Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-28 / 201. szám

Szeptember 20-tól: képzőművészeti világhét Új jogszabályokról — röviden A kortársi képzőművészet és a társadalom kapcsolatának elevenebbé tételére szeptem­ber 20-tól 28-ig képzőművé­szeti világhetet rendeznek ha­zánkban. Az UNESCO támo­gatta esemény célja, hogy a programjában szereplő képző- művészeti és iparművészeti tárlatok, előadások, filmbemu­tatók az egész országot átfo­gó és mozgósító művészeti is­meretterjesztést indítsanak el. A világhét sokoldalúan köze­líti meg a képzőművészet és a társadalom kapcsolatát, s e munkában a TIT mellett részt vesznek a könyvkiadók, a mú­zeumok, az ifjúsági szerveze­tek is. A képzőművészeti világhét ideje alatt a múzeumlátogatás ingyenes lesz, a mozikban szá­mos rokon témájú kisfilmet vetítenek, s a szokásosnál több szervezett tárlatvezetéssel, művészeti tárgyú előadással igyekeznek híveket szerezni a különböző képzőművészeti ágaknak. A világhét megnyitó rendezvénye — a III. nemzet­közi kisplasztikái biennálé — a Műcsarnokban lesz. Jelentős programmal készül­nek a képzőművészeti kiadók is: a Képzőművészeti Alap Ki­Színházi élet adóvállalata a világhét alkal­mából új típusú, nagyalakú reprodukciókat, úgynevezett „postereket” jelentet meg; a XVI. században élt M. S. mes­tertől a kortárs festőművész Bernáth Aurélig összesen húsz magyar műalkotás különleges papíron előállított művészi nyomata kerül forgalomba. A sorozat hat nagyalakú Csont- váry-reprodukciót is tartal­maz. Az iskolák számára 12 darabból álló, rajztanítást se­gítő válogatás készül, ezeket az iskolák kedvezményes áron vásárolhatják meg. A Corvina Kiadó a világhétre Rodcsenko- és Szinyei Merse Pál-monog- ráfiát jelentet meg. A világhét különböző prog­ramjaiban a nagyüzemek mun­kásfiataljai éppúgy részt vesz­nek majd, mint az úttörők, akiknek „Az én hazám” című kiállítását Dunaújvárosban mutatják be, s innen tovább- „vándorolva” az ország külön­böző városaiban teszik szem­lére. A televízió Felszabadult művészet címmel kétrészes fil­met sugároz, a Magyar Rádió ifjúsági rovata képzőművésze­ti vetélkedőt rendez. Mongóliában Esztétikai nevelés A bolgár művészeti és kul­turális bizottság országos prog­ramot dolgozott ki az esztéti­kai nevelés elmélyítésére. A program alkalmazkodik a szo­cialista kultúrforrádalom kü­szöbönálló szakaszaihoz, a be­lőlük fakadó feladatokhoz. Lényegében egy olyan fo­lyamatról van szó, amelynek végső célja annak a képesség­nek a kialakítása, hogy az em­ber valamennyi területen — a munka, az életmód, a kölcsö­nös emberi kapcsolatok és a művészet terén — felismerje, becsülje és védje a szépet és az értéket. A program kötelező iskolai oktatást irányoz elő. Kidolgo­zói ugyanis azon a vélemé­nyen vannak, hogy az esztéti­kai nevelés alapjait már az iskolában kell lerakni. A diá­kok túlterhelésének veszélye ellenére a tanárok, a szülők, sőt maguk a fiatalok is egy­öntetűen követelik, hogy az esztétikai tantárgyaknak az oktatásban több helyet bizto­sítsanak. Ennek segítségével mélyebb ismereteket lehet majd szerezni például a zene történetéről és jelenlegi hely­zetéről, avagy a képzőművé­szetről. Az esztétikai nevelés esz­közei között első helyen a te­levízió, a rádió, a film és a sajtó áll, de nem lebecsülendő az úgynevezett hagyományos intézmények — a könyvtárak, színházak, művelődési ottho­nok — szerepe sem. Dosztojevszkij­mázeum Dosztoj evszki j -emlékmúzeu­mot létesítettek a kalugai te­rület egyik festői részén. A nagy orosz író ugyanis ezen a helyen élt 1878-ban; s részben itt írta egyik legismertebb mű­vét, a Karamazov testvéreket. Dosztojevszkij egykori háza a restaurátorok keze nyomán visszaszerezte eredeti külsejét. A szobákban kiállították az író kedves könyveit, a Kara­mazov testvérek kéziratát, s Dosztojevszkij más személyes tárgyait. A mester szakmunkás to­vábbképzésről és a művezető­képzésről szól a munkaügyi miniszter 11/1975. (VIII. 8.) Mü. M. számú rendelete, amely szerint a munkások, illetve a középfokú végzettségű szak­emberek eddig szabályozott továbbképzése a mester szakmunkás továbbképzéssel és a művezetőképzéssel, mint önálló továbbképzési formák­kal egészül ki. A mester szakmunkás továbbképzés cél­ja a legjobb szakmunkásokból kiemelkedő, magas színvonalú szaktudással, valamint ideoló­giai, politikai és társadalmi ismeretekkel rendelkező mes­terszakmunkások képzése. Rendelkezik a jogszabály ar­ról, hogy ki vehet részt az ilyen továbbképzésben, milyen ismeretkörökre terjed ki a to­vábbképzés, s hogy annak be­fejezése után elméleti és gya­korlati részből álló vizsgát kell tenni, a sikeresen vizs­gázó részére pedig oklevelet kell adni. Az oklevél megszer­zése magasabb bérkategóriába történő sorolást von maga után. Ugyanígy részletezi a jogszabály a művezetőképzés célját, tartalmát, a vizsgázás kérdését és kimondja: „Az ok­levelet a művezetői munka­körbe történő besorolásnál kö­zépfokú képesítéssel egyenér­tékűnek kell tekinteni.” (A rendelet a Magyar Közlöny 56. számában jelent meg.) A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter 13/1975. (VIII. 8.) MÉM számú rende­lete a nagyüzemi állattartó- telepek és az állattartással kapcsolatos egyéb létesítmé­nyek beruházásaira vonatkozó állategészségügyi előírásokról szól, s mindenekelőtt tisztáz­za, hogy mi tekintendő nagy­üzemi állattartó telepnek, mi- I lyen szabályokat kell az állat­tartó telepen és azon kívül az állattartással kapcsolatos egyéb létesítmények beruházá­sainál szem előtt tartani. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Építésügyi Ér­tesítő 25. számában megjelent, a gazdasági vezetés és a szak- szervezeti vezető testületeknek az V. ötéves terv vállalati közművelődési programja ösz- szeállításával kapcsolatos kö­zös teendőihez adott irány­elvekre, melyek kihangsú­lyozzák, hogy: „A közművelő­désnek hozzá kell járulnia a munkások közéleti tevékeny­ségének fokozásához, segítenie kell a szocialista demokrácia további kiszélesítését.” Az irányelvek foglalkoznak a vál­lalati közművelődési tervek elkészítésének szempontjaival, módszereivel. A Kohó- és Gépipari Köz­löny 31. számában közérdekű közlemény jelent meg arról, hogy a vállalatoknál szerve­zett szakszervezeti jogsegély- szolgálat jogosult a vállalat dolgozóját, nyugdíjas dolgozó­ját és szakmunkástanulóját a polgári peres és nem peres el­járásban képviselni a dolgozó részéről adott meghatal­mazás alapján. Az OKISZ Értesítő 28. szá­mában a vegyszergyártó (szál­lító) göngyölegek tisztítása és színjelzése tárgyában megje­lent közleményből idézzük: „...ismételten felhasználásra kerülő göngyölegeket minden felhasználó felelősséggel, tisz­ta állapotban köteles az újra­töltést végző, vagy forgalmazó szervhez visszaküldeni. Nem tiszta göngyöleget a töltőállo­más nem tölthet meg. Dr. Deák Konrád j osztályvezető ügyész I A világ drámairodalmának klasszikus alkotásai állandóan szerepelnek a mongol színházak műsorán. Első ízben Gogol „Revizor”-át állították színpadra 1936-ban. Ezt Lope de Vega egyik darabja követte. 1938—39-ben Goldoni és Moliére víg­játékai közül mutattak be, majd 1941-ben következett Csehov több drámája. A háború éveiben Szimonov és más szovjet írók darabjait játszották. A háborút követő legjelentősebb bemutató 1950-ben volt: Shakespeare „Otelló”-ja. A 60-as és 70-es években vitték szín­re Szophoklesz „Oidipusz király”-át, Shakespeare „Lear ki- rály”-át, Csehov „Cseresznyéikért”-jét és Gorkij „Emberek között” című művét. A legnagyobb sikerrel játszott balettek: Aszafjev „Párizs lángjai”, Rimszkij-Korszakov „Seherezádé”, Delibes „Coppé- lia” és Prokofjev „Hamupipőke”. Barangolás Nyugat-Európában Innsbruck és a hegycsúcsok ' 5. Innsbruck kétszeresen szép. Szép egyszer, amikor az utas megérkezik és felfedezi, hogy a város felett úszó felhők tán csak a hegyek alsó harmadá­nak magasságában szakadnak foszlányokká, és ami felettük látszik, az még mindig hegy. Feljebb ismét felhők következ­nek, aztán újra a hegy. A Solstein 2633 méter magas, a Brandjoch 2596, a Frau-Hitt nyereg 2273, a Rumer Spitze 2453 és ahová végül is fogas­kerekűvel és kétszeri drótkö­télpálya-átszállással feljutok, a Hafelekar 2334 méter. Innen letekintve tárul elénk a máso­dik szépség, Innsbruck a ma­gasból. Az első eset életemben, hogy felülről nézhetek egy ma­gasban keringő repülőgépre, jó ezer méterrel alattunk le­het. A rohanó Inn mellett ma­kett-formában rajzolódik ki az a várostérkép, amit a pályaud­varon nyomtak a markomba. A régi császári kertek zöldje, az óváros, az új Hofburg, a templomtornyok és jobbra- balra a széleken a modern Innsbruck toronyházai. A Habsburgokról a magyar emlékezet nem őriz túlságosan hízelgő képet. A bécsi Hofburg számunkra az elnyomás egyik jelképe. Az itteni azonban csa­0 ládiasabb, barátságosabb, em­beribb. Az építtető I. Miksa császár, majd I. Ferdinánd ide­jén Innsbruck császári székhely volt — biztonságos távolban a harcias hajlandóságú magya­roktól és természetesen a tö­röktől is. Miksa emlékét őrzi a valóban aranylapokkal, bur­kolt gótikus, fedett erkély, az „Aranytető” is, melynek res­taurálását épp ezen a nyáron fejezték be. Impozáns a XIV. század elején épült városto­rony, Maullertsch kedvelői a Hofburg óriás termében gyö­nyörködhetnek a Habsburg- és Lotaringiai házak megdicsőü­lését ábrázoló freskóban, a fe­rencesek temploma pedig egy­ben a síremlékeké is. Itt lát­ható a keresztény világ egyik óriási méretű és talán legkülö­nösebb síremléke, ugyanis nem nyugszik alatta senki. I. Miksa teste Bécsben fekszik, itt azon­ban 28 óriás szoborral díszített emlékmű idézi őt és elődeit, valóságos szoborkiállítás. Ausztria legnagyobb parasztve­zére, a Napoleon parancsára 1810-ben kivégzett Hofer And­rás ugyancsak itt nyugszik. A síremlék sokkal méltóbban őr­zi emlékét, mint az az 1000 négyzetméteres óriási körkép, mely külön épületben látható a Hungenburghoz vezető fo-; gaskerekű állomása mellett, és amiről joggal mondható, hogy a giccs határát súrolja. A múzeumok között lehet válogatni. Aki a néprajzit vá­lasztja, az szép összeállításban ismerkedhet meg a tiroli nép­művészettel, szobabelsőkkel és népviselettel. Népviseletet azonban az utcákon is bősége­sen látni. Tiroli nadrágot visel öreg és fiatal, itt is, ott is ólomsúlyúnak tűnő turistaba­kancsok csattognak az aszfal­ton. A látogató néha úgy véli, hogy a bennszülött tiroliak egyik része arra vár, hogy he­gyet mászhasson, a másik már fenn is van valahol a csúcso­kon. Az idegen azonban jobban teszi, ha ilyesmire csak avatott vezetővel vállalkozik és inkább kifizeti a drótkötélpálya borsos díját. Felérve a fül halk kat­tanással jelzi a magasságkü­lönbséget, a kristálytiszta leve­gőtől tágul a tüdő és a valósze­rűtlen távolságig látható csú­csok tömege Vajda János köl­teményének hangulatát ébresz­ti. Felületesen fogalmazva; Innsbruckban (Ausztriában) '„könnyebb” magyarnak lenni; mint a Német Szövetségi Köz­társaságban. A nekünk nem okvetlenül rokonszenves közös történelmi múlt emléke eleve­nen él, a mindig szívélyes ti­roliak a magyarral talán egy árnyalattal még a szokottnál is barátságosabbak. A szállo­dai portásnak az útlevelemről szerencsére nem a „Puszta, Tschickosch, Gulyasch” jut eszé­be, hanem meglepő módon a — „Szegediner Festspiele”, az­az szegedi ünnepi játékok ne­vét idézi. Az Inn árad, ezekben a na­pokban úgy tűnik, hogy Euró­pa valamennyi folyója árad. Szürkés víztömeg rohan a Du­na felé, mely a két folyó talál­kozásánál még a jelentéktele­nebbik és tulajdonképpen csak az Inn jóvoltából válik igazán Dunává. Éjfél után hosszú, hű­tőkocsikból álló szerelvény csattog be a főpályaudvarra. Valamennyi kocsi oldalán ott a MÁV jelzés, Magyarország­ról jött. Oda, ahová a percnyi pontossággal begördülő Wiener Walzer expressz éjszakai 1 óra 38 perckor elindul a majdnem háromhetes nyugat-európai ba­rangolásának végéhez érkezett utassal. (Vége.) ORDAS IVÁN ! t» <1 1975. augusztus 28« Részlet az innsbrucki császári palotából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom