Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

Szojuz—Apollo program A Szojuz parancsnoka Az amerikai űrhajósok véle­ménye szerint az Egyesült Ál­lamok egyik legnépszerűbb embere Alekszej Leonov. A Szojuz parancsnoka zsákszám­ra kapja a leveleket a houstoni központ címén. Természetesen hasonló népszerűségnek ör­vend hazájában. Neve a Vosz- hod—2 útja során vált közis­mertté, amikor Belj áj evvel repült. Ö az első ember, aki kilépett a világűrbe. Az elmúlt tíz év nem ha­gyott nyomot Leonovon, a légi­erő 41 éves ezredesén. Ugyan­az az atlétikus felépítés, ugyanaz a vidám szikra kék szemében. így lett űrhajós Szülei kilenc gyermeke kö- -zül nyolcadiknak született -Kemerovo ipari központ kö­zelében, Lisztvjánkában látta meg a napvilágot. Apja vala­mikor donyeci bányász volt. Amíg az első világháborúban a frontra vitték, a család átte­lepült Szibériába. Apja a pol­program indult. Tanulmányok a repülőmémöki akadémián, majd Leonov lett a Szojuz— Apollo program első szovjet űrhajójának parancsnoka. Föl­di beosztásában a Gagarin' űrhajóskiképző központ pa­rancsnokhelyettese, Leonov korábban németül tanult, most,’ a szovjet—ame­rikai közös űrrepülésre készülvén nekilátott az angol nyelvnek. Naponta hat órát is ült nyelvtarikönyvei fölött. S az eredmény? Bármilyen hallgatóság előtt kész előadást tartani angol nyelven. Az esetleg elkövetett nyelvtani hibák nem hozzák zavarba. Leonov nagy ínyenc. Külön az ő kérésére készítették el a közös űrrepülés változatos és ízletes étrendjét. A program indulásának küszöbén Leonov különösen nagy figyelmet for­dított egészségi és erőnlét.; ál­lapotára. Napi edzéstei;véből az úszás és a futás elmarad­hatatlan. A csillagvárosi ed­zők — saját beismerésük sze­rint — kifáradtak Leonov fá­radhatatlanságától- , a- Ttí-aif' (I család Leon övék lakása a Csillag- város két magasépülete egyi­kének harmadik emeletén van. Felesége, Szvetlána pedagógus. Legidősebb lányuk — Viktori­na — 14 éves. A nyolcadik osztályt angol tagozatos isko­lában kezdte el. A 8 éves Ok- szána második osztályba jár. Amikor Leonovot arról fag­gatták, hogy a család hogy fo­gadta az új feladatot, kapás­ból válaszolt; „Ahogy kell. át- érezték a feladat fontosságát. A feleségem már megszokta az örökös edzéseket. Nagyobbik lányom partner az angol nyelv tanulásában”, y A Szovjet Képzőművészek Szövetségének Leonov az egyetlen olyan tagja, aki járt a világűrben. Talán ha fiatal korában nem ragadja meg a repülés, ma hivatásos művész lehetne. Leonov ma sem tette le az ecsetet. önállóan és Andrej Szokölov tudományos-fantasz­tikus festővel közösen alkot. Műveiket Moszkvában, Baku­ban, Prágában, Helsinkiben tárlaton mutatták be. ALEKSZEJ GOROHOV, az APN különtudósítója gárháború után visszatért csa­ládjához. Itt született 1934. május 30-án Alekszej. Leonov közepesen tanult, de nagyon szeretett barkácsolni.1 Hajók, gőzmozdonyok, repülő­gépek kerültek ki keze alól. Egy alkalommal az iskolában sikerült tájképet rajzolt, de különösebben erre sem figyel­tek fel. A második világháború után a Leonov-család Kalinyingrád- ha költözött, Alekszej ott vé­gezte el a középiskolát, majd katonai repülőiskolás lett. Né­hány év tanulás Után pedig űrhajós: 1960-ban Gagarinnal, Tyitovval, Nyikolajevvel, Po- poviccsal és .a világűr más út­törőivel lépett be az űrhajósok közösségébe. Leonov sok-sok órát töltött a gyakorlóberendezésekben, amíg történelmi űrsétájára indult. Ö lett az első ember, aki szemtől szembe állt a nyi­tott világűrrel. Félt? — Félelemről -szó sem volt — mondja Leonov. — Akkor csak arra gondoltam, hogy mi­ként fogok belépni a zsilip­kamrába, kilépni a világűrbe és miként térek vissza. Nos, kiléptem a semmibe és visz- sza is tértem onnan. Csak amikor parancsnokom, Beljá- jev gratulációit fogadtam, ver­te ki a veríték a homlokomat. Leonov, a fáradhatatlan Az űrrepülés utáni pihenés igen rövid volt. Uj űrkutatási Donald K. Slayton, Thomas mérnököket követelt Kuba- szov a moszkvai Ordzsoni- kidze Aviatikái Egyetemet végezte el. Az ősi Vlagyimir közelé­ben Vjáznyikiben született. Gyermekkorát az ősi székes- egyházak csillogó kupolái aranyozták be. Nyugdíjas szülei még most is ott élnek. Kátya lányát gyakran elküldi nagyszüleihez, mondván, le­gyen minél távolabb a vá­rosi zajtól. Amikor Valerij megszüle­tett, apja a helyi hajóstársa­ság mechanikusa volt. Gyer­mekkora „a csavarok, csa­varanyák és kerekek világá­ban” télt el. 1952-ben, a középiskola befejezésekor, a repülés jelentette számára a technika koronáját. Középiskoláját kitüntetés­sel .végezte el. Ez lehetővé tette, hogy felvételi vizsga nélkül kerüljön az egyetemre. Diplomamunkáján akkor kezdett dolgozni, amikor fel­bocsátották az első szputnyi- kot, amelyet a második kö­vetett. A diplomaterv meg­védése kitűnően sikerült és Szergej Koroljov akadémikus keze alá került, a ballisztikai kérdésekkel foglalkozó osz­tályra. A pályaelemek szá­mú tása vérévé vált. Amikor egy értekezleten Koroljov ar­ról beszélt, hogy itt az ideje a mérnökök űrrepülésének, ő is beadta kérelmét. 1966-ban besorolták az űrhajósok közé. P. A Szojuz fedélzeti mérnöke > # at­A szovjet—amerikai közös űrkutatási programban részt vevő Szojuz űrhajó fedélzeti mérnöke Valerij Kubaszov, negyvenéves moszkvai mér­nök. Saját szavai szerint job­ban szereti a fizikát és a matematikát, mint a dalokat. Ennek ellenére első űr­repülése alkalmával, 1969-ben a Szojuz—6 fedélzetén alapo­san megnevettette Sonyin pa­rancsnokot, amikor minden különösebb adottság nélkül, örömében énekelni kezdett. Kubaszovot még senki sem látta sietni, zömök alak­1915. július 15. ját nehéz elképzelni a sport­pályán, pedig már első űr­repülése előtt több száz órát repült sugárhajtású vadász­gépen és több tucat ejtőer­nyős ugrása volt. . Mindene a repülés A sajtókonferenciákon az újságírók kérdéseire, ameny- nyiben azok az űrhajók konstrukcióját és az égites- tek mechanikáját érintették,' Leonov felkérésére, rendsze­rint Kubaszov válaszolt. Kubaszov akkor lépett az űrhajósok családjába, amikor megjelentek a bonyolult fel­építésű Szojuzok. A műszaki kérdések megoldása alapos is­meretekkel rendelkező szak­Hegesztett a világűrben 1969 elején, a Szojuz—4. és —5 útja alkalmával ké­szenlétben állt, hogy szükség esetén valamelyik űrhajós he­lyett felrepüljön. Az ő ideje ősszel, a Szojuz—6 startjával jött el. Ö volt az első ember, aki a világűrben hegesztett. A Vulkán elnevezésű berende­zéssel különféle tecnikai kí­sérleteket végzett. Akkor 5 napig tartózkodott a világűr­ben. A hetedik és a nyolca­dik Szojuzzal csoportos re­pülést hajtottak végre. Rövid pihenés után ismét az edzések következtek és há­Stafford, Vance D. Brand, Alekszej Leonov és Valerij Ku- bászov. . . rom évvel ezelőtt hivatalosan is bejelentették, hogy a Szo­juz—Apollo program végre­hajtásában részt fog venni. — Az első űrrepülés óta mi változott életében? — kérdezték tőle a közelmúlt­ban. — A most négy éves Gyima fiam születésén kívül semmi különös — válaszolta. — Öröl-e annak, hogy részt-: vehet a közös szovjet—ame­rikai kísérletben? — Természetesen. Az a vé­leményem, hogy ez a közös kísérlet csak az első lépés. Szerintem újabb, bonyolul­tabb és hosszabb időt igénylő kísérletek következnek. ALEKSZEJ ZAHAROV az APN különtudósítója (KS) Stafford ereszül beszél Munkanapom a Johnson nevét viselő houstoni köz­pontban azzal fejeződött be, hogy meglátogattam Thomas Stafford tábornokot. Kicsi, egy ablakos dolgozószoba. Két-három oklevél a falon, kicsi üvegszekrény, jelképes ajándékokkal. A helyzet fes- tőibb, mint ahogy ez egy tá­bornoki dolgozószobában vár­ható lenne, de talán szeré­nyebb, mint amilyen olyan asztronautánál lehetne, aki már háromszor járt a koz­moszban. Stafford jól megtermett; szelés vállú férfi. Könnyű inget visel. Kezet nyújtva ha­tározottan és hangosan mond­ja oroszul: „Zdravsztvujtye!” Tudom, hogy az Apollo- legénység parancsnoka szá­mára én nemcsak újságíró vagyok. hanem egyszers­mind váratlan beszélgető- társ, akivel próbára teheti orosz nyelvtudását. Orosz nyelven kezdtem az interjút: „Mi a helyzet az egymással való érintkezés problémájával ?” Stafford felélénkült, s en­nek a sokat látott és tapasz­talt embernek az arcát szin­te megváltoztatta a mosoly. — Már régen dolgozunk az oroszokkal és jó kapcsolato­kat alakítottunk ki. S hogy az információcserét megkönnyít­sük, elhatároztuk, hogy az amerikaiak oroszul, az oroszok pedig angolul fognak beszél­ni... Az asztronauta lassan be­szélt, szüneteket tartva, de helyesen. Látszott rajta, hogy nehezen megy, de amikor be­fejezte a mondatot; az arca elégedetten felragyogott. — Tapasztalataink azt bi- ... zonyítják, hogy így teljesen meg tudjuk érteni egymást — mondotta Stafford. Azt hiszem,’ nemcsak éh vettem észre, hogy az utóbbi hónapokban a szovjet és az amerikai űrhajósok, bárkinek » is adtak interjút, feltétlenül beszéltek kollégáik nyelvtanu­lásáról. Amikor legutóbb pél­dául Alekszej Leonov űrha­jóst hallgattam, ismét komo­lyan, egyáltalán nem diáko- san arról beszélt, hogy sike­rült előrehaladnia az angol nyelv tanulásában. Valóban, milyen fő elemek­től függ a kísérlet sikere? A technika állapotától, a repü­lés irányításának megszerve­zésétől, s végül a két legény­ség helyes együttműködésé­től. A dokkolás — nem automatikus, hanem vala­mennyi következő művelettel együtt kézi irányítású lesz — elsősorban a szükséges in­formációk kicserélésén és he­lyes felhasználásán múlik. Ez az oka annak, hogy a kísér­let résztvevői annyit törőd­nek a nyelvi problémákkal és beszélnek is róluk. — Mi a véleménye a pszichikai problémáról? Az úgynevezett összeférhetőség- ről ? — folytatom a beszél­getést. Stafforddal. — Háromszor jártam a kozmoszban. Két alkalommal Geminivel. s egyszer sem adódott ilyen jellegű problé­ma. Azt hiszem, nem is fog adódni. Az oroszokkal ides­tova már három esztendeje dolgozunk, de semmiféle bo­nyodalom nem fordult elő. Minden nagyon jól megy. ugyanígy lesz a kozmoszban is. Hiszen mi már barátok va­gyunk ! G. OSZTROUMOV (APN — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom