Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-02 / 153. szám
Beszélgetés az önköltségről Több beruházás, vagy nagyobb hatékonyság? „Az önköltség az árutermelés ri- szonyai között a termék értékének az a pénzformában kifejezett része, amely a felhasznált termelőeszközökre és a munka díjazására fordított, valamint bizonyos velük közvetlen kapcsolatos kiadásokat foglalja magában; vagyis lényegében a felhasznált termelőeszközökben foglalt holt munkát és az újonnan ráfordított munkának azt a részét, amely a szükséges termékeket létrehozza.’* Uj Magyar Lexikon Mint az idézet is bizonyítja, az önköltség a termelést befolyásoló tényezők között az egyik legfontosabb. Alakulása kihat a ' gazdasági élet változására. Erről beszélgettünk Horváth Bélával, a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat főkönyvelőjével. A téma bonyolult, összefüggésben van a vállalat valamennyi tevékenységével. Az . önköltség, függ az alapanyag beszerzési árától. Ez vállalatuknál nemegyszer igen változó. A betonvas ára, melyből hatalmas mennyiséget használnak fel,' igen változó. Korábban kilogrammja átlag 5,70 Ft-ba került, most hét forint. De előfordul, hogy húsz forintnál is drágábban kapják kilóját. Ebből adódna egy feladat, megkeresni a legmegfelelőbb beszerzési forrásokat. Ezt több más cégnél meg lehet esetleg valósítani, itt nincs rá lehetőség. Ezért az önköltség csökkentésére más utakat kellett választani, TAKARÉKOSSÁG A jelszó, mely napjainkban egyre inkább megtelik tartalommal, jelentős mértékben befolyásolja a termelés költségeit, az önköltséget. A cél: minél szélesebb fórumot teremteni ezeknek az intézkedéseknek. A vállalatnál az év első hónapjaiban tételesen kidolgozták, hol nyílik lehetőség a takarékos munkavégzésre, a jobb gazdálkodásra. Ezeket ma már a gyakorlatban is megvalósították. Például korábban a betonelemek szárításakor használt gerendákat, az ún. vállfákat orsóolaj és gázolaj keverékével kenték be. Ez biztosította, hogy a fához ne ragadjon oda az építőanyag. Újabban a környékbeli termelőszövetkezetekből összegyűjtötték a fáradt olajat, s ezt keverik gázolajjal. A megoldás sokkal kevesebbe kerül, mint a korábbi, s csupán any- nyi beruházást igényelt, hogy egy tartályt kellett készíteni a fáradt olajnak. CjlTÁSOK Az önköltségét nagymértékben lehet csökkenteni a munkavégzés ésszerűbbé tételével. Ennek megvalósítására igen sok mód adódik, s ezek között igen fontos a dolgozók kezdeményezésének, az újítómozgalom biztosította lehetőségeknek kihasználása. Ennek előremoz- dítására intézkedéseket tettek a Tolna megyei Építőanyagipari Vállalatnál, s az eredmények azt bizonyítják a dolgozókra nemcsak kell, hanem lehet is számítani. A jó dolgozók megbecsülése alapvető feladat a vállalatnál. Erre lehetőséget biztosít az új kollektív szerződésük is, rr^ely a törzsgárda kialakítását elősegíti. A dolgozók által jóváhagyott paragrafusok előírják, hogy a több év ótá a vállalatnál jó munkát végzők kiemelt anyagi megbecsülésben részesüljenek. Ötéves törzs- gárdatagság után a fizetés mellé havonta 150 forint jár. Tíz év után 250-nel, húsz év után pedig 400-zal vastagszik a boríték. Ennek persze feltételei is vannak. A norma teljesítése, az anyagtakarékosság, a fiatal munkatársak segítése, tanítása, részvétel a munkaversenyben, s a jó légkör kialakítását elősegítő munkatársi kötelességek teljesítése. Ezeknek a feltételeknek teljesítését egy törzsgárdabizottság vizsgálja. S a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az évente- így kifizetésre kerülő több mint 200 ezer forint hasznos befektetés. ■■r-w ? GÉPESÍTÉS Általánosan elterjedt, hogy a gépesítés, a modernizálás növeli az önköltséget. Az építőanyag-ipari vállalatnál azonban rácáfoltak erre. Azzal, hogy könyebbé tették a' fizikai munkát, nem emelkedtek a termelési költségek. , ! rli. Régebben a paksi betonüzemben csilléken szállították a cementet, kavicsot, s az egyéb alapanyagot. Most két kis dömper végzi ezt a munkát. A csillézésnél sokszorta nehezebb volt a zsákolás. A napi 40—50 tonna cementet a vasútállomáson kellett vagonokból teherautókra rakni, majd három kilométer utaztatás űtán a raktárakba vinni. A közelmúltban egy Cementsilót építettek, s ide a gyárból tartály- kocsikban hozzák a cementet. A cementsiló építése az alapozással együtt 350 ezer forintba került, s ez a költség rövid idő alatt megtérül. Segíti ezt, hogy a hatalmas cementtartály mellé egy automata cementkeverő berendezést is beállítottak. Ez nemcsak a nehéz fizikai munkát küszöböli ki, hanem a minőséget is javítja. Korábban az adagolásnál a zsák és a vízmérő vödör volt a mérce. S hogy a minőséggel probléma ne legyen egy-két lapáttal a szükségesnél több cementet dobtak a keverőüstbe. Most a gép szabályozza az anyagok előírt mennyiségét, ami kevesebb anyagfelhasználás mellett biztosítja a termék egyenletesen jó minőségét is. A kavicskotró részleg tevékenységét is gazdaságosabbá tette az eszközök cseréje. A kisebb uszályokat eladták, s helyette jóval nagyobbakat vettek. Ezzel növelni tudták a termelés volumenét, s csökkenteni az önköltséget. Tavaly az első öt hónapban 3 millió 396 ezer forint volt az árbevétel, az önköltség pedig 3 millió 327 ezer forint. Idén 5 millió 550 ezer forint árbevételt eredményezett a kavics- kotró-tevékenység, s az önköltség alig emelkedett, 3 millió 828 ezer forintra nőtt csupán. Ennek magyarázata: a változtatásokkal szinkronba hozták a kotrás, szállítás és kirakodás kapacitását. A sort lehetne hosszan folytatni. Ezernyi lehetőség kínálkozott, s kínálkozik más vállalatoknál is a termelés korszerűsítésére, az önköltség csökkentésére. Legtöbb esetben olyan apró változtatásokkal, melyek nem is igényelnek komolyabb beruházást, százezreket lehet megtakarítani. 1 címben szereplő kér- ™ désre a kézenfekvő válasz: mindkettő. Sok szempontból a szakszerű válasz se‘m más. A hatékonyság magas színvonala nem zárja ki, hogy emellett beruházásra is gondoljanak valamely gazdaságban. Már csak azért sem, mert az évről évre jó eredményt, a nemzeti jövedelem magas növekedési ütemét felmutató nemzetgazdaságnak megfelelő forrásai nyílnak a termelés bővítéséhez és az állampolgárok ellátását, kényelmét, művelődését, egészségét szolgáló hálózat fejlesztéséhez. Aj válaszút elé — „több beruházást. vagy nagyobb hatékonyságot” — akkor kerül egy gazdaság, ha alapos a gyanú, hogy a termelés a meglévő eszközök jobb kihasználá.sával is számottevően bővíthető. Másrészt: számolni kell azzal is, hogy éppen a hatékonyság javításához szükséges az új beruházás. Elképzelhető ugyanis olyan működő kapacitás. amely ugyan nincs megfelelően hasznosítva, de a jobb kihasználásáért már nem is érdemes fáradozni, mert az adott gépállomány annyira korszerűtlen, s így még sokkal jobb szervezettség közepette is elmaradna a nemzetközi termelékenységi szinttől. A hazai iparban — több helyen — a sok régi gép pontosan ezt a helyzetet teremti meg. A magyar gazdaságban időszerű — nem is egy helyen — elemezni a kérdést: mennyit és mit ruházzanak be, illetve hol, s mit várhatnak a hatékonyság javításától. A népgazdaság beruházási politikájában a fő irányok kialakultak. A beruházások első számú nagy csoportjával, a központi beruházásokkal a népgazdaság szerkezetét, a termelési szerkezetet kívánják korszerűsíteni. A beruházások másik nagy csoportjával — itt már a vállalatok erejével is számolva — a rekonstrukciós programot hajtják végre, olyan gépparkot telepítve, amelynek kihasználását már nemcsak érdemes, de úgy is kell szervezni, hpgy a veszteség mennél kisebb legyen. Szinte mindennapos témaként, ! a beruházásoknak ebben, a körében merül fel a kérdés; ml várható egy-egy nagyobb beruházástól, nem eshet-e meg, hogy a veszteségeket növeli, IV ézzűnk egy egyszerű 1* számvetést: ha egy vál_ lalat pl. 50 gépet működtet egy műszakban, mert nem talál embert a 2. és a 3. műszakra, de bővíteni akarja a kapacitást: könnyen jut arra a gondolatra, hogy nem a második műszakot szervezi meg, hanem vesz még 50 gépet ugyanarra a 8 órára. Mivel a régi gépek mellé az újak nem férnek, az ilyen beruházás többnyire nemcsak gépi, hanem építési beruházás is. Ha ez a fejlesztés megvalósul, akkor 100 gép megy majd 8 órán át. A beruházás tehát dinamikusabban növeli az álló gépek számát, az időveszteséget, a kapacitás-kihasználatlanságot, mint ahogyan a termelés bővült. Az ilyen típusú „termelésbővítés” helyett mérhetetlenül hasznosabb, ha megvizsgálják, hogy az első 50 gép mennyit áll egy műszakban, s mi okozza az állásidőt? Vállalati tapasztalatok szerint —■ ott, ahol nem szalagszerű a termelés — a műszak 20—35 százaléka improduktív idővé válik: hol itt, hol ott áll a gép. vagy a gépek, mert valami hiányzik a folyamatos termeléshez. Egyszerű számítás ez,, de arra jó, hogy érzékeltesse mekkora tartalékok létezhetnek a vállalatoknál, amelyek feltárásával nem kevés beruházást takaríthatnának meg.' Czámtalan 'példa van,' fő^ képp a munka- és üzemszervezés köréből, a termelés előkészítésétől a: raktáJ rozásig, a szállítás megszervez zéséig, annak érzékeltetésére,' hogy a vállalati gazdálkodásban ma jogos a kérdés, és nem alaptalan a válasz: több beruházás helyett a hatékonyság javításával, a munkaidő jobb kihasználásával lehet és kell bővíteni a kapacitást. A legközelebbi jövő kulcskérdései közé tartozik, hogy erre a kérdésre, mekkora körben adnak helyes választ és gyorsan. t GERENCSÉR FERENC Baráti együttműködés a színesfémkohászatban A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN a magyar alumíniumipar államosítása és a Szovjet—Magyar Bauxit-Alu- míniumipari Társaság — a MASZOBAL — megalapítása új utat nyitott a magyar színesfémkohászat fejlődése előtt. A MASZOBAL tevékenysége idején újjáépültek és bővültek a meglévő gyárak és újabbak is épültek. Növelte termelését az almásfűzítői timföldgyár és ínotán új alumíniumkohó épült. A szovjet szakemberek magyar kollégáiknak segítséget nyújtottak alumíniumiparuk tervszerű fejlesztéséhez. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a szovjet és a magyar alumíniumipari fejlődés lehetővé tette, hogy a két ország bővítse az együttműködést. A szovjet— magyar színesfémkohászati együttműködés példaként állítható a szocialista országok elé, mint két ország népgazdasági ágazatának átfogó szakosodása és kooperációja. A hosszú távú szoros együttműködés eredményeképpen az évente 20 ezer tonna teljesítményű régi ■ ajkai timföldgyár fokozatosan bővült, korszerűsödött és termelése elérte a 145 ezer tonnát. Ugyancsak AiJíán épült egy új, korszerű timföldgyár — amely 1972-ben kezdte meg a termelést —, évente 240 ezer tonna teljesítménnyel, AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS másik gyümölcse a székesfehérvári alumínium hengereltárú és ötvözetgyár, amely Közép-Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű üzeme. Hengersorai, saj tolói és energetikai berendezései a Szovjetunióból érkeztek. A két ország képviselői 1962. november 15-én írták alá a hosszú távú timföld- és alumíniumipari együttműködési megállapodást. A magyar timföld és — ennek megfelelő mennyiségű — szovjet alumíniumszállítások lehetővé teszik, hogy a két ország gazdaságosan használja fel a rendelkezésére álló nyersanyag- és energiatartalékait. Ezenkívül egy másik egyezmény keretében a magyar timföld ellenében szovjet réz érkezik Magyarországra. Ez a megállapodás jelentős előnynyel jár mindkét ország szí- * nesfémkohászata számára. I ' A két ország alumíniumiparának sikere a közös kutatáson, a szoros termelői kapcsolatokon alapul. A Csepel Vases Fémművekben például — szovjet berendezésekkel —, új csősajtoló üzem épült, ahol rézötvözetcsöveket állítanak elő. Magyar és szovjet szakemberek közösen dolgozták ki a reoski rézérclelőhely kiaknázásának műszaki-gazdasági feltételeit A SZOVJET VAMI — Össz- szövetségi Alumíniumipari Intézet —, a magyar FKi és Alu- terv között szoros és gyümölcsöző ' tudományos-műszaki együttműködési kapcsolat alakult ki. A két testvéri ország szakemberei közös kutatást és műszaki tervezést folytatnak, kicserélik termelési tapasztalataikat, megküldik egymásnak új termékeik mintapéldányait és gyártási dokumentációját. A két ország hatékony tudó-' mányos-műszaki információ- cseréje teszi lehetővé, hogy jelentősen csökkentsék az új termékek gyártástechnológiájánák kidolgozására fordított időt. Például magyar tapasztalatok alapján épül a Szovjetunióban a legnagyobb európai alumíniumsajtoló-üzem. Az alumíniumipari tudományos-műszaki együttműködéssel párhuzamosan az utóbbi években a nehéz színes- és ritka földfémekkel foglalkozó kutatók kapcsolatai is megszilárdultak. ■ -~t«. Néhány éve közös kutatás folyik több aktuális témában, mint például a rézötvözetek grafitkristályosítón keresztül végzett folyamatos öntése a tömb- és csőgyártásban, rézötvözetből csövek hideghengerlése,, az alumínium szalagok minőségének és gazdaságosságának javítása, a réz- és rézötvözet öntecsek gyártása folyamatos öntésseL A KOORDINÁCIÓS KÖZPONT munkaterve alapján az országok egy sor aktuális témában végeznek kutatást. Ilyen például a félvezető anyagok fizikai tulajdonságainak tanulmányozása, gyártástechnológiájuk kidolgozása, a szupertiszta fémek tulajdonságai, új vizsgálati módszereinek kialakítása. Más KGST-orszá- gokkal együtt folyik a félvezetők és tisztafémek gyártás- technológiája, világszínvonala, nak elemzése és a várható fejlődés prognózisának 1990-ig érvényes kialakítása. A KGST XXIV. ÜLÉSSZAKÁNAK határozataiból ki-’ indulva a szovjet és a magyar kohászok az új együttműködési formák kialakításán dolgoznak. Jelenleg együtt tervezik a jugoszláviai Birac Timföldgyárat. Ez a közös munka elő. segíti a szocialista tábor országai alumíniumnyersanyag- ígényének nagyobb mérvű kielégítését. a Szovjetunióban és Magyarországon jelenleg is tanulmányozzák alumínium- gyárak közös építésének lehetőségét harmadik országokban.; P. Lomako a Szovjetunió színesfémkohászati minisztere 1975. július 2.
