Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
7,c 'v f:3 PKoisfX»j»f TOLNA MEGYEI A HAOYAR SZOCIALISTA. MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSAcAHAK LAP/A VASARNAP 1975. júl. 27. XXV. évf. 175. sión: ARA: 1,20 Ft Sajtgyár Kölesden Újfajta sajt kísérleti gyártása Mindennap, a kora reggeli órákban tartálykocsik vontatók állnak sorba a kölesdi sajtgyár előtt. A napi „anyagszükségletét” hozzák a gyárnak — tejet. Hosszú csövek mohó kígyóként szívják ki a kocsi terhét. a napi 35 ezer liter tejet. Ezután kezdetét veszi a sajtgyártás mindennapos szertartása. A tej gondos kezelés után hatalmas, háromezer literes bolygókeverős kádakban kezdi meg átalakulását. ízletes trappista sajttá. A darabolási si- mázás. formázás után a sózókádakban ízesítik, tartósítják az ígéretes korongokat. Két- napi áztatás után útra kelnek a sajtok Szekszárdra. a központi sajtérlelőbe. Négy hét „sziesztázás” után kerül piacra a kölesdi gyár közkedvelt ter- piéke. A trappistagyártás mellett most folyik az újfajta sajt kísérleti gyártása, amit majd az őszi mezőgazdasági • vásáron szeretnének bemutatni, majd ezt követően „Szekszárdi csemege” néven forgalomba hozni. 1 ■ Működésben a „sajteszterga”. Nagy Sándorné formázza a nyers trappistát. Vámosi Józsefné gondos kézzel, óvatosan, ügyelve helyezi el a feldarabolt sajtot dobozában. £rtő munkát igényelnek a sajt korongok a simázást végzőktől, Foto : K, Z* Egészséges tettrekészség Tagadhatatlan, nem nehéz rálelni napjainkban az óvatoskodásra, a bizonytalankodásra, a tehetetlenkedésre a vállalatok egy meghatározható körében. E körbe azok a gazdasági szervezetek tartoznak, arpelyek elkényelmesedtek, a növekvő feladatokban nem a cselekvésre szólító kihívást, az erőpróbát látják, hanem a veszélyt, nyugalmuk megbolygatását. Nagy hiba lenne tagadni, hogy az eredményességben, avagy a kudarcokban a személyi, azaz vezetési, irányítási készségeknek. módszereknek sem csekély a szerepe, sőt, bizonyos helyzetekben e tényezők kerülnek az első helyre. Tagadhatatlan az is, hogy nem nehéz rálelni napjainkban a lehetőségek gyors, s mégis alapos felmérésére. az egészséges tettrekészségre a vállalatok egy meghatározható körében. E magatartásban döntő szerepet játszott a vezetés, azzal, hogy kijelölte az irányokat, s nem kevésbé azzal, hogy az új feladatoknak megnyerte, megnyeri az egész közösséget. Mindkettő igaz. Nem az újságírói restség íratta le az azonos gondolati. fogalmazási szálra felfűzött mondatokat, hanem a meggyőződés, hogy mindkettő igaz; egy adott helyzet más-más vonásai ezek. Induljunk ki abból: tavaly túl jól sikerült a vállalatok többségének az esztendő, hiszen a vállalati eredmény 16,2 százalékkal növekedett átlagosan, 1973-hoz mérten, s ez sokakban azt az illúziót keltette, minden rendben van. A világpiaci áremelkedések terhét az állami költségvetés viselte, az exportbevételek inflációs gyarapodása viszont jórészt a vállalati pénztárakba ke-, rült. A Párt Központi Bizottsága 1974. december 5-1 határozata ugyan éles megvilágításba helyezte a gazdálkodás gyenge pontjait, ám a teendők súlyát a túl magabiztosak, a túl röviden látók — azok, akik ma siránkoznak! — nem. vagy csak vonakodva, megkésve vették magukra. Szerencsére voltak, s nem kis számban, olyan termelői egységek, amelyek jól kitapintották az általánosból a maguk teendőit, mulasztásait, lehetőségeit, amelyek megértették: a siker elsősorban saját erőfeszítéseiken múlik. A gazdálkodás kedvező vonásainak erősödését végül is a tettrekész vállalatok munkálkodása segítette. Egyebek között az. hogy a termelés növekedésének egé- szét — az év eddig számba vehető öt hónapjában — a termelékenység emelkedése fedezte, valamelyest javult a beruházási tevékenység, meggyorsult a túlzott készletek fölszámolása, s így tovább. Az viszont, hogy a külkereskedelmi mérleg egyensúlya tovább romiott, még mindig vontatott, akadozó a minden piacon értékesíthető termékek kínálatának bővítése — holott az ésszerű importmegtakarítások mellett a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát döntően ezek javítják —, arra figyelmeztet, hogy az egészséges tettrekészség korántsem általános jellemzője a termelőágazatok egységeinek. Hosszú a lehetőségek sora ám sokan csak forgatják a teendők kuszának tetsző gombolyagát, ahelyett, hogy a kezdő szálakat kutatnák! Holott van tű is. minta is a gombolyagban rejlő szálak meg- és összekötéséhez, de mintha a gazdasági vezetők egy része nem értené, hogy ez aligha ráérő, majdan előveendő feladat, hanem sürgős, némely dolgokban égető teendő. Csendesebbek a vállalatok, gyárak, szövetkezetek irodái annál, mint amit a napi munka rendje megkíván. s ha valahol fölerősödik is a hang, csupán panaszokat sorol. Az egészséges, tetteket követelő, s újabb cselekedetekre sarkalló nyughatatlanságot sürgetjük, kívánjuk, igényeljük. Azt a cselekvő kedvet és nyughatatlanságot. mely legtöbb embert hatalmába kerít ha. látja, értelme van igyekezetének, javaslatának, s kritikájának is! Mert igaz, tombol a kánikula, sokan vannak szabadságon, de nerhcsak a pihenés napjai, hanem a naptár lapjai is fogynak s az elvesztegetett, meddő siránkozással töltött hetek semmit sem adnak á társadalomnak. Sőt. megrövidítik azt! MÉSZÁROS OTTŐ Mint Jurij Kuznyecov,' a Pravda helsinki tudósítója jelenti. a finn fővárosban teljes ütemben folyik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszának előkészítése. Keijo Liinamaa, Finnország miniszterelnöke a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában a többi közt kijelentette; — Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amely jövő héten Helsinkiben a záródokumentumok legmagasabb szinten való ünnepélyes aláírásával ér majd véget, teljes mértékben igazolja remé- t nyeinket. mivel a béke és a biztonság megszilárdításának tényezőjévé válik. / i Helsinki készül a csúcsértekezletre
