Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-26 / 148. szám

1 9630 hektár föld 16200 darabban Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának ülése Szerdán ülést tartott Szek­szárd város Tanácsának Vég­rehajtó Bizottsága. A napirend gerincét három fontos anyag megvitatása képezte. Ezek: a járási és városi földhivatal munkája, a tananyagcsökken­tés és a tanulók túlterhelésé­nek megszüntetése körében szérzett tapasztalatok és a vá­rosi magánkisipar és kiskeres­kedelem helyzete voltj A földhivatal egyik legfon­tosabb feladata, hogy segítse az 1968-ban hatályba lépett földtörvény végrehajtását, a nagyüzemi mezőgazdaság to­vábbfejlődését. Az egységes nyilvántartási rendszer létre­hozása sok nehézséggel jár. A város egységes ingatlannyil­vántartási rendszerének szer­kesztési munkálatai tavaly ja­nuár- 1-én kezdődtek meg. A munkát nehezíti, hogy az utóbbi másfél évtized föld- rendezéseinek telekkönyvi át­vezetése -hiányos volt, a város kimérése pedig nem minden­ben a célnak megfelelő mó­don történt. A munka ará­nyait talán érzékelteti, hogy a város belterülete a címben jel­zett megoszlást mutatja. A vá­rosban mintegy 15 ezer ingat­lantulajdonossal kell tárgyalni. A tanulók túlterheltségével kapcsolatos téma során meg­állapítást nyert, hogy az- óvo­dák iskolára előkészítő tevé­kenysége egyre színvonalasabb. Kaposi István termelés­ellátásfelügyeleti osztályveze­tő beszámolójából kiderült, hogy a városban jelenleg 40 magánkereskedő működik, saj­nos háromnegyed részük a vá­ros belterületén és nem ott, ahol nagyobb szükség lenne rájuk. A magánkisiparosok száma 1973 III. negyedévéhez viszonyítva (204 fő) az idei év első negyedére visszaesett. (196 fő.) A végrehajtó bizottság ülé­sének befeiező részében elfo­gadták Pető Gyulának, az I. sz. általános iskola igazgatójá­nak funkciója' alól való fel­mentési kérelmét, melvet meg­romlott egészségi állapotával indokolt. A nagy tapasztalatú pedagógus számára a vb „cím­zetes igazgató” címet adott, utódjává Tancz Józsefnét, a korábbi igazgatóhelyettest ne­vezték ki. As aratási ügyeletről jelentjük Cseng á telefon, Szálka je­lentkezik. Amott a géptávíró viszi Budapestre az üzenetet. Így vagyunk. Akaratlanul is arra gondolok, ki merte volna ezelőtt harminc esztendővel azt mondani, hogy 1975-ben az aratást géptávíróval is szolgál­ják. Pedig erről van szó. hi­szen az AGROKER-nél hétfő reggel óta ügyeletet tartanak az aratás segítségére. — Remélem. nem újdonság­nak szánja? — kérdezi az al­katrészellátási osztály vezető­je. — Évek óta hagyomány, hogy az aratás idejére ügyele­tet tartunk, így tehát újság sincs benne. Idefelé jövet összefutottam gazdász ismerősömmel. s mi­után elmondtam, hova. milyen ügyben megyek, rám-rigako- dott hevesen; „az alkatrész­ellátási nehézségekről nehogy elfeledkezz!” — Mi az igazság? Jó vagy rossz az ellátás? Schwébl Ádám osztályveze­tő válaszol: — Az az igazság, hogy a szovjet gyártmányú kombáj­nok ' alkatrészellátása jó. Ugyanakkor az NDK E—512- esé rossz. Nem folytathatjuk a beszél­getést. Három keménykötésű, trikós legény lép az irodába. — Itt az ügyelet? — Itt. — Zugor vagyok Alsótenge­licről. Kolléga, sürgősen alkat­rész kellene. Papírt húz elő zsebéből, s olvassa: variator- szíj, terményfelhordó lánc. Néhány perc. s az admi­nisztrátor lány hozza a választ a raktárból: — Minden van, tessék hátra­menni a raktárba. Tovább beszélgetünk. Min­denekelőtt arról esik szó, hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben milyen kedvező visszhangot váltott ki az AGROKER helyes és jó szol­gálata, az ügyelet. Hétfő óta — noha még az aratás csúcsá­tól messze vagyunk — egy­mást érik az ügyfelek. S nem­csak megyénkből, de jönnek az ország minden pontjáról. Az ok? Talán az, hogy a szek­szárdi AGROKER-nél. amit lehet, megtesznek a kiegyen­súlyozott ellátásért, s a lehe­tőségekhez mérten igyekeznek minél kevesebbszer elküldeni az ügyfelet „sajnos, nincs”-csel. Éppen az előbb kanyarodott ki a csátaljai Üj Tavasz Ter­melőszövetkezét teherautója, s az oldalak felett látszottak a platón heverő alkatrészek. — Vari az idei aratási ügyei létünknek egy új vonása is —■ újságolja az osztályvezető. —■ A Mezőgazdasági Gépalkat- részellátó Vállalat telefonon minden délután négy órától fél ötig kapcsolatban van ve­lünk. A fővárosban azoknak az árucikkeknek a felsorolá­sát várják, amelyeket itt Tol­na megyében keresnek a mező­gazdasági nagyüzemek, mi vi­szont nem tudjuk biztosítani. Jó dolog, nagyban könnyíti a munkánkat. A kombájnokról esik szó, á mondják, tavaly szeptember óta közel félszáz talált gazdá­ra. s a raktárakban is bőven találnak még a vásárlók. A szakemberek — gondolva a ne­héz aratásra — elsősorban a szovjet SZK—5-öst ajánlják. Gyors mérleg a szerda dél­előtti ügyfélforgalomról: összesen harmincötén keres­ték fel az ügy eletet, s voltak vásárlók Egerből, Hartáról. Dunaszekcsőről is. Általános-' Ságban elmondható:, az alkat­részigényeket 90—95 százalék­ban sikerült kielégíteni. — Az lenne a jó, ha az öt százalék nem lenne —. véle­kedik Wichner Ferenc raktá­ros. VARGA JÓZSEF Az anyaginkon túl Mórágyon A „kinyílás” évei n. i' 1 ..Mórágyi beszámolónkat teg­nap azzal a négy rendezvény­nyel fejeztük be, amely egyen­ként is, és külön-külön is va­lamit mutat, valamire felhív­ja a figyelmet, nevezetesen az anyagiakon túl felmutatható emberi értékekre. A községben a harmincadik évforduló tisz­teletére helytörténeti kiállí­tást rendeztek. A tanítók, a tanárok irányításával és ak­tív részvételével KISZ-tagok, tanácstagok hetekig, hónapo­kig 'gyűjtötték az anyagot. A kiállítás ilyen módon jóval a megnyitás előtt közüggyé vált. Megmutatkozott a lakó­hely szeretete, az elődök meg­becsülése, tisztelete. Maga a kiállítás aztán bebizonyította, hogy a mórágyi emberek ér­tékelni-tudják lakóhelyük gaz­daságtörténeti, kultúrtörténeti értékeit, úgyszólván vala­mennyi felnőtt megnézte a gazdag anyagot, s bejegyezte nevét a vendégkönyvbe. Túl azon. hogy a helytörté­neti kiállítás értelmet tágító szellemi1 élmény, igen jelentős „eredményként” könyvelhető el, ' hogy jobban vigyázzák és megbecsülik azóta a mórágvi- ak a portáikon fellelhető régi viseleti és használati tárgya­kat. Tudják, felismerték, mit őriznek, mit óvnak. • Nagy helyi érdeklődés fo­gadta' a gyermekrajz-k'állí- tást, maid a kézimunka-kiál­lítást és sokan vettek részt nemrég az író-olvasó találko­zón. Ismét emlékeztetünk ar­ra. hogy Mórésy ezer-ezerszáz lakost számláló faluközösség. Mőcsény társközsége. Belső szellemi gazdagításában mégis önálló és jól gazdálkodik a helyi vitalitással és ener°’ával. Célirányosan terelik ezeket a nép művelődése jogán és je­gyében. Hogyan, miként? Ma- hán István gépszerelő, eliáró dolgozó, már gyermekkorában gyűjteni kezd:e a helytörténe­ti emlékeket. ík-ok s^-n ez a fiatalember a szakirodalom se­gítségével s páratlan, lankadat­lan gyűjtőszenvedélyével szü­lei lakásának pincéjében be­rendezte magánmúzeumát. Feltűnt a mórágyi önkéntes népművelőknek, hogy Mahán István pincemúzeumát szíve­sen látogatják a helybeliek, kíváncsiak az anyag eredeté­nek történetére, tehát szomjú- hoznak valamire. Ebből logi­kusan következett a felisme­rés: lenne igény egy’átfogó helytörténeti kiállításra, amit azután a felszabadulási év­forduló keretei között létre is hoztak. De ez még nem minden! Lelkesedésre is, tenni akarás­ra is szükség van, olyan embe­rekre akik a helybeliekkel együtt élve, együtt érezve ész­reveszik, felismerik hol, mi­lyen módon alkalmas a kapu­nyitás az igényesebb életre és cselekszenek. Ilyen ember Glöckner Jánosné pedagógus, könyvtáros, társadalmi mun­kás népművelő, aki legtöbbet tett annak érdekében, hogy legyen helytörténeti kiállítás. Apró munkával, lépésről lé­pésre az alapokból elindulva élesztgeti az emberekben a fo­gékonyságot a szépre, a jóra. Tizenhét esztendeje dolgozik a községben, s az apró munka most kezd láthatóvá válni. . „Nagyon szeretem Mórágyot, annyira jólesik, hogy megyek az utcán és idős emberek így kö­szönnek, szervusz Erzsi, bol­dog vagyok, hogy tehetek va­lamit ezekért az emberekért” —, mondja. » «ki. •f* fé' ?:S" Önkéntes népművelő, Nagy Árpád, az általános iskola igazgatója, a községi párttit­kár, s felesége Nagy Arpádné. Mozgásiján, lendületben tart­ják a közösséget és éhből a kö­zösségből ! keresnek társakat ahhoz, hogy növeljék a fizikai munkában megfáradt téesz- tagok, eljáró dolgozók fogé­konyságát, igényét a szellemi javakra is. Legfeljébb a kívül­álló lepődhet meg azon, hogy az író-olvasó találkozón pél­dául a résztvevők többsége szakmunkás volt. Akik előtt nem ismeretlen a község bel­világa, azok tudják, hogy az anyagiakon túl ez a „más” szükséglet belülről erjed. S erjesztői egyfelől nem- mások, mint a hasonló -munkástár­sak. Van egy ilyen mag. Ész­revehetően megjelent a falusi élet színterén és egyre jobban láttatja magát az az ember­típus, aki munkásként repre­zentálja, hogy kedvező körül­mények hatására tanultabb, okosabb, műveltebb lehet mindenki. ►.if Bemutatjuk olvasóinknak Krutki Pált és Link Keresz- télyt. Önművelők. Mórágyón mindenki tudja és elismeri fölük, . hogy művelt, széles látókörű emberek. Mindketten az. utóbbi tizenöt évben tették;, meg a minőségi ugrást. Nyil­vánvaló, hogy régebben is megvolt bennük az érdeklődés, csakhogy a kenyérgondok mi­att megközelítően ■ sem fordít­hattak annyi időt önművelé­sükre, mint most, az életT és a munkakörülmények roppant méretű javulásával. Cáfolha­tatlan igazságok ezek. Krutki Pált így jellemzik a község­ben: Mindenhez: hozzá tud szólni, . okos ember., Húzzuk alá, nem tudálékos ember, csakugyan okos ember. S jól példázza: amit ő elért, ahhoz mindenki rendelkezik kellő értelemmel és azt bárki el­érheti. Jelenleg műszaki kö­zépvezető, eljáró ugyan, de ízig-vérig mórágyi patrióta.-Link Keresztéi?' a termelő- szövetkezetben brigádvezető, annak idején egyéni gazdál­kodó volt, számára a nagyüze­mi gazdálkodás nem csupán az anyagi biztonságot teremtette meg, ennél jóval többet, az állandó önművelés lehetőségét. Senki nem vonja kétségbe, hogy okosabb, mint volt egyé­ni korában. Itt az az érdekes, hogy ő egyáltalán nem növeli a népművelés állapotáról, helyzetéről ilyen vagy olyan következtetést levonható sta­tisztikai adatokat, ezekben a „mutatókban” nem szerepel­het, mivel nem beírt olvasója a könyvtárnak, és a művelő­dési otthon .látogatottságát sem növeli. Mi, önkényesen az ilyen em­bert passzív népművelőnek neveztük elemivel jelenlétével hat társaira. Sok-sok beszél­getésből arra következtetünk,1 hogy Krutki Pállal tartani, hozzája hasonlítani, igazodni szinte presztízskérdés. Erről részletesebbet a népművelés öntörvényeire is apellálva hol­nap mondjuk el olvasóinknak tapasztalatainkat. (Folytatjuk). — Szp--Pj — Fotó; Gk ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom