Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-27 / 122. szám
Nem szol a kürt MEDGYESEN Faggyejev Budapestéit Hétfőn hazánkba érkezeti N. Faggyejev a KGST titkára. Fogadására a Ferihegyi repülőtérért megjelent dr. Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője és dr. Papp László, a Magyar Népköztársaság állandó KGST-képviselőjének helyettese. Dr. Szekér Gyula, a Minisz-' tertanács elnökhelyettese, a Magyar Népköztársaság állandó KGST-képviselője hivatalában fogadta N. Faggyejevet. Megbeszélést folytattak a KGST soron következő ülésszakának előkészítésével kapcsolatos feladatakról. (MTI) ,------------------------------------ 1 Szakmai nap a BNV-n Hétfőn délelőtt ismét a szakmai közönség részére nyitotta meg kapuit a BNV. Szerdáig most már minden nap a szakközönségé lesz délelőtt 10- től délután 2-ig a vásár. Hétfőn ismét több hivatalos vendége volt a budapesti nemzetközi vásárnak. A BNV- re látogattak az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői. A vendégeket Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes és Földes László, a Hungexpo vezérigazgatója fogadta. A nap folyamán ugyancsak megtekintette a vásárt Helmuth Kern hamburgi szenátor. Hétfőn szovjet szakmai napot tartottak, amelynek során a Szovjetunió budapesti kereskedelmi képviselete ismertette a kereskedelmi és ipari együttműködés újabb lehetőségeit. A svéd Elektrolux vállalat szimpózium keretében adott tájékqztatást a vállalat munkájáról és vázolta az együttműködés lehetőségeit (MTI) Domboriban nyár folyamán — szeptember 17-ig bezáróan — a táborban és gyarapíthatja az ifjúsági mozgalom eredményes munkájához nélkülözhetetlen ismereteket, tapasztalatokat. Mint eddig, a tábor életének 16. évében is váltják majd egymást a KISZ- és az úttörő- mozgalom tisztségviselői. A továbbképzésnek ez a vonzó bázisa elsősorban a Tolna megyei fiatalokat várja az idén js, de szp van arról, hogy ebben az évben országos jellegű továbbképzésnek is otthont ad Domború, Tóti Antal. ban szemet szúrt a minap, hogy egy kis pusztának a járási bajnokságban részt vevő labdarúgócsapata van. Tovább érdeklődve Szabó István sportvezetőről és példásan szervezett sportéletről, öltözőépítésről kaptunk hírt. Mindez sejteni engedte, hogy a puszta népe másféle életet él, mint amilyet a nem is távoli körA nap még valahol a látóhatár széle alatt bolyong. A nagy Istálló fala mellett már oszladozik a sötétség, de odabenn, a major közepén lévő facsoport lombja alatt még tartja magát az éjszaka. Az éjjeliőr fázósan megborzong az érkező hajnali párák első leheletétől. Elindul olyan helyet keres magának, ami egyformán távol van az intéző úr és az ispán lakásától, aztán megfújja a kürtöt. Teli tüdőből fújja, többször is, hogy Medgyes- puszta valamennyi cselédlakásában meghallják a riValgó hangot. Azokban is, ahol négy szoba szolgál egy közös konyhára és azokban a luxuslakásokban, ahol két család osztozik egy konyhán. Az emberek felkászálódnak, néhány perc múlva kezdődik a munka, ami egészen addig tart, míg a major fölé ismét sűrű takarót borít az éjszakai sötétség... Mindez természetesen nem igaz, csak igaz volt Medgyes- pusztán. Több, mint harminc évvel ezelőtt, amikor a dombóvári hercegtől Landesmann úr bérelte a pusztát. Takács Ferenc, aki a tamási Széchenyi Termelőszövetkezet üzemegységének irodájában intézi az adminisztrációt, még jól emlékszik gyerekkorára. Az egykori ispánlakásban most olajkályha, televízió áll, a fali szekrény üvegje mögött drága külföldi gyógyszerek dobozai halmazodnak és eleinte nem tudunk szót váltani egymással, mert az adminisztrátornak valakivel meg kell vitatnia telefonon a közelgő ex- port-marhaszállítás ügyét. Előbb odakinn a darálónál két idős téesztagot kérdeztünk, hogy kié volt egykor a puszta. — A hercegé! — A dombóvári Esterházyé? Bizonytalanság: — Alighanem. A Landesmann bérelte... A büszke arisztokrata any- nyira távol volt a néptől, hogy hevét már egykori cselédei emlékezetében is jótékonyan elmosni kezdi az idő. Odabenn a-z irodában töredelmesen beismerjük, korábban azt se tudtuk, hogy Medgyes a világon van. Enyhe sértődöttség: — Pedig meg lehet találni a\térképen! Az újságíró csak fél tucat éve él a megyében és nem böngészi untalan a részletes térképet. A'. Népújságban azonnyékről Illyés Gyula megörökített immár klasszikussá vált könyvében. Az I regszemcse és Nagylcó- nyi közti út mentén fekvő Medgyespusztán ma 63 család lakik, egymástól távol álló, nagy kertekkel’ körülvett családi házakban. Naponta hat autóbuszpár közlekedik a két falu között és érinti a pusztát. Nyolc családban azonban már személygépkocsit vettek, rádió Bíró Mihály. mindenhol van, az otthonok 80 százalékában pedig — ahogyan mondták — „mozipótló” televízió is. Az ÁFÉSZ-nek boltja működik itt, a boltot Tamásiból látják el áruval. — Ez a megosztottság az, amit nem szeretünk — meséli beszélgető társunk, akihez rövidesen Tóti Antal, a fiatal tanácstag is csatlakozik. — Medgyes közigazgatásilag Nagykónyihoz tartozik, az iskolások Iregszemcsére járnak, amikor pedig eldőlt, hogy a régi Harcos út Termelőszövetkezet egyesülni fog valamelyikkel, akkor a tamási Széchenyit választottuk. — Miért? — Az volt a legjobb! — Mi nem változott az urasági idők óta Medgyesen? — Az állattartás! * Mi sem érthetőbb ennél. Annak az uradalmi méretek szerint is ritka nagy istállónak várszerű falait, melyre már az országúiról felfigyel az érkező, talán száz esztendeje rakták. Az egykori kőmívesek és a tetőszerkezetbe egy kisebb erdőt beépítő ácsok nem végeztek selejtes munkát. A nagy „E” betűhöz hasonló alaprajzú, immár önitatóval felszerelt épületben 450 szarvasmarha talál helyet. A másik állattenyésztési üzemág évi 7—800 sertést bocsát ki, ez szolgáltatja a közös gazdaság alapanyag-ellátását. A nagy istálló anyagából az egész puszta valamennyi házát fel lehetett volna építeni és még maradt is volna belőle. Furcsának tűnik, hogy a földosztás után nem bontották le. Bíró Mihály bácsi; egykori urasági cseléd, majd az 1952-ben alakult első termelőszövetkezet, az Uj Élet volt elnöke, akivel az istállóban találkozunk; mosolyog: — Nem tudtunk megosztozni rajta! Szerencsére, hiszen a nagy épület felújítva még évtizedeken át az állattenyésztés gócpontjává teszi a pusztát. De mi lesz magával a pusztával? Mi lesz húsz-huszonöt év múlva? Tóti Antal, a harmincéves gápkocsivezétő, aki anyjával egy 120 négyzetméter alapterületű, új házban lakik: — Megszűnik! A házunkat legfeljebb az építőanyag áráért adhatom majd el. Bíró Mihály; — Megszűnik! A fiatalok elköltöznek, a magamfajták felett pedig eljár az idő. a lányaim például férjhez mentek. Az egyik Szekszárdra, a másik Tamásiba, a harmadik Tatabányára került. Tóti Mihály: — Megváltozik az élet. A termelőszövetkezet minden évben megalkuszik az IBUSZ- szal és utaztat bennünket. Tavaly kétnapos kirándulás volt a Dunakanyarban, most egy jugoszláviai útról beszélgetünk. Én vettem egy Zsigulit, ha időm van, odamegyek, ahová akarok. A tizenhatodik kapunyitás A Zsigulit ismeretes módon nem adják olcsón, de a pusztában, (ahol egykor 16 mázsa búza, 2 mázsa árpa és 6 űrméter fa volt az évi konvenció) van pénz. A termelőszövetkezet nagyon jól fizet, a háztáji állattartást pedig bármelyik nagyközség megirigyelhetné. — Van, aki évi száz (!) malacot ad el. Ide a rétre mindennap négyszáz körüli sertés jár ki a háztájiból. Nincsen abban semmi különös, ha az ember itt akaf jól keresni, de máshol kíván élni... Ebben megegyezik a harmincéves fiatalember és a hatvanhoz közeledő idősebb. Tárgyilagosak, a puszta jövőjével kapcsolatban nem él bennük semmilyen (többnyire csak városi toliforgatók által feltételezett) nosztalgia. Húsz-huszonöt év múlva a puszta egy nagy gazdaság állattenyésztési centruma, úgy is mondhatjuk, hogy üzeme lesz és ez így van rendjén. Ezen akkor épp úgy nem csodálkozik majd senki, mint ahogyan ma természetes, hogy Medgyesen már évtizedek óta nem szól a kürt. ORDAS IVAN Fotó: Komáromi Zoltán Vasárnap délután háromkor nyitották meg Domboriban a KISZ Tolna megyei Bizottságának Mátai Antal KISZ- és úttörővezető-képző táborát. A létesítmény tavaly ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, s már addig is több ezer Tolna megyei ifivezető kényelmesen, korszerűen felszerelt iskolája volt. A tábor a 16. kapunyitásra időben készült fel, a tavaszi rendcsinálás után ünnepi külsővel fogadta az idei továbbképzési jdény első résztvevőit A nyitás zászlófelvonással kezdődött. majd Hopp János táborvezető kért engedélyt Péti Imrétől, a KISZ megyei bizottságának titkárától a munka, a táborélet megkezdésére. Dombori 16. nyarának továbbképzési programja szerint elsőként a mezőgazdasági üzemek és falusi KlSZ-szer- vezetek titkáraié a munka és a szórakozás „porondja” Az első turnus tagjai száznál jóval többen vannak. Az őket követő turnusok tagjai sem lesznek esetenként kevesebben. Ismét több száz KISZ- és út- törővezető fordulhat meg a Kezdődhet a munka.