Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

V A Paksi Állami Gazdaság építőrészlegében a figyelem áz ácsokra irányul. Nemrég két alkalommal öt-ötezer fo­rint prémiumot kaptak. Olyan feladatot bíztak rájuk, amely messze híressé teszi őket. Egy ács nem ács — tartja a köz­mondás, itt valóban úgy van, hogy egy ember nem sokra ment volna a bonyolult mun­ka során, társak, a szakmá­hoz kiválóan értő mesterek a pénzt fel kell használni, nem lehet más célra fordítani. Tehát gyorsan kellett szer­vezni a kivitelezést, tárgyalni alvállalkozókkal, akik a gé­pészeti munkát elvégzik; és kapóra jött a 26-os ÁÉV pak­si beugrása is. Ugyanis ez a nagy múltú vállalat itt az atomtelepen végez munkát, s „kitöltőnek” éppen jól jön a bintói vasszerelés, betonozás. Ugyanis a PÁG ácsai készítik Ezt az alapot a huszonhatos építők készítették, hat ilyenre kell a tölcséreket zsaluzni. kellettek, akik képesek fából tölcsért formálni, amelyet szaknyelven zsaluzatnak hív­nak. Hat tölcsért — alapot — kell készíteni, a hat silóto­ronynak. Bintón épül a PÁG korszerű takarmánykeverő üzeme, s a terménytároló to- rönysilók alapját betonból, tornyát acélszerkezetből ké­szítik. Ezen a munkán dolgoz­nak Forster József brigádjának tagjai. Amikor elhatározták a PÁG vezetői, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök, hitelek fel- használásával korszerű keverő­üzemet létesítenek — „azon­nal felvetődött a sürgősség kérdése” — mint mondja az igazgató Nagy János. Ugyanis a zsaluzatot, és ebbe az acélt már a huszonhatosok szerelik, ők hozzák a betont is. — A zsaluzat készítéséhez nem volt tervünk, de szorított bennünket az idő — mondja Himpli Attila építésvezető —, s Barta Árpád technikus kol­légámmal, meg Forster Józsi bácsival mégis vállalkoztunk a zsaluzat elkészítésére. Az építési ütem megkívánta, hogy hajtsunk, az emberekkel is beszéltünk, megmondtuk, hogy rajtuk múlik, idén meny­nyi pénzt használunk fel az üzem építéséhez, mennyi nem vész el — marad a- számlán, amiről leemelni már nagyon nehéz a következő évben. Nem volt külső vállalkozó arra, hogy az ácsmunkát elvégezze. Itt nem lehet csalni, ami fal­Elkészült a kettes tölcsér. Himpl építésvezető ellenőrzi a munkát. . v » Pupp József ács vezetésével d olgozik a brigád a hármas szá mű tölcsér belsejében, ba kerül, az van fizetve. Te­hát kőműves, festő, meg ilyen, amolyan szakma itt-ott tud írni valamit a munkalap­ra, az ács mindig csak azt az állást, állványt, zsaluzatot, amit elkészít. Igazgatónknak mondtam, hogy dolgozzuk ki erre a nagy munkára a kü­lönleges bérezést. Egyetér­tett velem, aláírta a szabad kezet a bérgazdálkodásra az egyösszegű bérmegállapítás mellett. Sőt prémiumot is ajánlott, ha a három kulcs­pontos időt tartjuk. így kap­tak kétszer az ácsok pénzt. A képek világosan beszél­nek arról, hogy milyen nagy munkára vállalkoztak az ácsok. Hatásos volna, ha so­rolnánk, hogy mennyi colos és kétcolos deszkát, hány folyóméter gerendát, mennyi szeget használnak majd a hat tölcsér készítéséhez. Ez csak a szakembernek mondana va­lamit, meg az is, hogy három­száz köbméter fenyőárut hasz­nálnak ide a zsaluzathoz. Gond? Persze van. Tegnap még a kakukk ütötte a fát, ma már zsaluzatot készítettek belőle — néhány helyen ki­száradt a széDen illesztett deszka —, majd beöntözik be­tonozás előtt. Az anyag érke­zését is kellett sürgetni. Mint minden építkezésen itt is van gond bőven — de öröm is. Rá kell csak nézni a 15,40 méter átmérőjű tölcsérre, az aláducolásra — rögvest lát­juk, hogy szép munka. Azt meg kétleni sem szabad, hogy ez az ácsolat nem bírja el a betont, a vasalást. ' Szakemberek kellettek ah­hoz, hogy az 1400 oszlopot úgy állítsák, hogy senki ne talál­jon benne kivetnivalót. Hat torony lesz itt, hat töl­cséren nyugszik közel 1500 vagon termény. Ugyanis a tölcsérek 24 méter magas acél­lemezekből készített tornyot tartanak. Ezek szerelése is rö­videsen megkezdődik, A napokban Szalai Gézával, a huszonhatosok építésvezető­jével tárgyalt Himpli Attila — s az eredmény biztató; A jö­vő héten jönnek a vasbeton- szerelők, hét végén kezdik a betonozást, s az első hét után kis pihenőt tartanak, majd utána következik a kettes és hármas tölcsér betonozása. Közben az ácsok elkészítik mind a négy tölcsér zsaluza­tát. Amíg az első betonozás érik — huszonegy napot szá­mítanak a kibontás kezdésére — nem áll „üresen” a töl­csér. A kecskeméti MEZŐ­GÉP szerelői megkezdik az acélszerkezet, a belső gépé­szeti elemek elhelyezését. Amikor kibontják a betont, a zsaluzatot az 5-ös és a 6-os torony alapozásához használ­ják majd. A keverőüzem építése egyéb­ként terv szerint halad. Az alvállalkozók sorra érkeznek, állítják a keverőtornyot is, készítik a raktárak acélvázát felállítani. Amint szlfoadul egy kicsit a terep, jönnek majd a mélyépítők: megépítik az utat. Hatvanmillió forintot ér majd a PÁG biritói keverő­üzeme. Az üzembe állítás elő­reláthatóan a jövő év első ne­gyedében lesz. S attól az idő­től kezdve a gazdaság rendel­kezésére áll majd hosszú időn át egyforma minőségű takar­mány. Az üzembe állításig azonban .még sok a tenni­való. Sok munka vár még a műszakiakra, ácsokra. szere­lőkre. A legfontosabb munkát azonban már. elvégezték. A három tölcsér zsaluzata képezi az építkezés kulcspontját. Az ácsok kitettek magukért, bi­zonyították rátermettségüket, szakértelmüket. Álljon itt va­lamennyiük neve. akik példá­san dolgoztak; Pupp József, Freísinger János, Leber Jó­zsef, Szeifert Zsigmond, Nicki Ferenc, Kiss János, Nemes Dániel, Fábián János és Forster József, a brigádvezető. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly A keverőtelep „madártávlatból”, a szomszédos sertéstenyésztő kazánházának kéményéből. Előtérben lesz a hat silótorony, jobbra a keverőgépek. Hcsok dicsérete

Next

/
Oldalképek
Tartalom