Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
üj könyvek A Kossuth Könyvkiadó népszerű Mit kell tudni? sorozatának új köteteként napvilágot látott a Mit kell tudni a nemzetközi szervezetekről? A szerző, Gallyas Ferenc sorra veszi a legfontosabb nemzetközi szervezeteket, bemutatja felépítésüket, közli legfontosabb adataikat. Megjelent Rukics Ferenc ismertetője, Lakáshelyzet, lakáselosztás címmel. Második kiadásban látott napvilágot Joszif Lavreckij Che Guevara című életrajzi műve. Ismét kapható Dymphna Cusack híres regénye, a Fekete villám. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó újdonságai között találjuk a bolgár népmesék reprezentatív kötetét, mely Ravasz Péter címmel, művészi illusztrációk kíséretében jelent meg. A magyar—csehszlovák közös könyvkiadás keretében látott napvilágot a Kondás Jankó meg az aranyhajú lány című szlovák népmesegyűjtemény. Beney Zsuzsa gyermekverseit tartalmazza —■ Reich Károly illusztrációival — a Cérnahangra című kötet. Száz partizán és ellenálló rövid történetét közli a Legenda nélkül. Vadász Ferenc tollából. Riportok, portrék, visszaemlékezések gyűjteménye a Sorsvázlatok; a felszabadulásról szóló vallomások antológiáját Thiery Árpád állította össze. A pozsonyi Madách Kiadóval közös gondozásban látott napvilágot Jan Ryska ifjúsági regénye, a Nagyapa. A Szépirodalmi Könyvkiadónál látott napvilágot Garai Gábor színműve, A lebegő Atlasz. A magyar—csehszlovák közös kiadás keretében jelent meg — a pozsonyi Madách Kiadóval együttes gondozásban — Lőska Lajos regénye, a Tábortűz a Vöröskőn. A Műhely sorozatban újból kapható Borsos Miklós visszaemlékezéseinek nagy sikert aratott kötete, a Visszanéztem félutamból, a szerző illusztrációival. Most került a könyvesboltokba két verseskötet is; az Ima vadevezősökért, Csukás István költeményeivel és a Bárány és holló, melynek szerzője Galambosi László. i *v> - 'r' Az Európa Könyvkiadó újdonságai között találjuk Fra- no Král regényét; a Találkozás a pozsonyi Madách Kiadóval közös gondozásban látott napvilágot. Ugyancsak a magyar—csehszlovák közös könyvkiadás keretében jelent meg Charlotte Bronte regénye, a Shirley. Sokadik kiadásban ismét kapható Emily Bronte klasszikus regénye, az Üvöltő szelek is. A Modem Könyvtár új kötete Peter Handke drámája, a Kaspar, melyhez Eörsi István írt utószót. Az Akadémiai Kiadónál látott napvilágot Tamás György; Kategóriák logikája című tanulmánykötete. Az Irodalom-szocializmus sorozat legújabb kötete a „Vár egy új világ”, amely a szocialista irodalom történetéből közöl újabb tanulmányokat, az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös gondozásában. Újabb szótárakat is megjelentetett a kiadó Terra szerkesztősége; így ismét kapható a Magyar— olasz kisszótár, a Német—magyar kéziszótár, a Magyar— bolgár, illetve a bolgár—magyar útiszótár, a Magyar—angol kisszótár. A Corvina Kiadónál látott napvilágot Urbán Ernő riportkötete, Eleven történelem, címmel. 1975. május 25. 100 éve született — 20 éve halt meg THOMAS MANN Néhány évvel ezelőtt Münchenben járva, hiába kerestem házának helyét az Isaar partján. Nem jelezte sem kő, sem oszlop, sem tábla, hol állhatott a ház, hot élt az író évtizedeken át. A város, amely rég elfeledett bajor királyok szobraival volt tele, mintha még mindig nem békült volna meg legnagyobb fiával. Azt sem bocsátotta meg talán, hogy valójában nem is lett fiává sohasem. Lübeck szülötte volt. Az északi Hansa város patrícius polgárainak tisztessége formálta erkölcsi igényességét; kifinomult életstílusa alakította ízlését; és bár családja átköltözése folytán korán Münchenbe került, sohasem tudta megszokni a vaskosan kedélyes bajor fővárost. Nem is csoda, hiszen egyszerre, egy időben olyan ellentétes dolgok estek itt: könyvtárszobájában alkotott a század egyik legnagyobb lángelméje, míg odakünn az utcákon az általa „madár- ijesztőnek”, az „emberség megcsúfolójának” nevezett mázolósegéd toborozta, vonultatta sörtől részeg legényeit. Egy ideig győzni látszott a fasiszta „madárijesztő”. Elűzhette otthonából a szellem emberét, el vehette javait, megégethette könyveit. Hosz- szú távon mégis az íróé lett a diadal: ő lett a „német áel- kiismeret” és ő lett a maradandó, az örökérvényű, eljövendő nemzedék nevelője. Leveleinek kötete megrendítő olvasmány. Korának csaknem minden kiemelkedő emberével levelezett. Köztük magyarokkal is: Hatvány Lajossal, Kerényi Károllyal, Kosztolányi Dezsővel, s másokkal, József Attiláról is melegen emlékezik meg leveleiben, s a költő üdvözlő verséről, melynek elmondását' betiltotta a rendőrség. (A rendőri jelentés a nagy író látogatásáról így számolt be: „Egy Mann Tamás nevű kommunista agitátor érkezett Budapestre”) A száműzetés éveiben leveleiből süt a harag azok ellen, akik Németországot kiszakították Európa kultúrájából és a barbárság honává tették: — „Állítólag a birodalmat, Németországot becsméreltem azzal, hogy ellenük -fordultam! Oly hihetetlenül vak- merőek, hogy összetévesztik magukat Németországgal. Holott talán nincs messze a pillanat, mikor a német nép számára semmi sem lesz fontosabb, minthogy ne tévesz- szék össze velük.” — írja a bonni egyetem dékánjának díszdoktorságától való megfosztása után. De haragjának ostora népét is sújtja, miközben mélységes fájdalommal félti és siratja. — „ó, nem a vakmerő dölyf indított szólásra, hanem az aggodalom és a gyötrelem, amelytől az Ön vezérei nem tudtak engem megszabadítani azzal az intézkedésükkel, hogy nem vagyok német többé; a lelki és szellemi szenvedés, amelytől néay év óta életem egyetlen órája sem volt mentes, és amellyel szemben művészi munkámat napról napra úgy kellett kiverekednem.” —- folytatódik a levél. A vergődő lélek nem bírná el sorsát, ha ki nem termelné önmagában az immunizáló ellenmérget. Ilyen immunizáló anyagként erősíti fel magában az iróniát, időskori műveinek legvonzóbb ízesítőjét. Jelen volt ez az irónia korábban is, de nem olyan szellemesjátékos áradással, mint mikor a keserű átkokat hordozó levelek születtek. A korábbi művek anyag és szellem, realitás és szépség általa érzett ellentétpárjaira épülnek. Az önéletrajzi ihletésű Buddenbroock-ház hősei szellemmel telítődésük, finomodásuk arányában vesztik el életképességüket; a Halál Velencében Aschenbach professzora a szépség iránti rajongásába pusztul bele, miután nevetségessé vált; a Fio-> renzában élet vagy szépség választásáért csap össze Lorenzo Medici és Savonarola; a Mario és a varázsló tiltakozás mindenfajta manipuláció ellen; a Varázshegy pedig minden korábbi gondolat összegezése az emberi szabadságot védő Settembrini és az erőszakos úton rendet tenni akaró Naphta között. A Varázs- hegy a kor filozófiai és politikai áramlatait ütközteti a halál küszöbén élő emberek ajkán: erről a küszöbről nézvést más távlatot kapnak a dolgok. A száműzött művei azonban messzebb tekintenek térben és időben is. 1933-ban, franciaországi előadókörúton éri Thomas Mannt a hitleri hatalomátvétel híre. Nem tér haza: Svájcban talál menedékre, majd utóbb Amerikába távozik. Kaliforniában telepszik le, s a prince-; toni egyetem tanára lesz. Itt írja meg a József tetralógiát, mely a bibliai Jákob történetével kezdődik, s az Egyiptomot élelmező, hatalomra jutott József testvéreit befogadó békülésével ér véget. Utóbb még csatlakozik a témához a népét Egyiptomból kivezető Mózes regénye, a Törvény. Az ember — minden egyes ember — egyszeri előfordulású, pótolhatatlan jelenség, megismételhetetlen csoda, hirdeti, amikor Európában halomra ölik az embereket. Gondolatait még el-eltávolítja térben időben, megírja az Elcserélt fejek című indiai mesét; a Botte Weimarban hősnőjével hazalátogat vágyódó gondolata, s időben vissza az öreg Goethéhez, akinek aggkori esendőségében önmagát figurázza ki. Legjátékosabb könyve a Kiválasztott, maga a regénybá formált mélylélektan, átszőve anya-fiú-testvér szerelemmel, de fantasztikumával, könnyed bájával egyben paródiája is a tannak, mely sugallmazta. A vergődő lélek mégserri tud nyugodni. Kínlódásából születik legnagyobb műve, a német történelmet és a nem^ zeti sajátosságokat kutató Doktor Faustus. A polihisztor író ehhez a műhöz a zeneelmélet tudományába is behatol: hőse zenész, aki eladja lelkét az ördögnek (a modem ördög ép elméjét kéri: rábo- csátja a vérbaj kórokozóját; hogy a betegség kezdeti stádiuma lángésszé, a további viszont lassan lebomló eszmé-’ letű idiótává tegye), hogy kifejezhesse a vadul iramloj vészterhes kort zenéjével, azzal az apokaliptikus zenével;-, amely már nem finom harmóniák hangzata, hanem „csillagzuhító angyal trombiták” keveredése ördögi üvöltéssel és gépzörejjel. Adriait Leverkuhn komponista sorsában az „ördöggel szövetkező’! német népet is jelképezi. Európa vigyázz! — ezt d címet adja annak a könyvének, mely előadásait, cikkeit» gyűjti egybe. Ö Európa né-í met anyanyelvű polgárának érzi magát, a földrészt félti; s megtervezi derűsen jövőjét; melyben elképzelése szerinti leomlanak a nacionalizmus határai. És ő az első haladó polgár, aki először, s aztárt még sokszor szólal meg a szimpátia, a vonzalom hangján a Szovjetunió mellett, a a jövő reménységének tartja a szocializmus nagy „kísérlek tét”. A gyógyítás és a békítőd szándékával járja végig a háború utáni Európát és a két) Németországot, többször is; pedig aggastyán már akkori Bármennyire megszerette id kaliforniai otthonát, némi té- pelődés után Svájcban telepedik le, abban az országban,' amelynek hálás volt az első menedékért, s amelyben végső nyugovóra vágyott. 80. születésnapja után pár héttel halt meg, küldetését bevégezvén, hittel népe megújulását ban és Európa jövőjében. ^ .... BOZÓKY ÉVA Í Ny ikolaj Molcsanor könyve: De Gaulle tábornok _ . _ .’ A Zrínyi Katonai Kiadó és a Kossuth Könyvkiadó elismerésre méltó gyorsasággal — egy évvel az eredeti megjelenése után — kiadta De Gaulle tábornok élettörténetét Pi- rityi Sándor élvezetes fordításában. Egy nagy ember életrajzát. hitelesen, pontosan, tárgyilagosan megírni nem könnyű feladat, ami Molcsa- novnak maradéktalanul sikerült. Könyve emellett még érdekfeszítően izgalmas is, amiben nemcsak a tábornok vitathatatlanul mozgalmas életének van szerepe, hanem a szerző kitűnő stílusának épp annyira. Ahogyan írja: „A rejtélyes, éppen ezért kiismerhetetlen férfi, vitathatatlanul a klasszikusan nagy, burzsoá államférfiak körébe tartozott.” Kiismerhetetlenségét azonban nem kell egészen szó szerint venni. De Gaulleból nem hiányzott a katonától joggal elvárható személyes bátorság erénye. Áz első világháborúban háromszor sebesült, szuronytól átdöfött lábbal került német fogságba, ahonnan nem kevesebb, mint ötször próbált megszökni. A békeévek „unalmas” esztendeiben vezérkari iskolát végzett, és viszonylag lassan haladt előre a ranglétrán, mert katonai szakíróként minden feljebbvalójával szembehelyezkedve hirdette a harckocsi-hadseregek felállításának szükségességét. Ezt méltányolták is: — a németek. Az Összeomlás idején De Gaulle volt szinte egyetlen a francia tábornokok között, aki legalább részsikereket ért el. Idézzük Gu- derian német tábornok emlékiratait : „Tájékoztattak bennünket De Gaulle tábornok 4. páncéloshadosztályának jelenlétéről, amely május 16-tól hallatott magáról... De Gaulle nem kerülte ki a harcot és néhány különálló harckocsival május 19-én két kilométerre megközelítette parancsnoki harcálláspontomat... Néhány órán át nagyon bizonytalanul éreztem magam...” Az V. köztársaság későbbi elnöke ellen tizenöt alkalommal kíséreltek meg merényletet. Valamennyi sikertelen volt, amihez természetesen nem csekély szerencse is kellett. , Amikor Párizs Petit-Clamart elővárosában 150 géppisztolygolyót zúdítottak a feleségével együtt utazó elnök autójára, mindenki legnagyobb megdöbbenésére az óriási termetű tábornok sértetlenül szállt ki. lesöprögette válláról az üvegtörmeléket és odafordult sógorához: „Ezek az urak egyáltalán nem tudnak lőni, de sose bocsátom meg ezeknek a csirkefogóknak, hogy tüzet nyitottak egy hölgyre.” Természetesen se 192 centis termete, se bátorsága nem volt az, ami a tábornokot variéban . naggyá tette. Katonatisztnél teljesen szokatlan; irodalmi és filozófiai műveltséggel rendelkezett, Bergson hű tisztelője volt. Törhetetlen következetességgel küzdött hazája nagyságáért. A „grandeur” ! megszállottja volt, gondolkodásmódjában tulajdonképpen az élő anakronizmus, alti megvetette a demokratikus játékszabályokat és legfeljebb csak macchavelliánus módon élt velük. Hajlamos volt önmagát azonosítani Franciaországgal. Jellemző mondása: „Amikor azt akarom tudni, hogy mit gondol Franciaország, megkérdezem saját magamat.” Amikor néhai Kennedy elnök a vietnami beavatkozáshoz igyekezett megnyerni támogatását, De Gaulletól valóságos jeges zuhanyt kapott. Prófétai jóslata bevált: „Az j intervenció ebben a térségben elvezet oda, hogy önök reménytelenül beleragadnak ebbe a végeláthatatlan háborúba. Miután egy nemzet felébredt, semmiféle külföldi hatalomnak — rendelkezzék bármilyen eszközökkel is — nincs esélye arra, hogy ott kikényszerítse a maga akaratát. .. Ezért minél jobban harcolnak majd ott a kommunizmus ellen", a kommunisták annál inkább a neyi- zeti függetlenség harcosaiként fogmk szerepelni, annál nagyobb támogatásban részesülnek. .. Megjósolom önnek, hogy lépésről lépésre belesüppednek egy feneketlen katonai és politikai mocsárba, hiába minden veszteség, hiába minden kiadás.” Igaza lett és az olvasóban akaratlanul felötlik a kérdés, t hogy ugyan olvasta-e ezeket a sorokat Johnson, Nixon és Ford elnök. Az NSZK-val kialakított barátsága nem volt j. őszinte és megvetette az ottani látogatását kísérő •- hozsannákat: „Azt mondtam a németeknek: nagy nép vagytok. De ez nem igaz. Ha a német nagy nép volna, nem így fogadott volna engem.” De Gaulle szövetségesnek se volt kellemes társ. Churchill úgy vélekedett, hogy azok között a keresztek között, melyeket a háború során hordozni kényszerült, legsúlyosabb a lotharingiai kereszt volt — De Gaulle „Szabad Franciaország” mozgalmának jelvénye. Sikeres és önálló külpolitikájának csúcsára az 1966-os szovjetunióbeli látogatásakor jutott el, mely "„...bámulatba ejtette a világot, és felháborította barátunkat az Újvilágban.” \ A lelke mélyén megvetett ' néptől elszakadó belpolitikája azonban csődöt mondott, leszavazták, lemondott, de volt benne annyi gerinc, hogy kijelentette: „Ez az utolsó szolgálat, amelyet Franciaországnak tehettem.” Még két évig élt. 1970. november 9-én, nem sokkal 90. születésnapja előtt halt meg. ■ Molcsanov több. mint 560 oldalas könyve a tábornok pályafutásának kitűnő feldolgozása, megjelentetésével sokat nyert életrajzi irodalmunk. ORDAS
