Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-10 / 160. szám
Kritika egy kritika margójára Asszonybrigád Várdombon ' Július elsején megjelent a Népújságban egy glossza, „Rekviem egy kerti törpe felett” címmel e sorok írójától, amelyben a dombóvári Láng Gépgyár előtti szobor közeli és aktuális búcsúztatásáról ír. Azóta válasz is érkezett az illetékesektől. A megrendelőtől és az alkotótól. Lássuk előbb a megrendelőt, íme a .Válasz teljes egészében: Gyvgy-nek a munkásízlésről '„Művészetek a kor ízléstükrei” írja ön 1975. július 1-én megjelent cikkében. Igaz és nagyon általános megállapítás, amely mögé bújva már azt sem tartotta szükségesnek, hogy a konkrét esetben alaposan megvizsgálja, 'hogy azok a. munkások, akik a szobor felállítását kezdeményezték, hogyan vélekednek. Tudtuk azt, hogy a szobor készítőjének milyen a stílusa, hiszen a városban több szobra is látható. . Lehet, hogy ön szerint még nem „közízlés” (!), de a gyáregységünk környezetének kialakításában (parkosítás, fásítás) kivétel nélkül minden dolgozó részt vett, s az itt kialakított parkba■ szerintünk jól beleilleszkedik a szóban forgó szobor. Cikkének olvasása nyomán bennünk is felvetődött néhány gondolat: Hol dolgoznak azok a munkások, akiknek az ízlését ön annyira félti? Ugyanis a gyáregységünk dolgozóin kívül nem igen jár a szobor környékén járókelő, mert ez a terület kiesik a városi forgalomból és a gyáregység területe! (Másra talán nem tartozik a dolog? — Szerk.) Továbbá milyen alapon képviseli véleményünket az, aki meg sem kérdez bennünket és akit erre nem kértünk meg! (?) Aki ilyen hangvételű cikket mer írni rólunk, a munkásokról (?) merje a cikkét aláírni teljes nevével. Egyébként nincs róla tudomásunk, hogy „a szoborbúcsúztatás közeli és végre aktuális tény"! Befejezésül csak annyit, hogy a rólunk kialakított véleményét úgy alapozhatja meg reálisan, ha a szóban forgó iromány piszkálódásai helyett megvizsgálja munkánkat, eredményeinket és ezen keresztül is megismer bennünket. A felháborító hangú cikk ellen tiltakozunk! A Láng Gépgyár dombóvári gyáregység dolgozói (Pecsét is van! — Szerk.) Az alkotó Csikós Nagy Mór- ton levelét csak azért nem közöljük, mert az az előbbi levél mondandójának ismétlése lenne. • Engedtessék meg, hogy „bennem is felvetődhessen néhány gondolat”. Kezdjük talán a konkrét tényekkel, nehogy a demagógia vádja illessen. Ez év április végén állították fel az ominózus szobrot. Ez tény. Mint ahogy az is, Üzem a községért Gazdag István tanácselnök mondta el, hogy Nagydorogon a nagyközségi közös tanács költségvetési üzemét 1972-ben hozták létre. Az üzem feladata: minden tanácsi kezelésben lévő épület karbantartása, felújítása, az új beruházások, új épületek elkészítése, a köz- tisztaság biztosítása, a parkok és egyéb közterületek rendben tartása. SEGÍTSÉG MAS KÖZSÉGEKNEK IS A szabad kapacitás lekötésére a szomszédos, költségvetési üzemmel nem rendelkező tanácsok segítését is végzik. A 100—ll'O állandó alkalmazottal dolgozó üzem tagjai között szinte minden szakmában, a vízvezeték-szerelőtől az üvegesig, a lakatostól az asztalosig van szakember. Az elmúlt év legfontosabb beruházásai között kell említenünk Nagydorogon a bölcsőde mintegy 80 ezer forintos felújítását és a 2 millió forint értékű üzemanyagtöltő állomás létesítését, az orvosi rendelő és szolgálati lakások kivitelezését. Az idén elkészítettek 400 méter vízhálózat-bővítést is. Sóstón a paksi járási úttörőtábor szennyvízblokkja ugyancsak az ő munkájuk eredménye* y,r SEGÍT A TECHNIKA Az üzem komoly technikai felszerelésekkel rendelkezik. Négy, egyenként 4,5 tonnás te1975. július 10. herkocsi, egy markoló- és árokásó gép, egy vontató és egy anyagbeszerző Zsuk jelenti a gépparkot. Jól felszerelt lakatos- és javítóműhely biztosítja, hogy az építkezésekhez szükséges vasmunkákat is helyileg, maguk készítsék el. Ez nagy előny, lényegesen gyorsítja az építkezést, mert nem kell külön megrendelni a vasmunkát, esetleg várni az elkészülésére és kimarad a szervezés sok bonyodalmat okozó munkája is. A szerelőműhelyben javítják ezentúl a tanácsi tulajdonban lévő (iskolákban, óvodákban, orvosi rendelőben és más helyeken) üzemeltetett olajkályhákat is. & , Ä tanács gazdasági tevékenységének megkönnyítésére a jövőben a lakbérbeszedés és temetőkezelés is a költségvetési üzemhez tartozik majd. Még ez évben vásárolnak egy szippantóberendezést és ezzel helyileg megoldják — a lakossági igényeket is kielégítve — a községben már régi keletű szennyvízproblémát. A költségvetési üzem termelési értéke az elmúlt évben 10,5 millió forint volt, az idei évre 11 milliót terveztek. A tapasztalatok bizonyították be, hogy szükség van hosz- szú távon is a költségvetési üzemre, melynek a jövőben még több igényt kell kielégítenie. A jelenlegi munkáslétszámmal, az üzem gépparkjának további növelésével a községfejlesztés feladatait meg tudják oldani. ^ hogy erre az aktusra csak a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrijének engedélyével kerülhetett volna sor, szintúgy a „tisztes summa”, azaz a 35 ezer forintos tiszte- letdíj kifizetésére is. Ennek megállapítása szintén az említett zsűri feladata, ahogy erről két hatályos rendelet, a 3660/1949. IV. 23. sz. kormányrendelet, valamint az 1041/1955. IV. 10. minisztertanácsi határozat is intézkedik. A zsűrizés mind a mai napig nem történt meg, pedig ez ügyben mór kiterjedt levelezést folytatott a gyárral a Tolna megyei Tanács művelődési osztálya. Ez idáig válasz nélkül. Már pedig a zsűri jóváhagyása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szobor a helyén maradhasson. Eddig a tények. Azonban úgy érzem, néhány kérdésre illik válaszolnom. Például arra, hogy hol dolgoznak azok a munkások, akiknek az ízlését én féltem. Egy szó a válasz: hazánkban. Mindenütt, ahol tisztességes dolgozó emberek vannak. A figyelmes olvasó előtt nyilvánvaló, hogy a cikket nem a munkásokról, hanem — úgy érzem a közművelődési párt- határozat szellemében — értük írtam. Azokért, akik a munkagépeken vagy kalapáccsal, reszelővei a kezükben viaskodnak az anyaggal, formálják azt — és mindannViunk jövőjét. Változatlanul úgy érzem, őhozzájuk méltatlan a szobor, még ha áz a sajátjuk is Sőt éppen ezért méltatlan. Mást érdemelnének, igazabbat, valósabbat. „De gustibus non est dispu- tandum”, azaz ízlésről nincs helye vitának, tartja a latin i közmondás. Ennek ellenére vitatkozzunk — sőt vitatkoznunk kell. Egész addig, míg nálunk valaki színes bprítója után vásárol meg egy könyvet, vagy a lakásába a képet a rekamié színéhez választja. Egészen addig vitatkozzunk, míg csak azért tetszik valami „mert az enyém” mint a dombóvári szobor. A gyár vezetősége, a munkások tiltakozását mintegy dokumentálva aláírásokat gyűjtött, amit az irattárukban őriznek, Ennek „bizonyító erejét” szükségtelen megkérdőjelezni azt hiszem. Várjuk meg a zsűri döntését. De bármi is lesz az, a végső szót úgyis a levélben idézőjel közé szorított józan közízlés fogja kimondani. GYŐRI VARGA GYÖRGY (GYVGY) A várdombi Űj Tavasz Tsz-ben az év nagy részében együtt dolgozik — szocialista brigádban — 18 asszony. Feladatuk a tsz 13 hektár szőlőjének, 25 hektár őszibarackosának gondozása. Jelenleg a legfontosabb munkájuk a szőlő kötözése és kacsozása, és az őszibarack szedése. Eddig a tsz 1 vagon őszibarackot adott át a Tolnakernek és a Paksi Konzervgyárnak. Csizóczki Ferencné és Böröcz Istvánné szedi a barackot. Kötözi a brigád a szőlőt. '* Fotó: Gottvald Felár a minőségi gabonára Különös gonddal kell betakarítani a termést Az esős időjárás miatt a gabona betakarításánál fokozott óvatosságra, gondosságra van szükség. A termés eléggé gyomos és a nedvességtartalom is magasabb a megengedettnél, emiatt szükség van a szárítógépekre. A jelenleg érvényben lévő szabványok a minőségi mutatók betartására ösztönzik a gazdaságokat. A szabvány, amelynek idén úgy látszik ismét nagy jelentősége lesz, egyik fontos kitétele a víztartalom, amely az utóbbi években csak ritkán alakult kedvezően. A kalászokat a napsütés ugyanis rendre nem szárította meg kellőképpen, emiatt a költséges gépekkel kellett megszikkasztani a szemeket. A hivatalos szabvány 14,5 százalékos nedvességtartalmat engedélyez. Amennyiben ennél kevesebb víz van a gabonában, úgy a termelő felárhoz jut (például 12 százalékos nedvességtartalomnál 100 kg búzát 1Ó2.5 kg árában számolnak el). Súlyjóváírásról azonban szó sem lehet akkor, ha a gabona megengedettnél vizesebb, sőt ilyenkor levonást alkalmaznak a felvásárlók, ami érthető, hiszen ilyenkor a gabonaipari szárítókat kell használni és így a költség az ipart terheli. Mérvadó az átvételnél a hektoliter súly alakulása is, hiszen a 78-as szabványt túlteljesítő termelő szintén jól jár, ellenkező esetben azonban levonást alkalmaznak. Nagyon lényeges az átvételnél a tisztaság, a szabvány 98 százalékos értékhatárt engedélyez és amennyiben a gazdaságnak nem sikerült elérni ezt az eredményt, akkor he-' lye van a súlyértéklevonás- nak. A búza acélossága fontos értékmérő tulajdonság, a szabvány alsó határként 80 százalékot jelöl meg, tehát a mintának vett 100 szem gabonából nyolcvannak acélosnak kell lennie. Itt is jelentős felárat kaphat a gazdaság, ha az ellenőrző mérés eredménye kedvezően alakul. A felvásárló vállalatok hajlandók kenyérgabona-pótszer- ződéseket kötni a termelőkkel. Ahol a szerződéseket időhiány és egyéb okok miatt nem sikerül nyélbe ütni, ott sem lesz fennakadás az átvételnél, mert a Gabona Tröszt vállalatai az esetleges terméstöbbletet minden további nélkül felvásárolják. Törpe-e a törpe ?