Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

A KGST villamos energiai állandó bizottsága a paksi atomerőmű építkezésén A KGST villamos energiai állandó bizottsága Budapesten tartja soros ülését. Ebből az alkalomból a delegációk veze­tői — miniszterek, miniszter- helyettesek — P. Sz. Nyepo- rozsnijnak. a Szovjetunió ener­getikai és villamosítási minisz­terének. az állandó bizottság elnökének vezetésével szerdán délelőtt felkeresték a paksi atomerőmű-építkezést. Az építkezésen K. Papp Jó­zsef. a KEB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Sza- bópál Antal, a megyei tanács elnöke és az Erőmű Beruházási Vállalat vezetői fogadták a vendégeket. Halasi Zoltán; az Erőmű Be­ruházási Vállalat igazgatója ismertette, hol tart az első ma­gyar atomerőmű építkezése. Az -1760 megawatt összteljesítmé­nyű atomerőmű első, négyszáz- negyven megawattos egysége 1980-ban kezdi meg a terme­lést. azzal a reaktortípussal, amelyből Bulgáriában és az NDK-ban is üzemel néhány egység. Az ismertetés során- szóba került. hogy a paksi atomerőmű alkalmas lesz to­vábbi bővítésre. K. Papp József arról tájé­koztatta a vendégeket, hogyan, miként veszi ki részét Tolna megye az ország gazdasági éle­téből. illetve, az üzembe lépő atomerőmű milyen termelési értékarányt képvisel a megye termelésében, yaj A középhídvégi szarvasmarha- telepen. Szabó Benjamin, az építke­zés miniszteri megbízottja to­vábbi kérdésekre adott vála­szokat. majd a vendégek meg­tekintették az üzemi főépület betonalapozási munkálatait, a Duna-parti vízkivételi művet, majd a Pakson már felépült új la'i felepet. az újonnan el­készül étterem-presszó egysé­get. A megye vezetőinek meghí­vására ezután Középhídvégre látogatott a KGST-delegáció. ahol Keserű János, az Állat­tenyésztési Kutató Intézet igazgatója ismertette a hazai állattenyésztés helyzetét, majd a kísérleti gazdaság szakembe­rei mutatták be a szakosított szarvasmarha-telepet. A láto­gatóknak rendkívül tetszett a telep tehénállománya, szakmai szemmel nézve pedig a telep nagy fokú automatizáltsága. B. I. Fotó: Gottvald Napirenden az igazgatási osztály munkája Ölési tartóit a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnapi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága több fontos napirendi pontot tárgyalt. Ezek között is ki­emelkedő jelentőségű volt az igazgatási osztály vezetőjének beszámolója az osztály irá­nyító, ellenőrző és hatósági tevékenységéről. Az -osztály olyan munkaterület felett gya­korol ellenőrzést, mely az ál­lampolgárok legszélesebb ré­tegeit érinti. A 36 feladatkör közül említsünk csak néhá­nyat: szabálysértés, kisajátí­tás, gyámügy, télek-, lakás- és üdülőtulajdon, népesség-nyil­vántartás. A munkakör fon­tosságát talán az is érzékel­teti, hogy ezeken a területe­ken a községekben, járási hi- valatoknál, a városokban és a megyénél tavaly összesen 162 796 ügyirattal kellett fog­lalkozni és 11 476 határozatot hoztak. Az igazgatási-hatósági munka színvonala összességé­ben fejlődő, eredményesen szolgálja a politikai és kor­mányzati célkitűzéseket. Eb­ben nem csekély szerepe van annak, hogy az osztály 120 dolgozójának végzettsége meg­felelő, közülük 53-an jelenleg is továbbképzésben vesznek részt, továbbá a korösszeté­tel is jónak mondható. Utalás az egyik munkaterü­letre, ahol Tolna megye az országos átlagon felüli szín­vonallal dicsekedhet, A sza­bálysértési bírságok összege 1972-höz viszonyítva mintegy 100 százalékkal emelkedett, az építésrendészeti ügyekben megközelíti az esetenkénti 1000, az árdrágítási és élelmi­szer-hamisítási ügyekben- a 2000 ■ forintot. Gyámügyekben mintegy 2500 ügydöntő hatá­rozatra és 1000 megelőző in­tézkedésre került sor. A né­pesség-nyilvántartás — koráb­bi 35—40 féle manuálisan vég­zett nyilvántartási munkát megszüntető — alapozó in­tézkedései pozitívnak bizo­nyultak. A végrehajtó bizottság a be­számolót elfogadó határoza­tában külön testületi dicséret­ben részesítette az igazgatási osztály vezetőjét és dolgozóit. Az iskolai testnevelés és sportmozgalom helyzetéről Lovas Henrik osztályvezető adott számot a végrehajtó bi­zottságnak. Ennek részletezé­sére sportoldalunkban vissza­térünk. Ülése további részében a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága bejelentéseket tár­gyalt és határozatot fogadott el a tanácsi szolgáltató egy­ségek szervezeti és működési rendjének korszerűsítéséről. Ha nincs baj Meddig és miből ? az utóbbi években ■— akarvo- nU£olU<#nl(M£bötli!n akaratlanul — kiszélesedett. Ma már aligha akad felnőtt, dolgozó ember az országban, aki ne tudna egyet-mást a határokon túli gazdasági fejlemények­ről, a tókés országokban és a világpiacon érvényesülő inf­lációról, az árrobbanásról, a nyersanyagok és ipari kész­termékek megváltozott árarányairól, azokról a gondokról és nehézségekről, amelyeket a világméretekben érvényesü­lő gazdasági jelenségek, tendenciák okoztak, váltottak lei. Mindezekről ma már sokan tudnak, de úgy tűnik, hogy ne« eleget. j Ai!)ikCT ° vi'óg piaci árrobbanás kibontakozott, gazdasági Hifi III Cl oolitikánk azt az álláspontot képviselte — s e tekintetben azóta sem változott —, hogy minden lehetsé­ges módon és eszközzel óvni, védelmezni kell a magyar gazdaságot a káros hatásoktól. A védelem fő eszköze a költségvetésből folyósított importártámogatás, amelynek összege rövid néhány esztendő alatt — szinte hihetetlen —• huszonnyolcszorosára! emelkedett. Bár az idei év kezdetén részleges termelői árrendezés történt, a költségvetés 1975- re majd 20 százalékkal volt kénytelen növelni a támogatás összegét, amelynek előirányzata — korántsem biztos, hogy elegendő — most mór 33 milliárd forint. Ez a hatalmas összeg arról tanúskodik, hogy a januári részleges termelői árrendezés csak egyes árarónyváltozásokat érvényesített, az importanyag- és az energiafelhasználás a népgazda­ságnak változatlanul többe kerül, mint ahogy azt a íel­használók, a vállalatok és a fogyasztók érzékelik. v >v... 4 realitásérzékünkkel, ha nem akarjuk ef- tompítani azt, kell, hogy foglalkoztas­son bennünket a kérdés: meddig és miből finanszírozhatja a költségvetés a hazai árak védelmét? Ennek a funkciónak és eredményének — az árszínvonal viszonylagos stabilitá­sának — óriási a társadalmi, gazdasági jelentősége, bár hátrányai is jócskán vannak. A meddig? — kérdésnek az az alapja, hogy a belső árak védelmezése évről évre na­gyobb összeget emészt fel — ebben az évben várhatóan a költségvetés összkiadásainak legalább 10 százalékát —. s a józan gondolkodás azt sugallja, ennek is van határa^ amelyet már nem lehet átlépni. y­Errp a következtetésre jutunk akkor is, ha a miből? össze-' Lllu függését vizsgáljuk. A közvélemény a költségvetést, amolyan „harmadik személynek" tekinti, amelynek az a dolga, hogy előteremtse a pénzt a szükséges kiadásokra, □ beruházásokra, a társadalombiztosításra, az oktatásra, $ ha kelt, a belső árrendszer védelmére. A miből? és hon­nan? gondjának megoldását a társadalom nem firtatja, azt a költségvetés, a pénzügyminiszter gondjának, feladatának véli. M ^ A költségvetés azonban nem '„harmadik személy", avogy olyan valami, amely független a gazdaságtól, a társadalom­tól. Bevételei tőlünk származnak, a vállalatok, a szövetke­zetek és az állampolgárok adó- és illetékbefizetéseiből; a költségvetés minden kiadósát a gazdaság, a dolgozó, az értékalkotó-társadalom finanszírozza. Ha a költségvetés, a gazdaság és a társadalom valamilyen célra a tervezettnél, a lehetségesnél többet áldoz, annak fedezetét másmilyen társadalmi-gazdasági céljaink, kiadásaink szűkítésével, avagy a közös kasszába való befizetéseink növelésével le­het megteremteni. Tehát nemcsak a meddig? hanem a miből? kérdésben is mindannyian — a vállalatok és a szövetkezetek, az állampolgárok pedig termelő és fogyasz­tói mivoltukban egyaránt — érdekeltek vagyunk. Fogalmaz­hatunk úgy is, hogy a világpiaci árváltozások anyagi­pénzügyi terheit tulajdonképpen eddig sem az állam­kassza, hanem gazdaságunk-társadalmunk egésze viselte —, amelynek a kasszát rendszeresen meg kell töltenie, hogy amikor szükséges, kivehessen belőle — s nincs olyan csodaszer, pénzügyi megoldás, amely ez alól bennünket mentesíthetne. m GARAMVOLGYI ISTVÁN • •• így arattunk as idén A dalmandiak is segítenek a Tamási Állami Gazdaságban Elhunyt Nádass József író Nádass József, József Attila- díjas író, a munkásmozgalom régi harcosa, életének 79. esz­tendejében súlyos betegség után elhunyt. • A budapesti kereskedelmi akadémián tanult, majd tiszt­viselő lett. Az első világhábo­rú idején katonáskodott, 1916- ban súlyosan megsebesült, fél lábát elvesztette. Hazatérve bekapcsolódott a baloldali mozgalmakba: tagja lett a Ga- lilei-kömek és a szociálde­mokrata pártnak, a Tanács- köztársaság alatt a budapesti 1975. július 31, Vörös Őrség propagandaosz­tályának vezetője volt. A Ta­nácsköztársaság leverése után emigrációba -kényszerült. Első irodalmi alkotásai a Nyugatban jelentek meg. A felszabadulás után a Népszava főmunkatársa, az akkori Kortárs egyik szerkesz­tője, majd a Külügyminiszté­rium munkatársa volt 1950-ig. 1957-ben az Élet és irodalom egyik alapítója, majd 1959-ig munkatársa voit. 1923-tól vers- és elbeszélés- kötetek sorát publikálta. Már­ciusi szél című kötetéért 1959- ben József Attila-díjat kapott. Számcs novellát és regényt fordított cseh, német és skan­dináv nyelvekből. Halála az irodalmi életünk nagy veszte­sége. (MTI). SzK—6-os, Kolosz kombájn áll a járműmosónál. Gazdája erős vízsugárral mosdatja, csutakolja róla az elmúlt he­tek porát, szénnyét. Egy má­sik Kolosz az út szélén áll, nyilván az is a jól megérde­melt mosdatásra vár. A szárító és a fémsilók kö­rül is alig van mozgás — minden jel arra mutat, hogy vége annak a nagy munkának, amely másfél, két hónap óta izgalomban’ tartotta a gazda­ság minden vezetőjét, mind­azokat, akik valamilyen posz­ton részesei voltak. A tanácskozóteremben ott V* a gazdaság egész vezér­kara. — Most éppen néhány per­ces szünetet tartunk — mond­ja Tolnai István, a Tamási Állami Gazdaság igazgatója. — Tegnap délutánra befejez­tük az aratást, annak tapasz­talatairól beszélgetünk, és arról, hogy most milyen ten­nivalók következnek. — Hogyan aratott hát az idén a gazdaság? — Sokkalta nagyobb ener­giával, mint az előző évek­ben, végül mégis segítségre szorultunk. — Kezdem azzal, hogy két­ezer hektár gabonát kellett learatni, és nyolcszáz hektár borsót. A gabona-betakarítás súlyát aligha kell magyaráz­nom. De fontos volt a borsó is, hiszen vetőmag-céltermelés holland, angol és NSZK- ex portra. — Ehhez készültünk fel a gépparkkal, öt új SzK—6-os és öt SzK—5-ös kombájnnal. Normális időjárási körülmé­nyek között, és normálisan előkészített gépekkel már rég elfelejtettük volna az aratást. De az új' kombájnokat úgy kaptuk meg, hogy egy hétig csak kínlódtak velük az em­berek. Bebizonyosodott, hogy jók ezek a kombájnok, hiszen az utolsó időszakban már el­érték a Claas Dominátorok teljesítményét — csak eléggé felületesen szerették őket ösz- sze, szinte minden egyes csa­vart menet, munka közben kellett meghúzogatni, alkatré­szeket pontosan beállítani. — Ez még a kisebbik baj lett volna, ha nem húzza át számításainkat az időjárás. Gabonáink annyira megdőltek, hogy a terület hetven száza­lékán csak egy irányban lehe­tett aratni. Fele eredmény, dupla munkával... Aztán jött a jégverés, ami három má­zsát elvitt az átlagunkból. — Miután a dalmandiak előbb befejezték, négy Claas* kombájnnal tőlük kaptunk segítséget, így tudtunk vé­gezni tegnap délutánra. Este a mi munkásaink és a ven­dég kombájnosok részére ün­nepséget rögtönöztünk, úgy köszöntük meg azt a munkát, amit egy hónapon keresztül végeztek. Csak dicsérni lehet őket, gondolom, ebben min* denki egyetért velem. B. X,

Next

/
Oldalképek
Tartalom