Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

Ifjú népművész-jelölteit

„Kiszínezi életünket, ha hozzáigazítjuk a magunkét”

r Gondosan bekötött füzeteket küldtek be a pályázók, rajtuk népművészeti motívumok, díszítések. Mindannyian érdemesnek tartják magukat az ifjú népművész cím viselésére, s az azzal járó — túlnyomórészt erkölcsi —- megbecsülésre.

Kik ezek a fiatalok? Hogyan írják le útjukat a népművészethez? Van-e önkritikájuk, vagy csak a divat áramlata sodorja őket? v 1.

' A nagypapák, nagymamák ismét megélénkültek. Amikor a táncdalfesztivál volt a sikk, Volt olyan nagyszülő, aki nyolcéves „csodagyermek” unokáját ajánlotta szereplésre. Más elfogult idős rokon máris színésznek, zongóra- vagy hegedűvirtuóznak tartja élete reménységét, a kisuno- kát. Az idén megjelentek az Ifjú népművész címért pályázók között is az unokák. Kisgyerekek — talán nem is tehetségtelenek —, akik életkoruk miatt sem rendelkezhetnek sem olyan szakmai tudással, sem olyan szemlélettel, ami nélkül ifjú népművészek nem lehetnek. Az egyik úttörőkorú pályázó ezt írja: '„Még csak jövőre leszek KISZ-es. Hogy miért írtam mégis a pályázatra? Szeretem a népművészetet. Ezért járok néprajzi szakkörbe. Hobbim a népdaltanulás, de leginkább a rajzolás és a hímzés.” Végül is mesemondóként indult a kislány a pályázaton. szülikéje meséivel..;

Egy másik, tizenegy éves pályázó helyett a levelet is a nagypapa címezte, aki egyébként elragadtatott levelet írt a kisfiú produkciójáról.» - (■

í „ 2.

Evek óta részt vesznek valamelyik népi együttes munkájában, a kollektív sikerből szépen jutott nekik is. Egyikük gondolt egyet, és jelentkezett a pályázaton, erre a

többiek is..; A séma a következő: iskolás korukban beválasztották őket a kisdobos- tánccsoportba, akkor megtetszett a tánc, és a csoportos munka. Ügyeseknek bizonyultak és elég kitartóak is, azóta már sok mindent megtanultak. Most így kívánják feltenni a koronát a sok évi munka eredményeire: az Ifjú népművész címmel.

Legtöbbjük az utat, ami a népművészethez visz, próbák és fellépések sorozataként látják. „A csoporttal csapatbemutatókon, városi rendezvényeken szerepeltünk. 1969-ben a szekszárdi május elsejei felvonuláson, 1970-ben a Szek- szárdon megrendezett tanulmányi és kulturális versenyen képviseltük csoportunkkal az iskolát. 1970-ben ismét eljutottam a Sárközi napok rendezvényeire..” „Hetenként kétszer volt próbánk — kétórás. A próbák az iskola tornatermében voltak, mivel ez volt az iskolában a legnagyobb terem, ahol táncolni is lehetett. A bemelegítéshez nagyon jó hasznát vettük a tornateremnek, hiszen bordásfalgyakorlattal kezdtük a próbát’’

’„Két hosszú hónapon keresztül gyúrtuk az anyagot. Ezalatt az idő alatt nem volt egy szabad szombat-vasárnapunk sem. Amit a hétvégeken megtanultunk, hét közben a próbákon gyakoroltuk — eredeti zenére. Ha elfáradtunk, mezőségi népdalokat énekeltünk. Volt olyan eset hogy nem zenére táncoltunk, hanem dobolásra.” . a,

3. 4

•Írr í,Hogy falun születtem,' s életem legnagyobb részét ebben a kis faluban töltöttem, talán igazolja a folklórhoz való vonzódásomat. Lehetséges, hogy éppen a nagymamám indított el irányába, amikor bölcsőmet ringatva

> énekelte a kedves kis altatót;

;,Tente baba tente, Itt van már az este. Köszöntenek téged. Csillagok az égen.”

Vagy amikor csörgött a vér az ujjamból, és sírva szaladtam édesanyámhoz, ő így vigasztalt: „Elvágtam az ujjam, jaj, de fáj, Fügefa levelet tettem rá. Fügefa levele gyógyíts meg. Kedves kisangya- lom csókold meg."

Mindig tetszett a szép népviselet. Falunkban ez nem volt egységesnek mondható: laktak itt németek, románok, hor- vátok és természetesen magyarok is. A különbséget családon belül is tapasztaltam. Édesapám német származású (apai és anyai ágon egyaránt) édesanyám magyar. Tetszett a nagymamám ünnepi viselete. Soha nem húzott fel tarkát, mint azonos korú barátnői. Szerette az egyszerűbbet: mindig egyszínű sötét ruhákban járt, esetleg azonos színű hímzést vagy mintát még elviselt. A blúz mindig fehér volt, keskeny csipkedíszítéssel az ujjakon és a magasan záródó nyakszegőnél...” — írja Sch. Mária. Dolgozatában lépten- nyomon felbukkannak gyermekkori emlékei, amelyek nemcsak az írást teszik színessé, de hitelesebbé a fiatal tanárnő népművészethez való .vonzódását is.

Egy másik pályázó a dolgozatot felhasználja arra, hogy kifejtse véleményét a mozgalom gondjairól: .,Nem tudományos vitát -p akarok provokálni — mert a tudomány már megtette a magáét — nem is kritikát gyakorolni a népzene iskolai keretekben való megismertetése, megszerettetése fölött, mert elvileg ez is helyén van, hanem néhány személyes, gyakorlati tapasztalatomat írom le.

Fejlődési törvényszerűség, hogy a szájhagyomány átmegy írásbeliségbe, de ez bizonyos elszegényedést okoz — tudományosabb hitele ellenére is — az adott anyagban. Ez — a szerintem stilisztikai szegényedés — bennem olyan érzelmi űrt teremtett, hogy szakiskolai és főiskolai népzenetanulásom során valójában sem megérteni, sem megszeretni nem tudtam a népdalt, bár egész zeneoktatási rendszerünk erre van alapozva. Vajon miért? Talán nem figyeltem? De akkor nemcsak bennem volt a hiba. Vagy elképzelhető, hogy a zeneirodalom géniuszainak alkotásait tanulva, azok öntörvényű rendszeréhez szokva nem tudtam mit kezdeni a közegéből kiszakított népdallal. noha azokat Bartók és Kodály alkotásaiból újjáteremtve ismer- tem?” (1gypiif«~

4. , .■*

Az ifjú népművészek azok közül választódnak, akiknek magasfokú tudása mellet önálló mondandója van a választott népművészeti ágban. Ök tudják, érzik azt, amit Sch. Mária mottóként idézett Kodály Zoltánnétól: „A művel vall a szerző legteljesebb önmagáról és világáról — arról a világról, ahonnan csak a művészet segítségével érkezhet híradás. így van a népdallal is. Benne is a legközvetlenebbül ismerhetjük meg alkotóját — ezúttal önmagunkat — és kapunk híradást egy olyan világról, egy teljes és gazdag életről, amely ugyan egyszerre sohasem létezett a valóságban, de meg- sejtetése kiszínezheti a mi életünket is, hozzáigazíthatjuk a magunkét...”

ü.' Virág F. É.

Kodály-szemmárium

Kecskeméten

Az idén augusztus 3—16. között harmadszor kerül sor a nemzetközi Kodály-szeminá- riumra Kecskeméten, a zeneszerző szülővárosában, immár az új Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet rendezésében; A hallgatók zeneelméleti ési gyakorlati képzést kapnak, szolfézs- és karvezetői foglalkozásokon, négyféle tematikát felölelő módszertani előadás- sorozatokon, s néptáncfoglalkozásokon is részt vesznek. Mindezt hangversenyek egészítik majd ki.

Egyidejűleg rendezik meg a1 második nemzetközi Kodály-; szimpoziont, amelyre a kcw dályi módszeren alapuló zenei nevelés legkiválóbb képviselőit hívták meg a világnak szinte minden tájáról, j

Elkészült a ballt gyógyfürdőkombmát

Szeptember elején fogadja az első vendégeket a Soproni Állami Szanatórium balfi gyógyüdülője. A balfi gyógyvíz kiválóan alkalmas a reumatikus betegségek gyógyítására. A 186 személyes gyógyszállót azért építették, hogy, az ország más vidékéről .érkezők is minél nagyobb számban élvezhessék a gyógyvíz jótékony hatását. A szálloda mellett felépült fürdőben 7,60x7,60 méter medence és 21 kád áll a gyógyítás szolgálatában. I

A fürdőkombinát építésére! 136 millió forintot költöttek.'

Pásztor Ferenc t

■Fiúk a Leshegyen

— Akkor ezt nem értem; Balogh! — visított közbe Faludi. — Azt mondod, hogy az a lány. aki majd családanya akar lenni, az maradjon veszteg, amíg lány. Akkor neked kivel lesznek szép kis kalandjaid? Azok a lányok,akik visítanak a bajuszod miatt, maradjanak örök életükre lányok? Valahol sántít ez a morál 1

— Mondok neked valamit Csík. Én nem akarlak téged bántani, de szent meggyőződésem, hogy még a leghűségesebb asszony is hajlamos arra. hogy egyszer, legalább egyszer megkísérelje megízlelni a tiltott gyümölcsöt.

— Nagyon bölcs vagy. és nagyon járatos!

Azt hiszem, inkább a szád nagy, a tehetséged meg sokkal kisebbl ... ^

— Bebizonyíthatom, ha nem sértődsz meg] De add a szavad, hogy nem sértődsz meg!

— Egyelőre semmi okom rá, a világon semmi. mert csak elviekben vitatkozunk. ebben nincs helye személyes sértődésnek.,

4*f*i*i*’'v ■

■— Jó-jó, de én most egy meghatározott próbát ajánlok. Elkezdek udvarolni a te Zsuzsádnak. Mondjuk egy hétig. Egy hét múlva a karjaimban lesz. megcsókolom tanúk előtt.

— Idefigyelj, Balogh! Ha nem ismernélek, hogy milyen meggondolatlan, kelekótya és szájhős vagy, akkor képen törölnének. Minek nézel te negem? Azt hiszem, az imént mondtam már neked, hogy ez a lány az én számomra nem egyszerű játszótárs, vagy táncpartner. vagy csak egy csaj. ahogy te mondod. Ezt a lányt én valóban szeretem, és bízom abban, hogy ő is így gondolja. Ha én a te szélhámosságodba belemennék, akkor egy leköpni való csiDész lennék, nem férfi! Ha beleegyeznék a te próbatételedbe, akkor megérdemelném. hogy az a lány soha többé szóba ne álljon velem. Tudtodra adom. én ezt minden harag nélkül mondom, hogy az ilyen provokációkat kikérem magamnak. Ugye ismered a tizenharmadik parancsolatot? , j

— 52

'Ai

— Aki a más jószágára veti csábító tekintetét, annak mind a kettőt ünnepélyesen kibökik. aztán leshet a lyukon! — szólt Suhaj- da. és beljebb húzódott az ágyon, mert attól tartott, hogy Balogh hozzávágja a fapapucsát.

— Bocsáss meg. nem akartalak megbántani, — visszakozott Balogh, mert gyorsan belátta. hogy egy kicsit elvetette a sulykot — Zárjuk le, szavamat adom. hogy Zsuzsát^ tisztelem, becsülöm, téged is. mert meggyőződésed van, elved van. Azt pedig tisztelem akkor is. ha nem értek vele egyet. Kész!

__ Még nem kész! Mondd Balogh van neked otthon lány testvéred? Nővéred, húgod?

__ Van. Két nővérem. Az egyik már aszs

zony. a másik még otthon van. Most van férjhezmenőf élben.

— Mit szólnál, ha teszem azt. ez a Suhaj- da ajánlatot tenne neked, hogy próbára teszi a menyasszony nővéredet, és bebizonyítja, hogy az ő foga is vásik a tiltott gyümölcsre?

— Szétverném a pofáját! — csattant fel Balogh ismét kissé hirtelen.

z- A Suhajdáét nem! — mosolygott közbe fölényesen Suhajda. — Mert Suhajdának van annyi esze, hogy nem akar bebújni abba a kabátba, amiben már tartózkodnak. Suhajda tisztában van a társadalmi élet szabályaival. Volt némi gyerekszobája!

— Nem azért mondtam mintha megtennéd, csak egy nevet említettem. Csak azért, hogy ennek a hőscincérnek a fejébe, verjem, tisztelje a nőket jobban.

Csík, te már egészen úgy beszélsz, mintha nem is a mi korosztályunkhoz tartoznál. Megvénített téged az a lány?

— Dehogy vénített. Csak szeretném őt megóvni az ilyen mocskos fantáziájú Don Janiktól. mint te vagy! •. V

— Tudod mit, Balogh! Van egy ajánlatom. Én még az el nem kötelezett hatalmakhoz tartozom, s némi humorérzék van bennem, — húzódott egy kicsit előbbre Suhajda. — Ha mindenáron vetélkedni akarsz, nincs kizárva!

L! Vj. ;

— 53 —

Állítsunk fel egy helyzetet. Te vállalod, hogy szemmel láthatóan elcsábítasz egy hölgyet akihez eddig semmi közöd nem volt. A hölgynek erényesnek, szépnek, és szabadnak kell lennie, hogy birtokháborítás esete ne foroghasson fenn. A csábulás megtörténtének tényét legalább két szavahihető embernek kell tanúsítania. Mondjuk az egyik lehetnék én. a másik a barátom. Sir George Gerswin.

= ' — Nem jó! — húzta el a száját Takács, de mar látszott, hogy ebből akkora móka lesz amit még nem látott a világ. — Azt ajánlom; hívjuk meg zsűritagnak Pusztait, az már tekintély. annak tisztjénél, rangiánál fogva már van annyi esze. hogy nem etetheti meg Balogh

Belekerültem a játékba, mint Pilátus a Credoba,. Innen kezdve magam is fültanúja, resztvevője lettem Balogh próbatételének. A szabályokat közösen dolgoztuk ki. a feltételeket együtt szabtuk meg, még a lány személyét is közösen választottuk ki Ezután következett a legnehezebb tétel.

— Mit vállal a próbatevő fél arra az esetre. ha a szerződésben meghatározott két hét alatt nem kulminál a csábulás, mint olyan.

:— kérdezte fiskális nyelven Suhajda.

— Mit vállalok? — kérdezte gőgösen Balogh. — Az a kérdés, milyen űrmértékben gondolkodunk.

...............* ■ * ->-■ r*

— Olyan kevéssel nem úszód meg. — nevetett Takács. Azt tartanám a legtisztességesebb ajánlatnak részedről ha igazi tét lenne. Azt mondod, hogy a nők adnak a bajuszra. Ha adnak, s te ebben hiszel, akkor sikered lesz a bajuszod által. Ha nem lesz sikered, annyit ér a bajuszod, mint a halottnak a csók igaz? Legyen tehát az a te felajánlásod, hogyha két héten belül nem lesz a karjaidban a postás Kati, és azt nem tudja a bizottság hitelesen bizonyítani, akkor a próba kezdetétől számított két hét leteltével köteles vagy bajusz nélkül megjelenni a kötelékrendezésen.

•— Nagy tét! — vakaródzott Balogh. — Ha vesztenék, akkor rajtam röhögne az egész

Őrs. 'SfcV:

I I

(Folytatjuk) - 54 -