Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

V I íj könyvek Szalontól Mihály: Könyvhéti köszöntő A Kossuth Könyvkiadó újdon­ságai között találjuk — A marxiz­mus—leninizmus klasszikusainak kiskönyvtára sorozatban —Fried­rich Engels: A szocializmus fejlő­dése az utópiától a tudományig című klasslikus művét, amelyet a kiadó marxizmus—leninizmus szerkesztősége rendezett sajtó alá. A Nők a történelemben so­rozat kötete Bajomi Lázár End­rének életrajzi regénye, A vörös szűz címmel, Louise Michel lo­bogó élete alcímmel. A könyv főhősét annak idején párizsi tu­dósító korában Ady is meginter­júvolta. A miniatűr könyvek gyűj­tőinek szere? örömet a kis, Jó­zsef Attila verseskötet, az önarc­kép. A Táncsics Könyvkiadó két szín­vonalas antológiát jelentetett meg. Az egyik Honfoglalók között __ Szabad hazában címmel 30 év m agyar irodalmából ad váloga­tást, a másik pedig a könyvhétre már hagyományosan napvilágot látó Szép Szó antológia. Az Akadémiai Kiadó megje­lentette a Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada 1825 —1975 című összefoglaló művét (főszerkesztő Pach Zsigmond Pál). Az Új Magyar Múzeum sorozat­ban, az Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. köteteként látott napvilágot a Feljegyzések és le­velek a Nyugatról. A rendkívül ér­dekes dokumentumkötetet a prob­lémakör kitűnő ismerője, Vezér Erzsébet rendezte sajtó alá, látta el bevezetővel és jegyzetekkeL Vereczkei Lajos tanulmányköteté­nek címe: A marxista tudat-felfo­gás a tanulási, megerősítési és motivációs elméletek tükrében. Ismét megjelent Ady Endre összes verseinek kétkötetes gyűj­teménye. Gyergyai Albert tanul­mánykötetének a címe: Késői tal­lózás. Vágó Márta: József Attila című műve rendkívül érdekes visszaemlékezéseket és leveleket tartalmaz, József Attilának a szer­zőhöz írt leveleivel. Sok szép ver­seskötet is megjelent. így Zelk Zoltán: Ahogy a kötéltáncosok, Simon István: Rapszódia az idő­ről, Takáts Gyula: Száz nap a hegyen, Veress Miklós: Bádogki­rály, Jékely Zoltán: Az idősár­kányhoz, Ladányi Zoltán: Körme- net című verseskötete. r Győr megyei város Tanácsa és a Petőfi Sándor* ifjúsági ház időről időre meghív olyan alkotóidat, akik műveikkel el­viszik a Rába-parti metropo­lisba más tájak szépségeit, tá­volabbi megyék, városok jel­lemző színfoltjait. Az ország képzőművészei kő-: zül is nagyon sokan keresik fel az évenként megújuló győri nyári művésztelepet, hogy új él­ményekkel gazdagodjanak. A győri nyári művésztelep egyik rendszeres visszatérő vendé­ge: Martinék József tolnai festőművész. Néhány alkotását bemutatta korábban soproni és győri csoportos kiállításon is. A napokban zárult a Pető­fi Sándor ifjúsági házban ren­dezett retrospektív kiállítása. A Petőfi Sándor ifjúsági ház Győr egyik leglátogatottabb közművelődési intézménye, ahol naponta több száz fiatal vesz részt a különböző rendez­vényeken. a Martinék József egész életpályáját reprezentá­ló kiállítást ily módon mintegy háromezren tekintették meg, s a fiatalok és az idősebb ge­neráció tagjai is egyértelmű elismeréssel nyugtázták a tol­nai művész sokakhoz szóló munkáit. 1 Martinék József annak a ge­nerációnak a tagja, amelynek pgyéni életének és művészi ai­I ehetséges, hogy leszegy­■* szer egy korszak, eljö­vendő — a technikai, bioké­miai civilizáció jövő idejű tör- történéseinek korszakhalma- zában, de még a fantasztikus regények íróinak látószögé­ben — amikor az emberiség millió-milliárdjai már nem is fognak emlékezni a könyvre, a hagyományos, a mai könyvre, a két fedél téglalapjába zárt kis papírtömbre. Mert a forma meghalhat, so­kan vallják, hogy „Az a rög­zítési eszköz, amely néhány száz éve a nyomtatott könyv formájában kíséri mint nélkü­lözhetetlen barát, mint okulás és gyönyörűség kiapadhatatlan forrása az ember életét, fel­tehetően hamarosan ismét for­mát változtat”. De a forma hordozta lényeg nélkül nincs emberiség, egyszerűen nincs jövő. S egészen pontosan még nem tudom miért — de egye­lőre a formáért sem aggódom. „Én az olvasó — Illés Endre szavaival és az előző idézettel szemben — nem riadozom. Nem himnikusan dicsérem a könyvet, száraz józansággal mondom: a könyv a folytonos­ság, a maradandóság, a meg­újhodás biztosítéka. Nélküle a gondolat minden építménye csak egy parányi térfogatban, a pillanatban, az elhangzó percben élne, s utána lassan elfoszlana." I ehetséges, hogy abban a korszakban, az iroda­lomról szóló beszélgetés vala­hogy így fog hangozni: — Nem szeretem Thomas Mannt, tudod az a nagy feke­te tabletta, hiába olyan síkos, mégis nehezen nyelem le, de Maupassant tündéri, kicsi vi­lágoskékjei, vagy Hemingway mélytengerkékje, az igen! Tudjuk, ha a játékos elme — valami ellen belülről tiltako­zik — az általa vetített kép: önmaga karikatúrája. Űzzük el hát magunktól a rossz álmot. Higgyük: „A tör­vények meghalnalc, a könyvek katának a kialakulásába, kitel­jesedésébe szüntelen beleját­szottak a sűrű katonai behívá­sok, a háború. A katonásko­dás, a háború, a hadifogság éppen kilenc esztendőt rabolt el Martinék József életéből is. i Művészeti tanulmányait Aba- Novák Vilmos festőiskolájá­ban kezdte, majd Rudnay soha”. Nem szeretnék abban a jövőben élni — én: a magam korának gyermeke! E kor tör­vényei szerint kell élni, s ha fáj a fájdalom — szenvedni. S ennek a XX. századi sors­nak nélkülözhetetlen része a könyv. A könyv: társ: A könyv: értelem és élmény; tudás és gyönyör. Emberkísé­rő, az ember-éLet tűkre. Mert a könyv a születé­s é. Nemcsak a fogamzás­törvényű, embriófejlődésű, anyaméh-magzat, első sírású élet-létre-jövetel lírai-prózai szépirodalmi élmény-tenger­ben, vagy az erről ismeretein­ket tudóspontossággal őrző- örökítő-fejlesztő — orvosi­biológiai stb. szakirodalomban. Hanem tágabb értelemben is. Hiszen minden dolog születé­sének, létrejöttének, — a ter­mészeti, társadalmi megújho­dás foglalata, is. Minden újak­ra készülés legfontosabb hír­adója. A könyv: a növekedésé; A hogyan? mikor? mi kell? a fejlődéshez, az alakuláshoz, a tovább-lépéshez. Hogyan nő és árad az érzés, az egy ember-, ben, és mért csap át a termé­szeti-társadalmi mennyiségi növekedés minőségi változás­ba. A vitamintól, a szellem- szárnyaláson át a politikáig a módok és a műfajok millió va­riációjában. A könyv; a táplálko­zásé. Nemcsak a sza­kácskönyvek légióinak étel­ital receptjeiben, vagy a táp­lálkozástudomány egészségre hiába nevelő prófétáiban, de irodalmi korszakokon át a ka­land-valóság óceán hajótörött­jeinek kannibalizmusáig. A könyv; a gyűjtéséi Nemcsak a nemzetközi könyv- tár-hekatombák, a nemzeti kö- telespéldány-könyvtárak, de a vidéki kis dió- és fenyőszagú könyvtárak; s mindenekelőtt a házikönyvtárak szent levegő­Gyula bajai szabadakadémiá­ján folytatta. Negyven eszten­dőt töltött el a pedagógus- pályán. Kisebb-nagyobb kité­rőktől eltekintve — Tolnán élt, ide tért meg mindig sze­gedi, budapesti tanárkodása után is. *lj Az itt megélt élmények élet­re szóló kötődést jelentenek jéé. Más a levegője a köny­vekkel rakott otthonnak, mint az üresnek. S nem a méterre vásárolt aranykötésűnek, de annak amiről Szabó Lőrinc mondta: „... nemcsak szobánk falait béleli, de a lelket is”, mert az „igazi könyvbarát megválogatja könyveit, a könyvbolond felhalmozza’', A könyv: a jókedvé és elűzésében a bánaté. A viccgyűjteményeken túl, a hu­moristák izzadt-igazi remek­művein, a világirodalom vi­dámsággarmadájának ironi­kus, szatirikus persziflázs, pa­rafrázis, karikatúra hegyvonu­latának Himalájánál át, az örömé. A várakozó jóérzésé, mit nyújt vajon az az új könyv, amit most a kezembe veszek. A könyv: a szereleméi Nemcsak Rómeó és Júlia mo­delljében, nemcsak a Kama­szutrában, az egészséges eroti­kától a pornográfia felületes­ségéig, de azért is, mert ha szerelmes vagyok, az élményt, a felfedezés izgalom kőnyvél- ményét meg kell osztanom az­zal, akit szeretek. S a könyv is szerelem. Maga is nő — ha grammatikánk a nemek kü­lönbségét nem is ismeri — ne­kem a képzet az. Ä könyv: atudásé. Nem­csak a lexikonok, tankönyvek, szakkönyvek, tudományos munkák őrző-fejlesztő-tároló vetületében, de az alkotó gon­dolkodás szabadságának meg­teremtésében. Bajzának azt a véleményét: hogy „Sok ember van, aki csak azért olvas, hogy gondolkodnia ne kelljen” pon­tosítja századunk szintjére Szent-Györgyi Albert: „A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tu­dást, mialatt mi a fejünket va­lami jobbra használjuk. Az is­meretanyag számára a könyv biztosabb otthont is nyújt Az én saját fejemben bármelyik könyvszagú ismeretnek a fele­zési ideje néhány hét így hát az ismereteket biztos megőr­számára. A szelíd lankájú tol­nai tájak, az ártéri füzesek, a dunai hajósok, halászok, pa­raszti udvarházak megkapó szépségei, intim hangulatai inspirálták szüntelen. 1930 óta vesz részt rendszeresen kiállí­tásokon. Néhány esztendőn át — mint a Tolna megyei Ta­nács művészeti titkára — nagy lelkesedéssel szervezte a pak­si, a dunaföldvári nyári mű­vésztelepet, s maga is mindig nagy vállalkozó kedvvel, az új élmények, Inspirációk iránti fogékonysággal kereste nya­ranként más megyék művész­telepeit, az ország különböző tájegységeit. Ily módon az évek során szinte minden jelentő­sebb városát, tájegységét meg­ismerte az országnak. E friss töltekezéseiből is bemutatott néhányat győri tárlatán. Martinék József piktúráját kevésbé érintették a különbö­ző stílusirányzatolc, divatos formák, áramlatok. Természe­tes, hogy pályájának korai pe­riódusában alkotott munkái kompozícióban, színhatásban, tér- és levegőábrázolásban el­térnek érett korszakának ki­fejezőeszközeitől. De fél évszá­zados művészi törekvéseiben mindvégig megmaradt a realis­ta természetszemléletnél, va- lóságábrázolásnál. Martinék József győri kiállításán né­hány szép portréval is bizonyí­totta, hogy mestere a lélekig hatoló portréfestészetnek, fi­gurális, több alakos- kompozá­késre 'a könyveknek és 9 könyvtáraknak hagyom, és in­kább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre.’’ A könyv: a művészetéi Az írás művészet — da az olvasás, a befogadás is azi A könyv: az igazságéi Nemcsak a törvénytárak, szo­kásjog-gyűjtemények, kódexek rögzítettségében, de társa­dalmi igazságérzetünk megte­remtésében, alakításában, fej­lesztésében. Egyetértéseink és felháborodásaink, ítéleteink és Itéltetéseink tény-tükrében is. A könyv: a szépségéi Nemcsak £t képző-, ipar-, fotó-J népművészet, stb. album­monstrumainak szemet gyö­nyörködtető lenyomataiban, da a nyomdatechnikai termelés bravúrjaiban is. A szép könyv­nek szaga, íze, formalelke van. Jó kézbe venni. De nem a dísz- kiadás, a nagyon értékesre zsúfolt könyv a szép. Szerb Antal szerint: „A nagyon szép könyv megfélemlíti az embert és zavarba hozza, mint a na­gyon szép nő. Azt mondjákj hogy a nagyon szép nők nehe­zen mennek férjhez. A na­gyon szép könyvek nehezen találnak olvasóra.” Ä könyv; a halálé. NemJ csak taz elmúlás bánattükré­ben, a cipruslombok és sírker­tek lenge fuvallatában, a tra­gédiák katharzis-örvényét le-: záró végső bukásban, biblia­szépségű zsoltár-rekviemek" ben, de a múlt őrzésében, a! nem felejtésben, az embér- szellem-folyamat-fejlődés örök- életűségében. Mert „... nincs múlt, amíg a könyvek élnek.’* S mi mindené még a könyvi Minden címszóé kimeríthetet­lenül. A kár álmodozunk meg-: ” szűnéséről, akár nem — a könyv még a létezés foglala­ta. Korunk élete. Mi még nem tudunk nélküle élni. S én örü­lök, hogy a könyv korában élek, hátam mögött a könyves­polccal, magam előtt a XX. század valóságával. ,,Azt hi­szem” — én is Móricz Zsig­mond szavaival: — „az embe­riség fontos alapja a könyv. De hogy teljesíthesse ezt a mind jobban ráháruló felada­tot, az kell, hogy az emberek bízzanak benne.” ciónak. Legmegragadóbb erő­vel mégis tájképeiben tudja elmondani lírai egyéniségén átszűrt élményeit. Martinék Jó­zsef győri kiállítására nemcsak a tolnai tájak, falvak üzene­tét vitte el, általa az ország, s az országhatárokon túli más megkapó szépségű tájak is el­küldték üzenetüket, a termé­szet kitárulkozó szépségeit. A mester az olaj technika mellett biztos kézzel alkot a különböző technikai eljárásokkal is. Ak- varellel, diópáccal, tussal készült, munkáira is a tömörí­tő erő, a lényeglátás a jellem­ző. Gazdag Martinék József színvilága, vásznain mégis a meleg barnák dominálnak. Ez a szín hordozója leginkább a festő egyéniségének, meleg emberségének, ezzel a színnel tudja leginkább kifejezni em­berek és tájak, emberek és tárgyak összetartozását. Több megye ékelődik Tolna és Győr-Sopron közé. De a szellemi szférákban, a művé­szetekben nincsenek megyeha­tárok, s Martinék József ran­gos kiállításával jó szolgálatot tett Győrben Tolna megye szép tájainak megismertetésében, megszerettetésében. Hamar Imre 1975. június jw Teslák üzenete Martinék József festőművész nagy sikerű kiállítása Győrött

Next

/
Oldalképek
Tartalom