Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

Népművelőitth Lengyelorséágbún Látogatás a síomsíéáfean: Látni, összehasonlítani, okulni r A megye közművelődési szakembereinek delegációja a közelmúltban hatnapos tanul­mányútra utazott Lengyelor­szágba. A művelődési ház igazgatók, népművelési fel­ügyelők, könyvtárosok, múze­umi és moziüzemi munkatár­sak a baráti szocialista ország közművelődési intézményeinek munkájával, az ottani közmű­velődési koncepcióval ismer­kedtek. Dér Miklósnét, a csoport tagját, a megyei művelődési központ igazgatóhelyettesét kerestük meg, hogy beszéljen a tanulmány útról. — Milyen városokban jár• tok? — Magyarországon töltöttük az első napot, Esztergomban. Utána különautóbusszal Krak­kóba utaztunk, ahol két napot töltöttünk, de közben kirán­dultunk a környékre, voltunk Mova Hután is. Visszafelé Za­kopanéban időztünk hosszab­ban. Maga az utazás is nagyon élvezetes volt, kitűnő idegen- vezető utazott velünk, Kaiser István népművelési felügyelő személyében. Az, ahogy ő ka­lauzolt minket, felért egy. módszertani bemutatóval: mi­ként kell úgy kirándulni, hogy közben ismereteket szerezzen az ember, és ne menjen el cgmmi mellett úgy, hogy nem veszi észre, — Milyenek a lengyel mű­velődési házak? — Ott is vannak községi; Járási és megyei művelődési intézmények. Feltűnő különb­ség a mieinkhez képest, hogy majdnem mindenhol együtt van a művelődési ház, a mozi és a könyvtár. A krakkói me­gyei és városi művelődési köz­pont szép. régi épület a város főterén. Három nagyobb egy­ségre különül el: könyvtár, mozi és mellettük kutató-, szak­köri, klub- és előadói helyisé­gek. Lépcsőháza és folyosója kiállítások rendezésére szol­gál. Úgy következtettem ab­ból, amit láttam, hallottam, hogy elsősorban módszertani munkát folytatnak. A klubok, szakkörök is kísérleti Jellegű­ek, ahol kipróbálják azokat a módszereket, amelyeket aztán tovább adnak. De foglalkoz­nak itt népművelők képzésé­vel is: részben egyetemi elő­készítőkön, amelynek elvégzé­se után már nem kell felvéte­lizni, részben pedig az egye­tem kihelyezett tagozatán. No­va Hután szakszervezeti mű­velődési házban jártunk. A Lenin Kohómű tartja fenn, de az üzem dolgozóinak ellátása mellett területi munkát is folytatnak. Húsz művészeti együttesük évente háromszáz előadást tart. ___ 1 — Itt nyilván találkoztak a munkásművelődés lengyel szo­kásaival. — Rákérdeztünk. A dolgo­zók számára egyéves, erősen rendezvényközpontú progra­mot készít a művelődési ház, és ezt pontosan végre is hajt­ják. A műsorok befogadását előkészítik, hatását utólago­san megbeszélések, versenyek alkalmával lemérik. — Mif tapasztaltak a hires lengyel felnőttoktatás terén? Ä művelődési házakban nem találtuk nyomát a fel­nőttoktatási munkának. Való­színű, hogy az iskolákban végzik, és a művelődési ház csak kiegészíti az iskolai tevé­kenységet. — Úgy tudom, jártak egy egészen új, korszerű művelő­dési központban is. Hasonlít az itthoniakhoz? — A Zakopane környéki Járási művelődési központ kí­vül, belül, korszerű és esztéti­kus épület. Közepes nagyságú színházterme van, amely egy­úttal mozi is, könyvtára és sok, jól felszerelt szakköri, klub- és előadói terrhe. Itt találkoztunk olyan specialitá­sokkal, mint \ a zeneterem, sportterem, honismereti te­rem. Ezek úgy vannak felsze­relve, hogy a benne tevékeny­kedők mindent állandóan megtaláljanak. — Milyen mértékben hasz­nálják ezeket a termeket? — Azt hiszem, nem élnek eléggé ezzel a csodálatos lehe­tőséggel. Délelőtt például üre­sek. Egyébként kitűnő a kap­csolat az iskolákkal. Ugyanitt tapasztaltuk — de máshol is hasonló a helyzet —, hogy a mi méreteinkhez viszonyítva, igen sokan dolgoznak egy-egy művelődési komplexumban. Itt például százan! Ebből het­ven „technikai” munkatárs. Nagyon okosan szervezik a munkát, A népművelők szo­rosan vett feladataikat végzik, az egyebet a technikaiak. Nép­művelő nem ragaszt borítékot és nem gépel... Ez a gazda­ságos. — Volt-e valami különleges élményük? — Nagyon szép helyeken Jártunk, minden kirándulásunk élmény marad. Nagyon jól­esett az a szeretet, amivel a lengyel emberek körülvettek. Ha meghallották a magyar beszédet, rögtön megszólított néhány lengyel, hogy üdvözöl­jön. Zakopane környékén a „lanovkára” vártunk. Sokat kellett időzni, és néhánvan el­kezdtek közben népdalokat énekelni. Amikor befejeztek egy dalt, a többi várakozó kedvesen megtapsolta őket... — Milyen érzésekkel gon­dolnak vissza az útra? — Hasznos és korszerű kez­deményezésnek tartom a ta­pasztalatcseréket. Ez az út kü­lönösen jól sikerült. Úgy éreztük, hogy munkánk meg­becsülése ez az utazás, amit ajándékképpen kaptunk a me­gyei tanácstóL * — vfé — r Április 30-án délután ünnep előtti csend honolt a Gemenc szálló éttermében. A csen­det és nyugalmat azonban csak a felszolgálók élvezhették, Jorgen Petersen mérnök, a dá­niai Ballerupból sokkal kevésbé. Délután ket­tőkor kérte, hogy hívják meg telefonon cé­gét, de fél ötre még a postával sem sikerült kapcsolatot teremteni, nem Koppenhágával. Bőséges időnk volt tehát beszélgetni az Ais Atlas cég képviselőjével, aki a bogyiszlói ter­melőszövetkezet hívására érkezett társával — Hansen mérnökkel — Magyarországra. — Ugyanazzal a repülőgéppel jöttünk, mint Andersen külügyminiszterünk, — mesélte mo­solyogva, — De természetesen kissé más cél-» ial... A dán látogatóknak igazság szerint csak a rangjában volt különbség, céljukban már ke­vesebb, hiszen a két mérnök is a dán—magyar gazdasági kapcsolatok ápolását segítette. Há­romszázezer dollár értékű az a takarmány­előállító berendezés, melyet a dán szakembe­rek már korábban felszereltek Bogyiszlón, és amelynek egy kisebb hibája hozta ide a ga­ranciális időn belül a két mérnököt. — Jártunk már Bogyiszlón, kedves, kész­séges, jó szakembereket ismertünk meg. t — A nyelvi nehézségek? 1 r _ Fantasztikusak! Mondjam azt, hogy ma­gyarul talán nem is lehet megtanulni? Mondjuk azt, hogy nekünk, magyaroknak se könnyű? Közvetítő nyelvként a német'szol­gál, amit Pedersen úr kitűnően, de kissé szi­szegő kiejtéssel beszél. — Nálunk a második nyelv az angol, de a svédekkel például tolmács nélkül is megértjük egymást. A sok évszázados történelmi együvé- tartozás nem múlt el nyomtalanul. Sokszor könnyebb egy svéddel az anyanyelvűnkön bol­dogulni, mint a dél-dániainak az északon la­kóval. Vannak Magyarországon is nyelvjárá­EUk? ‘HiImHIT ---- ..-----------------» E mlítjük a palócot, a „vazsi”-t, az „ő”-ző szegedit és azt, hogy ezek nem okoznak ne­hézséget egymás megértésében. — Érdekes, pedig önök kétszer annyian vannak, mit mi! A világ egységesedik... Ennek az utóbbi mondatnak nem kell kü­lönösebb politikai kicsengést tulajdonítani. Pedersen úr a saját hazájára gondol és a változó dán viszonyokra. Bevalljuk, hogy ezekről nem sokat tudunk. Sokunkban Dánia még mint a „klasszikus” kisparaszti-szövetke­zeti állam él. — Ez harminc-negyven évvel ezelőtt való­ban így volt. A kis halakat azonban fokoza­tosan megeszik a nagy halak. Ma ahhoz, hogy egy parasztcsalád teljesen csak a saját mun­kaereje révén jó módban éljen, hozzávetőleg negyven hektár föld, jelentős állattartás, nagy­fokú gépesítés és természetesen nagyon sok munka kell. Már nem vagyunk a kisparasztok országa. — És a tejé és. sajté? — Igen, ez az exportunk egyik alapja. De legalább ennyire az a műszaki berendezések, a műszerek, az agrotechnikai gépek kivitele is. Ezért járom a világot.« — Érdekes élete lehet! —- Bizonyára, de fárasztó is. A csalódnak nem valami nagy gyönyörűség, hogy a múlt héten New York-ban voltam, most Szekszár* dón, szombaton Koppenhágába repülők pót- alkatrészekért, aztán vissza. Jól keresek, de drága az élet. Csak a lakbér elviszi a fizeté­sem 30—40 százalékát. «j» — Elégedett? — Szeretem a szakmámat, tehát igen. Egy kis ország fiát nem viheti előre más, mint a szaktudás és a szorgalom. — Mit visz haza a családnak Magyarország­ról? — Népművészeti szőttest, szekszárdi bika­vért, kellemes benyomásokat és a jó barátság emlékét, .-’zSG" A „Bajai nyár” előtt Földrajztanárok is ritkán gondolfiak arra, hogy a Bács­ka egy része a Dunántúlon van. Bátaszékről Baja felé ha­ladva még azelőtt megtaláljuk a közigazgatási határt jelző táblát, Semhogy besorakoztunk volna a hídon áthaladásra vá­ró autók közé. Nemcsak köz- igazgatási tréfák vannak azon­ban, hanem természetföldraj­ziak is. A Duna például en­gedte átcsúszni az Alföldet egészen idáig, a szekszárdi dombok lábáig. Mindez a me­gye Duna menti részein lakók­nak természetes, de a távolabb élőknek nem árt felhívni rá a figyelmét. Bátaszékről, Bátá- ról, a Sárköz falvaiból sokan és sűrűn járnak át Bajára, de a távolabb élőknek is érde­mes megtenni ezt az utat, akár szervezett kirándulás erejéig is. Erről igyekszik meggyőzni a látogatót a szomszéd megye idegenforgalmi hivatala bajai kirendeltségének vezetője, Pál­mai József, akinek nem kell sokat fáradoznia, hogy tovább serkentse a „Magyarország felfedezése” gyűjtőfogalomba sorolható kedvünket. A majdnem negyvenezer la­kosú város szép, főtere egyike a legszebbeknek az országban, műemlékei pedig éppúgy sajá­tos hangulatot adnak, mint a víz. A Sugovicán a partba vájt félköríves lelátó elé, új helyé­re vontatták már a vízi szín­padot, a „Bajai nyár” rendez­vénysorozatai egyik nevezetes színhelyét. A kisebbik szigeten május 18-án nyit 70 faházbeli 300 sátorférőhellyel a kemping. Ritka szerencsés környezet, kevés városunk akad, ahol a központtól kőhajításnyira meg lehet találni a természet so­kak áhította csendjét és bé­kéjét. Még nem mozdul, de Csak fiataloknak Messze a nyár, de azért már sokan gondolkodnak azon, hogy hol töltsék szabadságu­kat. Andorka Sándor, az Expressz Ifjúsági és Diákuta­zási Iroda szekszárdi kiren­deltségének vezetője az Expressz ez évi nyári tervei­ről adott tájékoztatást kérér sünkre. Az utazási iroda az 1975-ös év nyarán is változatos prog­ramot biztosít azoknak a fia­tal turistáknak, akik a tenger­partra akarnak látogatni. A fiatalok kedvelt üdülő-, ki­rándulóhelye lett a román ten­gerpart. Costinesti 6 ezer sze­mélyt befogadó nemzetközi tá­borába az idén nyáron 70 Tol­na megyei fiatal látogathat el. De várja a magyar fiatalokat a bolgár tengerpart is. A bol­gár utakat különösen az egyé­ni turistáknak és az autósok­nak a figyelmébe ajánlják az idén, mert jó az ellátás, ké­nyelmes az elhelyezés. Ez a kirándulás egyébként a nyár slágerútja is egyúttal, több mint százkllencvenen vesznek rajta részt. Lényeges változás, hogy az idén korlátlanul mehetnek a magyar fiatalok Jugoszláviá­ba a tengerpartra. Dubrovnik- ba repülővel, Makarskába vo­nattal történik az utazás. Vál­tozatlanul sokan érdeklődnek a Kassa—Magas-Tátra út iránt. Sajnos helyhiány miatt keve­sen vehetnek részt ezeken a kirándulásokon. Harmincket- ten utazhatnak a Szovjetunió­ba, Krímbe. A nyár nem jelent csúcs- forgalmat az Expressznek, mert ’az utazások szervezése egész évben folyamatos. Nem­csak a külföldi, hanem a bel­földi kirándulásokra is bőven jelentkeznek csoportok. Gond, hogy a hazai utak szervezésé­már ébredezik a vízi élet. A! csónaklégiók tulajdonosai jár­nak le a parthoz, javítgatják járműveiket, melyekkel ha egyszerre szállnának vízre, több mint háromezres flottát tudnának kivinni a Dunára. Nincs az országban város, ahol több motorcsónak lenne, mint Baján. A nyár legnagyobb je­lentőségű rendezvénye az V. Duna menti folklórfesztivál lesz, melyet július 24—28 kö­zött tartanak itt, Kalocsán és Dunapatajon. A tavalyin 12 külföldi és 28 hazai együttes vett részt. -Köztük 'az őcsényi, izményi és kétyi, akiket ter­mészetesen az idén is vissza­várnak. Baja városa nagy gondot fordít a környék természeti szépségeinek megőrzésére és gyarapítására. A Gemenci Ál­lami Erdő- és Vadgazdasággal történt megegyezés szerint át­veszik a Pandúr-szigetet, a „mi oldalunkon” lévő Duna- fürdőnél pedig sűrűn járják a turisták, természetbarátok a szép parkerdőt. Dunafürdőnél már mérhető a megyénkbeliek érdeklődése a táj iránt, válla­lati és magán horgásztanyák formájában. Azt, hogy a Bu­dapest—Szekszárd—Baja j,nemzetközt gyors” nem teszi különösebben könnyűvé a szomszédos város meglátoga­tását, nem kell bővebben ma­gyarázni. A bajai Idegenfor­galmi Hivatalnál szereztünk azonban értesülést arról és így először közöljük, hogy végér­vényesen eldőlt: a következő ötéves terv végére a jelenlegi vasúti híddal párhuzamosan új közúti Duna-híd épül, ami minden bizonnyal nagyot len­dít majd a város fejlődésén, de kihat megyénkre is. ORDAS rvAw i nél az Expressz — a többi uta­zási irodához hasonlóan- — autóbuszgondokkal küzd. ör­vendetes viszont, hogy az ér­deklődés nagyobb a belföldi utak iránt, mint tavaly volt. Az Expressz tervet készített a KISZ-szervezetek részére, e tervből kiválaszthatják a leg­megfelelőbb utat, de elképze­léseik alapján maguk is küld­hetnek igénylést. 1975. július elsején rendezik meg az idén a soproni ifjúsági napokat. * A változatos prog­ramon belül a fertőrákosi kör­színházban beat-hangverseny lesz, a Fertő tavon pedig vízi­karnevál. Július végén pedig 350 Tolna megyei fiatal utazik különvonattal Szegedre a sza­badtéri játékok idején meg­rendezésre kerülő ifjúsági na­pokra. A kétnapos SZIN-en a fiatalok Erkel Ferenc: Bánk bán című operáját láthatják. A Széchenyi téren ismét meg­rendezik az ifjúsági karne­vált. Másnap a Lokomotív GT koncerttel szórakoztatja az Expressz vendégeit. Uj még a programban az is, hogy ebben az évben első alkalommal mu­tatkoznak be műsorral Szege­den a megyék művészeti dele­gációi. összegezésképpen: az Expressz szekszárdi kirendelt­ségének szervezésében 71 cso­portban, szám szerint 2100 fia­tal vehet részt az idei nyár bel- és külföldi kirándulásain, üdülési célú utazásain. Töb­ben, mint az elmúlt nyáron, noha a megnövekedett érdek­lődés mögött elmarad a Tolna megyei fiataloknak biztosítha­tó helyek száma. 1975. május & ©, t Az Expressz nyári kínálata PEDERSEN ŰR BALLERUPBÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom