Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

-'TARJAT, £smk ’OTS TOLNA MEGYEI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KEDD ;] 1975. A július 8. 11 XXV. évf. 158. szóin, j ARA: J 0,90 Ft ' Barátokat köszöntünk Szerdán nyűik meg fővárosunkban a baráti Bulgá­ria nemzeti kiállítása. Az ünnepi eseményre ha­zánkba látogat Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt első titkára. Mind a kiállítás, mind e magas szintű látogatás a népeink közti sokrétű kapcsolatok újabb fontos állo­mása lesz. Hazánkat a baráti bolgár néphez a törté­nelmi emlékek sora fűzi. Csaknem három évtizede azonban már jóval több, a közös társadalmi, gazdasá­gi célok, a szocializmus építése köt össze bennünket. Országaink nézőpontja a világpolitika minden kérdé­sében azonos. Mindkét ország tagja a KGST-nek és a Varsói Szerződésnek, együttműködésünket e szerveze­teken belül a kölcsönös megértés és az internaciona­lizmus jellemzi. Nem könnyű a három évtized közös eseményeinek gazdagságát érzékeltetni. Alighanem kevesen vannak, akik ne hallottak volna az Intranszmasról és az Agro- masról, a két ország közös vállalatairól, amelyek lét­rejöttükkor a KGST-n belül a termelési együttmű­ködés úttörői voltak. Egyébként nem kell gazdasági szakembernek lenni ahhoz, hogy a széles körű . együttműködést érzékeljük. A bolgár fogyasztási és gépipari cikkek nálunk, az Ikarusz-buszok, kozmeti­kai termékek Bulgáriában, a Balatonnál üdülő szófiai családok és az Aranypart napfényét élvező magyar tu­risták tömege a kölcsönös jelenlét mindenki számá­ra kézzelfogható jelei. A magyar—bolgár kapcsolatok az élet minden terü­letére kiterjednek. A magas szintű látogatás, Todor Zsivkov elvtárs ma­gyarországi útja nyílván ezúttal is további ösztönzést ad kapcsolataink bővítéséhez. A most megnyíló bolgár ' nemzeti kiállítás pedig egy testvéri nép eredményeinek, sikerekben gazdag fejlődésének lesz minden bizonnyal nagyszabású seregszemléje. Másodfokú a készültség ü Duna Tolna megyei szakaszán is magas a víz Saj'tótójékoztató az OVH-ban A rádió és a sajtó állandó hírei közé tartozik a Nyugat- Magyarországon kialakult ár­vízi helyzet. Megyénket is érinti a szokatlanul sok csapa­dék, hiszen a Duna határain­kat több mint hatvan kilomé­ter hosszan mossa. Ä korábbi nagy árvizek ide­jén a Tolna megyéi védgáta- kat megerősítették, az árvizek után pedig számos szakaszon új, erős töltést készítettek. A mostani nagy víz minden valószínűség szerint csendben elvonul. Az természetes, hogy a Du­na a medréből kilép, és ellepi az árteret. Ez a megyében teg­nap töDb helyen bekövetkezett. Aggodalomra nincs ok, az ár­tér azért van, hogy a vizet felfogja. Az árvízvédelmi szolgálat is helyén van. Természetes dolog, hogy hétfőn délelőtt is tartott az első fokú készültség, azaz a gátőrök figyelték a partot, a töltést. Néhány helyen a mun­kásokkal kaszáltatták a füvet, a töltést így teszik szabaddá, azaz láthatóvá, hogy az eset­leges buzgárok még a kezde­ti szakaszban elfoghatok legye­nek. Tegnap délután a Duna Tolná megyei szakaszán elrendelték a másodfokú készültséget. A székesfehérvári igazgatóságról szakemberek jöttek Szekszárd- ra, hogy részt vegyenek a vé­dekezésben, ha erre sor ke­rülne. Egyébként a helyzet a Duna Tolna megyei védvona­lán nyugodt. Az emberek, a felszerelések készenlétben vannak. A figyelőszolgálat működik, a jelzéseket az előre elhatározott helyekre küldik, s az OVH irányításának kezében fut össze az összes információ, s ott rendelkeznek majd a vé­dekezésről, az erők irányítá­sáról. A Sió is ‘„kilépett” az árte- rületre, kár itt sincs. Az árte­rületen mezőgazdasági jellegű tevékenységet folytató üzemek vezetői tudják, hogy árterüle­ten mindig veszélyben van a termény, egyéb gazdasági ob­jektum, — juhhodány, például a Duna partján. Bogyiszló térségében. így természetes^ hogy ahol kell, mentik az ál­latállományt, úgy ütemezik a betakarítást, hogy elsősorban a veszélyeztetett területekről kerüljön biztonságba a termés.' — A madocsai határrészből egy nagy teljesítményű szi­vattyú megkezdte a víz át­emelését a Dunába. A térség-* ben —j főleg a paksi téglagyár1 feletti részen —, az árterüle-; tét ugyancsak ellepte a víz. A tegnap délutáni kompjárat már nem indult el, miután ft (folytatás a 2. oldalon)' ÜSeieéz aratás Punakömlüdlin A természet nehezén adja kincsét, minden kiló árpáért, búzáért megdolgoztatja az em­bert Szombaton futottak ki először a kombájn-„hajók” a viharos gabonatáblákra. Du- nakömlődön a Szigeti-dűlő­ben az árpa, meg a búza úgy fekszik, olyan hullámosán, mintha tengert merevített volna ki a természet a vihar kellős közepén. Pongrácz István, Gyuricza György, Katona János, Scheidl József, Szurovecz László, ifjú Kulik Vince, idős Kiss József, ifjú Ágoston Imre kombájno- sok álltak tegnap reggel a Szi. geti árpatáblába és kora reg­gel, harmat után elindították a gépeket. Gerendái Gyula, Véva János, Plága István és Ágoston Lajos vontatóvezetők „lépcsőszerűen” kapcsolódtak a munkába. Amint megtelt egyik-másik kombájn, a jelzés­re tüstént száguldottak pótko­csis MTZ - szerelvén y ükkel. Gee rendai két fordulóval futott be. a magtár-szárítóba, az egyik kocsin 40,9 mázsa árpa volt, a másik fuvar több mint ötven mázsát nyomott. Amikor a másodikat fordulta, bezörgött a táblára Kovács István és Csibrik Pál Paksról, az Arany­kalász Tsz-ből. Őket a szövet­kezet vezetősége küldte a „forspontos’’ munkára: jön a víz, elönti az árterületen lévő gabonát. Az árpából, huszonöt hektár van a sziget igen ve­szélyeztetett részében, másfél holdnyit elvitt a víz. Az utolsó fordulóban már csobogott az eszká kereke. Kijött terhével, kiürítette és kis fújás, cigaret­taszünet után, beállt a kövesút védte táblába. De itt is sok gond egy-egy forduló, hol ke­rülje a barázdában lévő vizet,* merre forduljon, hogy a dőlés irányát a felvevő motolla jól kaphassa el. Hat kombájn, négy vontató dolgozott tegnap a dunakömlő- di határban. A CA/l-es táblá­ban az ár ellepett másfél hold lábon áljó árpát. (Hol van ma­napság lábon álló gabona, az ember csak megszokásból mondja arra, amelyet a kasza még nem vágott le, de a lapo­son lévő földeken nincs álló gabona, fekszik minden szál búza a sáros föld felé hajtja nagy fejét.) A C/5-ös táblában a talajvíz veszélyeztet — azért kell sietni, mert két nap múl­va már sürgetőn a búza várja a kombájnokat. A mezőgaz­dász terepjárója „nyakig sá­ros”, a vontatók szintén. Az eszkák mégis úgy porzanak, mintha tűz égne bennük. Pe­dig csak a sáros, a sárból fel­szedett szalma csinálja ezt a nagy port... Nehéz az aratás Dunaköm­lődön. PÄLKOVÄCSJENŐ Fotó: Gottvald K. Elmentek a kombájnok, jött a víz. Az utolsó fordulóban már csobogott az eszká kereke. " • J'J Szurovecz László gépe halaim as porfelhőt hagy maga után. Gerendái Gyula negyven mázsa árpát „fogad” a pótkocsira.

Next

/
Oldalképek
Tartalom