Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

t.

Gtisf-Iíövs Is János gépszerelő bemutatja munkahelyét

Az Alsópéli Állami Gazdaság gépműhelyében Gyurkovits János szerelő életrajzának vázlatos ismertetésével kezdte munkáhelye bemutatását. „Al- sópél — mondta — számomra több mint munkahely. Édesapám a múltban itt cselédes- kedett, én 1923-ban ezen a pusztán születtem, s mind a mai napig lakóhelyem. Kitanultam a gépészkovács szakmát, majd 1960-ban igazodva az új követelményekhez átképeztem magam, s azóta mező- gazdasági gépszerelő a mesterségem. 1951 óta, tehát kezdettől fogva az állami gazdaság dolgozója vagyok.”

— Dolgozója? rr ennyit jelent, hogy elvégzi munkáját, letölti napi munkaidejét, s megkapja fizetését. De ez minden?

— Nem értem a kérdést.

f

— Maqa munkavállaló) a gazdaság (munkaadó...

— Értem, értem, ne folytassa. Sejtem hová szeretne kilyukadni. Hát én megmondom őszintén, aktív embernek tartom magám, s nemcsak munkavállalóként tartozom a gazdasághoz, a munkaadómhoz, de ehhez hozzáteszem, hogy a gazdaság nem úgy kezel, mint bérmunkást. Ezzel semmi újat nem mondok, a mi rendszerünkben ez így természetes. Természetesen konkrétan most rólam Van szó, arról, hogy én hogyan látom a dolgokat. Mindenkor érzem azt a bizonyos többletet, ami jelzi, hogy munkahelyemnek, tehát az állami gazdaságnak dolgozója és egyúttal tulajdonosa is vagyok. Van véleményem mindenről és Véleményemet ki is nyilvánítom. Érdekelnek a dolgok. 1954 óta a szakszervezetben vezetőségi tagként tevékenykedem és ez a körülmény is arra kötelez, hogy érdekeijeinek a dolgok. Elmondom még,.

hogy nálunk a műhelyben van

három szocialista brigád és az egyik szocialista brigádnak én vagyok a vezetője.

— Mit tud az Alsópéii ÄHami Gazdaságról?

— Hol is kezdjem? Nagyjából nyolcezer kataszteri holdon gazdálkodunk, adottságaink nem a legjobbak, de nem is a legrosszabbak. Közepesnek mondhatók. Mindenesetre ezen a hegyes-dombos vidéken az erőgépek, a munkagépek jobban ki vannak téve a törésnek, a kopásnak és mindez pluszmunkát, többletkiadást jelent. Fő terményünk: a búza, a kukorica, a napraforgó és a lucerna. A termésátlagokat ismerem, Nincs szégyenkeznivalónk. Ennyit a szántóföldi növénytermesztésről. Számottevő mennyiségben szállítunk a konzervgyárnak cseresznyét, meggyet, őszibarackot, almát, kajszit. A gyümölcsösünk összes területe úgy tudom 400 hold. Kataszteri holdban beszélek, mert a hektárátszámítást nem ismerem. Az állattenyésztésről szólva kiemelném a sertéshizlalást. Tolnában és Baranyában a legjobb három sertéshizlaló gazdaság között vagyunk.

— 1951 óla, lehat kezdettől fogva 07 állami gazdasághoz tartozik. Fiayeiemmel kísérhette a fejlődést, a változást.

— Benne voltam, benne va-' gvok. Annak idején petróleum- lámpával világítottunk. Ez az idő rég elmúlt. Mindent újjáépítettünk, mindent a követelményekhez igazítva átalakítottunk. Itt a gazdaság központjában hatvanhárom család éL A lakásokban víz, villany. Élénk sportélet folyik. Van a központban kultúrotthon, óvoda, iskola, bolt, rendszeresek a különféle kulturális és szórakoztató előadások. Az életkörülmények mellett gyökeresen

megváltoztak a munkakörülmények. Nálunk a műhelyben a szakemberek modern gépekkel dolgoznak. Van öltöző, mosdó. Hasonlóképpen előnyösen megváltoztak a munka- körülmények a növénytermesztésben, az állattenyésztésben. Hogy mást ne mondjak, két autóbusz viszi a dolgozókat a munkahelyre.

— Mir« ■ legbüszkébb GyurkosiH

sistónt

— Arra vagyok a legbüszkébb, hogy értékelik és elismerik a munkáimat. De ez még nem minden. Öröm és büszkeség tölt el, látva, hogy mi itt a gazdaságban az elmúlt huszonöt évben alkotó munkát végeztünk. Ennek nyoma van. Tessék körülnézni a dolgozók lakásaiban. Továbbmenve figyelembe veszem, hogy nagyon sokan a munkájuk mellett tanultak, szakmát szereztek, s felnőtt fejjel végezték el az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát, vagy a középiskolát.’ Erre bizony én nagyon büszke vagyok. Tavaly ősszel 14 állami gazdasági dolgozó fejezte be az általános iskola nyolcadik osztályát. Állatgondozók, műhelymunkások, növénytermesztők. Sokan itt lettek középvezetők. Lovas László annak idején takarmá- nyos volt a tehenészetben. A mezőgazdasági technikum elvégzése óta brigádvezető. Ku- ruez János traktoros, Bartalo- nai János tehenész, Völgyi József traktoros Lovas Lászlóhoz hasonló utat tettek meg, s jelenleg középvezetői munkakörben dolgozunk. Roszkopf László asztalos éppen ezekben a hetekben érettségizik.

— Mit tenne Gyurkovits elvtárs, ha

néhány napra magára bíznák a gazdaság irányítását?

— Fogas kérdés. Tudnám én mit kellene tenni. Tudja ezt a

mi igazgatónk is, csak hát a lehetőségek olykor korlátozottak. Mindenesetre én meggyorsítanám a lakásépítkezést, és illetékes helyen igen-igen komolyan felvetném: rengeteg a papírmunka. Követelném, hogy a jelentések, a kimutatások, a statisztikák számát megfelelő ésszerűséggel haladéktalanul csökkentsék.

— Mik a tapasztalatai ? Igaz az, hogy a fizikai dolgozók többségét kizárólag a torint érdekli?

— Kérem szépen ez nem igaz. Én úgy Játom, hogy nálunk, az Alsópéli Állami Gazdaságban a dolgozók többségét minden izgatja, foglalkoztatja, az is, ami nem tartozik szorosan véve a munkakörükhöz, a

beosztásukhoz. De hát olyan egyszerű ez, mint a pofon. Saját magamat csapom be, ha nem látok tovább az orromnál, ha nem törődöm azzal, hogy mi történik az állattenyésztés-; ben, a növénytermesztésben. Elsősorban természetesen az a legfontosabb, hogy fegyelmezetten elvégezzük a munkánkat,' De utána se legyünk kívül- állóak. Nem is vagyunk. Nálunk bevett szokás, hogy ffl dolgozók egymás között is megvitatják a gazdaság helyzetét. A vezetők jó néven veszik és biztatják az embere«; két. Ennyit tudok mondánk

— Köszönjük a beszélgetési

Gyurkovits elvtárs.

Sí. R ]

Egy milliomos hétköznapja

A finom hajnali pára már oszladozik. A napfényes reggelre ébredő megye, székhely utcái ’ megtelnek kerékpárokkal, motorokkal, autókkal. Mindenki siet. Szerda reggel fél hat van. Űj nap kezdődik.

— Mozgás öreg a sorompóval! — hangzik a jóízű kiáltás egy ZIL ablakából. Aztán a teherkocsi a pótkocsit maga után rángatva nagy ívben kanyarodik be a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat raktára elé. A „pilóta” frissen ugr,ik ki a fülkéből. A rakodók már várják.

— Itt a miskolci szajré! Teg. nap későn érkeztem, nem lehetett már rakodni. Gyerünk, csináljuk fiúk! — nógatja vidáman a rakodókat.

— Csináljuk, persze hogy csináljuk — morog egyikük rosszkedvűen.

— Csúnyát álmodtál pajtás?

.— évődik tovább a sofőr, de közben már kézről-kézre szállnak a nyitott platóról a nehéz vasprofilok.

A föl- és lerakodás eltart vagy két óráig. A gépkocsi vezetője az irodába megy. neki kell a szállítólevelet elintéznie. Aztán mire a Nap letörli a reggeli komorságát a házak faláról, a gyárudvaron megrakodva áll. induláskészen a pótkocsis ZIL. Hattonnányi „ezüst” rakománya — alumínium tolózárak, öntözőberendezésekhez —, csillogva veri vissza a sugarakat.

Ezüsthajó a gyárudvaron.

Reggel fél kilenckor már a Sió hídja dübörög a tíztonnányi súly alatt. A ZIL magabiztosan úszik az országút kés. kény aszfaltfolyóján. Kékre zománcozott oldalán a felírás: 11. sz. Volán Szekszárd.

A gépkocsi vezetője Kesjár Mihály, negyven éves. Életének több mint felét a volán mögött töltötte. Ebből 18 évet a szekszárdi Volánnál, hosszújáratú sofőrként. Naponta átlag háromszáz kilométert vezet — tíztonnányi súllyal és sok ezer forint értékkel a háta mögött. Az idén vezeti le az egymil- liomodik kilométerét baleset- mentesen. Egyszóval milliomos.

Hosszú az út Kecskemétig, az ottani AGROKER várja az árut. Ahogy szalad az út a surrogó kerekek alatt, úgy futnak eléje az elmúlt évek emlékei.

Tizennyolc éves múlt. mikor először „nyeregbe” szállt. Aztán két év katonaság — mesz- sze a szűkebb pátriától, az atyai háztól, a Körös-parttól, Békéscsabától. Itt teltek az egyenruhás évek Szekszárdon — a java természetesen szintén a kormány mögött. Leszerelés után mégsem vezetett

vissza az út a Körös partjára. Egy tolnai kis gimnazista lány mosolya erősebbnek bizonyult a szülőhely hívásánál. Már nős ember volt, amikor a szekszárdi Volánhoz került. Azóta tizennyolc év telt eh

Feltűnik Paksnál a Duna. Hatalmas uszályok hordják a követ. Erősítik a partot, amerre a vasútvonal vezet majd az atomerőműhöz. Fenn a dombon óriás daru rakosgatja játékkockaként a házgyári elemeket. Gombaként nőnek a modem toronyházak a meghitt falusi környezetben. Épül az atomváros. Dunaföldvámál óvatosan kanyarodik fel a teherkocsi a hídra. Vezetője a nyitott ablakból letekint a sárgás, zavaros Dunára. „Árad a víz” — gondolja magában.

Néhány éve már. hogy megint gonoszkodott. Emberek, gépkocsik ezrei harcoltak éjjel- nappal ellene. Kesjár Mihály is köztük volt. Hetekig nem látták otthon. Nem kérdezhette meg kisfiát — akiből azóta jó tanuló, nyurga gimnazista lett —, hogy feleltél-e fiam? Nem mert a tükörbe nézni nanokon át. mert megijedt volna a borostás, nyúzott arcú férfitól. De megérte. A csatát az emberek nyerték meg. És

a vén Duna. ha lassan s morogva is. de visszavonult.

Solt után már az Alföldön nyílegyenes úton halad a ZIL. Sehol egy kanyar, szinte látni véli az ember a beszűkülő út végén a „hírős” kecskeméti öreg templomot. Köröskörbe, ameddig a szem ellát, elszórt tanyák bújnak meg a csenevész akácok között. Az egymástól távoli otthonokról a tolnai ház, a saját otthona jut eszébe. Az, amit azzal a kis diáklánnyal együtt teremtettek meg...

Egyszer, jó két éve már. azután. hogy átvette a miniszteri dicsérőlevelet — amelyen az állt: Kesjár Mihály a köziekedéi® kiváló dolgozója — sokat beszélgettek a kollégákkal arról, hogy lehet ebben a szakmában megúszni a „balhékat”. ő akkor azt mondta: Ha egy asszony igazi otthont teremt köréd, ahol te is jól érzed magad — mindig nyugodtan és tiszta fejjel ülhetsz a volán mögé. Ez volt a köszönet az otthonért.

Figyelmeztetést intő mutatóujjként tűnik fel a síkságból az öreg templom tornya. Kecskemét. Ismerősként kanyarog az alföldi nagyváros széles utcáin,

— Hozom az ezüstöt? — köJ

szönti barátságosan a kecskeméti AGROKER raktárosát. Kesjár Mihály ismerős itt is, csakúgy, mint az országban számtalan helyen. Hamar megy a rakodás. Még felraknak pár mázsa visszárut — javítani i való berendezés a MEZŐGÉP- nek — aztán már visszafelé fogynak a kilométerek. így félig rakottan könnyebben szalad a kocsi és könnyebben a gondolat is.

Alig' egy-két éve ki akarták nevezni gépkocsi-előadónak. Kérte, hogy maradhasson. Jó-' barátok üzentek: Te Miska, van egy neked való hely itt. meg itt. Végre rendes beosztásba kerülhetsz. Szállításvezetőt keresnek. Mosolyogva intett nemet. Egy mondattal magyarázkodott csak: Ameddig lehet. maradok a kormány mögött. Aki ezt nem értette meg. annak a tréfa hangján annyit mondott:

— Mit »akarsz, nemsokára milliomos leszek!

Már hazai tájakon fogyasztja az aszfaltot a ZIL. Tíz perc és a jól ismert szekszárdi utcák köszöntik. A villanyrendőrnél várni kell. Aki benéz a fülkébe, nem is gondolhatja, hogy ..milliomos” ül a volánnál. Milliomos, aki — valóban gazdag ember.

GYŐRI VARGA GYÖRGX