődnek a fényképezőgépnek. Testkö­zelben vagyunk: vásárnézők, akiket kilométerekről hordott ide a kíváncsiság. . - av. Fekete pór száll, elkevere­dik az izzadtság apró csöpp- jeivel, maszattá válik a ké­pünkön. Egyre sodródunk. A bazársor: a szokásos, bár­hol megtalálható kacatok és giccsek mellett jó üzleti érzé­kű szabók divatos farmer- nadrágjai, színes pamuttrikók. Mellettük: jó masszív kárpi­tosgarnitúra, piros és zöld színben, (ki viszi el és mivel, el nem tudom képzelni) fonott hintaszék. Kalapos, papucsos \ következik, szitakötő mester, késes, kékfestő, bőrös, egy má­sik sátorban férfiöltönyöket kínálnák, a szűcsök előtt nagy a tolongás, vásárolnak is — divat az állatbőr, — az egyet­len üres környék a télikabát- árusé — ő is reménytelennek tartja a dolgot, bosszúsan tá­masztja a sátorrudat _ 'Á bazársorról széles úton hömpölyög át a tömeg a zsib­vásárra. Sültkolbászszag, sör- bugyborékolás, lökdösődés. Kiskutyaárusokkal kezdődik a piac: aktatáskából kínálják a kandi kutyakölyköket. Kis­kutyákon kívül kismacskát is lehet venni, egy éltes hölgy lila ruhában kalitkával sétál: papagájpár tollászkodik ben­ne. A kiterített újságpapír­standon elképesztő áruk: har­mincéves napozó, talp nélküli tornacipő, használt pizsama — tíz forintért viszi el egy öreg­apó — rozsdás kondenzátor, lyukas autógumi, hajatlan ha­jasbaba, erős paprika nyolcvan fillérért, öreg óra, vadász jele­neteket ábrázoló festmény, ere­deti farmernadrág, televízió, könyvek és hanglemezek — még Vagy százféle holmi ki is maradt a felsorolásból. Az egyik oldalon a szótla­nul vagy hangosan árulók, a másikon böngészők vagy fity­málok, nézelődők és alkudo- zók. ' ' f ' • 1 Az eladók között feltűnően sok a „koros hölgy”, — kipin- g ál t, felzsabózott asszonysá­gé hangon, tukmálóan vagy sértetten — de elképesztő hol­mikat kívánnak elképesztő áron továbbadni. Húsz éve ka­pott amerikai csomagok mara­déka, a szomszédasszony eddig porrongynak használt kislány­kori ruhái, hagyatékból szár­mazó alsóruhák: kupacban, vagy szép sorjában, vásárlót remélve. Van néhány értelmiségi is: főleg fiatalok. Lemezt vagy farmert árulnak, egyik meg­unja, felemeli a fűről a far­merzubbonyt, kettőt ráz rajta, aztán vállára veti és tovább­áll. (Szerencsét próbált, a me­legben nem kell a zubbony, gondolta eladja.) A legsikeresebb üzleteket a sokác parasztasszonyok bonyo­lítják le: ingeket, szőtteseket árulnak, mindegyikük előtt nagy a tömeg, ötszáz forint egy csipkés, hímzett paraszt­ing, nem is kell értőnek len­ni, hogy felfedezze az ember, a legtöbb a napokban készült, sebtében összegépelve a régi párnahuzat és lepedővég meg­felelő darabja... Érdekes, hogy éppen az eredeti darabokat do­bálják félre a vásárlók. A vásár négy része négy kü­lön világ. Az állatok közé — összeszorulva, bőgve, nyihog- va szenvednek a melegtől, csí­A nagy meleg bá gyászt ja a kofákat, egyébként is akkora a tömeg, hogy mindenki kedve­zőnek ítéli a helyzetét. A fel­hők tizenegy óra felé kezde­nek sűrűsödni, még ideje sincs összehúzódzkodni senkinek, itt a zápor. A ponyvával betakart szentképárus-asztal mellett áz­va nézzük az árusok futását Fel a bugyrot a hátra, és irány a háttérben rostokló bicikli­hez, lovas kocsihoz, motorhoz — vagy Volgához. Csak a bódésor és a legki­tartóbb árusok vészelik át a tízperces zivatart. A Nap újra süt, de csak a kopasz, szemét­tel, papírral és sörösüveggel teliszórt teret szárogatja. A kofák csoportja megélénkül, a kóbor nézelődőket hangos szó­val hívogatják, az árak per­cek alatt zuhannak — három­száz forintról le húszig, de sokszor így sem sikerül sem­mit elsózni. A legjobb vevő egy reszketeg kezű öregapó, vásárol itt is, ott is, pizsamát tíz forintért, inget húszért, ka­lapot ötért. A szőlőbe jó lesz — mondja a pizsamaárusnak, az helyeslőén bólogat, majd Értesülésem nem hivatalos forrásból való, de megbízható: két vörösre cserzett bőrű vásá­rostól származik. Manapság ez a legnagyobb vásár. A pécsi. Itt mindent meg lehet venni, csak böngészőkedv és pénz le­gyen az embernél. — Az idő — úgy tűnt — ked­vez a vásárosoknak: már haj­nalban kellemes langymeleg volt, az előző napok sara fel­pős pára- leng körülöttük, — csak az lép, aki vásárolna, a nézelődők elkerülik a közelü­ket. Az autósok vására a leg­csendesebb, az eladók — itt ők vannak többen — kocsi­jukban üldögélnek, újságot ol­vasva, eszegetve. A szélvédőn cédula, mit kérnének a jármű­ért.- Alku, próbálgatás minden tizedik kocsinál, ott sem he­vesen.. hozzáteszi, hogy a vetett ágy­ba is befeküdhet az ő pizsamá­jában, szinte új, és gyorsan el­tűr egy nagy foltot. A legtovább a bazári árukat kínáló árusok húzzák, az autó­sok, a pecsenyesütők ebéd után összeszedelőzködnek. Az autósok sora elvonul, az út mentén stoposok kéredz- kednek, karjukon sokácing, kezükben kancsó, vásári hol­mik. A piactér estére kiürül, majd legközelebb, a következő hó­napban újra fogadja a zsibon­gó tömeget: a szerencseleső árusokat, a csodaváró kíván­csiakat. Varázsa egy alkalom­ra szól, vagy csak tíz percre. A nagy forgatag ennyi ideig nyűgözi le az embert, csak ad­dig szórakoztat Különben 1 múzeum ez, élő múzeuma a valaha volt, ma már csak ku­riózumszámba menő nagy vá­sároknak. VIRÄG F. É. Komáromi Zoltán felvételei. 1975. auguszhi á->K akik csipogva vagy káro­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom