Tolna Megyei Népújság, 1975. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-20 / 143. szám
Szolgáltatások Minden negyedik forint Az életszínvonal emelkedésével, az életforma változásával egyre nagyobb szerephez jutnak életünkben a szolgáltatások; minden negyedik forintunkat szolgáltatások vásárlására fordítjuk, s ekkor még nem is szóltunk az ingyenes vagy igen kedvezményes társadalmi juttatásokról, szolgáltatásokról. A szolgáltatások növekvő fontosságét felismerve a kormány 1968-ban hozta emlékezetes 1038-as. számú határozatát, amelv megszabta a fejlesztés általános céljait, elveit, módszereit, a fejlesztés érdekében teendő intézkedéseket, s az ebben részt vevő szervezetek feladatait. Mi valósult meg az 1968-as és az azóta hozott 1971. és 1973! évi kormányhatározatok- •hól? A IV. ötéves terv időszakában intézkedések egész sora segítette a szolgáltatások tervszerű fejlődésének megalapozását, a. központi szol- ; gáitátá?feilesztési koncepciók és a tanácsi tervek végrehajtását. A megvalósítás eszköz- rendszeréhez tartoznak a kü- . lönféle közvetlen és közvetett állami támogatások, kedvezmények. Mindezt szervezeti intézkedések is alátámasztották; köztük az érintett minisztériumok, főhatóságok részvételével megalakított ' Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság, amely a napokban értékelte a IV. ötéves terv időszakában elért eredményeket. Az árbevétellel mért teljesítmény öt év alatt pűntegy 40 százalékkal emelkedett. A negyedik ötéves terv időszakában a szolgáltatások fejlesztésében kiemelt szerep jutott a lakosság gyarapodó, tartós javai (lakás, gépkocsi, háztartási és elektroakusztikai készülékek) javításának és a textil- tisztításnak. Az előbbi csoportban a szolgáltatások teljesítményértéke több mint kétszeresére emelkedett, ezen belül a gépjárműjavításé több m>nt háromszorosára. az elektromos háztartási berendezések javításáé 34 százalékkal, az építőipari szolgáltatók 20 százalékkal növelték teljesítményüket. A textiltisztítás teljesítménye 60 százalékkal, az áruszállításé kétszeresére, a kereskedelmi szolgáltatásoké 50 százalékkal nőtt. A tervidőszak végéig összesen 1000 kisebb-nagyobb szolgáltató létesítmény alakul. Ehhez az állami költségvetés 3 milliárd forint közvetlen és kb. 2.5 milliárd forint közvetett támogatást nyújt. Több szolgáltató ágban befejezéshez közeledik a teljes országos hálózat kiépítése (elektromos háztartási berendezések javítása, személyi szolgáltatások, ruházat). Nagy az előrelépés az autójavításban és a textil- tisztításban. A tervidőszakban 185 autószerviz rekonstrukciója, illetve építése valósul meg; 8 új mosoda és 80 textiltisztító-szalon épül az országban. Országos gond maradt az építőipari szolgáltatások szűkös kapacitása. Ennek fő oka, hogy a szolgáltatók továbbra sem érzik „szívügyüknek” a javító-karbantartó tevékenység bővítését, hiszen az építés iránt is nagy a kereslet, és ez sokkal kifizetődőbb. Egyes könnyűipari szolgáltatóágakban alacsony a műszaki színvonal és a kiszolgálás kulturáltsága (cipőjavítás, személyi szolgáltatások). Eddig nem sikerült megfelelő módon fejleszteni á háztartási munkát megkönnyítő takarító szolgálatot. Az elmúlt esztendőkbeni fejlődés közepette mérséklődött az ellátás területek közötti korábbi szintkülönbsége. Az egy lakosra jutó szolgáltatások teljesítményértéke öt év alatt országosan 35 százalékkal emelkedik; ezen belül a jobban ellátott Budapesten csak 26, az ország többi részében 40 százalékkal. A további bővítést sokszor akadályozzák létszámgondok, ezért a jövőben többet kell foglalkozni az egyszerűbb, a rugalmasabb — és nem utolsó sorban olcsóbb — szervezeti formák elterjesztésével, például a mellékfoglalkozásban vagy nyugdíjasként szolgáltatást végzők számának és tevékenységének bővítésével. .-iS. G. Délidőben a murvást dűlőben Az öregember kedden a szokásosnál is korábban kelt. Várt rá a kút, s ami még jobban megacélozta akaratát — a munka. Ilyenek leszünk mi is. Sárvári István nagydorogi tsz-nyugdíjas fontosnak és nélkülözhetetlennek érezte magát. Reggel az asszonya szalonnát tett kopott táskájába puha kenyérrel. Az öreg sosem volt kútásó, csak az ősöktől hallott tudás, a már-már emberöltőnyi tapasztalás van meg benne. De az aztán beleivódott, megmaradt. S hordozza most már a falusi fúró-faragó emberek tudását — bölcsességét halála napjáig. így kezdődött a nap. Most állunk a murvási dűlő- beji, s ha már leírtuk, említsük meg a népi bölcsességet, találékonyságot a dűlőnév kapcsán. Hajdanán, amikor a történetünkben már említett kutat ásni kezdték, az egykori kútásó mester ásója kőbe koccant, s nemcsak koccant, meg is állt, nem mehetett tovább. Csákányra, kővágóra kellett felváltani az ásót, a terméskő, a murva ellenállt. Innen kapta a nevét a dűlő. Délidő van, rekkenő, fülledt, párás idő. öreg Sárvári áll a kút mellett, s homlokához tartott tenyere alól kémleli a vizet. Mellette topog az alkalmi segéderő, a mezőőr, Gondos János. 1975. június 20. — Nézd e Jani, eltaláltuk. — El. A kút ostornyele fehérük a kávából. — Súly köllene rá. Még legalább két jó tégla. — Nehezen húzom —. mondja az öreg Sárvári. Hej, hej, községi kutak, csor- dakutak. Az jut eszembe, amikor nálunk, a tanyán az öreg Vicián, betelve mindennel, bánattal, haraggal, hátizsákba követ pakolt magára, s a kútba ugrott. Szidtuk utána a csordakutat, ugyan miért volt ott, s talán az öreg Pali bátyánk még máig is élne. •— Ennek volt-e halottja? — Volt. Alighanem kettőJ Egyszer egy ferde nyakú cigány lókupec bucskázott bele, utána meg, ha jól emlékszem, egy pályást dobtak a vízbe. — Iható a víz? — Sajnos nem. Csak csorda- kút marad ez, s ha itt járnak a permetezők, hát permetvíz- nek jó lesz. Meg a népek is úgy vannak vele, megszokták a csapi vizet. Minálunk Nagydoro- gon már régebb óta működik a törpevízmű. Annak a vízét isszuk, s jó az. Bár már előbb lett volna a csap, ne kellett volna annyit merítgetni a gémeskutat. — Gémeskutak voltak azelőtt? — Általában igen. De voltak házak, ahol kerekes kút adta a vizet. Ez attól is függött, hogy ki milyen módban élt. A gémeskút a szegények kútja volt. Lám, lám, milyen vonzása, romantikája van a magyar gé- meskútnak. Egy nyugatnémet rendszámú gépkocsi áll még mellettünk, tétován és bizonytalanul. Szőke asszonyság les kifelé s szemüveges férjének magyaráz valamit. — Még csikósnak néznek — mosolyog Sárvári István, s ahogy nevet, azzal egyidöben pödri is hegyesen kunkor odó bajuszát; A németek végül is elmennek, nem szállnak ki. Még beszélgetünk kicsit a kútról, a felújításáról, hogy az ágasfát ki kellett cserélni, mert a régi elkorhadt már, s most gazdátlanul hever a térdig érő fűben. Olt van a vályú is, a hajdani mohó marhapofák, ökörfejek látója. Porlad az is. Egykor az öreg Sárvári is idejárt itatni, amikor még a földet', ahogy mondja, három kárkátu- lába művelték, azaz az ősi háromnyomásos gazdálkodás szabályai szerint. Akkor, ha a murvási dűlőben volt az ugarföld, ide hajtották ki a teheneket, ökröket, és Sárvári István, mint fürge, nyülmozgású gyerek gyakran nézett szembe önmagával a régi vályú víztükrében. — A kút öreg, magam is az vagyok. Azt mondják, hetven felé hazafelé. így vagyok én is. De a munkát szeretem. Látja, ezt szívesen csináltam, örültem a megbízatásnak, most jó a kút, rendbe tettük, egy ideig még használhatják. Kollegám megjegyzi, jó lenne, ha a helyi tanács kétnyelvű táblát állítana az öreg kút mellé: „Figyelem, nem ivóvíz” felirattal. Az öreg Sárvári rábólint, s hogy délidő van, ballag ő is hazafelé. VARGA JÓZSEF Női egyenjogúság? Kereset és megbecsülés Kollégáim közül többen kedvelik a magnetofont, én- idegenkedek a használatától, ami hiba. Erre a beismerésre a bosszantó véletlen kényszerít. Értékes beszélgetések hosz- szú órái során készített jegyzeteimet veszítettem el. Az elröppent pillanatot visszahozni képtelenség. Ha ugyanazt kérdezném újra, nem lenne ugyanaz, hisz kinek-kinek változik a hangulata és változnak a körülmények is. A bátai és decsi asszonyoktól kérek elnézést, akiket ilyesformán feltartottam. Nem nekik, nekem vigasz, hogy amit mondottak, olyan tartalmas volt, aminek csak a részleteit lehetett feledni, a lényegét nem. Bátán, a termelőszövetkezet baromfitelepén jó néhá- nyan dolgoznak, akiknek keresete alaposan felülmúlja távolra járó férjükét. Máshol — Decsen és Szekszárdon is — sokaknak a keresete legalább is egyértékű azzal, amit a család nadrágot viselő tagja hoz haza. (A hasonlat, ismerve a divat módosulásait, persze sántít, de a továbbiakban látjuk majd, hogy sántít sok egyéb is.) Kérdésem a következő volt. — Mekkora a becsülete otthon az asszonyi keresetnek? Tulajdonképpen milyen súlya, értéke van annak a szónak, hogy „családfő”? Kérdésem második felét Bátán finoman bár, de megmosolyogták. Az asszonyok ugyan nem mondták ki, de a férfinép több-kevesebb idő után egyöntetűen elismerte, hogy^ ebben a faluban sosem kellett félni valamiféle túltengő férfiuralomtól. A „családfő” azonban természetesen az „ember”. — Számít az, hogy hivatalosan minek nevezik? — rántott a vállán a gyümölcsösben egy menyecske. — A pénz nálunk, éppúgy, mint egyebütt, közös kasszába kerül és én gazdálkodom belőle. — Aki többet tesz a kasszába, az többet is vehet ki belőle? — Csudákat! Amennyi kell, meg amennyit lehet. Ez idáig teljesen normális és a legtöbb helyen így is van, senki nem akar valamiféle erőltetett „férfi-nő” háborúságot kirobbantani. A család zárt egység, és úgy lenne jó, ha keretein belül valamiféle eszményi demokratizmus, mindkét nagykorú fél teljes egyenjogúsága, a problémák, gondok közös megvitatása-megoldása uralkodna. Az az idő visszahozhatatlanui elmúlt, amikor a .biztos’ keresetet hozó férj mellett az asszony ugyan sokat érő, de kevésbé mutatós tej- és tojáspénze, a kiskertben végzett munka csak niásodosztályú, alrendűbb szerepet játszott. A tudat változásai^ azonban sokszor a való élet mögött kullognak. Decsen sűrűn hallható, de Bátán is elhangzik az ilyesfajta megjegyzés: — AfcáfokSt kérdezzétek, ő a Családfő! * Nem az sántít ilyenkor, hogy a két szülő közül az egyik hoz (hangosan) döntést, hanem az, hogy a döntés- hozatal mögött Valahol a női munkának- Csak tudomásulvétele rejlik, de igazi megbecsülése még nem. Amikor a férfi ' kijelenti, hogy „Az én pénzemen te nem csinálod ezt és ezt!”, akkor még véletlenül se gondol arra, hogy. ez az „én” pénzem, a „mi” pénzünk, és nem is biztos, (vagy nagyon is biztos) kinek a munkájából gyűlt hozzá a nagyobb summa. A vagyoni viszonyok már régen nem játszanak szerepet. A föld nem házasodik földdel, és „vőnek menni” valahova nem több-kevésbé lealázó szerep, hanem többnyire csak szükségmegoldás, amíg a fiatal pár lakása el nem készül, háza fel nem épül. A közgondolkodásból ez már eltűnt Jó lenne viszont, ha a női munka, kereset teljes értékű megbecsülése végérvényesen bekerülne; sőt, méltó helyére kerülne ^-B. A tanácsok és a néplrontbizotlságok együttműködése A tanácstörvény a többi között kimondja, hogy „a tanácsok feladataiknak eredményes ellátása érdekében ._ rendszeresen és sokoldalúan együttműködnek a Hazafias Népfront bizottságaival, a tömegszervezetekkel és a lakosság más szerveivel...” Ebből az alapállásból vizsgálta meg a szekszárdi járási népfrontbizottság a tanácsi szervek és a mozgalmi szervek együttmunkálkodásának tapasztalatait. A Rúzsa Pálné, járási népfrontbizottsági titkár és György József, tanácsi hivatalvezető által készített értékelést elfogadták, jónak tartották. A szekszárdi járás minden községében megkötötte a helyi tanács és a népfrontbizottság az együttműködési megállapodást. Részben ennek eredményeként a testületi üléseken és más fontos rendezvényeken egymás képviselői tevékenyen részt vesznek. Tavaly 23 falugyűlés volt a járásban, mintegy 3200 fő részvételével, a felszólalók száma 208 volt. 1975. első hónapjaiban már közel húsz a falugyűlések száma, a résztvevőké pedig máris annyi, mint tavaly összesen volt. Az aktivitást mutat]aj hogy a felszólalók száma máris meghaladta a tavalyit, két és fél száz. közérdekű bejelentés hangzott el, száznegyvenén társadalmi munkát vállaltak a község fejlesztése érdekében. Hosszasan lehetne sorolni a különböző kulturális rendezvényeket, a honismereti szakkörök tevékenységét, de azok az olvasók többsége előtt — nem kis mértékben lapunk közvetítésével — ismertek. Ellenben, visszatérve a társadalmi munkafelajánlásokra, arról feltétlenül szólni kell, hogy a községi tanácsok tavaly több mint négy és fél millió forint értékű felújítást végeztek, amelyhez — a társadalmi munkával — jelentősen járultak hozzá a népfrontbizottságok. A szekszárdi járásban az egy főre jutó társadalmi munka értéke 145 forint volt 19,74- ben. Az a tény is mond valamit.' hogy a megyei szervek által meghirdetett verseny első időszakában a megyei tanács vándorzászlóját, a városok és nagyközségek kategóriájában, Bátaszék, a községek kategóriájában pedig Alsónána nyerte? 'iétír'ii&Sm i
