Tolna Megyei Népújság, 1975. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

Nyugdíj előtt

egy nagyon gazdag munkásélet

Egészségügyi felmérés Dombóváron

Az igazgatónak, Zsigovits Ferencnek mondom, hogy Szándékosan jöttem hozzájuk, hiszen a megye egyik legrégibb üzeme a gépállomások nyomdokaiba lépett MEZŐGÉP. S keresnék valakit, akivel beszélgetni lehet az immáron történelmivé patinásodott hőskorról, arról az időről, amikor a munkásosztály úgy „vonult be” a mezőgazdaságba, hogy egyszersmind meg is indította a mezőgazdaságot az iparszerű termelés útján.

Több név is elhangzott, végül az igazgató a legteljesebb meggyőződéssel jelentette ki, ha valóban igaz. ha valóban igazi életutat akarok felvillantani — mert részletesen megírni, az egy cikknél messze nagyobb vállalkozás lenne —, akkor senki más nem jöhet szóba, mint Szolnoki István, Gyünkön.

A vállalatvezetés elismerő véleményét mással már nem is kell bizonyítani. A gyönki üzemegység párttitkára. Varga Menyhért csak megerősíteni tudja a központban kapott véleményt.

Most szemben ülünk Szolnoki Istvánnal. Valahogy öregebbnek képzeltem. Zömök, sűrű ember, s ha hivatkozik is rá. hogy a szíve néha már jelez, amolyan jó negyvenest nézne ki belőle az ember.

Jó negyvenest, pedig már a nyugdíj előtt áll, de arról majd később essék szó.

Az ötvenes években, amikor ftiegalakultak a gépállomások, jelentkezett a gond: a szervezeti forma adva van. a keretek is létrejöttek, kevés azonban a szakember. Nos. ekkor megjelent a pártnak egy felhívása: műszaki szakembereket a mező- gazdaságnak.

— A nagybudapesti pártbizottság és a Földművelésügyi Minisztérium felhívására én is jelentkeztem. Megyek, ahová küldenek. Nem volt az kötele- lező. de mi kötelezőnek tartottuk. Én a munkaerő-tartalékok hivatalától kerültem Varsádra. Akkor ott működött a gépállomás. — (Szolnoki István egy szót sem szól az akkori körülményekről, pedig mai észszel, kétség bee jtőnek lehet

mondani azokat az állapotokat, amelyek közepette kellett akkor üzemet teremteni. A kultúra és a civilizáció hiánya még hagyján, de a térdig érő sár és az emberi értetlenség szinte emberfeletti feladatokat rótt az akkori bátrakra.)

— Műhelyvezető voltam és fezb-titkár. Ott ért az ellenforradalom is. Arról most ne beszéljünk. inkább arról, hogy a konszolidációt követően a járásban egyik elsőnek nálunk alakult meg a pártszervezet. Tizenegy taggal. Gyuricza elvtárs volt oft a járástól. Nemsokára. gondolom ötvenhétben valamikor, engem választottak titkárnak, ötvennyolcban aztán függetlenítettek, de nem sokára ide Gyönkre került a gépállomás. A függetlenítés megszűnt, nekem viszont felajánlották a járásnál, hogy menjek Pincehelyre.

— Amint látható. Szolnoki lelvtárs. nem ment.

— Nem hát. Hogy mehettem volna? Közel tíz évet töltöttem el addig már az elvtársaim, a munkatársaim között. Aztán meg. körzetünk Borjúdtól Si- montomyáig tartott. Rendszeresen jártam ezt a vidéket, mennyi embert ismertem meg ott... Meg a műhelyko'lektí- va. amelyet annvira megszerettem. Aztán talán az is. hogy szeretek atyáskodni a fiatalok fölött. Pedig anyagiakban jobban jártam volna, ha megyek Pincehelyre.

Szolnoki István nem ment. Maradt, mert tartotta a hűség. s addigra már a pesti munkásból gyönki munkás lett. Részt vett a tsz-szervezésben, amint elmondja; Kölesden.

Varsádon. Felsőnyéken és Nagyszékelyben.

Minden provokáló szándék nélkül, de akaratlanul kibugy- gyan belőlem a kérdés:

— Szolnoki elvtárs. nyugodt lélekkel mer ma menni azokba a községekbe, ahol annak idején téeszt szervezett ?

— Hát, miért ne mehetnék nyugodt lélekkel ?! Akárhová megyek, úgy megyek mint ismerős, mert mindenhol ösmer egypár ember. (Megjegyeztem, úgy mondta, hogy ösmer, ez pedig már itthon való szó. Később egy közbevetett kérdésemre meg is okqlta Szolnoki István: Pesten otthon vagyok. Gyünkön itthon.)

— Szereti a munkáját?

— Igen. Szeretem.

— Szereti az embereket?

— Azt az embert szeretem, aki szereti a munkáját.

Szóba kerülnek a fiatalok. Sok bíráló szó is elhangzik, közte feltehetőleg igazságtalanok is, amelyeket nem idézek, de közöletlenül ;s elnézést kérek értük a huszonévesektől — tudják be annak, hogy mi már több mint kétszer, sőt majdnem háromszor huszonévesek vagyunk. Idézni akarom viszont Szolnoki Istvánt, azért, hogy portréját teljesebben rajzolhassam meg.

— A mai gyerekek is szeretik a munkát. Itt nálunk legfeljebb az ad gondot, hogy nekik nehezebb beleszokni az üzemi életbe mint a városi gyerekeknek, akik a nagyüzemek tövében nőttek fel. Neveljük a gyerekeinket, én is igyekszem a legjobbra nevelni őket, hiszen ha én a párttag nem teszek meg mindent, hogy szocialista embereket faragjak belőlük, akkor nem érdemiem meg. hogy párttag legyek. Olyan fiatal nincs, akit nem lehet nevelni, csak szeretni kell őket.

1948-ban az istvántelki vasúti főműhelyben (ma Landler Jenő járműjavító) kapott él- munkásjelvényt Szolnoki István. Esztergályos csoportvezető volt. 1949-ben került a Munkaerőtartalékok Hivatalához. Aztán megjárta Dunapentelét („Borovszky elvtárs volt a szemináriumomnak az ellenA két festő miután elvégezte tisztességesen, és jó minőségben a munkát, s elutasította a felkínált egy pohár bort, mert „mindjárt vezetünk”, elmesélte kálváriáját. Röviden így foglalhatom össze, amiről a városgazdálkodási vállalat két szakmunkása beszélt

— Nézze, mi nagyon szeretünk motorozni. Van aki kártyára esküszik, más a nőkre, a harmadik a harácsolásra. Nekünk a motor a mindenünk. Én például — (a szakállas fiatalember) — még versenyeztem is, de az MHSZ megszüntette a versenyszakosztályt, és szélnek ment a húszegynéhány fiatal.

— Nincs patrónusunk, ez a legnagyobb baj — (veszi át a szót, a magasabb, erősebb fiatalember) —, mentünk mi már néhány vállalathoz, nincs támogatónk. Tudja az a helyzet, hogy vagyunk körülbelül tizenöten egyívású fiúk, mind bolondul a motorért. De nincs gazdánk. Bárhova fordulunk elutasító a válasz. A fiúk, mondom, nagyon szeretik a motort. Láthatta, s hallhatta a fél város, amikor a Benedek- völgy fölötti dűlőutakon tavaly motoroztunk.

— Veszünk egy öreg motort, öt-hatszáz forintért. Fölbütyőre”...), utána a Vörös Csillag Traktorgyárban dolgozott, mint tanműhelyvezető, s aztán és azóta Varsádon, illetve Gyön- kön. Tartalékos tiszti iskolára is futotta erejéből, főhadnagy. Tizenkét évig volt munkásőr. Ugyancsak tizenkét évig alapszervezeti párttitkár, most a propagandaanyag terjesztésének az irányítója, a gazdaság- politikai bizottság tagja és elnöke a KST-nek.

— 1915. május 16-án születtem. Úgy számolok, hogy most július elsejével nyugdíjba megyek.

— Boldog ember, Szolnoki elvtárs?

— Ha végignézem az életemet... Nézzük csak: 1929-ben lettem inas. A munkásmozgalomban 1939 óta veszek részt. A pártnak 1945 óta vagyok tagja. Családi életem jó. A munkámat szeretem, a munkatársaimat js. És azt hiszem ők is engem. Igen, boldog ember vagyok. Legfeljebb csak az bánt, hogy maholnap hatvanéves leszek. Tudja, ha ez a mi rendszerünk semmi mást nem adott volna, mint a munkanélküliség megszüntetését, azt hogy érdemes dolgozni, már az is elég lenne. De még mennyi minden mást adott.

Bekattintom a golyóstollat és zsebre vágom a noteszt. Hanem Szolnoki István ragaszkodik ahhoz, hogy még ez is szerepeljen a riportban:

— A forgácsolóüzemben 1965- ben alakítottuk az első szocialista címért küzdő brigádot. Ma már kilenc szocialista brigádunk van. Ez az igazi eredmény. Úgy dolgoztunk közösen, hogy ma már — nyugodtan elmondhatom — a dolgozóknak legalább hatvan százaléka'szocialista módon dolgozik.

Megjegyzem a beszélgetés végén, ha kérdezném, kinek tudja be ezeket az eredményeket Szolnoki István, bizonyosan azt válaszolná, a párt munkájának — rábólint.

Lehet, hogy dagályosnak tűnik. de ez után a beszélgetést csak ezzel lehet befejezni: a párt emberekből tevődik össze. Sok, sok Szolnoki Istvánból.

LETENYEI GYÖRGY

köljük annyira, hogy versenyezni is lehet vele. Mert itt csak a motor, meg a fék a fontos. Ha jó a fék, nincs probléma. Erre meg nagyon kényesek vagyunk. Szóval hajtjuk a motort a hegyben, de előtte sokat kell dolgozni. Hol egyik, hol másik fiúnál kapunk két- három délutánra szállást szétszedett motorjainkkal, de hamar tovább kell állni, valaki mindig beleköt a témába. Szóval, zajosak a gépek, rendetlenség is van, amikor szétkapunk egy motort. Ezért kellene nekünk valamiféle zárt hely, szerelési lehetőség, meg ilyesmi.

— Az igazgatónk meghallgatott bennünket, maga is nagyon szereti a motort, de tenni nem tud érdekünkben semmit. A technikai sportra sok pénz kellene, meg főként valami fedett hely, ahol a gépeket tartani tudnánk. Másik nagy baj vállalatunknál, hogy nem alakíthatunk sportkört. Tehát valamelyik működőhöz kellene csatlakoznunk.

— A Volán nem foglalkozik motorsporttal, a Természet- barát Szövetség erkölcsileg támogat, többet nem tehet. Kellene egy-két alkalomra évenként tehergépkocsi is, ami

Tanulságos, közérdekű felmérést végzett a település ipari üzemeiben a Dombóvári városi Népi Ellenőrzési Bizottság egészségügyi szakcsoportja. A tájékozódás hozzávetőleg másfél ezer munkás és ipari tanuló jobb egészségvédelmét szolgálta. A munkában neszt vettek a városi kórház és rendelőintézet szakorvosai is. A szakcsoport véleménye szerint a munkaegészségüggyel az üzemek többségében gondosan foglalkoznak; — ám néhol még adósak a munkavédelmi intézkedési terv elkészítésével. A meglévő tervek egy hányada sablonos, elavult; tehát nem ás szolgálhatja a jó célt, amelyért készült. Sajnálatos tapasztalat, hogy az üzemek egyikében a munkaügyi előadó nem ismerte az üzemi egészségvédelemre vonatkozó jogszabályokat. hatósági előírásokat

Bonyhádon tegnap A magyar könyvkiadás harminc éve című kiállítás megnyitásával kezdődtek a felszabadulási ünnepségek. Este a fiatalok tartottak fáklyás felvonulást a ’ tanács háza előtti téren. Ma, másodikán’ kezdődik a politikai könyvvásár a Bonyhádi Cipőgyárban: ekkor nyílik a járás üzemeinek fejlődését, termékeit bemutató kiállítás is a járási művelődési központban, Délután háromkor kezdődik az ifjúsági fúvós- zenekarok hangversenye a tanácsháza előtti felvonulási téren; ott a ‘bonyhádiak mellett faddiak, szászváriak is szerepelnek. A Perczel Mór Köz- gazdasági Szakközépiskolában közgazdász-vetélkedőt és irodalmi színpadi bemutatót tartanak. Hanmadikán a Bony- ihád harmincéves fejlődése című fotókiállítás nyílik meg a

szállít bennünket versenyekre.

— Az a helyzet, hogy az országban igen sok túramotoros klub működik már. Mi csak azért nem tudjuk a magunkét tető alá hozni, mert nines gazdánk. A váciaknak, az országos hírű klubnak, a DCM a gazdája, a pécsieknek az ércbánya vállalat. Hova forduljunk, kihez menjünk segítségért, hogy alakítani tudjunk egy klubot?

*

A kérdés elhangzott, a két fiatalember, akik a közéleti életet így kezdenék, falba ütköztek. Küldtem őket a KISZ- hez, minden fiatal kezdeményezés fő patronálójához, a TÁÉV-nél lévő sportklubot említettem, ismételten ajánlottam az MHSZ-t, meg' a TIT-et is. Nyakukba veszik a várost, s talán akad majd társadalmi szervezet, vállalat, intézmény, amely hajlandó kebelére fogadni tizenöt lelkes motorsportbarát fiata'ímbert. Már csak azért is, mert úgy érzem ez esetben nemcsak a motorsportról van szó, hanem a „hovatartozásról is.” S nem mindegy, hogy tizenöt, húsz fiatalember hova, kihez tartozik.

— Pj Jelenleg a zajártaicad & 'feg • főbb veszély azokban az üzemekben, amelyeket a népi ellenőrök felkerestek; ezekben négyszáznál töhb ember dolgozik az ABEO engedélyezte zajszintaél lánmásabib munkahelyen. A szakcsoport megítélése szerint az üzemek és a gépek tervezői nem mindig fordítanak: kellő gondot arra* hogy a munkahelyek ne legyenek fölöslegesen zajosak. A szakcsoport számos értékes tanáccsal szolgált a felkeresett üzemek vezetőinek. Ezek egyike általános érvényű: Nem csupán utasítással, hanem legalább annyira a meggyőzéi eszközével szükséges a dolgozókat rábírni a védőruhák, védőfelszerelések használatára, a biztonsági előírások - tiszteletben tartáséra.

Zománcgyár IkSubíkőnyvtárának nagytermében. Délután négykor koszorúzzák meg a hazánk felszabadulásáért életüket áldoző szovjet hősök emlékművét; öt órakor pedig a cipőgyári kktbkönyvtár nagy-; termében rendeznek, ünnepség; gyt, Ennek szónoka László Péi» ter, a járási pártbizottság tátikára lesz. Április negyedikért ünnepi staféta, több Sporte esemény, délután a. cipőgyáré könyvtárban ifjúsági műsor csatlakozik az ünnepi eseményekhez. Hatodikán kerül sor a járási felszabadulási lövész-: versenyre, az asztalitenisz fel- szabadulási emlékversenyre és a honismereti pályázat eredményhirdetésére. Nyolcadikén: a Pécsi Nemzetó Színház együttese ad műsort harminc év slágereiből és humorálból. Tizenegyedikén képkiálMtás nyíl; Jik azokról az alkotásokról; amelyek a KISZ védnökségével születtek. Tizenkettedike a tartalékosok honvédelmi lö(SZEKSZÄRD

Áz Országos Takarékpénztár" három brigádja — a Pollack, a Béke és a Móra brigád éltal rendezett kiállítás ma nyílik meg az OTP megyei ezékházának tanácstermében. A kiállítás anyaga bemutatja egyrészt azt, hogy az OTP mit tett a lakásépítés megyei viszonylatban. igen tiszteletre! méltó eredményeinek megszületéséért. Másrészt az intézmény említett brigádjaiban dolgozó lányok és asszonyok munkaidőn túli. tevékenységét reprezentálja ez a házi kiállítás, bemutatva legszebb kézi-' munkáikat f\

Volán 11. sz. Vállalat sürgős megvételre keres

1 DB 10 ATMOSZFÉRÁS

2 m -es LÉGTARTANVT,

E

Szekszárd. Tartsay u. 4.

(28)

1975. április 2.

Történet két tenni akaró fiatalemberről

A felszabadulási évforduló jegyében

KONYHÁD