Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-05 / 156. szám
Jubileumi polgári védelmi verseny Július 6-án városi döntő Domhóvárott Értéktelen (?) kerékpárok Gyorshajtás, lakat, névtábla — bírság Äz idei év bővelkedik jövőt formáló eseményekben, törté, nelmi nevezetességű dátumokban. Elég csak említeni a párt márciusban lezajlott, XI. kongresszusát, felszabadulásunk 30. évfordulóját, a Varsói Szerződés 20. évfordulóját. És egy újabb kerek évszám, amely években megelőzi, jelentőségében mégis, talán inkább a legutóbbihoz kapcsolódik: az idén 25 éves a polgári védelem, az a szervezet, amely a légoltalom alapjain felkészítette az ország lakosságát a fenyegető, újabb háború elleni védekezésre, és a természeti csapások okozta károk elhárítására, csökkentésére. Ezek a dátumok, ezek az események indították a Polgári Védelem Országos Parancsnokságát, az MSZMP Polgári Védelmi Bizottságát országos, jubileumi verseny meghirdetésére, a műszaki, mentő-, a vegyi védelmi szakszolgálatok, szakszolgálati alakulatok és egészségügyi szakszolgálati alakulatok alegységei részére. Ä kiírás szerint a versenyben való részvétellel a polgári védelem állománya csatlakozik az év legfontosabb eseményeinek; a XI. kongresszusnak, és felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére indít tott, társadalmi méretű versenyhez. A polgári védelem jubileumi versenyének célja; az elmúlt negyedszázad eredményeit ösz- szefoglalva, bemutatni az ország dolgozóinak a polgári védelem magasfokú felkészültségét, demonstrálni a pv-szer- vezetek felelősségteljes munkáját, hazánk, szocialista építőmunkánk védelmében, tudatosítani a társadalom minden rétegével a pv. feladatait, össznépi voltát. A versenyre nevezhettek azok a műszaki-mentő, vegyi védelmi, egészségügyi alegységek, amelyek az 1973—75-ös kiképzési időszakban elsajátították az általános- és szakismereteket. Az önkéntes nevezések 'alapján a városi-járási 1 versenyeket június 1—augusztus 1. között, a megyei döntőket augusztus 15—szeptember 12. között rendezik. Az országos döntőnek a városalapítás 900. évfordulóját ünneplő Szolnok ad helyet októberben, így ennek rendezője a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága, a szakszolgálati parancsnokságok mellett a Szolnok megyei pv-parancsnok- ság. A járási, megyei, országos versenyeken az alegységek általános elméleti és gyakorlati felkészültségükről adnak számot a városi-járási versenyeken például elméleti kérdésekből tesztlapokon tizenöt kérdésre kell választ adniok, gyakorlatban pedig a kiképzéseken elsajátított ismereteket, fogásokat kell meghatározott időn belül, szabályosan bemutatni, végrehajtani. A városi-járási versenyek első hat helyezett alegysége oklevelet kap, a megyei döntők első három helyezett alegysége a pv jubileumi versenyét szimbolizáló arany-, ezüst-, bronzjel vényt, az első hat helyezett oklevelet, a megyei döntők helyezettjei a jelvény- és oklevéldíjakon kívül a megyei társadalmi, gazdasági szervek különdíjait kapják, az országos döntő legjobbjai pedig az országos szervek díjait is. Tolna megyében az első. helyezést eldöntő versenyt Dombóvár réftdezi július 6-án. Vi- dóczy Lászlónak, a városi tanács -elnökének megnyitója után zajlik le az alegységek versenye. A napi programot polgári védelmi kiállítás, MHSZ-kiállítás, lövészfegyverek bemutatója, honvédségi harcászati bemutató és szórakoztató műsor egészíti ki. Sok szekszárdi rendőr töltötte'péntek délutánját beszélgetéssel. Partnereik — csekély kivétellel — kerékpártulajdonosok voltak. A kivételek közül említjük meg azt a nyugati turistát, aki a Rákóczi utcában tartott bemutatót gyorshajtásból, majd — helyszínbírság fizetéséből. Ugyanitt azt a fiatalembert, akit azért is keresett a rendőrség, mivel Öcsénvből kerékpárt lopott. A rendőrök, csatári búvóhelyén találtak rá. Ami az első mondatban említett eszmecserét illeti: az vasparipák, könnyelmű gazdák és rendőrök között folyt. Az utóbbiak — dehogy is először! — arról szóltak, hogy bölcsebb dolog a presszó, a bolt, a kocsma előtt lelakatolni a kerékpárt, mintsem abban a hiú ábrándban ringatózni, hogy a biciklitolvajok élénk fantázia szülötteinél nem egyebek. Persze, arról is, hogy kerékpáron szintúgy csak szeszmentes állapotban szabad közlekedni, mint fogaton, autón, motoron. A megszólítottak között olyan is akadt, akinek , egy hónap alatt két kerékpárját csenték el tolvajok. A férfi — e sorok írója számára érthetetlenül — félvállról vette a dupla malőrt. Éppúgy, amint sajnálatosan sokan az ő érdekűket szolgáló rendőri intelmeket. Túlzás nélkül szólva: rengeteg biciklista magatartásából lehet következtetni arra, hogy napjainkban a kerékpár nem érték. Bezzeg, volt a fel- szabadulás előtt, amikor egyhavi szakmunkáskeresetbe került egy Csepel-bicikli..; A gép alábecsülésének csalhatatlan jele, hogy csak elvétve láttunk egy-egy kerékpáron a KRESZ-ben kötelezően előírt névtáblát, — ami pedig (rendőri tapasztalatok szerint) sok „profi” biciklitolvajt visszariaszt a gép elkötésétől. A kerékpártolvajokról még annyit, hogy aljanépség a bűnözőle között. Nagy többségük előbb-utóbb odajut, ahová való: a börtönbe. Néhány szerencsés károsult visszakapja kerékpárját; sok azonban olykor évekig hiába vár, hogy a bíróság által megítélt kártérítéshez hozzájusson. Foltos nadrágú tolvajon nem könnyű a követelést behajtani..! Fiamnak szólok, lányom is értsen belőle, — így a közmondás. Noha most főként a kerékpárosokról beszélgettünk, szavunk — remélhetőleg __ a ■ segédmotoros kerékpárok, a motorkerékpárok gazdáihoz is eljut. . | — b. z. — ] A MUZSIKÁS FIÚ Talán szárnyakat ragaszt, hogy itt is- ott is előbukkan? Még az időt is felpuffasztja, hogy minden belefér? Tarisznyával a vállán Iz- ményben székely népszokásokat gyűjt, a zeneiskolában kis nebulókat oktat hegedű- lésre, Bartókot játszik az országos hegedűversenyen, sokáé ingbe bújik, muzsikál a táncházban: kezében furulya, duda, tekerőlant, citera. Kitüntetést vesz át — zavarban van — a Szocialista Kultúráért ; hangversenyt szervez. A képzőművészeti kiállítás megnyitóján fényképeznek: ő is ott a képen, világos rövidnadrágban, tarisznyával. Az iskola kertjében szőlőt kötöz,' nagy csomagban kerámia plaketteket cipel... * Űjdombóváron,' az iskola hátsó traktusában laknak. Az ablakon kendő, a kendőre pirossal varrva: „Itt lakik Balázs István”. A piros kicsit fakó — már második esztendeje tűzi a nap. A nagy, tágas lakás nyáron hűvös, télen meleg, az ablakok alatt az iskola kertje. Egy ideje nem vágta le senki a gazt. Gergő és Boglárka, a két kicsi gyerek majd eltűnnek benne. A szőlőt is kötözni kéne, a hosszú indák szabadon bóklásznak a levegőben. Balázs Pista számba veszi a kerti teendőket, aztán még hozzáveszi a „gyereknevelést", mert arra nem sok ideje jut, igaz, rögvest kifejti egyszerű teóriáját, hogy a „gyerekek nevelődnek maguktól, csak néha a fenekükre kell sózni...” A felesége és a gyerekek most a nagyszülőknél, a szobában barátságos rendetlenség, kottaállványok és könyvek, kerámiakancsók és faszobrok mindenfelé Balázs István zenetanár, felesége keramikus. Immár dombóváriaknak számítanak, habár István is, felesége is Pécsről költöztek ide. — Nagyon különösen történt — emlékezik vissza. — Amikor elvégeztem a . főiskolát, a színházba szerződtem, aztán katona lettem. Akkor már a kislányunkat vártuk, lakásunk nem volt, állást is kerestem, mert a színházi zenélés nem sok örömet okozott. Elmentem a pécsi zeneiskolába, nem vettek fel. Később mesélték, hogy bosszantotta az igazgatót, hogy rö- ■ vidnadrágban voltam. — Hitetlenkedve bólogat. — Pedig nyár volt... Aztán külföldre akartam szerződni, egy-két évre. Ez sem sikerült, én voltam az oka, mindenféle okmánnyal indultam kifelé, nem is gondoltam rá, hogy nem szabad őket vinnem, a zsebemben voltak, ott maradtak. — Emlékezően bólint. — Hová menjünk? Akkor hívtak Dombóvárra. Mondták, lakást is kapunk, hát elindultam. így is lett. Lakást kaptak, állást, és ami a legfontosabb: lehetőséget. Az itteniek a repülni kész szárnyakat nem- hogv leszabnák, inkább ha tudják, megtoldják egy kicsivel. Nagyszerű dolog! És Balázséknak a tevékenység — “életeleme. István hegedülni tanít, új módszereken töri a fejét. — A zeneiskolai tanítás célja, hogy értő közönséget neveljen. Ügy vettem észre, a mi módszereink erre nem elég jók. Vannak olyan gyerekek is, akikben felcsillan a lehetőség többre is, nekik sem adunk elegendő útravalót... A gyökereket, a népi muzsikálást kell közelíteni ahhoz, amit tanítunk. A népi hangszeres zenével nemcsak azért foglalkozik, hogy ezeket a módszereket megtalálja. Az előadó-művészetben is ezt a gyökeret' keresi. — Valami jó fajta „nemzeti” előadásmódra gondolok. Bartókot nem is szabadna úgy játszani, hogy az ember nem ismeri az eredeti, népi technikát. Kiváncsi voltam, hogy mit szólnak ehhez az országos fórumon, ezért indultam a rádió hegedűversenyén. Azt már nem tőle tudjuk, hogy a zsűrit meglepte és megnyerte Balázs István Bar- tók-játéka, bár a döntőbe nem jutott el. — Az elődöntőre még alaposan felkészültem, de a középdöntőbe bizony nem nagyon. Igen kevés időm volt. Nem bánkódik, hiszen semmi sem lezárt. És annyi minden más volt még a tavasz- szal! Kis csoportja, a Kapós- együttes zenekara igyekszik lekaparni a lerakodott rétegeket a népzenéről, hogy az igaziig jusson. Táncházakba járnak, próbálnak, készültek az Ifjú Népművész címért. (Majd augusztusban derül ki, hogy megszerezték-e.) Az együttes tagjai szakmunkás- tanulók, fiatal munkások, akiket az ügy és a muzsika szeretete barátokká tett. — Dombóvár hangversenyéletének szervezésében is részt vállalt: hangverseny- sorozatot szerveztek a felnőttek számára, amelyen többek között a helyi zeneiskola művész tanárai is felléptek. — Nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Nem volt igazi érdeklődés. Tudom, a művelődési ház jelenlegi épülete nem vonzza a zenét szerető embereket sem, de talán mégis, lehettek volna többen is az előadásokon. Azt hiszem, sokan nem is tudtak róla, hogy Dombóváron komolyzenei rendezvények vannak. * »I Nyári szünet van a kedves zeneiskolában, ahol olyan jól érzi magát — nem hiszem, hogy ilyen szerencsém lett volna másfíol, itt nagyon jó emberekre találtam — tűnődik. Nem szünetel a népi együttes munkája, bár egy fellépést most lemondtak, az egyik társ megbetegedett. Napy rendezvényre készülnek, a Kapós-együttes húszéves évfordulója alkalmából rendezendő műsorra. Megkeresi a nagy kulcsot, libben mögöttünk a függöny, s rajta, hogy „Itt lakik Balázs István”, felnyalábolja a kerá- miaplaketteket rejtő csomagot, várja a próba. Ha a nevét nem is tudja mindenki — Dombóváron ismerik. A muzsikás fiú csendes, mindenkiben bízó, munkából és kedvből soha ki nem fogyó ember — tartják róla. Világa — ez a rokonszenves, mozgalmas, másért buzgó világ — ott lebeg körülötte, vonzó légkört teremtve, ahol csak megfordul. A pécsi főiskolán igen értékes fiatalemberként emlegetik, nevét messzi városokban ismerik. Dombóváron mindezt tudják — és becsülik. így aztán a város és ő — jó viszonyban vannak egy 1 mással. VIRÁG F. É Komáromi Zoltán felvétele Film készül a filmek szinkronizálásáról Azok a kiemelkedő színművészeink lépnek fel a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyár most készülő dokumentum-játékfilmjében, akik a külföldi filmek magyarra szinkronizálásában is a legsikeresebbeknek bizonyultak. Az „Egy nyelven beszélünk” című filmet a Pannónia Stúdióban, a magyar szinkronfilmgyártás fellegvárában és a televízió stúdióiban forgatják, hogy megismertessék a nézőt a magyar szinkron történetével és műhelytitkaival. A film forgatókönyvét Gombos László írta. Rendezi: Borsodi Ervin. A filmet várhatóan ősszel mutatják be. A Szekszárdi Mesterséges Termékenyítő Főállomás, Szekszárd, PALÄNKI TELEPHELYÉN ALLATGONDOZÓT VESZ FEL. Jelentkezés a főállomás telephelyén. (140) l§75. július őt 1
