Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

Bemutatkozik | a BUG Mindinkább második otthon A Tamási JNEB vizsgálata Megyénk 1-egfiataIabb gyára a BiHG szeilaszárd'i ka pcsológépg yá ra. Egy éve és néhány napja, hogy a volit Szekszárdi Vasipari Vállalat ka­pujára a régi helyett az új embléma felkerült. Az anyavállalat azonban sokkal nagyobb múltra tekint vissza. A régmúlt évek történéseiről, a je­len gondjából, eredményeiről és a holnapot kialakító tervekről írunk most. Dénes György igazgatási fő­osztályvezető bemutatja a legfiata­labb Tolna megyei gyár nagy múlt­ra visszatekintő anyavállalatát. A Beloiannisz Híradás- technikai Gyárban 1974. de­cember 13-án ünnepelték a gyár alapításának 100 éves év­fordulóját. Ez a jubileum ön­magáért beszél és fémjelzi azt a hatalmas utat. amit a hír­adástechnikai ipar általában, és ezen belül a BHG. 1874-től napjainkig a kezdetleges ma­nufaktúrától, az elektronikus vezérlésű telefonközpontokig megtett. Bár az ipari forrada­lomnak kora megelőzte a XIX. század második felét, a hír­adástechnika vonatkozásában mégis ez az időszak hozta meg ennek az iparágnak a viharos fejlődését. A világraszóló nagy találmányok: Bell tele­fonja. Puskás Tivadar tele­fonközpontja. a wolframszál alkalmazása szénszál helyett, a kripton-gáz. az izzószál dup­la spirálozása — s lehetne még hosszan sorolni —, mind megannyi lépcső, építőkocka ennek a viszonylag új, de ép­pen ezért igen fejlett szak­mának szerteágazó történeté­ben. Ma már csak az elsárgult cégbejegyzés és néhány mú­zeumi tárgy emlékeztet Egger Béla iparosra, aki gondolt egy merészet és Bécsből haza­térve Budapestén a Dorottya u. 9-ben üzletet nyitott „Táv­írda felszerelés elkészítési és elárusítási” engedéllyel. Hát itt és valahogy így kez­dődött. Egy cikk keretén belül amúgy is lehetetlen lenne mindazokat a fordulópontokat és jelentősebb eseményeket felidézni, amelyek a gyárban és a gyárral történtek. De azért távirati stílusban né­hány nem érdektelen tény: Magyarország egész telefon­hálózatát és összes automata telefonközpontját itt gyártot­ták. A gyár háború előtt egé­szen az 1949-ben történt álla­mosításáig amerikai tőkeérde­keltségű Volt. Az államosítás óta a termelés mintegy meg­tízszereződött. ugyanakkor a dolgozók létszáma csak dup­lájára emelkedett. Itt készült a lakihegyi nagy­adó méghozzá kétszer: egy­szer a háború előtt. majd a fasiszták vandál ’ pusztítása után az újjáépítés során még egyszer. Itt született meg a balatonszabadi és a szolnoki Petőfi adó. S ami ma mér szinte feledésbe merül, a te­levízió bölcsőjénél is bábás­kodtak: az első 3 kilowattos tv-adót a BHG készítette. Gyökeres változást hozott a gyár életében a professzioná­lis híradástechnika egyes pro­filokra való tagolása. Ennek során a BHG más gyáraknak adta át az átviteltechnikai és a mikrohullámú berendezések, valamint a hagyományos rádió- nagyadó gyártását, míg ná­luk csak a különböző típusú telefonközpontok előállítása maradt Ez az egyprofilúság bizony kezdetben nem kevés gondot okozott. De fizikai és szellemi dolgozóink akaratának és ten­ni akarásának eredményeként ma már a nehezén túl va­gyunk. Segített gondjainkban a Szovjetunió is. amely hosz- szú évek óta biztos piaca gyártmányainknak. Értékesítési gondjaink nin­csenek. Cikkeink keresettek, rendelésekkel bőven el va­gyunk látva. A baráti szocia­lista országokkal hosszúlejára­tú államközi szerződések ad­nak biztos alapot az export fokozására. Több tőkés és fej­lődő országban is szívesen ve­szik termékeinket. Szociális létesítményeink fejlődése mindenkor egyszer­re történt, gyárt általános fej­lődésével és kellően reprezen­tálják a BHG-t ezen a terüle­ten is. Hogy lépést tarthas­sunk az iparág hihetetlen gyors fejlődésével, svéd li- cenc vásárlásával hoztuk be az automata főközpontok terén tapasztalt viszonylagos elma­radottságunkat. Az alközpon­tok fejlesztésénél pedig saját műszaki gárdánk ért el ki­emelkedő teljesítményt. Mindez olyan gazdasági kör­nyezetben zajlott le, amikor a budapesti munkaerőhelyzet feszítettsége létkérdéssé tette a vidéki ipartelepítést. Előbb Tatabányán, majd Kunhegye­sen és 1974. július 1-én Szek- szárdon létesítettünk telephe­lyeket. illetve ez utóbbi helyen átvettük egy meglévő, olaj­kályhák gyártásával foglalko­zó gyárat Hogy jön az olajkályha a telefonközponthoz? Hát bi­zony sehogy. De Szekszárdon az olajkályhagyártás nem volt tovább folytatható az ismert energiagondok miatt, ugyan­akkor a BHG-nak égető szük­sége volt valahol bővülési le­hetőségre. így talált egymás­ra a két gyár, s került a BHG emblémája Szekszárdra is. Az ott dolgozók dicséretére legyen mondva, az átállás na­gyon nehéz feladatát a várt­nál gyorsabban oldották meg s ma már a telefonközpontok „agyát”, a kapcsológépet, ezt a nagy precizitást és körülte­kintést igénylő szerelvényt szalagszerűen gyártják. Nem szabad az átállásnál elfelejte­ni a városi. megyei párt- és tanácsi szervek segítségét, ami nélkül ez a mindkét fél részé­re előnyös fúzió nehezebben jött volna létre vagy egyálta­lán nem sikerült volna meg­valósítani. Ma a Szekszárdi Kapcsoló­gépgyár a BHG egyik nagy reményekre jogosító vidéki gyára. Azért egyik. mert az ipartelepítés tovább folyik. Már készülnek egy debreceni gyár tervei, ahol szintén fon­tos szerelvényeket állítanak majd elő a budapesti törzs­gyár részére, előreláthatólag 1978-tól. Mindig előre és mindig fel­jebb. Ez a fejlett szocialista társadalom alaptörvényéből adódik. Még több és még jobb minőségű telefonközpontokkal kell megjelennünk a piacon, segíteni elsősorban a hazai hírhálózat gondjain, és szol­gálni a hírközlés szép felada­tát: közelebb hozni egymás­hoz népeket, embereket. DÉNES GYÖRGY igazgatási főosztályvezető Jól időzítve — az oktatási év befejezése előtt — tartott Tamásiban. Pincehelyen. Nagy- kónyiban, Simontomyán, Sza- kályban és Ozorán vizsgálatot a Tamási Járási Népi Ellen­őrzési Bizottság. A közérdekű vizsgálódás témavezetője Rév­falusi Erzsébet, a Tamási JNEB tagja voit. A népi el­lenőrzés ez alkalommal azt kutatta, hogy az engedélyezett napközislétszámhoz viszonyít­va mekkora a tényleges lét­szám; ebből eredően milyen az ellátás; megfelelő-e a kony­hai kapacitás; reális-e a nap­közis felvételi kérelmek elbí­rálása; arányban álinak-e a térítési díjak a szülők jövedel­mével. Érdekességként meg­említjük, hogy a vizsgált egy­ségek konyháin több mint két­ezer személy részére főznek. A vizsgálat egyik jelentős tanulsága, hogy a napközi otthon mindinkább igazi má­sodik otthonná válik. Semmi falstaffi „beütés” nem kell ahhoz, hogy elismerjük: a jó ebéd hozzájárul a kellemes otthoni légkör megteremtésé­hez fenntartásához. Az sem érdektelen, hogy a napközis étkezőkben a gyermekek MEGTANULNAK KULTURÁLTAN ENNI a napközi otthon tehát civili­zációs szempontból sem jelen­téktelen. Talán nem tértünk volna ki erre. ha az egyik helységben nem esett volna vissza körül­belül huszonöt, százalékkal az étkeztetést^ igénybe vevő kis­diákok száma. A visszaesésre akkor került sor. amikor — — helyesen! — a térítési díja­kat a szülők tényleges jövedel­mi viszonyaihoz igazították. Pincehelyen, Simontornyán és Szakályban minden jelent­kezőt fel tudtak venni — más vizsgált helységekben egyelőre nem. Az utóbbiakban bizott­ság döntött a felvételi kérel­mek sorsáról. Részint azért, mivel több szem többet lát; részint azért, mivel így de­mokratikus. Nem egy helyütt — például Tamásiban — a kérelmek el­bírálását követően politikailag fontos felvilágosító munkát kellett végezniük a bizottsági tagoknak. Az elutasított gyer­mekek szülei közül ugyanis többen azzal bírálták az iskola­körzetesítést. hogy annak vég­rehajtása előtt a főzést kellett volna megszervezni. Könnyű belátni, hogy a magasabb színvonalú oktatás mielőbbi biztosítása fontosabb társadal­mi és egyéni érdek az — ám­bár szintén nem közömbös — kulturált gyermekétkeztetés megteremtésénél. Tamási az egyetlen vizsgált helység, ahol a napközis kony­hán csak a gyermekek részére főznek. A napközis konyhán étkező felnőttek jobbadán ta­nácsi és egészségügyi dolgozók. A szakályi iskolaigazgató — helyes humanitással — enge­délyezte. hogy egy járóképte­len személy részére a napközis konyháról hordják az ebédet. Nagykónyiban és Szakály­ban elég nagy a konyhai ka­pacitás ahhoz, hogy se a dol­gozóknak. se a gyerekeknek ne legyen „rohammunka” az ebéd. Pincehelyen és Simon­tornyán azonban déltől fél há­romig tart az ebédlő nonstop rohama. Emitt, nemkívánatos ráadásként, főként meleg időben csaknem pokol a konyha, mi­vel a szénnel fűtött, hatalmas tűzhely oda is árasztja a for- róságot, ahová nem kellene. Korszerűsítésre — belátható időn belül — vajmi kevés a remény; többek között azért, mivel a " jelenlegi villanyháló­zat nem bírná, ha sütés-főzés­re is kellene áramot adnia.1 Egyetlen faluban talált csu­pán nagyon hiányos konyha­felszerelést. rengeteg, selejte­zésre rég megérett, csorba bög­rét a népi ellenőrzés. Máshol mindenütt TISZTELETBEN TARTJÁK! AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELŐÍRÁSOKAT. a leglelkiismeretesebben Tárná-; siban. A fürdők táján kevesebb az örülnivaló: emitt fűthetet- len a fürdőhelyiség, amott helyszűke miatt nincs zuha­nyozó. ismét másutt azért nem lehet tusolni, mert nincs hová elvezetni a vizet. Két település kivételével a gyermekek olyan összeállí­tású étrendet kapnak, ami­lyent szervezetük megkíván.' Az egyik faluban ellenben a vizsgálatot megelőzően úgy főztek, mintha a korszerű gyermekélelmezésről még egyetlen sor sem jelent volna meg Magyarországon, öt hó­nap alatt kétszáz gyermek számára 33 kilogramm piros- paprikával, csaknem két kiló egész és több mint öt kiló törött borssal ízesítették (??) az ételt. A moslékot a vizsgált egy­ségek zöme pénzért adja el;, gazdaságosabban bánik vele a símontornvai napközi, amely saját hizlaldájában értékesíti; Szakályban — megállapodás alapján — nem forintot, ha­nem élő sertést kap a mos­lékért a gyermekintézmény. Tizenhat népi ellenőr ösz- szesen hetvenhét munkananon át vizsgálta a napközisellátás helyzetét, összefoglaló jelenté­sét tehát igen bőséges tapasz­talatok birtokában terjesztet­te a bizottság elé. A Tamási Járási Népi Ellenőrzési Bi­zottság csaknem NEGYVEN JAVASLATOT TETT különféle szintű szerveknek a hibák megszüntetése érdeké­ben. Ezek egyik legfonto­sabbika Simontomyára vonat­kozik. Simontornya. amint ismere-- tes a tamási iárás legnagyobb ipari települése. ’ Napközis konyhája és étkezője egy mű­emlék jellegű épületben mű­ködik. jóllehet, az utóbbi esz­tendőkben igen sokat áldoztak reá. jelenlegi rendeltetésének nem felel meg, lehetőség sincs bővítésére. A közel-' múltban tartott közegészség- ügvi-járványügyi vizsgálat az­zal zárult, ha a hibákat ki nem javítják, a KÖJÁL ősz­től már nem engedélyezi a konyha működését. Ha erre kényszerülne a közegészségügyi intézmény, ugyanakkor má­sutt sem sikerülne új konyhát; étkezőt nyitni, félezer gyer­mek veszítené el azt. amit — többek között — elvitathatat- lanul a szocializmustól ka­pott: bőséges. ízes. olcsó ét­kezést. 1975. július 6. A Fehérvári úti fejépület.

Next

/
Oldalképek
Tartalom