Tolna Megyei Népújság, 1975. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
V Munh&sműrelSdés Egy brigád — sok személyiség Hazánkban zető osztály. A vezetősze1 rep hatékony gyakorlása azon is múlik, hogy a munkások milyen széles tömege válik alkalmassá arra. hogy felkészültségével, általános és szakmai műveltségével a közösség ügyeiben megfelelőképpen tájékozódhasson és azokhoz hozzászólhasson. Az MSZMP KB 1972. évi határozata megfogalmazta a munkásművelődés jelentőségét: „Politikai, ideológiai, gazdasági, technikai érdekek egyaránt sürgetik a munkásművelődés következetes fejlesztését. A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkárművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni”. A folyamatos tájékozódás követelmény mindannyiónknak önmagával szemben. A tudományos-technikai forradalom korszakában a termelés és a környezet megköveteli az embertől, hogy rendelkezzék olyan ismeretekkel, amelyek révén összefüggéseiben látja saját munkájának és a munkahelyek üzemének, ágazatának helyét a népgazdaság egészében. De nemcsak a szakmai ismeretek válnak létszükségletté: az is elengedhetetlen, hogy mindenkinek meglegyen az az alapvető társadalmi ismerete. műveltsége. - aminek birtokában magabiztosan kapcsolódhat be a közéletbe, szólhat a közösség dolgairól. ' Mindennek kialakulásában nagy szerepe van a művelődés minden formájának. Mégsem véletlen, hogy amikor munkásművelődésről beszélünk, majd- mindig egyúttal brigádművelődésre gondolunk. ._ A közösségeknek számos formáját alakítja ki az élet — lakóhelyen, ismeretségi körben, iskolában és a munkahelyen. Általában a legmeghatározóbb mégis az. amelyik a munkahelyen teremtődik, hiszen az ember tulajdonképpen fél életét ott tölti. De ezen a kézenfekvő okon kívül számos más. ennél a lényeget jobban érintő oka van, hogy a munkahelyi közösség szerepe döntő: az azonos körülmények, gondok, közös célok feladatok a legerősebb közösségalakító tényezők. Az pedig már a fejlődés irányvonala, hogy a társas munkavégzők csoportjából munkacsoport, abból munkáskollektíva. majd a legmagasabb fokon szocialista brigád születik, A szocialista brigádok — elméletileg — a gyakorlatban még nem mindannyian magasan fejlett közösségek, fejlettségük fokmérője pedig éppen a közösségi szellem erőssége, előrehajtó mivolta —• azaz színvonala. A legfontosabb közösségalakító erő — a munka. Ennek figyelmen kívül hagyása nagy hiba lenne, de ugyanígy hibás az a szemlélet is. amely a szocialista brigádokkal szemben támasztott egyéb követeléseket — legtömörebben a jelszó foglalja össze: „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” — mellékesnek tartja. A munkás- mozgalomnak hagyományos eleme. hogy a munkavégzéstől sohasem különült el a politikai és a kulturális tevékenység. Nem azért kell ezt szem előtt tartani a brigád- mozgalomban, mert hagyomány, hanem mert ífey természetes, célszerű és humánus. Ma már a helyzet könnyebb, hiszen a munkahely nem csupán termelési egység, hanem közösségi keret: névadót szervez. ünnepségeket tart. pénzt ad könyvtárra, klubra, kirándulásra. vagy színházjegyet ajándékoz, vetélkedőt rendez. Aki ismeri a brigádmozgalom kulisszatitkait, az tudja, hogy több brigádnál a vállalások zömét formálisan oldják meg. Azaz megszerzik az „aláírásokat” a könyvtárban, művelődési házban, beírják, hogy hányszor voltak moziban és leginkább arra ügyelnek, hogy a napló szép. színes tetszetős küllemű legyen, benne mindennel, .,ami kell”. Nem elsősorban a brigádokat kell hibáztatni emiatt: nagyon sokszor éppen a mozgalom versenyfeltételei „provokálják” ezeket a megoldásokat. A brigádok tagjai más-más igényszintűek, érdeklődésűek — a mozgalom résztvevőinek 37 százaléka nem rendelkezik az általános iskolai végzettséggel sem. 9 százaléka érettségizett. gyakran ugyanabban a brigádban dolgoznak — és általában csak a művelődésre való igény közös bennük. Hogy ezen belül kit mi érdekel, mit képes befogadni és mennyit, az nagyon változó. Sablonokkal — .,az egész brigád elolvas egy könyvet” — nem sokra megyünk. hiszen az egyik ember talán előkészítés nélkül nem is érdeklődik a mű iránt, szenvedve olvassa el — ha elolvassa — a másik pedig a közösen megnézett filmmel van ugyanígy. A legújabb könyvtári olvasómozgalom már tudatosan számol a nyilvánvaló ténnyel, hogy mindannyian mások vagyunk : háromféle olvasási programot szerkesztett, és habár még így is elég . mechanikus a választás, már mindenesetre könnyebb. mint eddig volt. A szocialista brigádok művelődési szokásainak felmérésekor megállapították, hogy a legfontosabb feladat az érdeklődés. a művelődésre való szüntelen igény felkeltése és életben tartása. A csoportos rendezvények inkább a kirándulásokat, túrákat segítik vonzóbbá tenni. Mindehhez azonban e téren is szakképzett és tevékeny irányítókra van szükség. Ilyen szerepet töltöttek be az üzemi népművelők —. ha betöltötték — de éppen mert a munkakörük meghatározatlan, tevékenységük gyenge volt. mostanában egyre csökken a számuk. Pedig a brigádvezetőre túlságosan nagy terhet hárít —, és nem is várható el tőle •—. hogy brigádtagjai kulturális igényeinek felkeltésével és irányításával hatékonyan fog- lalkozzék. A jelenlegi körülmények között a legfontosabb, hogy a brigád- közösség olyan ideológiai és kulturális műhely legyen amelyben az egyéni élmények, ismeretek tapasztalatok közös kinccsé válnak: kicserélődve, megvitatva és közben szélesedve. erősödve, tovább ösztönöz- ve. Ä_ Mindehhez szükséges lenne, hogy a brigádok ne elsősorban a kívülről jövő elvárások szerint készítsék el tervüket, határozzák meg vállalásaikat, hanem saját helyzetükből, feltételeikből, lehetőségeikből kiindulva. V. T. fi. A finn—magyar kapcsolatok barátsághídja Paul Georg Jyrkänkallio nagykövet nyilatkozata A nyelvész és néprajztudósoknak a szekszárdi Babits Mihály megyei művelődési központban tartott találkozóján részt vett Paul Georg Jyrkänkallio, a Finn Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Az ünnepi akadémiai ülés után rövid nyilatkozatra kértük fel a testvérnép hazánkbeli nagykövetét. Vila Hauhia professzornő, aki egy évtizede lektora az Eötvös Loránd Tudományegyetem finnugor tanszékének, szép magyar kiejtéssel tolmácsolta a beszélgetést. —• Elöljáróban, két okból is szeretném kifejezni örömömet a meghívásért a szekszárdi akadémiai ülésre. Először: személy szerint igen fontosnak találom azt a munkát, amit a finn és a magyar filológusok egy évszázada végeztek együtt. Ez a munka a tudománynak is igen jelentős eredményeket hozott, de volt valami más fontos következménye is. A két országbeli nyelvészek voltak az úttörői e „barátsághíd” építésének. Ezután ezen a hídon mind erősebben haladhatunk már nemcsak kulturális, hanem az ipari, a kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséhez is. Hangsúlyozom, hogy e híd alapítói a nyelvészek voltak. — Másodszor: azért is örültem, mivel eredetileg magam, is nyelvész vagyok, turkológiával foglalkoztam. Bár „hűtlen" lettem eredeti hivatásomhoz, nagy örömömre szolgál, ha régi kollégák közt lehetek — mondotta Paul Georg Jyrkänkallio nagykövet, s így folytatta: — A szekszárdi akadémiai ülés témaköre rendkívül érdekes volt a népnyelvi földrajzi nevek gyűjtéséről. Mi finnek, további ösztönzést kaptunk éppen a földrajzi helynévkutatásban. Amikor megemlítettem: érdemes ezekről az eredményekről hallani, különösen érdekes számomra az, hogy éppen olyan nyelvtudományi ágazatról van szó, aminek eredményei igen fontosak több tudományág számára. Biztos vagyok benne, hogy az a kutatómunka, ami itt elindult és szép eredményeket hozott, nagy érdeklődést kelt a finn nyelvészek körében is. Az, hogy a magyarok földrajzi névgyűjteményeiket kiadják, a finneknek is példát nyújt, nem elég az, hogy a gyűjtések csak az archívumokban rejtőzzenek. Kívánatos, hogy azokat az egész tudományos világ használhassa! — fejezte be nyilatkozatát Paul Georg Jyrkänkallio nagykövet. BALLABÁS LÁSZLÓ A vezetők társadalmi súlya, környezetükre és a társadalomra gyakorolt hatása számarányuknál lényegesen nagyobb. Rendelkezésükre állnak — megbízásból — mindazok az eszközök, feltételek, amelyek a munkáshatalom erősítéséhez, a tervek teljesítéséhez szükségesek. Nyilvánvaló, hogy nem lehet egyenlőség- jelet tenni a felelősségvállalás tekintetében a vezetők és a vezetettek között. Ebben a tekintetben nemcsak hogy nagyobb a vezetők iránti köve» telmény, hanem egyben többirányú is. A párt mindenkor meghatározta a vezetőkkel szemben támasztott követelményeit, s a vezetők általában ismerik a vezetés alapelveit, a velük szemben állított normákat. Mi indokolja, hogy ezek ismét megfogalmazásra kerüljenek? Semmi esetre sem az, mintha a vezetők „eltávolodtak” volna a párt irányvonalától, nem tartanák be a vezetés alapelveit, vagy elszakadtak, eltávolodtak volna a vezetet- tektől. A különböző területeken dolgozó vezetők összességükben megfelelően látják el feladataikat. A szocialista fejlődés növekvő követelményeket támaszt a vezetők iránt. A párt emeli a mércét velük szemben, hiszen köztisztség viselőjének lenni mindenekelőtt kötelességet, munkát, küzdelmet, a kommunizmus eszméjének, a munkásosztálynak, a népnek önzetlen szolgálatát jelenti. A párt politikája határozott, világos. Azonban a jövőben is akadhatnak a határozat és a politika értelmezése, megvalósítása körül problémák. Miből adódik ez? A mindennapi munkában néha nehéz megállapítani a döntő mozzanatokat, azt, hogy konkrét helyzetben mi szolgálja leginkább a dolgozók javát, általános és konkrét érdekeit. A tennivalókat megtalálni, ismertetni, elfogadtatni, a végrehajtást megszervezni — ez a nehéz a vezetésben. A munkás hétköznapokon sok-sok kis apró cselekedetekben, intézkedésekben mutatkozik meg: egy-egy vezető helyesen él a rábízott hatalommal, vagy éppen visszaél vele. A párt — magasabb követelményeivel — nem korlátozza a vezetőkre bízott hatalmat, de azt megköveteli, hogy ezzel a hatalommal a jövőben még inkább a nép érdekében tevékenykedjenek. A hatalmat úgy gyakorolják, hogy ezzel önzetlenül szolgálják a népet. Szóhasználatunkban a hatalom és a szolgálat ellentétes fogalmat jelent. Ellentétessé tette a hosszú évszázadok gyakorlata. Napjainkban a mindennapi életben már nem ellentétes, és a jövőben azonosulnia kell a közéletben, a vezetettek és a vezetők viszonyában. És ez elsősorban a vezetők munkáján, magatartásán múlik. A jövőben még inkább ” alapvető elv és gyakorlat lesz az egyszemélyi vezetés és az üzemi demokrácia elvének, dialektikus kapcsolatának erősítése. A fejlett szocialista társadalom felépítése nem történhet a vezetés színvonalának emelése nélkül. Rendkívül fontos ez azért, mert a munka, a termelés nem egyszerűen gépi-technológiai folyamat, hiszen legfontosabb alkotó ele[Kétirányú felelősség me az ember. Minden vezetőnek abban a tudatban kell tervezni, szervezni, irányítani, hogy a munkának emberi, társadalmi oldala is van, s ameny- nyiben ezt elhanyagolja, a legfontosabbról, az emberről mond le. S ezt nem lehet, és a jövőben még inkább nem lehet büntetlenül tenni. Szocialista társadalmunkban ugyanis a „vezetett” olyan eszköz birtokában van, amely nélkül a vezető nem boldogulhat, Ez pedig a vezetettek bizalma. A felsőbb szerv adhat megbízatást, hatalmat, de a vezetőknek a dolgozók bizalmát meg kell szerezni. S ezt nem csupán magas szakmai képzettséggel érhetik el. A szakmai képzettség csak egy a követelmények sorában. A párt által megfogalmazott hármas követelmény m&gában foglalja a politikailag felvilágosult, művelt, szakképzett, becsületes munkások elvárásait is a vezetőikkel szemben. A mindennapi élet, a tartós együttlét még árnyaltabbá, még sokszínűbbé teszi az egyéneket, a vezetőket, napvilágra kerülnek azok az emberi hibák is, amelyek a kívülállók számára rejtve maradnak. A vezetettek „mindent” tudnak vezetőjükről, s ez természetes is. Figyelik magatartását, munkáját, a munkahelyen-, magánéletben. A vezető- egy kicsit példakép, s a vezetettek számára a hatalmat, a politikát testesíti meg. Munkája, magatartása, a vezetettekhez való viszonya ezért rendkívül fontos a párt és az államhatalom számára. A Párt nem kéri, hanem ” követeli, hogy a vezetők minden fórumon képviseljék, és ha kell, védjék meg a párt politikáját. A párthatározatok megvalósításával, a dolgozók érdekeinek következetes kép- viseletével legyenek a párt agitátorai és propagandistái. A politikai passzivitás, a helytelen magatartás nem bocsánatos bűn, mert káros a politikai közvélemény alakításában, formálásában. De nemcsak a rendezvényeken a társadalmi munkában, hanem egész munkanapjukon, sőt magánéletükben is kötelező számukra a politikai elkötelezettség, és az is, hogy aszerint éljenek. Az a kétarcúság, — amikor egy-egy vezető a munkahelyén, a közéletben tartja magát a politikai, társadalmi, erkölcsi normákhoz, de a magánéletben elengedi magát — megengedhetetlen. A vezetőknek nemcsak joguk, hanem kötelességük élni a rájuk bízott hatalommal. A hatalommal nem élő, gyenge- kezű, bizonytalan vezető körül óhatatlanul lábra kap a fegyelmezetlenség, a népgazdasági érdekek háttérbe szorítása, a társadalmi tulajdon herdálása. Cenkiből nem ügy lesz « vezető, hogy zsebében hordja a bölcsek kövét. A gyakorlat, a tapasztalat — miközben hibákat is elkövethet _. a vathatja azzá. A kommunisták, a pártszervezetek álljanak a vezetők mellett, figyelmeztessék őket, ha hibáznak. A kritika nem a vezetők ellen történik, hanem értük. Különösen megkülönböztetett segítséget kell nyújtani a jövőben a munkásokból, fizikai dolgozókból vezetővé érett nőknek, fiataloknak. MIHŐK SÁNDOR 1975. május 18.
