Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-18 / 167. szám
Á végek postása Tv°napTö A dunai hajós ! Ä zöld Moszkvics Combi elkészült az indulásra. Mehetünk. Az első állomás Szőlőhegy, Tóth-völgy. Idős bácsi ül a íűben. Minket vár. — Jó reggelt Simon bácsi, lottóért jött? — köszön rá a fiatal postás. Még néhány szó az időjárásról, az esőkről és indulunk tovább. Az úton a tengelyig merülő sárban küszködik a Moszkvics. Mesélj a munkádról — indítom el a kérés után megállíthatatlanul előtörő beszédfolyamatot. Kevés embert hallottam olyan szeretettel beszélni munkájáról, mint ahogy Harkai Vilmost, a szekszárdi posta külterületi kézbesítőjét. A fiatalember szavai nyomán megelevenednek a ragyogó napsütésben vagy zuhogó esőben mindennap megtett kilométerek, a külterületi kézbesítés hétköznapjai. Amerre járunk, szinte mindenkit ismerősként köszönt, nevén szólít. Háromszázkilencven családnak júttatj'a el a postai küldeményeket a tavaly ősszel felszerelt levélszekrények útján. — János bácsi, itt a Nép- szabadságja, pénteken lesz nyugdíj — teszi még , hozzá, miközben indítja a kocsit/ — Tudod, az elején, amikor felszereltük a ládákat, létrehoztuk a támpontok levélszekrényrendszert, sokkal nehezebb volt. Néhányari nem fogadták el a ■ kulcsot, fenyegetőztek, ők majd elintézik, hogy ne legyen ez a rendszej bevezetve. Nem ismertem a körzetet. Mindent papírról kellett kézbesítenem. Akkor sokkal több időmbe került mint most. Az itteni lakók csomagjait is el szoktam hozni. Ezt nem kellene megtennem, de hát van hely a kocsiban, miért gyalogoljanak be ezér.t a postára. Ha nincsenek- ott a ládánál, hagyok égy cetlit, hogy másnap hozom, akkorra mindig várnak. Értékcikkárusítással is., foglalkozom és a külterületi boltokból én szedem össze a napi bevételt.1 Közben a huszonhárom állomásnak a felét magunk mögött hagytuk, fogynak az újságok, fogynak a levelek. Ahol leállítottuk a motort ott induláskor én szerepelek önindítóként, mert közben kiderül, hogy rossz a töltődinamó. Nem baj, délben beszaladunk a javítóműhelybe, úgyis útbaesik. ♦ Ózsákpuszta. A zöld postaautó befordul a bolt elé a puszta „központjába”. A környező földekről szerszámot otthagyva, ■ férfiak, nők, a házakból asszonyok sietnek elő. Nagy nap van. Ma hozták a családi pótlékot. A sokgyerekes tanyákon ez komoly pénzt jelent. Megszámolom az csz- szegyűlteket, a felnőttek*, harminchétén vannak. A motor- háztető átalakul íróasztallá és / megkezdődik a pénzosztás. Ahogy fogy a kézbesítendő csekk, úgy telik meg egyre több gyerekhez kólásüveggel, a férfiaké pedig sörös- vagy pálinkáspoharakkal. Szinte ünnep , a pusztán a postás érkezése. Üzenet a kilométerben nem is olyan messzi, de a rossz utak, a vendégmarásztaló sár jóvoltából mégis távoli világból. Közben még péhá- nvan érkeznek kerékpáron. A gyógvbarlanggá nyilvánított jósvafői „föld alatti szanatóriumban” az idei negyedik, csoport vesz részt a klímaterápiás kezelésen. Az asztmatikus és légzőszervi megbetegedésben szenvedők gyógykúráz- tátására az aggteleki mészkőszirtes fennsik alatt negyven méter mélységben kialakított két „kúrateremben” a teljes pormentes, száz százalék rela— Ki viszi el a Bálinték pénzét? — A kérdés után csönd, talán nem is hallották meg. A fiatal postás begurul: — Nem szégyenük magukat, a Bálint néni néha a fél puszta pénzét felveszi, maguk meg hagynák, hogy az övét visszavigyem? — Öten is jelentkeznek, hogy ők átveszik. Nem a legszabályosabb módja ez a kézbesítésnek, de még sohasem fordult elő, hogy az így küldött pénz eltűnt volna. A pénzek után kiosztásra kerülnek a levelek. — Nézd apu, írt a kislány — kiált fel az örömtől az egyik asszony. — Azt írja, hogy jó az úttörőtáborban, csak már vágyik haza. — Az enyém is írt — hangzik in- nen-onnan. • Szarvas csárda. Ez az utolsó állomás. Vili az elvégzett munka jóleső tudatával fogyasztja a hatalmas adag csü- lökpörkijltet. Jegyzetfüzetem teleírt lapjait nézegetem. Ennyi volt egy nap. Nekem kirándulás, rengeteg új élménnyel, neki mindennapos munka. Mégis úgy dolgozott, úgy végezte dolgát, mintha hobbiból, szórakozásból csinálná. Azt hiszem ilyenek a boldog emberek. TAMÁSI JÁNOS tív páratartalmú. kalciumionokkal telített levegőjű természetes sziklaüregben több mint hatvanan töltenek napi hat órát. A külföldiek körében is növekszik az érdeklődés: ebben az évben hat országból — közte Kanadából is — ösz- szesen százharmincán vettek részt a gyógykúrán, •.... r / Mit is kezdjen az irodalomtörténet Jules Verne életművével. akit a népszerűség any- nyira megmagyarított, hogy egyszerűen Verne Gyulának kereszteltünk el, ami pontosan olyan, mintha Goethe Farkas Jánost emlegetnénk vagy egy lépéssel továbbmenve Racine-t Gyökér Jánosnak becéznénk. Ne kerteljünk, az irodalom- történetet a népszerűség sem tudja megvesztegetni, s Jules Verne neve mindenhonnan kimaradt. mert - legföljebb az ifjúsági irodalom művelői között van helye. Talán Claude Roy volt az egyetlen, aki a klasszikusok között jelölte ki halhatatlansága helyét. Victor Hugo „atyánk” mellett, akit azért ennek ellenére sem vagyunk hajlandók Hugó Győzőnek nevezni. „Végre ma már úgy ünnepük Verne Gyula lángelméjét, ahogyan megérdemli” — írja a jeles francia, de azért nem lehetünk ebben olyan biztosak. Igaz, hogy amikor az első jutasok Holdra léptek. ismét fölröonent Verne neve. mint aki előre megmondta a holdutazást, de hát itt azért Verne képzelete elmaradt a valóságtól, mert legföljebb a Dunán lehet úgy utazni, ahogyan ő vitte hőseit a Holdra. Minden jel arra mutat, hogy a sci-fi képzelet nem tud lépést tartani a tudománnyal, legtöbbször csak nehézkesen biceg mellette. Mert hol volt Verne képzelete a magfizikától, az atom szerkezetétől a relativitáselmélettől. a Lo- rentz-transzformációtól. s mindattól, amit a tudomány a XX. század második felében jelent? Ne szépítsük, nagyon messze, viszont az sem lebecsülendő, amit a romantikusok tanulékony utódaként kalandban el tudott lesni, s néhány | valóban lelkesítő ifjúsági könyvét írt, amelyekben még a hazaszeretet, szabadság- vágy is tisztes helyet kapott, , A Magyar Televízió ezúttal másodszor tett próbát Vernével. Az első kísérletet a film szegénysége buktatta meg, a holdutazást ugyanis annyira degradálni mégsem lehet, ahogy ezt nem is olyan régen láttuk. A dunai hajós jobban sikerült sőt, megállapíthatjuk, hogy valóban sikerült. Igaz, hogy az alaptörténet is segítette a film készítőit, hisz tudományos és áltudományos problémák helyett igazi kaland, amit talán Victor Hugo sem vetett volna meg. igazi rablókkal igazi hazafiakkal, s megfelelő mennyiségű romantikával. Borús Demeter, vagyis hát Ladkó története mindennel szolgál, s természetesen a derűs befejezéssel is. amiről Verne még egy utószóban is biztosította ifjú és nem is ifjú olvasóit, megnyugtatva mindenkit, hogy Ladkó és Natasa „köztiszteletben, boldogan élnek ma is.” Markos Miklós tv-filmje időnként ugyan elkanyarodik Verne szövegétől, amit azonban fölösleges lenne számon- kémi tőle. mert az a fontos, hogy jól pergő, hatásos filmet készített a történetből, amely két estére is kellemes szórakozást nyújtott. Igaz. ezt nagy mértékben elősegítette az isj hogy szép dunai utazásban lehetett részünk, ami Lakatos Iván operatőri munkáját dicséri. Pazar tájak, hatásos természeti képek váltották egymást, s néhány kitűnő színészi« teljesítménynek is tanúi lehettünk. Az első helyen Kállai Ferenc nevét jegyezzük feli akinek vizsgálóbírója legjobb szerepei re emlékeztetett. A' legnagyobb feladat Koncz Gáboré volt, aki hősiesen úszott; futott, légtornázott, verekedett.' s akkora halakat fogott, hogv a horgászokban ioggal merül f°l a kérdés. hol vannak a Dunában1 ekkora halak? ; CSÄNYI L. I lüímaíerápiás kezelés a,jósvafői kas*!aia^lbabi Pásztor Ferenc: Fiúk a Lesiiegyen ;— Mióta katona, azóta is két kapura unaV kozik? *— Nem. Soha nem játszottam annyit, mint e néhány hónap alatt. Soha nem irigyeltem úgy embereket, mint mostanában. Egyik fiú varrni tud a másik mosni, a harmadik azzal dicsekszik, hogy jobban főz, mint sok asszony. Vannak, akik rádiót tudnak javítahi. vagy gitároznak. Mit tudok én ?' * ’— Nincs lelkiismeretfurdalása. hogy nem tudta teljesíteni szülei álmát?— Tulajdonképpen van. Sajnálom őket, mert a legjobb úton vannak a -szívinfarktiis felé. Törik, hajtják magukat. Fészket, anyagi alapot akarnak teremteni nekem, ez teszi őket boldoggá. Voltaképpen harcolnak értem, vesződnek. csak rólam közben elfelejtkeznek. Hogyan? Szerettem volna focizni. Apám leintett. Neked a fejedet kell művelned, nem a lábadat. Szerettem volna. Megismerkedtem a gimnáziumban* alpinistákkal, hegymászókkal. Velük akartam tartani. Akkor anyám intett le. Neked karriert kell csinálni. Egy összetört jogász nem kelt jó benyomást. Tanulj, és pihenj. Ha meglesz a diplomád, majd élhetsz. Lesz miből. — Megmondjam őszintén? Én nem bánom, hogy nem lettem jogász. A szüléimét sajnálom, de legalább annyira magamat is. mert ügyefogyottnak, balkezesnek sémmirevalónak érzem magamat. — Ne féljen semmitől; Itt mindent kipótolhat. és ha a szüleinek is örömeb akar okozni, a tanulás módját is kiokoskodjuk valahogyan. Bízza csak rám. szemmel tartom. Egy év múlva olyan napbarnított ábrázata lesz. olyan vállas, izmos fiút kapnak a szülei, hogy képesnek látják majd minden újrakezdéshez, — Köszönöm őrnagy elvtárs! — Ne köszönjön semmit. Nem teszek többet önnél sem mint bármelyik fiammal. Azt azonban megteszem! , > ; í' — 67 — '■■■. Egy nagy darab, kemény, erős pofacsontú. lapáttenyerű fiú tápáfezkodott fel. — Szigeti Zoltán határőr, jelentkezem! — Maradjon csak ülve, mondja el honnan jött. hogyan élt azelőtt. — Látom, már megszokta á katonás magatartást. — Családi hagyomány. A bátyám most katona, tüzér. Apám is katona volt. rokkant- nyugdíjas. Szegény nagyon rossz bőrben van. Még ötvenhatban szerezte. Védték a pártházat, akkor sebesült meg. Az egyik lábát szétlőtte egy sorozat, műlábat kapott. Egy darabig még irodai munkát, tisztviselőséget végzett. de az nem ment neki. Teljesen kikészült. Gyerekkorától katona volt. mindig csapatnál, emberek között, nagyon hiányzott neki. — Mondja csak még egyszer hogy hívják az édesapját? — Jelentem, Szigeti János főhadnagy. Kar- hatalmista volt. aztán határőr lett. Nagyon szerette ezt. Amikor, engem is ide soroztak, boldog volt. Azt mondta, itt majd megtanulom. hogyan kell emberek között élni. — Annyira elégedetlen volt magával? — Alapvetően elég rendes gyerek voltam — neveti el magát a katona —. csak a rendtartással, magaviselettel volt egy kis baj. Krónikus trehánynak minősített apa. Ez abból adódott, hogy bátyámmal együtt volt egy szobánk. Ha János feldobta a zokniját a csillárra. biztosan rámfogta, és elhitték néki. Ha tele volt a szobánk mindenféle újsággal, képeslappal. biztosan én hoztam haza, én dobáltam széjjel, én húztam a rövidebbet is. Ha sáros lábnyomok vezettek a szobába, biztosan én húztam le a cipőmet. Mert én vagyok a kicsi, nekem nem nőtt be a fejem lágya, engem szidtak, leckéztettek. A bátyám meg elsumákolta, elhúzta a csíkot, én ott maradtam. Ki^ neveljenek? Engem. Az volt a baj. hogy a bátyám mindig tekergeti. — Nem szereti a bátyját? — Dehogynem, nagyon szeretem. Előbb vonult be fél évvel, nem találtam a helyemet. Hiányzott, hogy nem verekedhetek vele, hiányzott. hogy senki nem birizgál. Én 'eléggé >ttIronülő voltam. sJerettem bütykölni, valamit. feltalálni... — Meg rajzolni, rádiókat, csengőket javítgatni. gyűjtött lepkéket, madártoliakat — nei —63— ; vétett az őrnagy, a katona mellé állt, a vállát átölelte, és egyre harsányabban nevetett. — Ezt honnan tudja, őrnagy elvtárs? — Tudja-e. mi az édesapja kedvenc dala? Ne mondja, majd én megmondom: „Béreslegény jól megrakd a szekeret, Sarjútüske böködi a tenyered, 1 Minél jobban böködi a tenyered, Annál jobban rakd meg a szekeredet”. — Inkább csak fütyülni szokta ezt. Főleg akkor, ha valamit dolgozik — nevetett az őrnaggyal a fiú. — Ha pedig készen van a munkájával, akkor nagyokat fújtat, s azt mondja: no, az anyádat! — Igen, pontosan! — ámult Szigeti Zoltán, s vizsgálta a parancsnokot. \ i * t — Ismerlek én téged, Zoli, igaz, akkori- , ban még kis pendelyes kölyök voltál, mindig az. asztal alá bújtál, én meg morogva, nagy vakkantások közepette kerestelek. Sokszor voltam nálatok, édesapáddal együtt jártunk akadémiára, azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak a szájukat jártatják," hanem félelem nélkül «cselekszenek is. így ’külsőre nagyon hasonlítasz rá. Ha olyan lett a jellemed is, akkor büszke leszek arra, hogy a parancsnokod vagyok. Nem szeretnék csalódni benned, Zoltán! — Látják, fiúk, milyen kicsi a világ. Én azt hittem, két év sem telt el azóta, és közben' ebből a fiúból mekkora mélák lett. Hiába no, öregszik az ember, a fejére nőnek a gyerekek. Az őrnagy felállva, kicsit ide-oda toporogva nézte a fiúkfet. Az egyik mellett megállt, szin- , te önkéntelenül tegezve folytatta. (Folytatjuk) — 69 — I
