Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-31 / 204. szám

GALAMBOSI LÁSZLÓ: CoVfcNYEK KÖZT rA köd konok ormát rontják. Szőlőkarók meglyuggatják. Hó-kastélyok düledeznek. Égi partok tüzesednek. Csonka már a fagy patája. Darabokban a jég járma, öreg bogyót szarka pörget. Bimbó-székre bogár szökhet. Számycsattogás körös-körül. Ereszkedő hattyú örül. Gyémánt tálban nézi magát. Lfant hívogat nádfuvolát. Jegenyéből kivájt teknő lisztjét őrzi aranykendő. Hol a búza váltunkig ér. vendégel a metszett kenyér. Vigadoz a piros madár. Liliomos fészket talál, ölekből fut a fiúcska. Készülődhet vándorútra Gyász-ezüstben, feketében', ösvényeken eléd értem. Elhagytam a baj kunyhóját Tárulkozva hajlok hozzád. Hajlok hozzád tárulkozva bizonyosság hordozója. Dobbanthatjuk máglyáinkat Elűzzük a farkasokat lndásodó indulatok, ne rontsatok. Szakadjatokí Tűz-kupolán ég a lándzsa. Bosszú a jót ne gyalázza. Szólít majd a Messzenéző, tévelygőkre letekintő. Megbocsátó tenyerébe simul arcunk fényességei Új könyvek Fraisse: X kísérleti pszicho­lógia gyakorlati kézikönyve. Lukácsné—Tarján; Játékos matematika. Tanári segédkönyv matema­tika, szakközépiskolák IV. o. számára. Ausztria Panoráma útiköny­vek. Üj magyar lexikon 5. kötet. így oldunk meg kémiai fel­adatokat. I. Kun: Tanuló fotőamatörök könyve. Czakó Gábor: Csata minden áldott nap. Gorkij: Az anya Dk; Krúdy: Színbáb gyermekko­ra. Stachó: X programozás ma­tematikai ábécéje. Tasnádiné: A bécsi porce­lán. Závodszky; Svédország. (Pa­noráma útikönyv). Birkás E.; Elfelejtett embe­rek. Tüskés Tibort Nagyváros születik. (Mo. felfedezése). Hatályos munkaügyi jogsza­bályok. I„ II. Mannová: így hímezzünk. Információk a gyümölcsfaj­tákról. Az el nem képzelt Xmerika. Illyés: Hetvenhét magyar inépmese.' Papp: Magyarország védett területei, növény- és állatrit­kaságok. Boas: Népek, nyelvek, kul­túrák. Válogatott írások. Cornforth: a nyílt filozófia és nyílt társadalom. Gondos: Olvasói1 ízléstípu­sok. Háns: Mi is Voltunk gyere­kek. Horváth: Hány példányban óhajt élni. Huba: Spanyolországi uta­zások. A két kongresszus között. Knight; Légy hű magadhoz. Lange: Kelet-Afrika állat­paradicsomában. Lévai; Szakácskönyv ábécé­ben. Nyugat-Európa autótérké­pe. Ridnyik: Kvantummechanika mindenkinek. Kekkonen: A finn külpoliti­ka útja. Az elsp évtized H ozzáértő ember, ha fát ültet, nagy gonddal vá­lasztja ki a csemetét. Fejlett, egészséges legyen a gyökérzet, erőteljes a korona. Sok minden az ültetésnél dől el, milyen fa válik a csemeté­ből, de — tapasztalatból mond­hatom — azért nem akkor dől el minden. Csenevész kisfács- kák is, jó talajba, jó gondozó keze alá kerülve erőre kap­hatnak később, s egyáltalán nem ritka, hogy a fejlődésben megelőzik életképesebb faisko­latársukat. Az ember életében sem rit­ka eset az ilyen; véznácska gyerekekből akár élsportolók lehetnek. A tizenéves kor, a biológiai érés, sok meglepetést tartogat. Szép gyerekekből or­mótlan kamaszok válnak, csú­nyácska bakfisokból érett, bá­jos nők; az egészséges fiatal szervezet hihetetlen átalakulá­sokra képes. De vajon a tehetség, a • jel­lem fejlődésének melyik élet­korban keressük a kritikus pontjait? Igen-igen sokféle ha­tás működik közre a nevelés­ben a pólyától a nagykorú­ságig. Olykor fölerősítik egy­mást ezek a hatások, olykor semlegesítik, de abban megle­hetősen egyetértenek a pszi­chológusok, hogy a belső fejlő­dés legfontosabb eredői a gyer­mekkorban keresendők. Bizonyosra vehetjük tehát; hogy a jellemtorzulások, a bű­nözési hajlam, a közösségelle­nes magatartás gyökerei is ál­talában visszanyúlnak az első évtizedbe. így is mondhatnám: hosszú a lappangási idő. Érde­mes ezért figyelnünk, milyen korai fertőzéseket lajstromoz­nak leggyakrabban a pszichiá­terek. Például: a rossz családi kör­nyezet. Marakodó szülők, nagyszü­lők, züllő, széthulló család, al­koholizmus, prostitúció, ter­heltség, bűnözés a felmenőág­ban — széliében ismert okok; „alma nem esik messze a fájá­tól”. Tíz éven alul a leghatáso­sabban nevelő környezet két­ségkívül a család. És a züllő család, ha nem is törvényszerű­en, de igen általánosan a ma­ga képére és hasonlatosságára neveli az utódait A másik leggyakoribb fertő­ző góc kevéssé ismert a lai­kusok — tehát: a családi ne­velésben legilletékesebbeH, a szülők — körében. Maga a szó is idegen, amely a kórokozót jelöli: hospitalizáltság. N eves pszichológusok egy­behangzó megállapítása szerint a korai eltávolo­dás az anyától — ha tehát az első testi-érzelmi kapcsolatok megszakadnak vagy létre sem jönnek — tartás, nemritkán helyrehozhatatlan torzulásokat okozhat a személyiség lelki­szellemi fejlődésében. Kossuth-díjas gyermekpszi­chiáterünk, György Júlia, könyvében olvasom („Az anti­szociális személyiség”): a csa­ládon kívül „nevelkedők szel­lemi fejlődése minden vonalon meglassul, vagy megakad... Az érzelmileg kielégítetlen gyermek... semmiféle érzelmi kapcsolatot nem létesít sem a környezetében élő személyek­kel, sem a tárgyakkal. Ennek következménye egyik oldalról a fogalomképzés szegényessé­ge, beszűkülése... A másik még döntőbb károsodás, hogy az érzelmi kapcsolatok a kül­világgal a szerető anya, vagy anyafigura híján (tekintve, hogy még a gondozók szemé­lye is állandóan változik) nem alakulhatnak ki. Minthogy nincs kiért és miért elfogad­nia a társadalom normáit — melyeket e korban az anya közvetít. .” A szerző igen gazdag ta-' pasztalati anyag birto­kában, s a nemzetközi szakirodalom áttekintő isme­retében jut ezekre a következ­tetésekre. De más neves pszi­chiáterek írásaiban is hasonló megállapításokra bukkanunk. A legjobb nevelő sem pótol­hatja a gondos szülőt — még a gondatlant is nehezen. A szo­ros, személyes, érzelmi kapcso­lat — legtermészetesebben a szülőkkel, az anyával, — két­ségkívül a legfontosabb felté­tele a gyermek további érzel­mi-értelmi fejlődésének. Bár önmagában a szeretet sem elég, sőt nagyon is kevés lehet, ha nem okos — erre egy harmadik nagy tünetcsoport figyelmeztet. A körülrajongott egyke, a kivételezés a testvé­rek között, a szülők — különö­sen az elvált szülők — versen­gése a gyermekért, a mostoha­probléma. No, de hát sző sincs arról, hogy egy rövid cikkben akár csak fel is sorolhatnám az ér- zelmi-lelki-jellembeli fejlődés korai kórokozóit. Nem is cé­lom ez. Csupán néhány mosta­nában forgatott könyv legfon­tosabb következtetéseit szeret­ném — magamnak is — meg­fogalmazni: több figyelmet az első évtizedre! A tizenévesek válságairól, a kamaszkor modem gondjairól sok szó esik a sajtóban és egyebütt. Ez a sok szó mintha elterelné a figyelmet a ka­maszgondok, -bajok leggyako­ribb eredőiről: a fejlődő gyer­mek jóval korábbi érzelmi-jel- lemi sérüléseiről, torzulásairól. Mint ahogy a fiatalkori bűnö­zést, a huligánkodást, a garáz­da, agresszív hajlmokat és ál­talában a megrögzött társada­lomellenes magatartást sem érthetjük meg az első tíz év feltérképezése nélkül. Neves hazai tudósok •— Gegesi-Kiss, Libermann. Pop­per — értekezése, Bo- zóky Éva könyve peda­gógiai tapasztalatairól ugyan­úgy erre figyelmeztet, mint az idézett szerző. D e lássunk még két fon- _ tos, hasonlóan egybe­hangzó következtetést. Először is: a gyermek elva- dulásának a családtól, a társa­dalomtól — végeredményben az antiszociális, a bűnözési al­kat kialakulásának — mindig összetettek az okai, mindig több tényező együttes hatásá­ra, és rendszerint az érzelmi védettség hiánya miatt követ­kezik be a nevelési csőd. A másik az úgynevezett azonosulás hihetetlenül nagy jelentősége. Az érzelmi kötő­désé szülőkhöz, családbeliek­hez — később: iskolatársakhoz, nevelőkhöz — a minél inkább azonos, annál inkább nevelő társadalmi és földrajzi környe­zethez. Ha az azonosulás ösztö­ne, igénye, képessége az első években szorosan köti a gyer­mekeket az anyához, a szülők­höz, s ha ez a kötődés számára felnőttkoráig érzelmi menedék marad, — akkor a későbbi azonosulásoknak is egyenesebb az útja a java iskolatársakhoz, a java pedagógusok, felnőttek, a java fiatalkori eszmények felé. FEKETE GYULA Könyvkrila és a bestsellerlisták Egyes kritikusok azt tartják, § nem is ok nélkül, hogy — egé­szen kivételes esetektől eltekint­ve — „az" irodalom csak a bestsellerlistáktól lefelé kezdődik, azaz a „legjobbak” nem okvet­lenül jelentik az úgynevezett iro­dalom elitjét. Sok esetben be­igazolódott ez, s ezért jó arra gondolni, hogy nálunk mintha mégis a fenti állítás ellenkezője bizonyosodna be, s egyre gyak­rabban, hogy igenis a legjobb, a legszínvonalasabb könyvek fogynak el feltűnő gyorsasággal,1 s válnak valódi bestsellerré, a szó legnemesebb értelmében, olykor már csak az antikváriu­mokban fellelhetően. Elég emlé­keznünk a legutóbbi könyvhét nagy sikerére, mikoris egyes mű­veket órák (!) alatt elkapkodtak a vásárlók. Kézenfekvő a kér­dés: mitől vagy honnan „kap­nak szagot” az olvasók, hogy mit kell megvásárolniuk, de leg­alább elolvasniuk egy-egy köny­vet? Színvonalas irodalmi-esztéti­kai közízlés? Sznobizmus? Azt hiszem, könyvpropagandánk, s — olykor éppen ennek ellenére,1 ám nevelő célzattal — kritikánk; noha — úgy tűnik —- még min­dig nem elég bátran, s a „be-’ futottakat” respektálva — eddig soha nem tapasztalt fellendülése no meg általános műveltségi és egzisztenciális mutatóink adják a megoldást. További feltétel és feladat egy lelkes és értő olvasó­tábor kialakulása és egyre több olvasható, mert világos magyar nyelven, magyaroknak írt mű. S kell-e több ennél...? Művek, me­lyek nemcsak látszatra közélet/ek és irodalmiak, hanem lényegi 'je­gyük a köz féltése, az aggódó „érted haragszom” indulat és a stílus egysége (észre kéne ven­nünk, hogy új társadalmi-erkölcsi kategóriák új esztétikai kategó­riákat kívánnak), s úgy nő etikai jelentőségük, hogy esztétikai ér­tékké lényegül át. A könyvkritikának az is fel­adata, hogy elősegítse egy-egy •— jó —• mű betörését, de gyen­gítenie is kell a gyenge művek állásait. Ha aztán sikerült létre­hozni a kellően értő és erős kri­tikai érzékkel is rendelkező pub­likumot, a fenti feladatot a kö­zönség már maga végzi el, s idő kérdése csak — s egyre ke­vesebb időé —, hogy mikor ju­tunk el idáiq. DRESCHER ATTILA Az Ermitázs szabadegyeteme A régiele halhatatlan vász­naiban gyönyörködés feltéte­le: a csönd. Ahogyan gyakran mondják — a múzeumi csönd. Az Ermitázs termei közt még­is van egy, amelybe ha belé­pünk nevetés, tréfálkozás, pa­rázs vita fogad bennüket. Ez a helyiség az Ermitázs szabad- egyetemének tanterme. Jelen­leg ezerkétszáz leningrádi fia­tal látogatja a hároméves kur­zust. Az indulás óta eltelt ti­zenhét esztendő alatt húsz­ezren végezték el a képzőmű­vészet történetének szabad- egyetemét. I Az előadók' a múzeum veze­tő tudományos munkatársai. Az óriási nyomat- és repro­dukciógyűjtemény, a múzeum termeiben tartott ' órák — mindez méltán tette Le- ningrádban rendkívül népsze­rűvé a szabadegyetemet. A bérletek ára egv évre mind­össze tíz rubel, üzemekben és gyárakban, szovhozokban, tu­dományos és kutatóintézetek­ben, iskolákban és egyeteme­ken vásárolják őket. — Mi vagyunk a múzeum leggyakoribb vendégei — mondja Ljudmila Szinyelnyi- kova, a huszonhárom éves medika, a szabadegyetem egyik hallgatója. —- Az orvostudomány és képzőművészet. Meglehet, hogy ez a választás kissé fur­csának tűnik, — folytatja. — De csak első látásra az. Szá­momra ez semmiképpen sem divat. Nem azért járok ide, hogy társaságban, vagy bárhol másutt kérkedhessem Tiziano vagy Renoire életének, vagy műveinek ismeretével. Egysze­rűen többet akarok tudni a művészekről, festőkről és szobrászokról, a korról, amely­ben éltek, hogy többet tudhas­sak a ma emberéről is. Jaroszlav Mazanov huszon­öt éves, lakatos, kohászati be­rendezések szerelője mondja: — Már két éve vagyok a szabadegyetem hallgatója. Minden kedden, munka után keresztül utazom az egész vá­rost, hogy eljöhessek az Ér- mi tázsba. Hogy miért? Belső szükséglet! Természetesen a legkülönfélébb módokon lehet eltölteni a szabad időt. A ba­rátaim közül sokan színházba járnak, vagy moziba, hangle­mezt gyűjtenek, magnóznak. Én jobban szeretem ezt. Hi­szen társaimmal együtt a világ egyik legjobb, legnagyobb mú­zeumának kurzusát látogathat­juk. i r — Műveltségünkben elég sok a fehér folt — jelenti ki Jevgenyij Lazarevics, a le­ningrádi elektrotechnikai egyetem végzős hallgatója. — A művészet ismerete, a maga eszközeivel együtt segíti az embert ahhoz, hogy jobb mér­nök lehessen. Csodálatosan hat az emberre, az emberi élet mozzanatainak analízisével, Harmóniájával, belső logikájá­nak emocionális erejével. A következő hét keddjén az Ermitázs előadótermében majd újra a legkülönbözőbb embe­rek gyűlnek össze, — gépészek, elektromechanikusok, • garázs­mesterek, zöldségtermesztők —, hogy hallgathassák az elő­adást. OLEG KULES

Next

/
Oldalképek
Tartalom