Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
Iz európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya Az első fejezet második része „A bizalom- erősítő intézkedésekről, a biztonság és leszerelés néhány vonatkozásáról szóló okmány”. Ennek keretében szó van az olyan nagyobb hadgyakorlatok előrejelzéséről, amelyeken a részt vevő csapatok teljes létszáma meghaladja a 25 000 főt, amelyeket bármely részt vevő állam területén Európában, valamint értelemszerűen a hozzá tartozó tengeri térségben és légtérben tartanak. Az előrejelzést nem később, mint 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják. „A részt vevő államok felhívják a többi részt vevő államokat, hogy önként és kétoldalú alapon, a kölcsönösség és valamennyi részt vevő állam iránt tanúsított jóakarat szellemében, küldjenek megfigyelőket a hadgyakorlatokra.” „A részt vevő államok elismerik, hogy saját belátásuk szerint előre jelezhetik nagyobb katonai mozgásaikat is azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a bizalom erősítéséhez.” A záróokmány a leszerelés kérdésében a következőképpen foglal állást: „A részt vevő államok elismerik, hogy valamennyien érdekeltek a katonai szembenállás enyhítésében és a leszerelés előmozdítását célzó erőfeszítésekben, amelyeknek az a rendeltetése, hogy kiegészítsék a politikai enyhülést Európában és erősítsék biztonságukat. Meggyőződésük, hogy olyan hatékony intézkedések szükségesek e területeken, amelyek méretüknél és természetüknél fogva újabb lépéseket jelentenek az általános és teljes leszerelés végleges megvalósítása felé, szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett, és amelyeknek a béke és a biztonság megerősödését kell majd eredményezniük az egész világon.” Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén Az EBK záródokumentumának második fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyalja az együttműködés fontosságát és lehetőségeit a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén, általános irányelveket és tárgyi ajánlásokat ad. A kereskedelmi együttműködésről szólq általános rendelkezések egyebek között megemlítik, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása kedvezően hathat a kereskedelem fejlődésére. A továbbiakban szó van a nemzetközi üzleti kapcsolatokról, a gazdasági és kereskedelmi információcseréről, a marketingtevékenység hatékonyabbá tételéről, az ipari kooperációról és a közös érdeklődésre számot tartó európai regionális és szubregionális tervekről, a szabványok összehangolásáról. Ugyanez a fejezet a következő területekre bontva tárgyalja a tudományos-műszaki együttműködés lehetőségeit: mezőgazdaság, energetika, új technológiák, fizika, kémia, meteorológia, és hidrológia, óceánkutatás, szeizmikus kutatások, glaceológia, elektronikus számítástechnika, távközlési és információs technika, űrkutatás, orvostudomány, közegészségügy, végül környezeti kutatások. A környezetvédelmi együttműködés fejlesztése Európában különösen kívánatos olyan területeken, mint a levegő- és vízszennyezés korlátozása, az édesvizek hasznosítása, a tengeri környezet védelme, a talajvédelem, a természetvédelem, a környezeti feltételek javítá- tása lakott területeken, végül a környezeti változások figyelése, előrejelzése és értékelése. A második fejezetben kapott helyet olyan kérdés, mint az idegenforgalom fejlesztése, a külföldi munkások és alkalmazottak gazdasági és szociális problémái, továbbá a szakemberképzésben megvalósítható nemzetközi együttműködés. A záróokmány viszonylag rövid fejezete foglalkozik a földközi-tengeri térség biztonságával, és az ott szóba jövő együttműködés kérdéseivel, különös tekintettel arra, hogy a térségben nem csak európai államok vannak. Ezek némelyike, így Algéria, Egyiptom, Izrael, Marokkó, Szíria és Tunézia, lehetőséget kapott arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszában — képviselői révén — ismertethesse véleményét a napirenden szereplő kérdésekről. Együttsnükiidés emberiességi és egyéb területen „Együttműködés emberiességi és egyéb területeken” — ez a címe a záróokmány következő fejezetének, amely az EBK úgynevezett „harmadik kosarának” témáit foglalja magában. Bevezetőben a részt vevő államok tolmácsolják azt az óhajukat, hogy hozzájáruljanak a béke és a népek közötti megértés erősítéséhez, az emberi személyiség szellemi gazdagodásához, faji, nemi, nyelvi és vallási megkülönböztetés nélkül. Hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a fokozódó csereakciók a kultúra, valamint az oktatás területén, a tájékoztatás bővítése, az emberek közötti kapcsolatok és a humanitárius kérdések megoldása^iozzájárul az említett célok eléréséhez. Együttműködnek egymással, fejlesztik és erősítik a meglévő együttműködési formákat, igyekszenek új módokat és eszközöket is kimunkálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy „ennek az együttműködésnek a részt vevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásával kell megvalósulnia, amelyeket a vonatkozó dokumentum rögzít.’’ Az „Emberi kapcsolatok” alfejezet olyan kérdésekre tér ki, mint a családi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok és találkozók, a családegyesítés, a különböző államok állampolgárai közötti házasságkötések, személyi és szakmai rendeltetésű utazások, sportkapcsolatok —, természetesen mindezek nemzetközi vonatkozásban. Külön alfejezet foglalkozik a szóbeli és nyomtatott információk, a filmre rögzített, a rádió- és televízióinformációk cseréjével, a nemzetközi tájékoztatásügyi együttműködéssel, a külföldön dolgozó újságírók munka- feltételeinek megjavításával, majd ugyancsak külön alfejezetet kapott az okmányban a nemzetközi kulturális, illetve nevelésügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdése. A részt vevő államok „ösztönzik az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érintkezés bővítéséhez, mindenegyes ország kultúrájának jobb megismeréséhez, s a nemzetközi együttműködés erősítéséhez is.” Rí értekezletet kövéig intézkedések Az értekezlet záróokmányának zárófejezete a konferenciát követő intézkedéseket foglalja össze. A részt vevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megvalósítják az értekezlet záróokmányának rendelkezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytassák „az értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot”. E célból eszmecseréket folytatnak, megszervezik képviselőik találkozóit, elsőként a külügyminiszterek által kijelölt képviselők értekezletét. „Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozatokat, amelyek hasonló találkozók megrendezésére vonatkoznak, és amelyek magukban foglalhatják az újabb hasonló találkozók, va'am.int egy új értekezlet megrendezésének lehetőségét. Az első ilyen találkozóra 1977-ben kerül sor Belgrádban. Ezt az értekezletet 1977. június 15-én készítik elő egy belgrádi találkozó alkalmával, ahol döntenek a külügyminiszterek által kinevezett képviselők értekezletének időpontjáról, időtartamáról, napirendjéről és egyéb körülményeiről.” Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában az aláírásokat a következő szövegű bekezdés előzi meg: „A fentiek hiteléül, a részt vevő államok alulírott magas képviselői, tudatában annak, hogy államaik kiemelkedő politikai fontosságot tulajdonítanak az értekezlet eredményeinek, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a fenti szövegekben foglalt rendelkezéseknek megfelelően fognak cselekedni, e záróokmányt aláírásukkal látták el.” „A nagy nap” — ezt a címet adta tudósításának a moszkvai Pravda az európai biztonsági értekezlet helsinki befejező szakaszáról szólva. Tömörebben aligha lehet megfogalmazni azt, ami a helsinki csúcson ezekben a napokban történt. Nagy nap volt ez, nemcsak Európa, hanem a világ történetében is. Már a helsinki értekezlet összehívása előtt egész sor, többé-kevésbé pontos történelmi párhuzam látott napvilágot. A kommentátorok a 19. század derekának nagy nemzetközi kongresszusaihoz nyúltak vissza — a párhuzamok iránti hiábavaló kutatásban. A kutatás azért volt törvényszerűen hiábavaló, mert a helsinki csúcs párját ritkítja Európa és a világ történetében. Bármilyen széles körűek voltak is a múlt század nemzetközi tanácskozásai, szükségszerűen egy azonos társadalmi renden belüli megállapodást szentesítettek. Most először fordul elő, hogy legmagasabb szinten, különböző társadalmi rendszerű országok szentesítsenek egy nemzetközi magatartási kódexet. Olyant, amely történelmileg mindeddig páratlan részletességgel, a politikai, gazdasági; katonai és kulturális kapcsolatokra kiterjedően megszabja az együttműködés alapelveit Természetes, hogy egy ilyen megegyezés önmagában hordja az okos, minden résztvevő alapvető érdekeit tiszteletben tartó kompromisszum szellemét Megragadóan egyszerű szavakkal fogalmazta ezt meg Leonyid Brezsnyev, a szovjet küldöttség vezetője: „A hosz- szú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága”. Az, hogy mindenki nyerjen, természetesen feltételezte, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi részt vevő állam érdekeinek pontosan kimért egyensúlyát tükrözze. Ezen az egyensúlyon belül azonban vannak olyan megállapítások a magatartási kódexben, amelyek különlegesen fontosak. Az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés megtestesítése, konkretizálása a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná teszi. Ezzel összefüggésben az értekezlet elsőrendű jelentősége a jövő szempontjából az, hogy megkönnyíti a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről, a reális leszerelési intézkedések kidolgozásáról párhuzamosan folyó nemzetközi tárgyalásokat. Itt a gyakorlatban egyrészt a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások újabb szakaszáról van szó, amely a stratégiai rakétarendszerek mennyiségi és minőségi korlátozását hivatott megszabni, másrészt arról, hogy a bécsi tanácskozásokon az eddiginél kedvezőbb légkörben lehet keresni a közép-európai haderőcsökkentés olyan módozatai t. amelyek egyetlen résztvevő biztonságát sem csorbítják. Természetesen bármilyen óriási, éveken át tartó erőfeszítés gyümölcse legyen is a helsinki csúcstalálkozó — a lényeg1 a jövő. Az emberiség reményeit rendkívül gondos munkával, szívós és kemény viták értékes eredményeképpen létrehozó ez a dokumentum mindenesetre bizonyítja és valóssá teszi. Brezsnyev rendkívüli tömörséggel úgy fogalmazott, hogy „ami ma maximum, az holnap kiindulópont”. Tehát a helsinki eredmények nem lezárását jelentik egy szakasznak, hanem kitárják a kaput számos, nehéz nemzetközi probléma megoldása előtt. r Magyarország álláspontját és érdekeltségét megragadó szavakkal vázolta a Finlandia nagytermében Kádár János, a magyar küldöttség vezetője, amikor emlékeztetett arra, hogy múltunk és jövőnk egyaránt az Európában élő népek sorsához kötődik. Jogos büszkeséggel beszélt arról, hogy hazánk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal együtt egyik kezdeményezője és aláírója volt az 1969-i budapesti felhívásnak, amely javasolta az európai biztonsági értekezlet összehívását. Kivettük részünket abból a több mint hatesztendős munkából, amely végül az előbb rendkívül heves, majd .egyre gyengülő ellenállás leküzdése után a Finlandia palota nagytermébe vezetett. Európa népeinek várakozását fejezték ki Kádár János befejező szavai: ,.Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb, békésebb világ korszakjelzője- ként kerülhet a történelembe. Ha az Itt képviselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát és a népek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, ákkor a holnap feladatait is megoldjuk.” Brezsnyev—Ford találkozó Szombaton Helsinkiben újabb megbeszélést tartott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke: jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter is. Brezsnyev és Ford nagyra értékelte az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeit. Leszögezték, hogy a tanácskozás záróokmánya, amely a résztvevők kollektív politikai akaratát testesíti meg. kiváló alapot teremt Európának a béke és a gyümölcsöző együttműködés földrészévé való változtatásához, nagymértékben hozzájárul a nemzetközi biztonság és &z egyetemes béke megszilárdításához. A felek véleménycserét folytattak a szovjet—amerikai knocso’at űc továbbfejlesztéséről. Nagv figyelmet fordítottak a hadászati fegyverek kor- ~ pv'h’'m.- 'á-'a: I azokat a kérdéseket, amelyekben a megbeszélés során megegyezésre jutottak, a genfi tárgyalóküldöttségekhez továbbítják, megszövegezésre. Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford kifejezték elégedettségüket Helsinkiben folytatott véleménycseréjük felett, amelv baráti és konstruktív jellegű volt, s ismét megerősítették a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői közötti személyes kapcsolat nagy jelentőségét. A megbeszélésen jelen volt még szovjet részről Konsztan- tyin Csernyenko, a tanácskozáson részt vett szovjet küldöttség tagja, Andrej AJ.ek- szandrov, az SZKP KB főtitkárának külpolitikai tanácsadója és Georgij Komyijenko, a szovjet külügyminisztérium amerikai osztályának vezetője: amerikai részről Walter Stoessel, az Egyesült Államok moszkvai nagvkövete, Brent Scowcroft, a Fehér Ház vezető munkatársa, Helmut Sonnen- rU. o kür} rvrrrn[rátériurn tanácsadója, valamint más hivatalos személyiségek. Bizalomerttsfti intézkedések (Folytatás az 1. oldalról)vonatkozó szerződéseket és más egyezményeket és megállapodásokat.” Az erőszakról való lemondásról és a viták békés rendezéséről szóló „bizonyos elvek megvalósításával összefüggő kérdések” zárják le a dokumentum első fejezetének első részét. Új világ ígérete
