Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-16 / 88. szám
A családi és társadalmi ■**■ ünnepek szervezése és rendezése az 1950-es évek végén kezdődött és először a kormány. 1960. szeptemberi határozata rendelkezett a családi ünnepek társadalmi rendezésével kapcsolatos új formák kialakításáról. Az ezután megjelent utasítások és rendeletek a. névadások, házasságkötések és temetések társadalmi szertartásainak szervezését tanácsi feladattá tették, ügyrendi- lég pedig az igazgatási ágazat hatáskörébe utalták. ' A központi intézkedések után nehezen, sok problémával, értetlenség és tapasztalatlanság okozta viszontagságok után, Tolna megyében is elkezdődtek a társadalmi rendezvények. A polgári temetések kezdetben gyakoribbak voltak a névadásoknál. Csak X963—64-ben kezdődött a névadó ünnepségek elterjedése. Megyénkben is emelkedett azoknak a száma, akik nem tartottak igényt családi ünnepeiken az egyház közreműködésére. . Ezt szabályozta a forradalmi munkás—paraszt kormány 2006/1970. számú határozata és a Művelődésügyi Minisztérium 15/1970. MM. számú rendelete. Ezek nyomán szabályozták az állami, tanácsi szervek feladatait; a névadás, házasságkötés társadalmi ünnepségét, valamint a polgári gyászszertartást. A határozat kötelezi a tanácsokat, a személyi és tárgyi feltételek biztosítására, s felkéri a különféle tömegszervezeteket az új tradíciók népszerűsítésére. A rendelet tehát lehetőséget adott a szervezést lebonyolító irodák létrehozására. A Tolna megyei Tanács Vég- rehajtó Bizottsága 1971. július 21-t ülésén intézkedési tervet fogadott el, meghatározva a feladatodban érdekelt tanácsi szervek konkrét közreműködését, politikai és szakmai feladatait, ugyanakkor biztosította a továbbfejlesztés anyagi feltételeit is, számszerint három és fél millió forintot, ami a társadalmi, elsősorban a házasságkötések és névadások színvonalát hivatott elősegíteni, ízlésesén berendezett há- za'sságkötési termek kialakításával. Ezzel egyidőben négymilliós fejlesztést biztosított a temetési szertartások szolgáltatásaira, melv összegből döntően ravatalozókat építettek, llódító, új szolgáltatás Családi és társadalmi ünnepeket rendező irodáink az összeg kisebb hányadát fordították a kulturáltabb szolgáltatások fejlesztésére. S ami talán a legfontosabb, megteremtette a két városban és a járási székhelyeken a családi és társadalmi ünnepeket rendező irodák létrehozásának szervezeti és működési feltételeit. A megye két városában, Szekszárdon és Dombóváron 1973. januárjában állították fel a rendező irodákat. 1974- ben pedig három járási székhelyű nagyközségben — Bony- hádon, Pakson, és Tamásiban — került sor a rendező irodák megalakítására. Valamennyi iroda célja, hogy ne csak székhelyén működjék, hanem a környező községekre, majdan az egész járásra terjessze ki tevékenységi körét. Az irodák dolgozói a járások községeiben a helyi tanácsi, társadalmi és tömegszervezetek vezetőivel, üzemek, vállalatok, intézmények képviselőivel tanácskozásokon vettek részt. E fórumokon beszélték meg elképzeléseiket, alakították ki kapcsolataikat és rögzítétték a segítségnyújtás konkrét formáit. Ezek után a lakosság figyelmét a korábbinál lényegesen nagyobb mértékben sikerült felkelteni. A rendező irodáknak az említett társadalmi és tömegszervezeti kapcsolatain túl, a művelődési intézményekkel és az iskolákkal is gyümölcsöző kapcsolatot sikerült kiépíteniük, aminek eredményeként nem gond a versmondók, hangszerszólisták, énekkarok közreműködése a társadalmi és családi ünnepségeken. Valamennyi rendező iroda megállapodást kötött a Tolna megyei Temetkezési Vállalattal. Lényegileg arról van szó e megállapodásban, hogy a vállalat a kívánt szinten biztosítja a kegyeleti tárgyakat, szükség esetén pedig a szónokot is. Az iroda gondoskodik viszont az élőzenéről, kórusról és esetenként szónokról, szükség szerint pedig a gyászbeszéd összeállításához is segítséget nyújt. * Az irodák által kiépített munkakapcsolatban a rendszeresség és a folyamatosság a döntő. A polgári szertartások előkészületeire igen kevés idő marad, rendszerint azonnali intézkedések szükségesek. Örvendetes, hogy a szolgáltatások köre bővült, és a rendezvények színvonala is fokozatosan emelkedik, ezt állapították meg a két városi iroda munkájának értékelésekor. A szervező- és propaganda- munkát viszont fokozni kell mind * Tamásiban. Pakson, mind jgedig Dombóváron. Az említett öt iroda — Szekszárd, Dombóvár, Bony- hád, Tamási, Paks — mellett szólnunk kell a többi helyi tanács ez irányú tevékenységéről is. A megye tíz községi tanácsát kivéve, ma már mindenütt rendelkezésre áll — viszonylag — ízlésesen berendezett házasságkötő terem. A legszebb terem Tolnán, Báta- széken, Hőgyészen, Nagymá- nyokon, Tevelen, Dunafoldvá- ron, Simontomyán és Gyön- kön van, ahol a házasság- kötő terem egyben a tanácsok ülésterme is. Szekszárdon és Dombóváron ugyanakkor felújították az esketőtermeket. Legutóbb a megyei tanács v. b. januári ülésén tárgyalták az irodák helyzetét. A jövő feladatainak színvonalasabb megoldását biztosítja az a tény, hogy a tanácsi apparátusban — döntően igazgatási munkakörben — dolgozók közül harmincötén tettek sikeres anyakönywezetői szakvizsgát. Egyre gyakrabban vetődik fel néhány nagyközség — Si- montornya, Bátaszék, Tolna, Dunaföldvár, Nagymányok — részéről olyan igény, hogy bevezethessék a díjtérítéses szolgáltatásokat. Erről az illetékes végrehajtó bizottságoknak helyileg kell dönteniök, a helyi igények ismeretében. A két városi irodában már felvetődött, hogy az amúgy is zsúfolt napokon a rendezvényeket, ahol kevesebb a résztvevő, átcsoportosítják pénteki napokra. Sajnos mind ez ideig megoldhatatlan volt a szónokképzés megfelelő szintű összefogása. Külön gondot jelent a temetési búcsúztatások szónokainak rendkívül hiányos személyi állománya. Talán a Babits Mihály megyei művelődési központ és a Tolna megyei Temetkezési Vállalat együttműködése javíthatna a jelenlegi helyzeten. A közelmúltban a TIT tett kezdeményező lépéseket ez ügyben. Használható beszédvázlatok, forgatókönyvek és helyileg hasznosítható módszertani útmutatók összeállítása — szükség szerint megyei pályázat meghirdetésével — indokolt lenne. A szervezeti intézkedések hatása az eredményekben is érezhetővé vált: 1962-ben a megyében 152 névadást tartottak, ami a születések 3.6 százalékát jelentette. 1973-ban 508-at, az összes születés 19 százalékát. Társadalmi esküvő 1962-ben 233 volt, az összes házasságkötés 13 százaléka. 1973-ban 1161, az összes házasságkötés 65 százaléka. Kizárólag polgári temetés 1962-ben 50 volt, az összes haláleset 1,5 százaléka, 1973-ban 298, az összes temetés 16—17 százaléka. A társadalmi rendezvények legnagyobb térhódítását eddig Szekszárdon, Dombóváron és Bonyhádon tapasztalhattuk. A reális igény és a lehetőségek fokozatosan biztosítják a szolgáltatások körének mennyiségi, minőségi és területi elterjedését SZÉKELY LÁSZLÓ Bonyhádi találkozás Páskándi Gézával Ünnepi író—olvasó találkozón köszöntötték a bonyhádi, nagymányoki, váraljai és szekszárdi fiatalok, költészetet kedvelő vendégek a költészet napját. Magát az előadást nem lehet „műsornak” nevezni, mert a találkozás már az első motívumokkal, József Attila „szellemidézésével” közösségi légkört teremtettünk: Surján József csikóstöttösi népművelő József Attila-verseket mondott bevezetőként, majd — megzenésített változatban — Dinnyés József mutatta be a Levegőt. Ezután Páskándi Géza veretes szavai, a magyar költészet ember-építő küldetéséről szóltak. A találkozás legfőbb eredménye, hogy Páskándi Géza és Dinnyés József azzal a hittel és tudattal beszélgetett a versszerető közönséggel, ami megvalósította a maradandó- ság élményét. DEVECSERI ZOLTÁN Római ünnepek Tácon A székesfehérvári István király Múzeum az idén is megrendezi a hagyományos „Antik római ünnepeket” hhzánk egyik legjelentősebb római kori ásatásának színhelyén, a táci Gorsiumban. A rendezvény- sorozat április 27-én a floralia- val, —* a tavaszt köszöntő ünneppel — kezdődik. A gorsiu- mi floráliát a hagyományoknak megfelelően a szabadtéri múzeum látogatási idényének megnyitásával kapcsolják ösz- sze. Ebből az alkalomból kerül majd sor a feliratos kőemlékek lapidáriumánák felavatására is. P. N. Barannyikov: Hevek az emlékművön Dokumenf-írás a. A háború előtt a Donyeck- területi Jenaki jevóban laktunk. Mása tanítónő volt és szabad idejében a repülőspor- tot űzte. Akkoriban még kislány voltam, de mindig kiszaladtam a repülőtérre, s ujjongtam a gyönyörűségtől, amikor nővérem felszállt ,a levegőbe, vágy ejtőernyős ugrást végzett. Erős akarat kell ahhoz, hogy minden nap éjjel két-hároom órakor felkeljen az ember, és keresztülszelje az egész várost Mi a Vörös Október telepen laktunk, a repülőtér pedig Jenaki jevó túlsó végében terült el, túl a 15. számú iskolán, ahol Mása dolgozott Nővéreim ■többször elvitt engem a repülőklub ünnepi ülésére. Rábízott olyankor barátaira, ő pedig mindig az elnökségben foglalt helyet, s rendszerint felszólalt... Július 22-én a repülőklubot evakuálják. Egész családunk kikísérte Mását Persze, nem gondoltuk volna, hogy utoljára látjuk. Rábízták az egyik repülőgép vezetését Addig integettünk utána, míg csak a repülőgép el nem tűnt a látóhatár mögött. 1965-,ben, a Győzelem Napjának huszadik évfordulóján valamennyiünket meghívtak Jenakijevóba. Édesapánk már súlyos beteg volt és nem tudott elutazni. Az ünnepség alatt a jelenlévők előtt kihirdették, hogy megérkeztek Mása Batrakova hozzátartozói. A Város lakosai jól ismerik ezt a nevet. Mása Batrakova nevét viseli a 15. számú iskola és egy utca. Másáról sodrat írtak és írnak a lapok, folyóiratok, megemlítik a nevét a könyvekben, tv-műsorokban. Rengeteg levelünk van Mása frontbeli barátnőitől, a budapesti úttörőktől, olyan emberektől, akik jól ismerték Mását, s ellenkezően, olyanoktól is, akik soha, egyetlen egyszer sem láttáik.” Marija Batrakova komszo- . molista 1942 szeptemberében a sztálingrádi csata idején önként jelentkezett a Szovjet Hadsereg soraiba. Hadi útja a Volga-parttól Budapestig tartott. Nyolcszázhét harci bevetésben vett részt. A háború már véget ért. Magyarország teljesen felszabadult. Csehszlovákia is. A fasiszta Németország kapitulált. Megkezdődött már a részleges leszerelés... Batrakova hadnagy parancsot kapott egy sürgős külde\ mény elszállítására. A nagy vihar és orkán erejű szél ellenére, mint mindig, nagyszerűen leszállt a Ferihegyi repülőtérre... De a huszonnégy éves katona pilótanő, a Vörös Csillagrend tulajdonosa, a magyarországi felszabadító har- vok résztvevője nem szállt ki a gépből, s nem sietett a repülőgéphez futó társai elé. A tudósok azt mondják, hogy évente töibb mint 3 milliószor csattan a villám a föld fölött. De mozgó objektumokba — repülőgépekbe, hajókba, gépkocsikba elég ritkán csap bele a villám. Ilyen ritka kivétel volt Batrakova hadnagy tragikus halála is, akinek sírja Cihkotán van. A Felszabadulási emlékművön ez áll: Batrakova M. g. hadnagy. Miért csak „M”? Mert az 586. önálló vadászrepülő ezredben'mindenki csak Másenyká- nak hívta. Aki megrendelte a sírkövét, valószínűleg jól ismerte, s jó barátja volt. Éppen az ilyen jó barátok, baj társak gyakran egyáltalán nem tudták, mi az apai neve annak a sima arcú katonának, aki együtt ment vele az ellenséggel vívott halálos ütközetbe, az aknamezőkön géppuska tűzben, a robbanások füstjén keresztül és a fütyülő repeszdarabok között, vagy a légicsatákban a halálosain veszélyes zuhanásokkal fedezte őt. SZERGEJ OSZÉTIÁBÓL. ’„Lelkem mélyéig meghatódtam. Egy számunkra idegen ember eszébe jutott fivérem. Jómagam is részt vettem a Honvédő Háborúban, tudom, mi a háború. Rokkantként tértem vissza, sajnos dolgozni nem tudok. Mit írjak önnek Szergej ről? 1919. április 20-án született Hrisztylanovszk faluban (ma Digora a neve és v4roß) béres- családban. A Bzovjethataloim sok változást hozott az életünkben. Jóllehet apánk 1922-ben meghalt, nem mentünk neki a nagyvilágnak. Ellenkezően. Szer- józsa például el tudta végezni a tízosztályos iskolát Édesanyánk, Zaira nevelt fel bennünket (oszétül Dzuhunának hívták). Már gyerekkorunkban megszoktuk a nehéz munkát A sovány, de fürge Szerjó- zsa körül állandóan egész csapat gyerek, j ólbarát keringett Tudnivágyó, kitartó gyerek volt, aki szomjúhozta a tudást Tanítói meg voltak elégedve ■vele, példaképül állították mások elé. S milyen nagy kedvvel szerepelt az öntevékeny csoportok műsorában, amely nemzeti táncainkat adta elő! Már az iskoláiban aktívan bekapcsolódott a társadalmi munkába. Korán beléoett a Komszomolba, sejttitkámak választották, tagja volt d Komszomol járási bizottságának. Amikor elvégezte a tíz- osztályos iskolát, Ordzsonikid- zóbe küldték tanácsi-pártisko- lára. Nagyszerű szervező, szónoki tehetség volt 1938-ban Szergej felöltötte a katonai egyenruhát. Részt vett a finn hadjáratban, azt írta, hogy kitüntették ezért, de hogv mivel, nem tudom, mert attól kezdve egyetlen egyszer sem járt otthon. Először a Krímben teljesített szolgálatot, majd ismét harcolni indult i f A frontról azt írta, hogy amint szétzúzzák Hitler hordáit visszatér a békés életbe. Az volt a szándéka, hogy a civil életet mősüléssel kezdd. De nőtlenként halt meg, amikor elérte Budapestet Testvéri üdvözlettel: Vlagyimir Temirov.” „Szívélyes üdvözletemet küldöm önnek a Kaukázus ma- 1 g-as hegycsúcsairól, szálaim önnek, a nagy orosz nép képviselőjének. Itt küldök Önnek egy újság- kivágást a Szurh-Digora című helyi járási lapból. Feleségem véletlenül megőrizte. Szarj ó- zsa a fronton is élénken érdeklődött falubelije élete iránt és ez az újságkivágás is ezt tanúsítja. (Folytatjuk.) iMUk április 16, /
