Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-10 / 134. szám
t / I Clifford D. Simák s Borns hétvége .Tulajdonképpen helyes a Tv törekvése, hogy a nézőt is bekapcsolja az egyes műsorokba, s legalább így keltse ezt az illúziót, hogy a nézőnek, aki egyébként soha nem tud visszabeszélni, része legyen a jó vagy gyakran nem is olyan jó adásban. A Bizonyítás című sorozat feltétlenül az utóbbiak közé tartozik, mert ez a félresikerült önképzőkör sem nem bizonyít, sem nem tanít: az így-úgy felkészült „tanúk” általában középiskolás színvonalon mondják el mérsékelt érdeklődést keltő tanúvallomásukat történelmi korszakokról. Nem is lehet jó ez az adás, már ötlete is elhibázott, hisz a történelem mégiscsak egzakt tudomány, ahol a tényeket legfeljebb motiválják a tanúságtevő hajlamai, indulatai. Egy közepes felkészültségű tanúságtevő vélekedése pedig vajmi kevés érdeklődést képes kiváltani. így hát marad a teatrális, pontosabban álteat- rális környezet, a néző pedig kedvére bóbiskolhat készüléke előtt Persze a péntek esti IRŐnia sem hozott izgalomba bennünket, bár Weöres Sándor ezúttal is sziporkázott s Szabó György adott okot a töprengésre, a műsor többi része azonban borús ötlettelenség volt. Gergely Ágnes sírversei nagyon messze vannak népi példaképeitől, Gyurkovics Tibor és Szakonyi Károly üres szerelmi háromszöge pedig akkor is fárasztó lett volna, ha nem egy műsorban látjuk őket. így azonban, egymás társaságában, olyan szerkesztői tévedés, amire nehéz magyarázatot találni. A sportkedvelők nem panaszkodhattak, annak ellenére, hogy a labdarúgók ezúttal is úgy szerepeltek, ahogyan senki nem várta volna. Az ökölvívás annál több látnivalót ígért, sajnos, hallani- valót is adott. Tv-riporte- reink úgy látszik nem tudnak szabadulni a jó rádióriportok emlékétől, s pontosan annyit beszélnek, mintha a néző csak szavaikból követné az eseményeket. így aztán a jelenlét örömébe folyton belebeszél a riporter, s időnként — mi tagadás — igazán öt- lettelenül. Hogy is mondja a latin mondás? Si tacuisses, philosophus mansisses. vagyis: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna... Az Interfórum viszont úgy látszik minden esztendő viszszatérő eseménye lesz, s a Tv egyik legjobb, nemzetközileg is legsikeresebb vállalkozása. Már eddig is a világhír küszöbét jelentette nem egy művésznek s a jelek szerint a jövőben is így lesz. A kiadós vasárnap esti műsor ennek volt bizonysága, s örömmel regisztrálhatjuk azt is, hogy, az adást számos tv- állomás átvette, ami mindenképp a jelentős nemzetközi érdeklődést bizonyítja. Azt természetesen nehéz lenne megjósolni, hogy a gálaest résztvevői közül kik jutnak «majd el az igazi világhírig, azonban kétségtelen, hogy a vendégdirigensben, Vaszilij Szinajszkijban kiváló karmestert ismertünk meg, s nem a nemzeti elfogultság íratja ide fiatal pianistánk Schiff András nevét, aki a Prokofjev- koncertben bizonyította be, hogy nem véletlenül került a legjobbak közé. Borús hétvége volt, a vasárnap esti Interfórum-koncert azonban legalább a zenekedvelőket kárpótolta. Kár, hogy a magyar műsorközlőnő a keringőző Johann Straussnak tulajdonította a Don Juan című szimfonikus költeményt. Richard Strauss a szerző, de hát annyi Strauss volt... Eredményes évet zárt a zeneiskola Rövidesen kezdődik a nyári vakáció. Akárcsak az általános és középfokú iskolákban is kiürülnek a tantermek. Az 1974—75-ös tanévben a Szekszárdi Liszt Ferenc ZeneHétfőn országszerte megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák a középiskolák nappali tagozatain. A gimnáziumokban 25 347-en, a szakközép- iskolákban is több mint 24 ezren kezdték meg az érettségi szóbeli részét. A középiskolai adatok között számottevő, hogy a végzős szakközépiskolások sorában már 10 700-an ipari jellegű szakképesítést nyernek. Az önkéntesség ellenére a fiatalok sorában változatlanul népszerű az érettségi, mint szellemi erőpróba: például a gimnazisták soraiiskolában 546, a hozzá tartozó tolnai tagiskolában 157 növendék tanult zenét. A tanszakok megoszlása eltérő képet mutat. Előkészítőre 90-en jártak. A zeneiskolában zonban mindössze 144-en nem jelentkeztek az érettségire. Társadalompolitikai és művelődéspolitikai szempontból egyaránt örvendetes, hogy a tanév végén a gimnáziumok és a szakközépiskolák esti, illetve levelező tagozatain mintegy 31 ezren készülnek az érettségi vizsgákra. Közülük 10 ezer a gimnazista és mintegy 21 ezer a szakközépiskolás. Az esti-levelező tagozatokon — mindkét iskolatípusban — a nappali tagozattal azonos vizsgaszabályzatok érvényesek. gora-,'« hegedű-, cselló-, magánének- (csak Szekszárdon), fuvola-, klarinét-, trombita-, harsona-, tuba-, nagybőgő- és gitároktatás folyt. Igen eredményesen. Ezt bizonyították azok a növendékhangversenyek — szám szerint 22 —, amelyeket, heti három-négy alkalommal az utóbbi hetekben tartottak a zeneiskola kamaratermében. Amolyan év végi elszámolások voltak ezek, amikor a nevelők egész éves munkája a növendékek játékában tükröződött. Érdemes volt foglalkozni a gyerekekkel. A zeneiskolában az 1974— 75-ös tanévben javultak a tárgyi és személyi feltételek. A korábban meghirdetett zenetanári állomásokból hármat betöltötték. Ez újabb biztosítéka a zeneiskola hatékony oktató-nevelő munkájának. Augusztus végén tartják az új tanév felvételi vizsgáit. Az ideit lezáró ünnepélyes növendékhangversenyre június 13-án 18 órakor kerül sor, Szekszárdon az intézmény kamaratermében. " SzéMegkezdődtek a szóbeli érettségik Egy, kettő, három.« Hosszú vidéki útról jövünk visszafelé. Jól elJ múlt dél és ebéd még eddig sehol. Alig várjuk, hogy feltűnjön az úton a kömlődii halász- csárda. Egész nap erre spóroltunk. Már éppen merítettük a kanalat az ízes, pirosán fénylő halászlébe, mikor a következő beszélgetés „futott a torkunkra" a szomszéd asztaltól. ■— Tatárbifsztek van? — kérdezte egy jólöltözött, szépen felékszerezett ötven körüli hölgy a felszolgálótól. — Nincs kérem — hangzik a pincér udvarias válasza. — Akkor kérek egy bélszínt Budapest- módra, —■ dől hátra a hölgy megadóan, mint egy vértanú. *— Az sincs kérem, — így a pincér változatlan udvariassággal. ámbár se a hölgy, se a kísérője az étlapot még ez idáig nem nyitotta ki, amelyen vagy harmincféle étel van felsorolva. — Gyere szívem — ugrik föl a hölgy sértődötten, tekintete pa- rancsolóan talpra állítja aszta Itársát is — ilyen egy vidéki étterem. — Halászcsárda — igazította ki a pincér még búcsúzóul — és udvariasan. * Nem a legjobb á helyi buszközlekedés Szekszárdon. Ezzel a roppant enyhe kifejezéssel azt hiszem senki nem száll vitába. Reggel az újvárosi ABC előtt vagy húszán várnak buszra. Vidéki járat is jó, azzal is beljebb lehet jutni a központba. Fékez egy busz, nyílik-záródik az ajtó, egy pillanat alatt kiröppen a sofőr hangja: Jön a következő! — és már indul is. Még két busz utánozza példáját. — Ezek összebeszéltek — bosszankodik nevetve egy termetes középkorú hölgy. Befut a negyedik járat Nyílik az ajtó — és a termetes asszonyság már a busz lépcsőjéről vezényli az utána nyo- makodókat diadalmasan — Mi is összebeszéltünk! A buszvezető álmél- kodik, aztán szótlanul Indít. Lehet, hogy ő nem volt benne az összeesküvésben. Az egyik szekszárdi . óvodába új óvónő kerül. A vezetőnő bemutatja a kollégáknak — és természetesen a gyerekeknek. Hamarosan régi barátokként játszanak egymással — az új óvónő és a seregnyi vidám apróság. Néhány óra múlva benéz a vezetőnő, hogy vajon hol tart a ba- rátkozás? Meg is kérdezi az illetékeseket — a gyerekeket: — Szeretitek az új óvó nénit? — Igee..en, — így a gyerekkórus. — Miért? — boncolja az előbbi „igen” okát a vezetőnő. — Mert pöttyös! — kacag rá gyermekszemek kavalkódja az új óvónő divatos blúzára. — sy^sr — Á pénstermo APOSTOL ANDRÁS FORDÍTÁSA ALAPJÁN RAJZOLTA M. ÉRDI JVD1T — Itt Jack beszél — hallatszott a kagylóból. — Lenne egy kis munka. Ha ezt elvégzed, mindent kifizetek. Szükségem van rád. Érted, a kocsi lecsúszott az útról, egyenesen bele a tóba és a biztosító társaság azt állítja... Szóval egy-két napon belül kiemelik, de nekem fényképre lenne szükségem. Igen, a víz alatt. Szerzek búváröltözéket és mindent megszervezek. Dupla bért fizetek. Sőt! Tripla díjat — nyöszörgőit elkeseredetten Jack. semmit sem fizetsz, ahogy ed > dig is tetted. Unom már — mondta, és egymás után két pohárral is felhajtott —, hogy ilyen pokoli melóval keressem a kenyeremet, .... ____„ _ E etette a kagylót, és visszaült a helyére. Vitte magával a palackot is. Az éttereim, amelyben Mabei, ez a helyes kis pincérnő várta Doylet, éppen olyan üres volt, mint Benny bárja. Mabel a kisasztalnál ült. Doyle megcsókolta és vele szemben letelepedett. — Ma csodálatos dolog történt velem — kezdte. — Remélem, kellemes —■ mondta Mabel. Doyle benyúlt az órazsebébe* előszedte a bankjegyet és az asztalra tette. — Nézd meg figyelmesebben a sarkát. — Egy levélszár — kiáltott Mabel. Éppen olyan, mint — Tehát azt kívánod, hogy sétáljak be a tóba, és a víz alatt csináljak fotókat? Nem vállalom — válaszolt nagyon magabiztosan Doyle. — Nagyon törékeny az egészségem. Ha meghűlök, tüdőgyulladást kaphatok, meg a fogamba is beleáll a nyilallás. Ráadásul allergiás leszek a vízi növényektől, a tó meg tele van tündérrózsákkal .meg mindenféle kacattal. Te meg biztosan az almáé. Odaragadt a pénzhez. — Ez a húszas a pénzfáről való — jelentette ki Doyle. (Folytatjuk) 1975. június 10* £ — üveget és poharat — mondta Doyle, miután vagy húsz perc elteltével belépett Benny bárjába. — Mutasd a dohányt — felelte Benny, aztán figyelmesen megvizsgálta a húszdollárost. — Ki csinálja ezt neked? — Senki, az utcán szedem össze. Doyle élvezettel hajtotta fel az italt, majd újra töltött. Mielőtt kiihatta volna a második pohár tartalmát, csengett a .telefon, öt keresték. ______ H étköznapi kiszólások
