Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-28 / 123. szám
Kíméletünk Hubai változások 2. A kongresszus éve Szék szórd mezőgazdaságának helyzete Szekszárd város mezőgazdaságának helyzetét vizsgálta tegnapi ülésén a városi párt- bizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága. Kaposi István, a városi tanács osztály- vezetője terjesztett elő vitaindítót, amelynek nyomán a bizottság tagjai mélyreható elemző munka alá vették a három szekszárdi közös gazdaság helyzetét, tevékenységét. Szekszárd város területén három közös gazdaság tevékenykedik összesen 5120 hektáron, ebből 3804 hektár a szántó. Növénytermesztés, állattenyésztés, szőlőtermesztés és melléküzemági tevékenység folyik a szövetkezetekben. Tavaly kimagasló termelési eredményeket értek el csaknem minden növényből. A búza átlagtermése 43,4 mázsa volt hektáronként, őszi árpából 33 mázsát, kukoricából 54 mázsát, rostkenderből 36,3 mázsát takarítottak be. A termelőszövetkezetekben kilenc felsőfokú képzettségű és 23 középfokú képesítésű vezető dolgozik. A gazdaságpolitikai bizottság az előterjesztés nyomán megfelelő ajánlásokat tesz majd a városi pártbizottságnak a termelőszövetkezetek további erősítése, fejlesztése érdekében. A Magyar Rádió tervei A forradalmi Kuba népe a győzelem után is sokáig harcban állt. Az első időkben egyaránt fenyegette a belső és a külső ellenség, majd hosszú időn keresztül a kívülről jövő veszély miatt kellett készenlétben állnia. Az Egyesült Államok földrajzi közelsége növelte az imperializmus természetéből fakadó veszélyt, a latin-amerikai országok nagy többségének ellenséges politikája sem kedvezett a konszolidációnak. A hetvenes években azonban megváltozott a helyzet. A nemzetközi viszonyok javulása, az országépítés politikai, társadalmi és gazdasági nehézségeinek csökkenése, az elkövetett hibák fölismerése és megszüntetése erősítette a forradalomnak és vezető erejének, a Kubai Kommunista Pártnak a pozícióit. Ilyen körülmények között kerülhetett sor arra, hogy Kuba vezetői megtegyék az előkészületeket az állam és a társadalom intézményesítésére. Ennek egyik szembeötlő jele, hogy elhatározták: az idén megtartják a párt első kongresszusát. A kommunisták és az egész társadalom szempontjából rendkívüli jelentőségű esemény indokolja, hogy — a forradalom győzelme után kialakult szokásnak megfelelően — az 1975. esztendőt „az első kongresszus éve” névre keresztelték, A pártkongresszus pontos idejéről még nem döntöttek, Bias Koca elvtárs, a Kubai Kommunista Párt titkárságának tagja, az alkotmányelőkészítő bizottság elnöke nyilatkozik. de minden valószínűség szerint az év végén kerül sorra. Bias Roca, a Kubai Kommunista Párt titkárságának tagja a magyar újságíró-küldöttség látogatása alkalmával személyesen tájékoztatott bennünket a kubai társadalom új intézményeinek megteremtéséről, illetve az ezzel kapcsolatos előkészületekről. Bias Roca elmondotta, hogy az alkotmány-előkészítő bizottság nemrég adta át az alkotmánytervezet szövegét Fidel Castrónalc, hogy a párt vezető szervei és a kormány tagjai megvitassák. Az alkotmányelőkészítés nemrég új szakaszba lépett: április 10-én megkezdődött az országos népi vita. Ennek befejeztével, szeptemberben összesítik a nyilvános vita eredményeit és a párt- szervezetek észrevételeit, az év végén pedig a pártkongresszus vitatja meg a tervezetet. Ha ez a fórum jóváhagyja, népszavazást tartanak, és a lakosság igenlő véleménye esetén törvénybe iktatják Kuba új, szocialista alkotmányát. Az új alkotmány összegezi a szocialista rendszer gazdasági és politikai alapjait, az eddig elért vívmányokat, rögzíti a dolgozók jogait és kötelességeit. Figyelembe veszi a faji megkülönböztetés felszámolását, a jogi és szociális egyenlőtlenség megszűnését. A szocialista intézmények megteremtése keretében kerül majd sor jövőre a választásokra. Tulajdonképpen már ezeknek az előkészületei is megkezdődtek: a múlt év közepén a Havanna közelében lévő Matanzas tartományban — kísérleti jelleggel, de az egész országra gondolva — létrehozták a tanácsokat, amelyeket Kubában néphatalomnak neveznek. TODERO FRIGYES (Következik: A néphatalom első tapasztalatai.) A munkásművelődés lehetőségeiről szervez havonta ke- rekasztal-megbeszélést a Magyar Rádió a következő időszakban. Az ingázók helyzetének javításáról szintén rendszeresen sugároz műsort. Jövőre „Szocialista brigádok akadémiája” címmel új adást indít és bekapcsolódik a felnőtt- oktatásba. A hogyan éljünk? — témáról megszervezi a szocialista brigádok országos vetélkedőjét. A rádió távlati tervében számos más. az aktív közösségi művelődést elősegítő műsor is szerepel. A többi közt a falvak népének szól a falurádió új sorozata, amely szakmai Ismereteket közöl, s a paraszti művelődés helyi feltételeit elemzi majd. Az iskolarádió ez év, illetve a jövő év szeptemberében induló műsorsorozatában az általános iskolai és a gimnáziumi tanulók tananyagát összegezi. Diákkönyvtár magnószalagon címmel rendszeresen sugározza a kötelező és az ajánlott olvasmányok rádiód feldolgozásait. 1976. januárjától irodalmi kívánságműsort szerveznek az általános iskolák felső osztályai számára. Ezenkívül a tanárokat és a szülőket rendszeresen tájékoztatják a közoktatás-politika kérdéseiről. A zenei, irodalmi, művészeti ismeretterjesztő adások a jövőben az eddiginél is hatékonyabban szolgálják a hallgatók művelődését. Kipróbálnak olyan ismeretterjesztő műsort, amely közérthetően tárgyalja a főbb zenei fogalmakat, műfajokat. A kimagasló alkotókat és előadókat portréműsorokban ismertetik. A könyvhét és a téli könyvvásár alkalmával többfordulós vetélkedőket, Világszínház címmel 1976-tól több éves ciklust rendeznek a magyar és a világirodalom kiemelkedő drámai alkotásaiból. Kétévenként megrendezik az amatőr irodalmi színpadok és versmondók versenyét 15. Rózsi egész úton beszélgetett a lóval. Tószeghy csodálkozva figyelte a társalgást. Rózsi kérdezett, aztán a ló helyett felelt is, és a férfi úgy látta, hogy Rózsi válaszai után a ló helyeslőén, „igen”-t int a fejével. — Mi a célja ezzel az állattal? — kérdezte később. — Feltáplálom, aztán hazaviszem a faluba. Nemsokára kezdődik a szántás és ahogy én elképzelem, nem sok ló maradhatott otthon. — Tudja, maga milyen ló ez? Lehet, hogy éppen rajta lovagolt időnként a kormányzó úr. Nincs ember, aki ezt befogja. A parádés lóból sohasem lesz igásló. — Nem hiszek én ebben. Ez is egy régi szabály. Sok parádés emberből lesz itt dolgos gyalogmunkás — mondta Rózsi, aztán hozzátette — Nehogy azt higgye, hogy ezeket én találom ki. Van nekem egy emberem, aki pontosan tudja a jövőt. 1975. május 28. — Ez az a Simó? — Honnan tudja? — Ma már egyszer mondta. ö az, akinek a golyót spórolták a németek. Remélem, tőlem nem sajnálják majd — mondta Tószeghy keserűen. — Szerintem kár lenne magába a golyóért — mondta Rózsi, de rögtön meg is bánta és szinte gyengéden tette hozzá: — És talán megáért is kár lenne. • — Nem lesz magának baja a németekkel? — kérdezte a kapu előtt Kázmértól Rózsi. — Teljesen mindegy! Vagy a németek, vagy Simóék... Feltűnés nélkül jutottak be a házba. A Duna-parti árkok üresek voltak, de szinte megtöltötte őket a sok sáros dunna és paplan. Rózsi a lovat az udvaron egy porolóhoz kötötte, és senki sem vette észre, amikor befordultak a pincelejáróba, Tószeghy egyenesen Eötvösök pincéjéhez sietett. Kopogott: — Tessék — hallotta Rózsi Eötvösné hangját, aki amikor az ajtónyílásban meglátta Káz- mért, örömmel sikoltott fel: — Mihály is itt van? — Méltóságos asszonyom. Az ezredes úr halott! — mondta komoran, Eötvösné hisztériás zokogásban tört ki. Férje undorodva tolta félre és kilépett a folyosóra. Az ajtóból szólt vissza Kázmérnak: — Maga pedig jobban teszi, ha Krisztit keresi, két órája eltűnt és sehol sem találjuk — mondta és elindult Rózsi után. Amikor Rózsi belépett a közös pincébe, Melanie hangja fogadta: — Megjött a házitolvaj! És amikor Rózsi mögött először Eötvös, majd nem sokkal utána a felesége is belépett, a vénlány kéjjel mondta: — Végre valamennyien együtt vagyunk. íme, lássák! A cselédlány párnája alatt ezt találtam — mutatott fel egy teli rumosüveget. — Nyilván östreicher... bocsánat Eötvös úréktól származik. Eötvösné szemében felpa- rázslott a gyűlölet. Végre bosz- szút állhat Rózsin. _ Igen, ez a mienk volt.. 1 _És nyilván maguktól származott a füstölt hús és a sonka is — öntötte az olajat a tűzre Melanie. — Igen! Nekem is feltűnt, hogy milyen gyorsan fogy az élelmünk... Tudja, hogy a hadiállapotban mi a tolvaj büntetése? Eötvös, aki eddig hallgatott, végre megszólalt: — Rózsi nem lopta sem a húst, sem a rumot. Én adtam neki! — Te? A családod elől a paraszt szeretődhöz lopod el az ételt? Hát ide süllyedtél? Te... Te... östreicher... — Megmondtam — örvendezett Melanie. Eötvös kihúzta magát: — Vedd tudomásul, hogy ezt a hangot nem tűröm. Rózsit feleségül fogom venni — mondta kissé színpadiasán. Kévés hír váltott volna ki ekkora megdöbbenést. Eötvösné erőltetetten felkacagott: — Azt hiszed, meglepsz vele? így csinálta ezt az egész pereputtyod. Amikor engem elvettél, úgy vélted, hogy rangommal és vagyonommal betörhetsz oda, ahova vándor- iparos őseid évszázadok óta hiába vágynak. Csakhogy te mégsem lettél az uralkodó elit tagja, csak egy felkapaszkodott kupec. De most újra kísérletezel. Talán eízel a paraszt senkivel az oldaladon az elvtársak maguk közé fogadnak. — Most már takarodjon innen — ugrott fel Simó. — Takarodjon, mert... — Amit akartam, megmondtam — sziszegte Eötvösné. — De a dolog még nincs befejezve. Az elvtársak még nincsenek itt, és nem biztos, hogy válaha is idejönnek... Eötvösné elrohant. Férje tanácstalanul állt az ajtóban, majd egy bizonytalan lépést tett befelé... — Maga is menjen jóember — mondta Simó. — Felesége egy undorító perszóna, de amit mondott, abban lehet némi igazság... — Álljunk csak meg azzal a nagy igazságosztással — mondta Rózsi. — Maga itt ne rendelkezzen — fordult Simó felé. — Azonnal idejössz, Rózsi — kiáltott Simó és Rózsinak sem tűnt fel, hogy tegezi. — Az osztályharc nem lelkigyakorlat és nem társasjáték. De ha úgy gondolod, hát tessék, légy Eötvösné méltóságos asz- szony... — Ha hülye lennék! — mondta Rózsi. — De azért te se hidd, hogy te vagy a Marx, vagy hogy is hívják a szenteteket. Rózsi még folytatta volna, de észrevette, hogy az ágyán egy boríték fekszik. Felismerte rajta Krisztina írását. Idegesen tépte fel a borítékot. „Rózsikám! Ha Kázmér megjön, küldd fel a lakásunkba. Engedelmeddel a te szobádban húzom meg magam és ott várom őt is. Én odalent egy pillanatig sem maradhatok E'őször a közös óvóhelyre akartam menni, de az a félkarú ember kizavart onnan. Azt mondta, hogy a magamfajtának nincs ott semmi keresnivalója. Lehet, hogy igaza van' Mondd meg Kázmérnak, hogy nagyon várom. Csókol és mindent nagyon köszön: Krisztina.” — Hol van Kázmér? — kiáltott fel Rózsi. — Ki az? — kérdezte Simó, — Tószeghy zászlós. — Köpetzy körzetvezető segédtisztje. — tette hozzá jelentőségteljesen Melanie. — Úgy, tehát ő is itt van! Nagyon kíváncsi lennék a pofájára — mondta Simó és fenyegetően előlépett. Ekkor belépett az óvóhelyre Eötvösné. Nyomában a sváb parancsnok és két géppiszto- lyos német. Az asszony Rózsira mutatott. — Itt az a tolvaj céda! — Te loptad az a rum? —• kérdezte a sváb. — Nem lopta, én adtam neki. A sajátomból — mondta Eötvös. — Úgy! Te neked van sajátod rum.., Hát akkor mutasd... Na, mozdulás! — Ich spreche deutsch — hajolt meg Eötvös. — Ne törje magát — mondta félhangosan Melanie. — Ez németül ugyanilyen rosszul beszél. (Folytatjuk)
