Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók 71. Áz autóbusz: tömeg közlekedési eszköz... Prantner Ferencné kakasdi (Dózsa György utca 345.) ol­vasónk panaszolja: „Évek óta kényelmetlen, sőt kockázatos az utazásunk Szekszárdra. Hiába jön a sok autóbusz, mire Kakasdra ér, valameny. nyi zsúfolt. Miért nem kap­hatunk olyan járatot, amely a munkakezdésre behozhatna bennünket? Reggel hétkor kezdünk. A závodi busz 6.10- kor érkezik falunkba, de több­nyire meg sem áll. A nagy- mányoki járat néhány válla­lati dolgozót olykor felvesz, de mi csak maradunk. Ha 6.20-kor jönne egy busz ér­tünk, nem kellene munkahe­lyünkön csaknem minden reggel magyarázkodnunk, hogy miért késtünk. Amikor az izményi járattal bejutunk Szekszárdra, akkor is a pe­ron sarkában szorongunk. A bérletet mi is kifizetjük, s mégsem utazunk kényelme­sebben, mint a vagonba be­préselt áru. Senki sem törődik velünk?" Pech József, a Volán 11. számú Vállalat igazgató­helyettese válaszolt olva­sónk levelére: „Az utóbbi időben részint vállalatunk­hoz, részint más szervekhez több kérés érkezett arra vonatkozóan, hogy javítsuk az egy műszakban Szek­szárdion dolgozók közleke­dését. Többen hangoztatták, hogy a jelenlegi menetrend szerint a Szekszárdra be­járás nem a. legmegfele­lőbb. Vállalatunk annak isme­retében, hogy közérdekű in­tézkedések eredményeként megrövidült a dolgozók munkaideje, tehát változott az utazás időpontja is, az 1975—76. évi új menetrend kialakításával igyekezett a megváltozott körülmények­hez igazodni. Mind szemé­lyesen, mind írásban meg­kerestük a megyeszékhely intézményeit, vállalatait és tájékozódtunk az igények alakulásáról. Amint a Tol­na megyei Népújság ez évi február 16-i számában meg­jelent cikkében — helyesen — rámutatott: azt kívántuk elérni, hogy a járatok a többség érdekeinek figye­lembevételével közlekedje­nek. Az autóbusz — amint ismeretes — tömegközleke­dési eszköz; a járatok me­netrendjét tehát a tömegek érdekeihez kellett igazíta­nunk. A megkérdezettek csak­nem kivétel nélkül ponto­san, készségesen válaszol­tak, sőt azt is közölték, hogy munkarendjükön mennyiben kívánnak vál­toztatni. Felmérésünk ösz- szesített eredményeként megállapítottuk, hogy a megkérdezett intézmények és vállalatok dolgozóinak 61,2 százaléka reggel nyolc órakor kezdi munkáját A fennmaradó 28.8 százalék nem egységes munkarend szerint oszlik meg. Tíz szá­zalék hét órakor, tizenhat százalék fél nyolckor, a többi más időben kezd dol­gozni. Úgy véljük, magától érte­tődő, hogy vállalatunknak a 61,2 százalékos többség Telefonszámaink: munkarendjéhez kellett igazodnia. A menetrend változása — természetesen — nem érinti a több mű­szakos foglalkoztatáshoz történő utasszállítást; hi­szen a korábbi évek egyez­tető munkájának eredmé­nyeként a műszakok város­szerte 6—14, illetve 14—22 órás váltással egységesem történnek. Bízunk erőfeszítéseink si­kerében; úgyszintén abban, hogy a más munkarendben dolgozó vállalatok az új menetrend életbe léptetésé­nek idejére a menetrendhez igazítják munkarendjüket.” Tsz-tagként tovább dolgozhat Becker József nagyszékely! (Kossuth Lajos utca 19.) ol­vasónk írja: „Ötvenkét éves vagyok, gyenge az egészsé­gem. Ennek ellenére tudtam pásztorkodni a nagyszékely! Egyetértés Tsz-ben. Ott alkal­mazottként dolgoztam. Most, a télen mondtak fel nekem, de kérelmem ellenére még tizenöt napi bért sem fizettek ki a felmondási időre. Fur­csállom ezt, hiszen — állító­lag — hathónapi bért kell kapnia annak, akinek mun­káltatója mond fel." Walter József, a Kossuth Tsz tolnanémedi—nagyszé­kely! üzemegységének ve­zetője válaszolt: „Becker Józsefnek azért kellett fel­mondanunk, mivel ez év ja­nuár elsejével három ter­melőszövetkezet egyesült, és az egyesült tsz alapszabá- lyá nem nyújt lehetőséget alkalmazottak foglalkozta­tására. Nincs akadálya an­nak, hogy Becker József termelőszövetkezetünk tag­jaként továbbra is velünk együtt dolgozzék. A belé­pésre, sajnos, eddig nem volt hajlandó.” A szerkesztőség megjegy­zése: Véleményünk szerint olvasónk helyesen szolgál­ná mind a termelőszövet­kezet, mind saját érdekét azzal, ha helépne a tsz tag­jai sorába. A tsz nem kö­vetett él törvénysértést ak­kor, amidőn az átszervezés (egyesülés) alkalmával ol­vasónk munkaviszonyát fel­mondással megszüntette. Olvasónk annyiban téved, hogy minden dolgozót hat­hónapi felmondási idő illet meg a munkáltató részéről történt felmondás esetén. Ilyen hosszú idő — a kol­lektív szerződések gyakor­lata szerint — csak magas beosztású vezetőkre vonat­kozik. Kétheti felmondási idő mindenképpen megille­ti olvasónkat; ez azonban nem jelenti azt, hogy ez alatt az idő alatt egyáltalán nem kell dolgoznia. A mun­káltató köteles a jogsza­bályban meghatározott időt biztosítani az új elhelyez­kedés érdekében; saját be­látása szerint a felmondási idő letöltésétől is eltekint­het — de erre nem lehet kötelezni a munkáltatót. Nyereségrészesedés ■— kollektív szerződés Guszt István fácánkerti (Zrí­nyi utca 9.) olvasónk tömören ismertette problémáját: „Az elmúlt év március 19-től de­cember 31-ig Tolna nagyköz­ségi Közös Tanács V. B. épí­tési és szállítási üzeménél la­katosként dolgoztam. Mun­kám velejárójaként sokat kel­lett hegesztenem. Orvosi ja­vaslatra változtattam munka­helyet. Megillet-e a nyereség- részesedés Tolnáról tavalyi munkám alapján?" Hottier Antal, az említett üzem vezetője felelt olva­sónk kérdésére: „Üzemünk szervezeti szabályzata ki­mondja, hogy nem jogosult nyereségrészesedésre az a dolgozó, akinek a nyereség­részesedés kifizetésének napja előtt szűnik meg az üzemmel fennálló munka- viszonya. Mi ez év március 12-én fizettük ki a nyere­ségrészesedést; volt dolgo­zónk munkaviszonya pedig — amint írta —, az elmúlt év végével megszűnt. Ezért nem állt módunkban, hogy 1974-re nyereségrészesedést fizessünk ki részére.” A szerkesztőség megjegy­zése: A nyereségrészesedés­re vonatkozóan az országos hatályú jogszabályokat kö­vetően a kollektív szerző­dések (üzemi szervezeti sza­bályzatok) az irányadók. Számos üzem kollektív szer­ződése rendelkezik a tol­naiéhoz hasonló módon úgy, hogy nyereségrészese­dés csupán a munkavi­szonyban maradiakat illeti meg. Egyes kivételes ese­tekben — például népgaz­dasági érdekből történő át­helyezéskor — mód lehet a vállalattól eltávozott dol­gozó nyereségrészesedésé­hek kifizetésére is. Szabaddá kell tenni az utat Kovács Andrásné szekszárdi (Székely Bertalan utca) olva­sónk írja: „Utcánkban nincs járda, ennek ellenére az út­testnek körülbelül egyharma- dát építőanyag foglalja el. Az időjárástól függően ezért hol a porban, hol a sárban kell járnunk. Nem hiszem, hogy az eféle anyagtárolás szabályos volna. Kinek a kö­telessége az úttest tisztítása; ki ellenőriz?” Sztárcsevity Ervin főmér­nök, a szekszárdi Városi Tanács műszaki osztályá­nak vezetője válaszolt: ,A városi utak tisztán tartása a városi tanács feladata. Az utak, közterületek álla­potát, tisztaságát a köztisz­tasági csoport ellenőrzi. Ez történik — természetesen — a Székely Bertalan utcában is. Ott a köztisztasági ellen­őr már felszólította a kivi­telezőt az úttesten tárolt építőanyag eltávolítására, valamint az úttest letakarí- itására. Amennyiben a kivi­telező a felszólítás ellenére továbbra is az úttesten tá­rolja az építőanyagot, sza­bálysértési eljárást kezde­ményezünk ellene.” Rokkantsági nyugdíjas háztájija Kiss Mária cikói (Kossuth Lajos utca 26.) olvasónk ar­ról tájékoztatta a Népújsá­got, hogy a mőcsényi Völgy­ség Népe Tsz alkalmazottja­ként — tizenegy évi szolgá­lat után — rokkantsági nyug­díjba ment, s érdeklődött, megilleti-e továbbra is a ház­táji. SEkaibcvnyi Miklós 4sz- einök válaszolt: „Szövetke­zetünkben eddig az volt a gyakorlat, hogy nyugdíjba vonult alkalmazottaink ré­szére nem mértünk ki ház­táji földet — ám a tsz ve­zetősége a má r hosszabb ideje alkalmazottként dol­gozó és rászoruló szemé­lyeknek adott háztájit. Ezt tettük Kiss Mária esetében is; vezetőségi határozattal fél hold háztájit biztosítot­tunk számára.” Az állam által előlegezett tartásdíj Schmidt Adolfné kistormást (Dózsa György út 113.) olva­sónk írja: „1971 óta élek kü­lön a férjemtől. 1973 júliusa óta csak egyszer kaptam tőle tartásdijat, mivel állítólag nem keres annyit sem, hogy saját magát eltartsa. Köteles vagyok-e egymagám gondos­kodni két kiskorú gyermekem­ről?" Dr. Deák Kannád, a Tol­na megyei Főügyészség osztályvezető ügyésze vála­szolt olvasónk kérdésére: „A házasságról, a család­ról és a gyámságról szóló 1974. évi I. törvény 67. §-a kimondja: ,Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását ve­szélyeztetné. A szülő azon­ban saját szükséges tartá­sának rovására is köteles megosztani kiskorú gyer­mekével azt, ami közös el­tartásukra rendelkezésükre áll. Ez a szabály nem irány­adó, ha a gyermek tartása vagyonának állagából kite­lik, vagy ha a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. Ha a tartásra köteles ez alól mentesül, az ő reá eső tar­tás a vele egysorban álló kötelezettre hárul.’ Lénye­gében tehát, ha a panaszos férje nem kötelezhető tar­tásra, mert ez — esetleg — saját szükséges tartását is veszélyesetetné, ebben az esetben a levélíró is köteles két gyermekének eltartásá­ról gondoskodni. Merőben más természetesen a hely­zet, ha a férj a tartásra kö­telezhető, csupán a tartásdíj behajtása válik átmenetileg lehetetlenné. Erre vonatko­zóan a Minisztertanács 12/1974. számú rendeletéből idézünk: a kötelezett ismeretlen helyen tartózko­dik, vagy a tartásdíj behaj­tása más okból átmenetileg lehetetlenné vált, és. a gyer­meket gondozó szülő sem képes a gyermek részére tartást nyújtani, a bíróság a jogosult — az adott eset­ben Schmidt Adolfné — ké­relmére, az ügy összes körül­ményeinek alapos mérlege­lése után elrendelheti a tar­tásdíjnak az állam által va­ló ideiglenes folyósítását.’ Amennyiben tehát a pana­szos egyedül nem képes — saját szükséges tartása nél­kül — két gyermekének tartást nyújtani, kérje a járásbíróságot, hogy rendel­je el a tartásdíjnak az ál­lam által történő ideiglenes folyósítását. A körülménye­ket igazoló iratokkal cél­szerű a bírósági panaszna­pok egyikén megjelenni.”. 129—01,123—61. MlVÜLßSZOLUNK A Győzelem könyvtára Történelem 35 kötetben Vörös nyíl töri szét a fékéül horogkeresztet. Ez az emblé­mája a Győzelem könyvtára köteteinek. Szuggesztív, gaz­dag tartalmú jelkép. A szovjet grafikus tervezte embléma rá­kerül a lengyel, bolgár, cseh­szlovák, NDK, mongol, magyar és szovjet kötetekre. Azokra, amelyek a győzelem 30. évfor­dulója jegyében jelennek meg. Antal Lászlót, az Európa Könyvkiadó irodalmi szer­kesztőjét, a Központi Sajtó­szolgálat munkatársa megkér­dezte: milyen könyvieket tar­talmaz ez a sorozat? —- Még tavaly márciusban Varsóban több szocialista or­szág könyvkiadói elhatároztákj hogy könyvsorozattal — mely­nek neve a Győzelem könyv­tára lett —■, emlékeznek a fa­sizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójára. A sorozati már megjelent, sikeres iro­dalmi műveket tartalmazj olyan színvonalas alkotásokat, amelyek méltók az évforduló­hoz. A szovjet kiadó tizenkét művet, a lengyelek ötöt, a csehszlovákok, az NDK és a magyar kiadó négyet-négyet, a bolgárok hármat és a mon­golok egy művet ajánlottak a harmincöt kötetes sorozathoz. — Szerepel a sorozatban két antológia is — amely minden országban megjelenik — egy szovjet költői és egy lengyel drámaösszeállítás. Bár a so­rozat terve, ötlete olykor még kivitelezése is közös — nem azonos kötetek jelennek meg a tervező nyolc országban. A harmincöt kötetre tervezett sorozat egyes kötetei 1975-től. a harmincadik évfordulótól 1930-ig, a harmincötödik év­fordulóig: folyamatosan jelene vek majd meg. — Milyen témákat ölel fet a harmincöt kötet? — A főbb témakörök —• hogyan született meg a fasiz­mus feletti győzelem, hogyan szervezték a kommunista pár­tok a harcot, a Vörös Hadse­reg szerepe a győzelem meg­teremtésében, a szocialista Or­szágok fegyverbarátsága és a proletár internacionalizmus szellemében erősödő fegyver- barátság, valamint a hamis burzsoá nézetek megcáfolása is témái a Győzelem könyvtá­ra sorozatnak. Természetesen, értékes irodalmi feldolgozás­ban. — A sorozatot tervező or­szágok úgy határoztak, hogy a győzelem 30. évfordulójára legalább egy kötet jelenjék meg. Magyarországon az Eu­rópa Könyvkiadó gondozza a Győzelem könyvtára sorozatot, a kiadásban részt vesz a Kossuth Könyvkiadó és a Zrí­nyi Katonai Könyvkiadó is.' Az előbbi hét, az utóbbi há­rom kötettel. A sorozatban már megjelent Szimonov tri­lógiája, az Élők és holtak, a Nem születünk katonának és Az utolsó nyár című kötet, Andrzejewski Hamu és gyé- mánt-ja. D. Dimov bolgár író Dohány című regénye és még az idén az olvasók kezébe ke­rül Ocenasek Rómeó, Júlia és a sötétség, Apitz Farkasok közt védtelen, Putrament el­beszéléskötete. —'Melyek a sorozat magyar művei? — Illés Béla: Honfoglálás-a', Nagy Lajos Pincenaplója, Darvas József: Város az ingo- ványon és Karinthy Ferenc Budapesti tavasz című műve. Ez a négy mű jelenik meg a magyar Győzelem könyvtára sorozatban. 1975. április ft,

Next

/
Oldalképek
Tartalom