Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

fflnmuuelödésscl ■ közmiiuelödésért

f „A szocialista ’közművelődés etjytk alapvető feltétele az önművelés fontosságának felismerése, lehetőségeinek bővítése. Megfelelő feltételek útján el kell érni, hogy az emberek képesek' legyenek önmaguk is választani a kulturális értékek között..." MSZMP KB 1974. március 29—20-t illésének határozata a közművelődés fejlesztésének feladatáról.

Művelődési témák kapcsán sokszor eltűnődtem: miként lehetne az egyén és a köz i művelődésének összhangját megteremteni, a kettőt egymáshoz minél jobban közelíte. ni. Eredményt hoz-e a műveltség túlzott terjesztése, erőltetése? Nem fog-e ez vajon kampányjellegű közösségi művelődési formákat ölteni (mint például korábban a szocialista brigádok kulturális vállalásai, vagy az olvasómozgalom), s végül a mennyiségi mutatók papírformáiba ' fulladni? Egyáltalán: hogyan kell értelmezni az önművelődést?

1 Az Önművelődésnek — úgy Vélem — elsősorban is a kulturált magatartás, az emberibb, szocialista életforma iránti igényt kell jelentenie. Nem a másokat okoló, elégedetlenkedő követelőzést, hanem életünk szebbé, belsőleg gazdagabbá, tartalmasabbá tételét. Az igénynek tehát belülről kell fakadnia (hiszen a jó, a szép iránti igény természettől fogva adott is az emberben), s először is emberhez méltó viselkedésre, magasabb erkölcsiségre, kulturáltabb

magatartásformákra kellene irányulnia— > :;LStení«fet A címlapon egy kilencéves gyerek rajza, de gyere- kekkészítették a kötet összes ilkjíZtrációját. Sőt éppen a rajzók miatt született a kötet.

„A mi Petőfink” című könyv egyik méltatója így ír: „Á kötet nemcsak arra alkalmäs, hogy a nagyszerű kiállítás legértékesebb darabjait megőrizze (a Móra Kiadó a Petőfi Múzeum gyermekrajz- kiállítására érkezett lapok közül válogatott — a szerk.), hanem arra is, hogy a nagy költő versel sajátos, a felnőtt számára eddig talán megközelíthetetlen szépségükben, fantáziateremtő erejükben bontakozzanak ki.”

így igaz, de ezúttal nem a 'mésés szépségű könyvet akarjuk méltatni. Bár forgatásakor azonnal eszünkbe jutott, ho&y nemcsak itthon lehetne tankönyvünk. hanem külföldön is remek Petőfi-kalauzul szolgálhatna .Miért? Mert csak az igazán nagy művészek tudnak olyan szépen. világosan (mókásan, játékosan) beszélni valamiről, mint a krétával. ecsettel, ceruzával bánni tudó gyerekek. Minden gyerekrajzról tiszta öröm és hit sugárzik. Meg bátorság, kísérletező kedv. s nyoma sincs a csináltságnak, a spekulációnak.

De hát ezt annyian tudják. S akik netán még nem figyeltek erre, azok elég, ha megnéznek egy gyerekrajz-kiállí- tást. Ezekre a kiállításokra nem kell vadászni. évente több gyermekrajz-kiállításról is hírt adunk. A gyermekrajzok az iskolákban már régen helyet kaptak. Üjabban köz- intézményekben is láthatunk belőlük. így van ez a baráti országokban is. (A berlini Pedagógusok Házának például sok emelet magas lépcsőfeljáróját díszítik gyermekrajzok,)

Tudomásunk szerint azonban nyomdát ritkán kapnak a

.'„Ä művelődés nem valamire jó, hanem önmagába jó. Olyan mint a szerelem. Ahogyan a fajfenntartás is többet ér . a szerelemmel, mint nélküle, úgy a mindennapi élet is többet ér műveltséggel, mint anélkül” — írja Ííenedek István a közelmúltban megjelent „Pusztába kiáltott szó” című könyvében. „Dialógus a műveltségről” címmel.

Tovább visszük a párhuzamot: a szerelem, a fajfenntartás csak a család miliőjében teljes, ott kap igazi megvalósulási formát. S ahogyan a családok meghittebb, bensőségesebb sajátos élete alkotja a nagy közösséget, a társadalmat, ugyanígy a különböző területekben elmélyülő egyén belső igénye nélkül nem építhetők tovább a közösségi művelődés formái sem.

Korunk műveltsége rendkívül bőséges választékot kínál és ez fokozza az egyéni Választás felelősségét Kinek-kinek alapképzettsége, megszerzett, s alkalmazott ismeretanyaga, egyéni érdeklődése, hiányosságainak kritikus feltérképezése alapján kell eldönteni, mi szükséges ahhoz, hogy önálló, biztonságos ízléses, határozott ítélőképessége alakuljon ki. Erőltetni a művelődés iránti igényt nem lehet. Ismét Benedek István szavaival: '„Akit csak szakmája érdekel, minek kényszerítsük álfcis remekek. Pedig — mint a megőrzött katalógusok, s főleg a Móra kötete bizonyítják — érdemes közkinccsé tenni a legjobb gyerekmunkákat. Milyen jó lenne például, ha az annyit kárhoztatott dísztáviratok (olykor fáradt, gyenge, vagy esztétikai értéket egyáltalán nem képviselő) lapjai között gyermekrajzokkal is találkoznánk. A Posta több ezer rajz közül válogathatna, ha meghirdetné az anyák napi dísztávirat pályázatát. De minden családi ünneppel kapcsolatban van élménye, és érvényes mondanivalója a gyereknek. A sportról már nem is beszélve. És. ha már itt tartunk, megkérdezhetjük: a képeslapok rikító rózsái, vagy bágyadt virágai helyett nem szívesebben küldenénk barátainknak, ismerőseinknek egy- egy vidám. fantáziadús gyermekrajzot?

Csupán két — egészen kézenfekvő — felhasználási területét említettem a gyermek- rajzoknak. Bizonyos. hogy több volna. „A mi Petőfink” című kötet nemcsak a költő hatását a gyermekietekre igazolja vissza, azt is bizonyítja, hogy mennyire érzik világunkat. Még semmi, senki nem rontotta el őket. Főleg a pénzért való versengés nem. Biztos. hogy gyermeki fogékonyságukat a legtöbben nem őrzik meg majd felnőttként. Ezért is fontos, hogy mi őrizzük produktumaikat. De biztassuk a mostani kicsiket is a rajzra, ök versze már másként fognak rajzolni, mint napjaink általános iskolásai, de nem kevésbé lesznek őszinték és gyerekek'.

A művészeteknek vannak nagy és kevésbé jelentős korszakai. A gyermekrajzoknak aligha. Mert ezek a rajzok nem rosszak és nem jók. egyszerűen csak gyermekiek. De soha nem Gyermetegek.

GYARMATI BÉLA

talános műveltségre? Akit szakmája sem érdekel, sohasem lesz belőle művelt ember”.

De térjünk vissza a művelődni vágyó munkásemberhez, akinek jobbára a szakmai ismeretek megszerzésével, a munkába állás prózaibb, keményebb gondjaival múlt el a legfogékonyabb időszaka, s aki korunk információáradatában nem is igen látja, hol kellene nekirugaszkodnia a műveltségszerzésnek.

Először is nem elkezdenie, „nekirugaszkodnia” kell, hanem folytatnia, hiszen az elmúlt 30 év alatt értünk el olyan eredményeket, a kultúrában is, melyben neki. a kétkezi munkásembernek komoly feladat jutott. Ezt számba venni, felmérni, s ehhez kapcsolódva továbbfejleszteni — a feladatunk. És itt jön a családot a társadalommal, az önművelődést pedig a közművelődéssel összekötő híd: a kis közösségek, a munkahelyi kollektívák, a szocialista brigádok, művelődési intézmények szerepe. Segítséget nyújtani a munkásoknak az egyéni művelődés lehetőségeinek, formáinak kiválasztásához, kialakításához, a kultúrát közvetítő eszközök helyes differenciálásával. Hiszen minden termelő közösség másféle, sajátos közvetítőeszközt, művelődési formát kíván meg. s mindenütt olyanokat kell alkalmazni, amelyek a legközelebb állnak életmódban, szokásrendszerben is a dolgozókhoz. Ezért fontos a nem formális elemek szaporítása: a felmérések, beszélgetések életformáról, napi problémákról, továbbtanulásról; ankét közéleti emberekkel, vállalatvezetőkkel; közös, előkészített színház-, vagy olvasmány- élmény; munkásakadémia; szocialista brigádklub.»

A munkások a 14—18 éves korban elmulasztottakat pótolhatják: a felnőttoktatás, ál- talános és szakmai továbbképzés különböző lehetőségei állnak rendelkezésükre, hogy bővítsék, rendszerezzék ismereteiket, ,.j •;

Az iskolában megalapozott, vagy a munka mellett megszerzett ismeretanyag akkor válik korszerű műveltséggé, azaz önálló ízlés- és ítélet- alkotás képességévé, ha ki-ki folyamatosan, belső igényből fejleszti azt tovább. Az együttélés hétköznapjaiban mindenkinek igénye az aktívabb részvétel, az intimebb élmény, a tevékenység, a sikerélmény, önművelődés például a zene- hallgatás, amatőr képzőművészet, verstanulás, a különböző hobbik, vagy a barkácsolás is, hogy csak néhány példát említsünk, hiszen belső, önmegvalósító, embert gazdagító szórakozások. Ezekhez a kis közösségek, kultúrcsoportok, brigádklubok; szakkörök kiváló lehetőséget nyújtanak»;

Ha körülnézünk, láthatjuk, van tehát mit tennünk köz- művelődési feladataink megvalósításáért De legfontosabb ehhez saját helyünk ismerete, megtalálása a közművelődés rendszerében, saját felelősségünk érzete közös társadalmi, ideológiai, emberi céljainkért

S ha önmagunkba nézünk, láthatjuk, bőven álcád (és

mindig akad) tennivalónk önművelődésünkért.»

JURÁNYI ANNA

A gyerekek rajza

Simon István halálára

Ezekben a napokban még nem is tudjuk fölmérni a veszteséget. bár jól ismerjük helyét az új magyar költészetben, mégis több az. amit magával vitt. hisz még ötvenedik évét sem érte el. S mégis mennyi mindent hagyott maga után: verseskönyvek sorát, kitűnő publicisztikai, irodalom- történeti írásokat, s gazdag hagyatéka részeként egy mindenképp tiszteletet parancsoló

emberi magatartást, mely akár az Írószövetség vezető posztján, akár az országgyűlésben mindig felelősséggel, az igaz

ügy iránti odaadással szolgálta az irodalom, a haza érdekeit.

Pedig volt tennivalója bőven. Előbb a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársaként dolgozott, aztán az Üj Hang szerkesztője, majd a Kortárs rovatvezetője, később főszerkesztője lett. A közéleti munkából is kivette a részét, az írószövetség főtitkárhelyettese volt. a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja, országyűlési képviselő. de mindenekelőtt költő, aki új színt, sajátos hangot hozott irodalmunkba. Ebben is a nép fia volt. a népköltészet termékenyítő hatását fel lehet ismerni versein, nem is külsőségekben, hanem a hang tisztaságában, képei frisseségében, amelyek között mintha mindig a tavasz szele fújna át. A kritika még adós költészete fölmérésével, s most már — sajnos — az egész életmű áll előttünk.

Tudjuk, hogy még sok mindenre készült, s azt is tudjuk. hogy kora halála ‘félben szakította ezt a mind magasabbra törő költői pályát. De az amit itt hagyott, mégsem csekély, s minden részében magában hordja a maradan- dóság ígéretet. Amikor költő-; tői búcsúzunk, ez az egyetlen; ami enyhítheti a búcsú fájdal-i

SIMON ISTVÁTh

ÉQZENQÉSBEN

Nézd, villám.; a villám gyönyörű szép cikázása, s az éjféli ütést tornyok helyett elkongó döreje, a lapuló táj megzendül bele; ragyog a villám, suttyan, úgy szeli keresztül-kasul az éj dzsungelt fülledtségét, mint kaszahegy hajol ki a föléje sodort rend alól; hallani, ahogy fűmagként pereg az eső, mert a zápor megeredt; és csap a villám, csapdos fényesen, nem tudom róla levenni szemem, mintha valami tiltott, ördögi kéjjel tűrném, hogy vonzza és löki, reszketteti és gyönyörködteti bennem azt, ami még ősemberi, amit éreznek tán a gyerekek, ha babrálgatják a fegyvereket, s legyűrhetetlen szenvedély miatt kockázatot vállaló férfiak és mind, akik a vak véletlenek esélyével néznek farkasszemet; ez a borzongás tarthat fogva most, hogy túléltem, hogy nem belém csapott, föllélegezve várom már az új ragyogását és hallom, elgurul a hangja, el, a semmibe zuhan, s átérzem, de ezt már szomorúan, hogy így vész el, mert amire leírnám hanggá foszlik csak távolba halón az is, ami a tündökletes villám mása: a 1 egfénylőbb gondolatom.

Hegjelent a Jelenkor új száma

Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi és tanulmányanyaggal jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma.

A lírai rovatban többek között Berták László, Demény Ottó, Kiss Dénes és Rózsa Endre költeményei kaptak helyet. A prózai írások sorában új interjúval jelentkezik Bertha Bulcsú; ezúttal a Dobozy Imrével folytatott beszélgetést olvashatjuk. Ehhez kapcsolódik ... Dobozy Imre ■ „Fehérvár előtt" ‘ című írása, amely a második világháború időszakát idézi. — Újszerű műfajjal, ironikus mesékkel szerepel Gera György.

A képzőművészeti „ rovatban Martyn Ferenc László Gyula kiállításán elhangzott megnyitóját

.és Tüskés Tibor sorozatának „Beszélgetés Bors Istvánnal" című új darabját találja az olvasó.

Fülep Lajos emlékezete cím- J mel négy írással — Major Má- l té, Németh Lajos és Takáts Gyula tanulmányával, továbbá La- < katos Kálmán költeményével — ; emlékezik a folyóirat a 90. éve » született kiváló művészetfilozófus- fo. ...—•

«... A szomszédos országok kultu- . rájávai ápolja a kapcsolatot a Két nép hű fia című összeállítás. Ebben Illyés Gyula Pável Ágoston-emlékezését, Csukó Zolii tán jugoszláviai körképét és két ^ könyvismertetést olvashatunk.

Az ötvenéves Nagy Lászlót köszönti , Czine Mihály írása, Vasy -4 Géza pedig r Nagy László „Ki % viszi ót a szerelmet” című köl- tonényét elemzi,